Review
Kronos Mortus
9/10
10.09.2009

Ha egy átlagos metalt szerető embert megkérik, hogy mondjon egy lett metalcsapatot, akkor nagy valószínűséggel a nemzetközi életben elismert, és a hazánkban is már megfordult Skyforgert, esetleg a legjobb esetben a Neglected Fields-et vagy a Heresiarh-t említi. Nos, most itt az idő, hogy még egy nevet memorizáljunk: a – szintén Rigából származó – Frailty-ét. És hogy kiknek kötelező ezt a nevet megtanulni? Elsősorban a doom metal rajongóknak, másodsorban mindenkinek, aki szereti az atmoszferikus, sötét, szívből jövő underground zenét. A csapat ugyanis nem akármilyen debütálást hozott össze, érdemes mindenkinek legalább egyszer – bár a zene emésztése miatt inkább többször – meghallgatnia a Lost Lifeless Lightsot.

Már a borító is kellően sötét, de szép, igényes, és szerencsére a szövegekben sem szerepelnek túlzott mennyiségben a „kill”, a „pain” és az „angel” szavak – bár azért természetesen kötelezően akad belőlük néhány. Maga a lemez egy hangulatosnak mondható, bár inkább felesleges két perces introval kezdődik, igazából ez alapján nem vártam túl sokat az anyagtól. Szerencsére azután az I Know Your Pain abszolút megragadott. Igazi doom metal opusz, kissé a Draconian hangulatát idézve – természetesen női ének nélkül -, melankolikus, sötét, de ugyanakkor felemelő is egyben. Nos, a meglepetés viszont csak ezután következett, ugyanis hasonló szellemiségben vártam a többi számot is, és ehhez képest kissé leesett az állam. Az Ariadne című tétel már egy gyorsabb, kicsit viking/death beütésű (!) tétel, amelyben már megjelenik az első tiszta ének is, az album – sajnos – leggyengébb láncsszeme. Igaz, nem hamis, de sokszor érezhető egyféle erőlködés, amit nem tudok eldönteni, hogy ez eleve így volt-e tervezve, lehetséges, hogy ez a fájdalmas kissé My Dying Bride-os – bár más hangszínű – „nyöszörgő” technika a koncepció része volt. Nekem mindenesetre nem nyerte el maradéktalanul a tetszésem, igaz, azért jóval kevesebb szerepet kap, mint a durvább vokál, bár néha fontos részekben ő viszi a vezértémákat. De ez persze egyéni vélemény, és összességében talán az egyetlen gyengéje az albumnak – a már említett Intron kívül.

Érdekes, hogy a lemez ezután sem fullad unalomba, és nem esnek az önismétlés csapdájába a lett zenészek, a The River of Serpents például egy igen jól sikerült funeral doom nóta, a stílus és az igazán súlyos zenék kedvelőinek kötelező. A Graphics In Ebonyban van minden a doom mellett, death és black metalos elemek is fel-felbukkannak a számban, és ez a stíluskavalkád nem marad el a lemez leggyorsabb témájával rendelkező The Fall Of Eve-nél sem. A gyorsaság alatt itt valóban szélvésztempót kell érteni, amely alatt egy kiválóan eltalált, kissé folkos lead fut. Elsőre talán furcsának hatott, de végül elismertem: igazán kiváló dal! Külön megemlíteném még a zárótételként felvett feldolgozást, amely egy azóta már feloszlott lett rockbandától, a Monrotól származik, és amely szintén nagyon jó lett, bár az eredetit nem ismerem, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

