2009
08.23
08.23
BMM. 013-08 Vinterriket – Zeit-Los:Laut-Los
Format: LP Sleeve CD
Release Date: 11.06.2008
Country: Switzerland
Genre: Dark Ambient
New work of dark ambient master – Vinterriket! «Zeit-Los:Laut-Los» is a 40 minutes soundtrack for a film Kontemplative Antagonismen Des Augenblicks.
The album is made in the best traditions of the band, which confesses the religion of nordic dark ambient, filled with the noises of winter forest and with the breath of nordic wind.
Expecially for that release mastering was done in Strype Klangschmiede (Oslo, Norway) in 2008. This CD is packaged in mini LP sleeve and strictly limited to 1000 copies
Tracklist:
1. Zeit-Los:Laut-Los
Review
Kronos Mortus
9/10
28.01.2009
Az 1996-ban alakult egyszemélyes német zenekar rengeteg felvételt tud maga mögött a dark ambient/atmospheric black metal elegyet képező érában. Nem kell semmiféle hangszeres játékra, súlyosan őrlő riffekre gondolni – itt pusztán műszerekre és hangokra épül fel a néhol már-már meditatív, szomorú, filozofikus és természetközeli hangulatot árasztó zene. Christoph Ziegler (Nebelkorona, Nocternity, Atomtrakt, Graven) alkotása figyelemreméltó és elgondolkodtató az összesen 1000 példányos limitált kiadvány igényes megjelenésű, minimalista kompozíció.
A lemez egyetlen száma, a negyven perces címadó dal, a Zeit-Los:Laut-Los. Nehéz erről írni, mert nehéz megfogalmazni azt a hangulatot pontosan, amit átad. A misztériumok, vagy a keleti filozófia ugyanúgy árad belőle, mint ahogyan az ember maga elé képzeli a parton fekve, hullámok zajánál a naplemente fényeit. Igazából lezárt szemek belső képei bukkannak fel, nyugodt érzések, lebegő hangok, néha egy mély őrvény. Kiválóan vannak a hangok, effektek egymásra/egymásba csúsztatva, így fel sem merül az unalom veszélye.
A karizmatikus zene kisugárzása, mély tartalma ötletes, kidolgozott munkát dicsér. A sorra felbukkanó képek és hangulatok színessé és változatossá teszik a dal szerkezeti felépítését, könnyen érthető, naturalista előadássá. Nem is nehéz elképzelni egy kiállítás képeihez, vagy egy színdarabhoz, filmhez a zenéjét, mert rengeteg lehetőség rejlik benne. Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik az elvont, de kifejező zenéket és a nyugodt hangulatot. Kitűnő korong, érdemes a zenekart megismerni.
——————————
ENGLISH VERSION:
This one-man German act, formed in 1996, has a lot of releases behind its back in the genre of the amalgamation of dark ambient/atmospheric black metal. Do not think of, of course, any instrumental play, or heavily grinding riffs – the music, breathing almost meditative, sad, philosophic and nature-loving moods, is built merely on machines and sounds.
The work of Christoph Ziegler (Nebelkorona, Nocternity, Atomtrakt, Graven) is noteworthy and thought-provoking, and this minimalist composition with a quality artwork/layout is limited to 1000 copies.
The album contains one song, the title track, in 40 minutes. It’s hard to describe because it’s not easy to put the mood into words that the stuff emanates. It presents either mysteries and oriental philosophy or the lights of sunset at the waves of the sea lying on the beach. These are inner pictures of closed eyes, calm feelings, floating sounds, sometimes a deep turmoil. The sounds and effects change into one another really well so we do not have to afraid of the danger of boredom.
The mood of the charismatic music and the deep content is a worked-out material. The pictures and moods popping up make the structure colourful and varied, an easily perceivable, naturalist performance. It’s easy to imagine the stuff for pictures of an exhibition or for a play, or as a soundtrack due to its potential. I can only recommend this to those into abstract but expressive music and calm moods. An excellent record, a band worth getting to know.
Author: Lemezismertetők
Review
Metalrage
8/10
26.02.2009
The difficulty of ambient, and this album in particular, is to describe what the music is like. This is mostly caused by the fact that it’s just one song with not that much variation, but nevertheless plenty of atmosphere. I can imagine some people bore their brains out by an album like Zeit-Los:Laut-Los but to others, like myself, it works hypnotic. It’s the ultimate experience of escapism to turn away from this world and wander off to other realities; frozen realities to be precise. Christopher knows how to handle his synthesiser in order to create an epic track which conveys strong feelings of isolation. Taking the cover of this album into account you can use Vinterriket as an excuse to close your eyes and trail your own footsteps into an unfamiliar landscape.