A zenészekre külön most nem térnék ki, érezhető, hogy mindenki sokkal többet is el tudna játszani, ha a szükség úgy kívánná, de remekül kiszolgálják egymást, senki nem „játssza túl” a másikat. A tiszta énekről már beszéltem, a durva énekről viszont nem, de arra viszont egyáltalán nem lehet panasz, sőt! A szöveg szinte mindenhol tökéletesen érthető – bár a szavakat kissé néhol furán ejti ki az énekes – és a skála a súlyos doom-os/death metalos hörgéstől a black-es acsarkodásig terjed. A hangzástól viszont leesett az állam, hihetetlenül szépen szól az anyag. Talán a billentyűket kicsit lehetett volna előrébb keverni, de lehet, hogy eleve így tervezték, kissé súlyosbítva az amúgy sem vidám hangulatát a lemeznek. Az atmoszféra viszont hihetetlen erejű, ilyen tekintetben méltó vetélytársa az Isole idei albumának, a Bliss of Solitude-nak, ami nálam versenyt fut – most már a Frailty albumával – a 2008 legjobb doom metal albuma címért, még akkor is, ha a Frailty azért nem vegytisztán ezt a stílust képviseli. Minden tekintetben minőségi lemez ez egy metalzenei szempontból még egzotikumnak számító országból, debütálásnak pedig egyenesen kiváló! Első osztályú anyag, mindenkinek ajánlom, de csak sötétebb napokra!

——————–

ENGLISH VERSION:

If you ask a usual metal lover to recite as many Latvian bands as he/she could, the answer would presumably includes the internationally appreciated Skyforger, or in best case, Neglected Fields or Heresiarh. Well, time has come to memorize a new name and that’s the Riga based group Frailty. And for whom is this band recommended? Mainly for the doom metal fans but also for everyone who prefers the atmospheric, dark and honest underground music. This group has released an extraordinary debut, everyone should give ’Lost Lifeless Lights’ at least one listen.

The cover is really dark toned, the booklet is of high standard and beautiful, and the lyrics isn’t overfilled with the common “doom-phrases” and obligatory words ’kill’, ’pain’ and ’angel’. The CD starts with a fairly atmospheric but absolutely unneccessary ’Intro’, and with this start I didn’t expect too much from this record at the beginning. But after then, the outstanding doom opus ’I Know Your Pain’ came. What can I say, it has really enchanted me! It reminds me to the atmosphere of Draconian’s music – of course without female vocals -, it’s melancholic, dark and uplifting at the same time. After that I thought that the whole record is written in this melodic doom style, and the other songs are similar to this track but they really surprised me. For instance, their next song ’Ariadne’ is a bit faster and has a viking/death influence (!), and also, this is the first song featuring clean vocals, which is the weakest part of the whole album. Okay, it’s not detuned but I often feel some strain in the vocalists’ voice. However it could be the part of the concept to feature a painful vocal in the style of ’My Dying Bride’ – though the vocal tone is really different. It didn’t satisfy me at all, however, the harsh vocals’ appear more often so it doesn’t really bother me all either. Of course, this is my personal opinion but I think this is the only downside of the album if there any – of course, beside the mentioned Intro.

After that, the album is still exciting, and never repeats itself. For instance, the song ’The River of Serpents’ is a really great funeral doom, it’s highly recommended for the fans of funeral doom and really heavy music. We can feel the presence of death and black metal within ’Graphics in Ebony’ and also in the fastest song of the record ’The Fall of Eve’. This song is truly fast, not mid-tempo, with a great folk-influenced guitar theme. It was a bit strange for me at the first sight but now I admit that it’s a really great song! I would also like to mention the last track which is a cover from a now split-up Latvian rock band Monro, it is also really deep. However I don’t know the original version and I think I am not the only one.

I won’t analyse the skill of the musicians here because it’s obvious that each member of the group could play more if they have to. But their teamwork is really good, they co-operate well with each other instead of being an „instrument-hero”. I’ve told about the clean vocals but haven’t told about the main vocals which are absolutely great! We can clearly hear every single word – however, the pronounciation is not the best -, and the vocal style is varying from the doom/death growl to the harsh black metal vocal style. The album’s sound is simply exquisite. The keyboards are in the background a bit and it gives a heavier tune to the songs but also makes them deep. The atmosphere is so strong in the whole record, and if I should choose the most atmospheric doom metal release of 2008, I won’t be able to decide which is better: ’Bliss of Solitude’ from the band Isole or this release. It’s a really outstanding record from an exotic country – considering nowadays’ metal scene – and it’s more than perfect for a debut. First-class effort, highly recommended, but only for those darkened days.