Author: Kaar
Review
Femforgacs
8.8/10
16.02.2009
Egy kritikát rászántam már nem is olyan rég a német Vinterriket-re, így most eltekintenék a bio- és discográfiai adatoktól, akit nagyon érdekel a dolog, az a lap alján a Kälte, Schnee Und Eis – Rekapitulation Der Winterszeit című best of kapcsán informálódhat. Számolni se merem hányadik korongja ez a német művészúrnak… a külsőségek természetesen szépek, s most még egyedibbre sikerültek, mint általában, hiszen a digi-pack kiszerelés valójában egy promó szerű papírtokos lemezt rejtenek. Nincs booklet, minek is, hiszen instrumentális ez a több mint 40 perc. S a téli hegyek s hó fedte bércek, ormok képei tökéletesen kifejezik, mint design, mint hangulatkép, azt a belső rideg és elszigetelt világot, melyet az utolsó előtti (igen, kérem szépen, már idén is van új nagy lemez – Christoph Ziegler nem unatkozik, de ezt most meglepő módon nem a BadMoodMan Music, hanem a Heimatfolk égisze alatt jelent meg – megjegyzem, nem tudom kinek jó ez az egész, leszámítva Ziegler urat, hiszen mégis csak globális gazdasági válság van) Vinterriket lemez tartogat a kedves hallgatónak…
A Vinterriket mindig is az a fajta dark ambient volt, amely nélkül még a tavasz majd rügyező fákba torkollik, a politikusok tovább hazudnak, a főbérlő ellenőrizget, az infláció növekszik, s a keresett örök élet elikszirje továbbra is a misztikum és találgatás fiktív felhőibe burkolódzik, avagy olyan anyag, amely nélkül a világ éppen úgy világ marad, mint vele együtt. Azért az igazsághoz tartozik, hogy az előző Fémforgács kritika tárgyához képest ez egy egész komoly kis dolog lett, a maga monumentális 40 percével. Míg az előző best of, amolyan mindent bele, addig ez a nagylemez egy közös koncepció és egységes atmoszféra megteremtésével kapcsolja ki a jelent és hozza el az ingatag régmúlt emlékeit. Körülbelül akkora tátongó űr és kozmosz temető kering benne, mint amilyen a magyar Arud anyagon uralkodott. A differencia talán annyi, hogy míg Winter (az egykori Sear Bliss tag) a földön túli meghódíthatatlant igyekezett térbe zárni, addig Ziegler úr a hegyek csúcsait, s az onnan lehulló és megtapadó hó birodalmát igyekszik. A hatás nem marad el, rideg és súlyos, ennek ellenére magával ragadó és mély, altató és kikapcsoló jellegű – egy picit agykontrollos. A 40 perc csak minimális helyen torkollik komolyabb dallam váltásba, amúgy egy összefolyó atmoszféra massza, amelyet tökéletes aláfestő zene olvasáshoz, pihenéshez, és alváshoz is. Annyira nem tartom értelmetlen anyagnak ezt az újabb Vinterriket próbálkozást, s így promó gyanánt – ingyen, még örülök is neki, na de hogy ezért valaki komolyabb pénzt adjon ki?!
Szerintem érthetően és világosan fogalmaztam, hogy mire való, s mire jó ez a zene, s abban sincsenek kételyeim, mennyire kevés embert fog majd mindez érdekelni. Amúgy tényleg nem értem, hogy miért adnak ki komoly kiadók ennyi Vinterriket korongot – mikor kollektív tombol a gazdasági hanyatlás és emberek kerülnek utcára… erre olyan anyagok jelennek meg, melyeknek ha értelmük van is, de fogyasztásra szánt embertömegek nem állnak mögöttük – értük sorban, holott a kiadó olyan mint a bank, ad, hogy aztán elvehessen… avagy vad kapitalizmus és piacgazdaság.
Author: haragSICK
Review
metal.de
8/10
02.03.2009
“zeit-los:laut-los” ist das neue Album von VINTERRIKET, dem Projekt von Ausnahmemusiker Christoph Ziegler, der mit diesem Album genau die richtige Musik für die kalten und verschneiten Tage im Februar abliefert. Auf dem Album mit dem Zweitnamen “Kontemplative Antagonismen des Augenblicks” befindet sich eigentlich nur ein Song. Dieser hat es aber mit seinen 40 Minuten Laufzeit auch in sich.
Die CD kommt wie immer in einem wunderschönen ästhetischen schwarzweißem Pappschuber ohne viel Text und sich jeglicher Kommerzaufmachung enthaltend. Jedoch mit viel Bezug zu verschneiten Naturlandschaften und tiefen dunklen Wäldern. Apropos Text, gesangliche Momente kann man bei “zeit-los:laut-los” ewig suchen. Die gibt es nämlich nicht. Die neue VINTERRIKET ist ein reines Ambientalbum, das den Hörer in ergreifende Soundlandschaften entführen soll und dies auch zweifelsfrei tut. Metalcharisma sucht man hier jedoch vergebens.
Teilweise kommt “zeit-los:laut-los” aber auch recht chillig rüber. Ich kann mir dieses Album entweder zu dunklen Couchabenden mit Düsterlicht vorstellen, aber ebenso stark auch für relaxte Abende in irgendwelchen entlegenen ruhigen Strandbars in Ibiza.
Irgendwie schon überwältigend. Das Album zieht den Hörer sofort in den Bann und dürfte auch Fans von Filmen wie Mullholland Drive und Twin Peaks oder auch von Spielen wie Myst oder Zork Nemesis geradezu überzeugen. Die mystisch anmutenden Klangwelten dieses Instrumentalalbums lassen eigentlich auch gar nichts anderes zu. Und der Gesang fehlt mir persönlich überhaupt nicht, wenn ihn auch sicherlich einige Fans von VINTERRIKET vermissen werden. Immer wieder überraschend wie viel Atmosphäre man mit gezielt eingesetzten Synthesizerwänden und dezent melancholischen Melodien schaffen kann. Davor kann ich eigentlich nur meinen Hut ziehen!
Author: Soulsister
Review
Shapeless Zine
7/10
Mart 2009
Puntualissima come un orologio svizzero arriva la nuova fatica dello stacanovista del dark ambient, Vinterriket. Come abbiamo giа detto recensendo altri suoi lavori, questo artista ha raggiunto e superato la quarantina di uscite. Tanto per farvi capire, la Bad Mood Man ci ha appena mandato il CD di questo “Zeit-Los:Laut-Los” e vedo sul suo sito che и giа pronto un nuovo album.
Certo, se conoscete la proposta di Vinterriket e vi va di malignare un po’, potreste pensare che ci vuole poco a cacciar fuori un CD ogni tre mesi, nel momento in cui le composizioni sono tutte create al computer, minimali e decisamente ripetitive. Eppure questa considerazione non sarebbe del tutto esatta: и indubbio che il genere proposto e le sue modalitа di composizione/esecuzione rendono piщ veloce la creazione di nuovi lavori, ma и anche vero che, a livello compositivo, questo musicista cerca sempre di variare le proprie opere, dando sfaccettature diverse allo stesso mondo.
Se, infatti, le composizioni contenute in “Ira Deorum Obliviorum” mi avevano colpito per la loro capacitа di evocare paesaggi sinistri ma sempre diversi, alcuni piщ oscuri e malsani, altri piщ naturalistici e meditativi; l’ascolto di “Kaelte, Schnee Und Eis – Rekapitulation Der Winterszeit”, invece, mi aveva deluso per il sound troppo artificioso e la sensazione di aver a che fare con un prodotto raffazzonato (a questo proposito, se vi interessa, potete leggere le altre due recensioni in archivio). Questo nuovo “Zeit-Los:Laut-Los”, invece, mostra un taglio ancora diverso: tutto il CD, infatti, contiene una sola lunghissima composizione di quaranta minuti di durata. Qui Vinterriket decide di puntare ad un minimalismo ancora maggiore, con suoni centellinati, note prolungate che non costituiscono una vera e propria melodia, ma che fungono, come suggerisce il nome stesso del genere, da ‘ambiente sonoro’. Da questo punto di vista non hanno certo minore importanza i suoni che l’artista inserisce nella traccia: il frusciare delle foglie, il sibilo del vento e lo stormire degli alberi diventano strumenti tanto quanto le tastiere. Oltretutto sono ben felice di notare che il musicista, in questa prova, ha abbandonato completamente la sezione ritmica programmata che uccideva la precedente prova, avallando un po’ di piщ la mia tesi riguardo al fatto che le composizioni di allora fossero una semplice ‘traduzione’ di brani concepiti con chitarre, basso e batteria, in un altro linguaggio artistico.
Capite bene anche voi che non ha molto senso cercare di descrivere a parole un lavoro come “Zeit-Los:Laut-Los”: dovrei passare un numero di righe enormi a ripetere sempre le stesse cose. I suoni sono volutamente ossessivi, adatti a ricostruire quella sorta di trance che и necessaria per la fruizione di lavori come questo. Allo stesso modo non и possibile dare un giudizio lucido e prettamente musicale ad un album che punta ad altro: l’ascolto di questa composizione, infatti, puт risultare affascinante e avvolgente nelle condizioni ideali, magari immersi nella natura, oppure al buio nel silenzio, facendo lavorare l’immaginazione; cosм come, ovviamente, sarebbe un tedio mortale ad un ascolto distratto, fatto, che so, in metropolitana, o guidando sulla tangenziale nell’ora di punta. Esempi esagerati, forse, ma che fanno capire come la predisposizione sia un requisito importante in questo lavoro.