Author: Lemezismertetők

Review
Rock Underground
8.5/10

Contrariamente ao que podem declarar, não é Doom experimental (o que poderia significar essa qualificação). It is far from being orthodox though. É longe de ser ortodoxa também. Suas influências são reconhecíveis e diversificadas: My Dying Bride, Samael, Anathema, e todaa sorte de bandas européias, principalmente inglesas dos anos 90. Com o Dark Ambient flashs também. Conscientes do grande valor dos seus anciãos, que os influenciam, temos dotes de até música barroca. O teclado é usado de forma muito eficaz. Ele prediz opacas trevas, que a continuação do disco será finalmente negra. Esta é a falha de Lost Lifeless Light e talvez também uma parte do seu interesse: uma certa incoerência do todo, e não de cada faixa quando tomados separadamente. É legal o disco ser diversificado e a banda flertar com vários estilos, mas me parece como se fosse uma coletânea de faixas tiradas de demos, de várias fases distintas. Muito irregular e heterogêneo. Nem parece que todas as músicas são da mesma horda. Os primeiros momentos do álbum estão a desenvolver uma música relativamente Dark, o growls são muito profundos, atmosferas Dark são, por vezes, coloridas com tonalidades mais românticas. No meio do clima Doom, surgem momentos “felizes”. As pausas, numerosas e bem vindo, impulsionar inteligentemente a atenção do ouvinte. Mas estas paradinhas, são inócuas as vezes, em outras são múmicas, catacômbicas. Parece que a música vai parar ou acabar a faixa! A música é cheia de complexidade, mas fica sempre em uma fundação firme. Mencionei a qualidade do teclado da contribuição, mas as guitarras poderiam ser melhores e mais fortes. A produção soa abafada, como se fosse demo ou vinil. Não gostei. Eles devem restringir um pouco a sua coceira para excentricidade e ecumenismo. Ao esclarecer sua música, que vai torná-la totalmente convincente. As primeiras 200 cópias do álbum contém um bônus DVD com uma performance no Shadow Doom Fest no Shade Club in Moscou. A Rússia tem tanta banda de Doom que até festival só para o estilo eles têm! Rússia e Doom estão virando sinônimos. Que bem que a abertura com a Perestroika fez para a humanidade!

Review
Evilized
8.2/10
12.11.2008

Das feine Label Solitude Productions serviert uns mit Frailty Anschauungsunterricht in Sachen lettischer Metalkunst.

Das dies ein Debüt einer lettischen Band ist mag man angesichts des Sounds kaum glauben. Frailty haben sich des Doom Metals der zweiten Generation angenommen. Dieser Stil ist eine Kombination aus sehr schweren und harten Doom Riffs, tiefem Growling und der sehr düsteren also eher gothic lastigen Grundeinstellung. Bands wie My Dying Bride und Anathema haben da in ihren frühen Peaceville Zeiten diesen Sound kreiert. Ebenfalls ins Feld führen sollte man Morning Beloveth, um sich dem Sound der Letten zu nähern.

Einen Innovationspreis können sie damit nicht einsacken, jedoch spielt das auch keine Rolle. Das Material von “Lost Lifeless Lights” hinkt dem britischer Bands kein Stück nach. Frailty sind alles andere als verspielt und machen aus wenigen Songkompenenten doch sehr viel. Im Mittelpunkt stehen die sehr fetten, teilweise ewig langsamen wie simplen Grundriffs. Ein weiterer Trumpf ist die Harmoniegitarre, die klagend in den leeren Raum erklingt und erst jenes Feeling evoziert als wäre immerwährender verregneter Totensonntag kurz vorm Sargversenken.

Besonders der Mittelteil der Platte hat mit “The River of Serpents”, “Graphics in Ebony” und “The Fall of Eve” drei Songs zu bieten, die man so auch auf dem My Dying Bride Album “The Light at the end of the World” hätte platzieren können und die allein schon den Kauf des Albums rechtfertigen. Meisterhaft, wie auch der nicht gerade schöne aber klagende Klargesang eingesetzt wird und Akzente setzen kann.