Volendo dare comunque un voto al tutto, personalmente ritengo “Zeit-Los:Laut-Los” inferiore ai pezzi dello split con Uruk-Hai e Nak’Kiga, ma decisamente superiore all’intero “Kaelte, Schnee Und Eis – Rekapitulation Der Winterszeit”, che proprio non era riuscito a convincermi. A questo punto vedremo in cosa consisterа, invece, il nuovo “Horizontmelancholie”.
Author: Danny Boodman
Review
The Metal Observer
6.5/10
18.03.2008
From Germany’s most prolific Dark Ambient/Black Metal prodigy comes yet another ice-cold album of relaxing mountain-moods. Apparently this album is the remastered version of the soundtrack to the 2007 DVD “Kontemplative Antagonismen des Augenblicks”, and comes in the form of one 40-minute long Ambient track.
As ususal Cristoph Ziegler knows exactly what he’s doing, and the synth-driven Ambient landscapes are painted with the uttermost precision. We’re brought to windy mountaintops, over desolate tundras, and across frozen rivers, and as usual it’s a beautiful journey. The only problem is that Ziegler has brought us on this excursion so many times before that it’s hard not to grow a little tired of the sights and sounds, and some more variation definitely wouldn’t hurt the atmosphere.
“Zeit-Los:Laut-Los” is a brilliant experience if you’re prepared to lay back, close your eyes, and let your mind wander off to tranquil arctic wastelands. For all other purposes, the 40-minutes long track is a little too repetitive, and lacks the proper elements to keep your attention from drifting elsewhere. If you like VINTERRIKET’s other Ambient recordings, you already know that you’re getting top-notch meditative winter-scapes. If you’re new to his work, you should probably seek out his more Black Metal-oriented works instead, and it’s not like there’s a shortage of VINTERRIKET-releases to choose between.
Author: Ailo
Review
Friendhof
6/10
04.06.2009
A este paso el bueno de Christoph Ziegler, único miembro de Vinterriket, en unos años va a superar a “Frank Zappa” en número de ediciones. En el año 2008 sacó dos álbumes y dos EPs, este es el segundo álbum que publicó, pero lo más fuerte de todo es que a día de hoy, ya ha sacado un álbum nuevo este 2009 llamado “Horizontmelancholie” y un DVD. Christoph Ziegler se debe aburrir mucho, o al revés más bien, ya no le queda tiempo para ello. Sin duda es una de las personas más fructíferas dentro del underground. Su labor es admirable.
Vinterriket tiene dos tipos de ediciones. Las musicales y las ambientales. Las musicales son un Black Metal atmosférico, lento y depresivo en la onda del “Hvis Lysset Tar Oss” de Burzum, con gran candidad de trozos ambientales; y los puramente ambientales son absolutamente atmosféricos compuestos solamente de teclados que hacen de paisajes sonoros, a veces nisiquiera musical. Este álbum, “Zeit-Los: Laut-Los”, es uno de los atmosféricos, aunque pese a ser ambiental es musical.
El álbum está compuesto por una única pista y tiene una duración de unos 44 minutos de pura melancolía y emotividad salida de los espirituales bosques germanos. Los teclados son cálidos pero la melodía es fría, distante y solemne. Paisajes oníricos oscuros, trances y meditación. Un álbum atmosférico con buena influencia de la música New Age. Lo malo es que no es una música para escuchar de manera directa, sino para escuchar de fondo, y no tiene muchos cambios y dinámicas como cuando un álbum tiene varias pistas diferentes.
Si ya has escuchado a Vinterriket, este es un álbum “Vinterriket” al ciento por ciento.
Author: Azathoth
Review
Brutalism
3/5
This album is one 40 min track of dark cold ambient eerieness.This track is a creation of well thought out composition, nicely put together with symphonic ambience and atmospheric sound samples creating a chill within and bringing it’s listner through an emotional journey awkening the senses. There is not much diversity within this track but it does manage to avoid bordem keeping you alert while still in a state of trace. If there were more tracks on this album it would have been overkill but I am looking forward to hearing more from Vinterriket in the near future…
Author: Kindra RavenMoon
Review
Metal-Norge
5.5/10
08.03.2009
Jeg har tidvis glimtet innpå Dark Ambient feltet tidligere, men har falt ut pga mangel på kreative sjeler og orginalitet. Når jeg likevel satte meg ned med Vinterriket så ble jeg straks oppmersom på den destruktive og kalde lyden som kom ut av anlegget. Sjelden har jeg hørt ambient som har bygget seg opp på denne måten, og faktisk klart å fenge oppmerksomheten min.
Vinterriket består av Cristoph Zeitler som virkelig kan å produsere, og delta i ting som skjer på feltet.Han er med i prosjekter som Atomtrakt, Nebelkorona og Graven uten at jeg vet nøyaktig hva disse prosjektene går ut på eller høres ut. Vinterriket skaper en stemning som for meg ble rolig, avbalansert og behagelig. Ikke statisk, stram eller hakkete.
Zeit-los:laut-los er utgitt på ett selskap kaldt Bad Mood Man Music som tydeligvis kun utgir skiver som er i samma gate. Noen mener dette kan være kjedelig, men personlig så fikk jeg faktisk en liten positiv overraskelse av å sitte å lytte. Hadde egentlig gruet meg litt til skiva og hadde lave forventinger, så dette kan såklart ha veldig mye med saken å gjøre…
Merk: Ny skive er sluppet iløpet av mars/april så kommer til å følge opp og anmelde neste også!
Author: Asgeir
Review
Fobia Zine
5/10
10.03.2009
Když se mi kolega Dharm posmíval, ohledně toho, že jsem dostal na recenzi právě Vinterriket, netušil jsem proč tak činí, ač to nebylo prvně. Nicméně jsem po pár minutách první a poslední stopáže na tomto CD pochopil, zač je toho loket.
Album dost vyjímečné, depresivní a navozujíc atmosféru hodné sebevraždě, pohlazení a nebo poklidné relaxace. Každý si může vybrat jakou cestou se vydá a na kterém stromě si nechá od vran vyklovat oči. Nebo že by volil něco jiného? Například skok ze zasněžených skal za doprovodu větru, který vane a sviští mezi skalisky? Vydám se cestou poklidné relaxace, kdy moje mysl upadne do kómatu a nechá se odnést daleko do zasněžených pláních pod temnou oblohu, kde jen hvězdy budou svítit na mou ponurou pouť. Měsíc odrážející se v zamrzlé pláni jako v zrcadle popluje po černé obloze a odvede mě daleko mimo reálno.
Temné klávesové plochy vyplněné šuměním větru navozují atmosféru, kterou jsem
se snažil přiblížit v předešlém textu. Takové album, jakým je právě tohle CD, je pro mne naprostou premiérou v daném žánru. Zřejmě dost záleží, v jakém psychickém stavu takovou muziku posloucháte, ale můžu říct, že první poslech byl dost utrápený a i když jsem se snažil sebevíc, nebyl jsem schopný to dát dokonce. Při dalších přehráváních (po několika dnech) to celkem vstřebávám a žádné sebevražedné sklony se ve mně nebijí, i když v některých místech je to značně nahnuté.
Nic naplat, Johan nebo Dharm měli v předešlých albech, které recenzovali i jiné „zvuky“ než jen šumění větru a výplň klávesových ploch, které jim celkem závidím. Avšak musím se spokojit jen s tím, co je na aktuálním disku a pokleknout před uměním, které mi bylo nabídnuto. V hodnocení volím zlatou střední cestu, přesto věřím, že v očích a hlavně v uších sklaních fanoušků bude mít tenhle počin daleko větší hodnotu.
Author: Orbb
Review
Metalitalia
5/10
2009
Che noia. Nel corso di lunghi anni il progetto dark ambient dei tedeschi Vinterriket ci ha regalato grandi emozioni, ma non si può certo dire la stessa cosa del brano immutabile che da solo compone questo “Zeit-Los:Laut-Los”, pezzo rimasterizzato che faceva già parte del DVD uscito nel 2007 con il titolo “Kontemplative Antagonismen des Augenblicks”. Brano immutabile, si diceva… tre quarti d’ora di nulla o quasi, di suoni tutti uguali ed informi che non riescono a creare la benché minima immagine nella testa. Addio alle visioni naturalistiche di un tempo o alle immagini inquetanti sviluppate grazie all’ascolto di brani ambient dal mood davvero occulto e misterioso. Qui invece si sfiora il noise, nel senso che il sottofondo per lunghi tratti è costituito da rumori sordi e distanti piuttosto che da suoni strutturati. C’è poco altro da dire su questa noiosa release, non tutto ciò che viene creato dal progetto Vinterriket è oro, purtroppo. Ma sappiamo anche che, come avvenuto già in passato, nella prossima release saremo pronti a decantare le grandi doti della band nel saper regalare suggestioni con un dark ambient minimale, ma altamente seducente.
Author: Paolo “Cernunnos” Vidmar
Review
Pavillion 666
5/10
26.02.2009
Froid est l’hiver, froid est le vent qui siffle dans les branches des sombres forêts gelées qui peuplent la montagne, froid est le brouillard qui baigne les vallées, recouvrant la nature d’un opaque voile de mystère, froid est le…oui…comme vous l’aurez compris, Vinterriket est de retour, oui, encore, avec “Zeit-los:laut-los”, nouveau projet 2008 (bien que « nouveau » soit mal adapté puisque sortira en 2009 un nouvel album « Horizontmelancholie »). Pourquoi insister sur le « encore »? tout simplement car depuis sa formation officielle en 2000, la discographie de Vinterriket, one man band, se garni d’un nombre incalculable de split, de démos, de rééditions et de best of, tous connaissant un succès et des réactions pour le moins mitigées.