Frailty wechseln auch mal ein wenig das Tempo und haben genug Melodien an Bord, sodass man vom Klang von “Lost Lifeless Lights” mal verzaubert und dann wieder hypnotisiert wird, jedoch nie gelangweilt ist. Wer nicht genug vom My Dying Bride Sound bekommen kann, sollte sich dieses perfekt für den November passende Album zulegen.

Author: Nicolai Wanczek

Review
Metalglory
8/10
21.11.2008

FRAILTY heißt der nächste Geheimtipp in Sachen Melancholischem Doom/Death!
Das seit gut fünf Jahren aktive Sextett aus der Lettischen Hauptstadt Riga liefert mit „Lost Lifeless Lights” ihr bärenstarkes Debüt auf Solitude Productions ab.
Die Basis für die Musik von FRAILTY bildet dabei die bewährte Mischung aus Doom und Death Metal, My Dying Bride schießt einem als naheliegender Vergleich in den Kopf. Allerdings bieten FRAILTY in der Folge mehr, als das man sie nur als weiteres Plagiat der Englischen Genre-Pioniere abtun könnte.
Der Doom/Death Basis werden nämlich geschickt weitere Genre übergreifende Essenzen hinzugefügt: Ob Viking Metal, Black Metal und Gothic Elemente, man kokettiert dabei mit vielseitigen Einflüssen. Dies alles wird dann zu einem einzigartigen Gesamtsound zusammengefügt, der neben dem starken Songwriting auch von der klasse Produktion lebt.

Schon beim ersten Durchlauf fällt einem die nahezu perfekte Symbiose von druckvollem Drumming und klasse Gitarrenspiel auf. Hier hat man beim Arrangement der Songs wirklich ganze Arbeit geleistet. Wie angedeutet, die Gitarrenarbeit auf „Lost Lifeless Lights” ist absolut über jeden Zweifel erhaben. Scheinbar mühelos schlägt sie eine Brücke zwischen getragenen, aber druckvollen Mid Tempo Passagen, klassischen Doom Elementen und den oben zitierten Black Metal Elementen. Die geilen Soli zeigen dabei das ungeheure Potenzial der Gitarristen nur allzu deutlich auf. Ebenso geniale Unterstützung erhalten die Saitenakrobaten dabei durch die pointiert eingesetzten Keyboardpassagen. Zu keiner Zeit Dominanz ausübend, sondern wunderbar im Hintergrund gehalten trägt das Keyboard stark zur getragenen, melancholischen Grundatmosphäre des Albums bei. Trotz aller Ausflüge gelingt es FRAILTY aber immer den Weg zurück zur Basis ihrer Musik zu finden, und sich nicht im Geflecht der diversen Einflüsse zu verlieren. Großen Anteil daran hat sicherlich auch der Abwechslungsreiche Gesang. Tiefe Growls bilden hier die Grundlage, immer wieder unterbrochen von Cleanen Parts oder auch mal Black Metal artigem Gekeife. Das Gesamtbild lässt gewisse Querverweise zu Bands Mourning Beloveth oder auch Into Eternity zu. Bei FRAILTY finden die diversen Gesangsstile allerdings nicht in dauerhaften Anschreiattacken ihren Höhepunkt, sondern werden je nach Stimmung der Songs gezielt eingesetzt.

Anspieltipps:
I Know Your Pain, The Fall Of Eve, Ariadne

Fazit:
Geiles Debüt! – FRAILTY’S „Lost Lifeless Lights” ist ein derart ausgefeiltes Gesamtwerk, das mich in seiner musikalischen Vielschichtigkeit phasenweise stark an Into Eternity erinnert. Für Fans des Sounds von My Dying Bride oder auch Mourning Beloveth wird sicherlich eine weitere großartige (Pflicht)Bereicherung in der CD Sammlung darstellen.