Qu’en est il de Zeit-los:laut-los? Cette nouvelle réalisation ne se constitue en réalité que d’un seul titre de plus de 40 minutes ( et donc pas d’extrait en écoute, laissez votre doigt appuyé sur une touche pendant 40 minutes si vous souhaitez un aperçu), titre instrumental d’ambiant pur sur lequel aucun instruments, à part le synthé n’interviennent. Véritable ode à la nature (le thème est cher à Vinterriket puisque le logo « V » du groupe se compose d’une forêt de sapins) “Zeit-los:laut-los” baigne alors l’auditeur dans une sensation d’engourdissement telle une nappe de brouillard au crépuscule dans un sous bois de conifères. Cette nappe de synthé perpétuelle, à faire passer la BO de Mulholland Drive pour un twist endiablé, laisse de coté tout artifice : pas de voix, pas de percussions, pour ne laisser filtrer qu’une mélopée d’une extrême lenteur (Solitude Production, LE label doom!) que certain qualifieront de chant des baleines, que d’autres apprécieront plus pour ses capacités d’apaisement. En 40 minute, seul le bruit du vent sera l’élément qui viendra se détacher de “Zeit-los:laut-los”. A n’écouter que dans certaines circonstances, sous peine d’ennui, ce titre (présenté dans un élégant digisleeve, bravo la production) dégage cependant un je-ne-sais-quoi de mélancolie, de solitude touchante, mais bien entendu, il s’agit d’ambiant pur et certains y seront certainement plus sensible que d’autres, selon leur humeur.
Si l’album donne parfois l’impression que le compositeur a oublié sa tasse de café sur le clavier de son synthé pour aller acheter le pain, il fera découvrir à tous ceux frappés de spleen un étrange sentiment hypnotique, tout en demeurant largement inaccessible et impénétrable pour la majorité des auditeurs les plus audacieux.
Author: S.Y.L.
Review
The Streets
3/10
14.04.2009
Det musikalske utbyttet av «Zeit-Los:Laut-los» er i grunn lik null og står igjen som en begivenhetsløs affære. Grunnen til dette har nok noe med Ambient-sjangerens natur å gjøre, bare for å være litt sånn captain obvious. Det er en komposisjon her og den bærer samme navn som skivetittelen. I mine ører låter det som han har trykket ned en tangent på synthen sin, teipet den fast og deretter tatt en kaffipause på jævlig god halvtime (rundt førti minutter altså), før han kommer tilbake og fader ut synthen via volumknappen mens tangenten fortsatt er trykket ned. Deretter har han hevet på litt vind her og litt sjø der og noen passende lyder histen og pisten. Ikke rart at han (jepp, enmannsband) kan formelig spy ut skiver, demoer, splitter og EP-er i hytt og gevær. Det kvalifiserer knapt til benevnelsen bakgrunnsmusikk og det sier jo litt. Bakgrunnslyd er kanskje mer betegnende. Likevel kan skiva ha sin misjon og fungerer bra som stemningskaper hvis du leser ei dunkel bok, for eksempel. Utover det er stillhet vel så mye å foretrekke hvis du ikke egentlig orker å høre på musikk, men tenker at litt Vinterriket kan jo ikke skade.
Author: Rune
Review
Metal District
17.04.2009
So, das ist also meine persönliche VINTERRIKET Premiere. Natürlich kannte ich den Namen, aber soweit ich mich erinnere, hab ich noch nie was davon gehört. Irgendwie hatte ich auch abartigen Krach im Hinterkopf, wenn der Name VINTERRIKET fiel. Nun, das trifft nicht zu, eher im Gegenteil. Es kommt ja nur selten vor, dass Genrebezeichnungen wirklich passend sind, Dark Ambient passt hier aber, mit wenig ‘dark’ und ganz viel Ambient.
Allerdings sei der unbedarfte Leser gewarnt, ein ‘Metal’-Anteil ist hier nicht einmal ansatzweise auszumachen, es gibt glaube ich keine echten Instrumente, und wenn dann wohl am ehesten in Form von Windspielen oder seltsamen, schwingenden Gefässen (wer jetzt an Indien denkt, liegt nicht ganz verkehrt). Der Titel hat noch einen Zusatz: “Kontemplative Antagonismen des Augenblicks”, der sich auf einen dazugehörigen Film bezieht, wirklich helfen tut mir das aber nun auch nicht, dieses Ungetüm an sphärischen Klängen zu beschreiben.
Der Augenblick ist auch rund 40 Minuten lang, am Stück und irgendwie auch ohne grössere Variationen im Grundtenor, eben zeitlos, und auch irgendwie lautlos, die Synthi-Sphären wabern um einen herum wie Nebel im Morgengrauen, aber zu fassen sind sie nicht. An einigen Stellen tropft Morgentau in den Nebel, es platscht leise wie in einer Tropfsteinhöhle, Wind weht und ganz selten werden die Schwingungen zu einem fordernden Dröhnen, das aber ebenso schnell wieder im lautlosen Morgengrauen verschwindet. Vocals gibt es keine.
Ich gebe zu, es fällt mir extremst schwer, das zu beschreiben. Ich weiss nicht mal, ob ich das mag. Es ist nicht so, dass es mich stört, wenn es läuft, es erzeugt keine negative Reaktion darauf, allerdings frage ich mich, ob es überhaupt eine Reaktion hervorruft. Dass es nicht stört, deutet zumindest darauf hin, dass es in sich selbst nicht schlecht ist. Vielleicht ist es auch so, dass es gar keinen Zweck erfüllt, sondern eben einfach nur zeit-los sein will. Allein, mir fehlt dafür offensichtlich der Sinn. Und wie ich das bewerten soll, weiss ich erst recht nicht.
Dafür ist die Aufmachung recht nett, das Teil kommt nämlich in einer Gatefold Hülle im CD Format, auf dem es Berge im Winter mit den obligatorischen Tannen zu bewundern gibt. Die CD selbst ist, ebenfalls wie in einer Gatefold LP, nochmal in ein Inner-Sleeve gehüllt, auf dem es mehr schneeverhüllte Berge mit Tannen gibt. Vom Motiv mal abgesehen finde ich die Idee echt gut. Fans von VINTERRIKET dürfen wohl zugreifen…
Author: Velvet
Review
Live4metal
I was a touch indifferent towards the last Vinterriket album, Kaelte, Schnee Und Eis, which took an age to (semi) win me over, but there are no such problems this time around, with Zeit-Los: Laut-Los, which consists of a single, sprawling 40 minute track of blissful ambience..
On the last album I compared Vinterreket, aka Christoph Ziegler to a poor mans Summoning, this time around the music is much more ambient in texture and is more comparable to say Wongraven or the more ambient side of Burzum, although unfortunately it isn’t in the same league as either band/project. Mainly as there isn’t enough variation in
the songs long duration. But that’s not to say that it isn’t a decent album. It’s just that Mr Ziegler is a tad on the prolific side, issuing about 50 different releases in the past decade, so with that number of albums and split cds forever getting released, the quality is never going to be as high as you’d hope.
So despite this album not setting the world alight, it’s still a good album of brooding ambience and one I’ll definitely play in my more calmer moments.
Author: Steve Green
Review
Zwaremetalen
10.03.2009
Christopher Ziegler meldt zich middels Zeit-los:laut-los weer met zijn eenmansband Vinterriket. De kerel heeft patent op dark ambient muziek en brengt met het grootste gemak een dozijn cd’s per jaar uit. Met dit specifieke album is Ziegler een tijdje bezig geweest, namelijk van 2006 tot en met het afgelopen jaar. En heel eerlijk gezegd: Joost mag weten waarom, want dit is een release waar geen mens iets aan heeft.
Zeit-los:laut-los telt om precies te zijn één nummer wat veertig minuten duurt. Nu ja, nummer. Het is een aaneenschakeling van duistere keyboardklanken waarbij enige vorm van structuur of muzikaliteit ontbreekt. Het is bergbeekjesmuziek. Het kabbelt. Het beweegt maar gaat eigenlijk nergens heen. Zeit-los:laut-los duurt veertig minuten en in die veertig minuten gebeurt er niets anders dan dat er een aantal tonen worden herhaald, vergezeld door het geluid van wat hoogstwaarschijnlijk de koude, gure noorderwind moet voorstellen. Dit is geen album, het is een geluid wat Ziegler uitbrengt en waarbij enige vorm van muzikaal vernuft ontbreekt. Het enige positieve effect wat de muziek wellicht heeft is de haast hypnotische staat waarin deze de luisteraar aan het eind van een luisterbeurt in doet verkeren, maar ik kan met niet voorstellen dat er ook maar iemand, anders dan de verwoede verzamelaar, hierop zit te wachten. Een cijfer lijkt me ook geenszins op zijn plek voor dit product wat misschien interessant is voor wat het doet maar verder niets meer met muziek, laat staan metal, te maken heeft.
Author: Ralph Plug
Review
Atmospheric.pl
0/5
Jeden utwór trwający 41 minut. Delikatny szum klawiszy plus jakiś wiatr czy fale. Cicho i nudno do usrania. W takim czymś pogrążył się już projekt VINTERRIKET:-(. Nawet nie ma na płycie „Zeit-Los:Laut-Los” gitary akustycznej, po którą Christoph dawniej zwykł sięgać; tylko te elektroniczne plumkania. Bez względu na to, jaki czas trwania widnieje na wyświetlaczu odtwarzacza, z głośników rozlega się to samo. Muzyka ta ciągnie się, jak flaki z olejem albo krówka mordoklejka. Ja pierdolę! To już nawet nie jest ambient, który tylnymi drzwiami wpełza do podziemnego światka, to raczej muzyka relaksacyjna. Błe, tylko ptaszków brakuje… VINTERRIKET wypuszcza kolejne krążki w częstotliwości gazety codziennej, więc w sumie nic dziwnego, że potencjał się wyczerpał. Właściwie można się już porzygać słuchając takich wypocin, podobieństwo jest zbyt duże, no i powtarzalność (w końcu zawartość „Zeit-Los:Laut-Los” to zremasterowany track z DVD „Kontemplative Antagonismen des Augenblicks”). Nuda, autoplagiat, brak rozwoju i w rezultacie uwstecznianie się – nie wiem, co to jest? Czy ktoś jeszcze kupuje te albumy? Czy ci przeróżni wydawcy wytworów autorstwa VINTERRIKET nie plajtują?
Author: Kasia
Review
MetalFront
18.08.2009
Решил немного сменить тематику рецензируемого материал, посему и взялся за эту пластинку. Ранее не был знаком с музыкой ЗИМНЕГО ЦАРСТВА, зато неоднократно читал различные интервью с Кристофом Зиглером, мастермайндом проекта. В любом случае, данная рецензия – эксперимент, взгляд человека с другими музыкальными предпочтениями. Стоит ли быть слушателю подготовленным к восприятию данной музыки, или же имеющий уши услышит? Стилистически работа традиционно выполнена в жанре ambient/darkwave c долей отрешенности, что неудивительно. Опережу события и скажу, что на этот раз никакого black metal‘а вы не услышите. Вряд ли стоит долго рассказывать о том, чему посвящена новая работа музыканта. Это, разумеется, красота северной природы. Не буду отрицать, что взялся за диск в том числе и благодаря обложке, вопреки пословице. Аккуратный, минималистично оформленный, упакованный в приятную на ощупь бумажную коробочку диск говорит сам за себя. Кристоф неоднократно упоминал, что внимательно и оригинально подходит к изданию. Пусть это не самый интересный вариант, зато он полностью соответствует релизу. Легкие зимние пейзажи норвежских лесов через легкую призму серого тона. Нет вычурной эпичности. Как будто что-то скрыто внутри, об этом также говорит специально дорисованные контуры леса, который как бы находиться вдали. Так и музыка. Сначала мы медленно и неторопливо приближаемся к лесу. Спокойная атмосфера. Совсем немного, и мы уже вне современной цивилизации. Хвойные леса, снег, фьорды. Кажется, что что-то сейчас произойдет. Некоторое время чувствуется напряжение, но потом оно спадает. Внезапное чувство умиротворенности охватывает тебя. Никаких всплесков эмоции. Ты спокойной идешь и постепенно уходишь в себя, в свои мысли. Изредка мысли прерывает шум собственных шагов: это все снег. Композиция длится сорок минут, причем ты совершенно не замечаешь, когда она заканчивается и начинается вновь. Замкнутый круг. Ты понимаешь, что можно сколь угодно долго бродить по лесу. Стихия не обрушится на тебя. Лес спокоен. На этот раз он позволит путнику насладиться его владениями. Обойдусь без оценки. Человек, лишенный образного мышления и воображения не поймет эту работу.
Диск предоставлен лейблом Solitude Prod.
Author: Abyss
Review
Diztorted
18.05.2009
Об этом проекте мне известно, главным образом то, что на его счету немало релизов. Такая “плодовитость” поневоле наводит на мысли о пустом графоманстве. Именно с таким испорченным стереотипами настроем я и взялся за прослушивание альбома для написания рецензии, но чтобы не дать ему отразиться на оценке, прослушал его несколько раз, после чего и выношу свой вердикт. Альбом представляет собой минималистичные и меланхоличные подклады под полевые записи шума деревьев на ветру. Атмосфера природы, изображённой на оформлении релиза, передана достаточно хорошо, в музыке чувствуется отрешённость молчаливых елей и величественных заснеженных склонов гор под низким серым небосводом. То есть, можно сказать, что с передачей настроения музыкант справился. Но это единственное, что можно сказать положительного об этом альбоме, который, при всей вышеописанной атмосферности является совершенно неинтересным для прослушивания, поскольку являет нам хоть и неплохие по качеству звука, но весьма бесхитростные по своей полноте наигрыши, подходящие только в качестве саундтрека к соответствующему визуальному ряду или компьютерной игре. Если бы это было первое демо начинающего проекта в духе природного ambient, можно было бы сказать, что это сойдёт в качестве пробного камня. В нашем случае можно сказать, что этот альбом можно было и не издавать, поскольку он, по сути, не стоит того, чтобы его слушать, кроме как в том случае, когда есть необходимость ознакомиться с предметом. Фанаты проекта, скорее всего, в любом случае послушают это из интереса. Остальным же – не рекомендую.
Author: Valentii