Author: Blizzard

Review
The Metal Observer
8/10
13.01.2009

You know, I like Doom/Death Metal, I really do, the melancholic riffs, dark atmosphere, the often long and extensive passages where you can just let yourself be carried away, but on the other hand many bands have a tendency to play it too safe and firmly stay within the genre’s rather narrow confines, without even being able to offer any hooks to the listener to get caught on and dragged deeper into the album. Thankfully FRAILTY’s “Lost Lifeless Light” is not part of this frustrating second category, but one of those albums that throw out a hook in the first song and I swallowed it hook, line and sinker.

“Lost Lifeless Light” is not just my first contact with the Latvian foursome, but also the full-length debut of the band, so what makes this first track, “I Know Your Pain” so different from the plenty of other bands mongering the doom and gloom of melancholy? The atmosphere, which is built up through a lone lead guitar over a steady, slow rhythm with this dreamy quality that just takes you by the hand and you will follow, no matter what. All of this is accompanied by the deep growls of Martins Lazdans and furthered by the keyboards that form a light backdrop (but never take over) and the willingness of the band to also take all heaviness out of the song and let atmosphere take over, thus emphasizing the heavier passages by contrast. I am not sure, if any of this will make you pick out a song as FRAILTY among 50 bands of the same style, but I don’t care as long as I get served such quality fare, I can tell you that!

Now just like with the mentioned bands that do not take any risks with hooks, all too often a great opener sets too high of a benchmark for the band to live up to for the rest of the album and FRAILTY also are facing this challenge with the next song “Ariadne”. And they do not sink, but definitely swim, because for one they increase the speed for parts of the song and also introduce some clear vocals to accompany the growls, giving the track a completely different feeling than the previous, but on the same high level of quality, so this is shaping up very well! And as much as this may seem like an oxymoron, FRAILTY’s Doom/Death actually has dynamics, through the different vocal styles as well as the varying rhythms and tempos, while maintaining a common ground, take “Graphics In Ebony” as example, where we are treated to heavier and faster eruptions as well as the regular sound of the Latvians, same for “The Fall Of Eve”, where double-bass break through the melancholic mood of the song, to great effect. “Lugsana” at the end is a MONRO cover, I know neither the original artist nor the song, but if it didn’t say that it was a version, I would have thought this to be an original track, as it perfectly fits into the album context.

Overall “Lost Lifeless Light” is definitely one of the best Doom/Death albums of the year, as it has this captivating atmosphere and variety that keeps my attention at all times, while keeping the album together as one tight unit of songs. If you like this style, I heavily recommend this disc, even more so, if you like some variety without breaking out of the genre itself, I hope to hear more of these guys soon!

Author: Alex

Review
Executioner Zine
7.5/10

Desde luego Letonia no es un país conocido por su escena metalera y hechando una ojeada a al corto listado de bandas que vienen de allí (gracias Metal Archives) únicamente me suenan Skyforger y Urskumug. Pero para eso están Frailty, con su Doom/Death Metal, para hacer crecer su escena. Bajo la tutela de uno de los sellos por excelencia en cuanto a Doom Metal se refiere actualmente, editan su primer álbum dando continuación a su promo del 2007.

Tras una intro de tonos industriales bastante evocadora, y basándose mayoritariamente en esa influyente escena Doom/Death de principios de los noventa que salió del Reino Unido, entregan nueve temas (incluyendo una versión de unos tales Monro) en más de una hora de duración, donde se pueden encontrar todas las características habituales del género y algunos detalles dignos de mención: guitarras graves y pesadas formando muros de sonido, una batería contundente pero dinámica y nada aburrida, voces guturales muy profundas (que por momentos me recordaren mucho a Thomas Akim de Saturnus), una melancolía enorme transformada en melodías de guitarra y una atmósfera en general muy conseguida, ni excesivamente aburrida ni falta de sentimiento por querer romper los momentos más profundos, dominados por notas de guitarra sueltas que te hacen adentrarte en sus sombras.

En cierto modo me quedé algo decepcionado por no encontrar absolutamente nada original a lo largo de la hora y poco de este disco, no se salen del camino marcado por My Dying Bride, los primeros Anathema, los daneses mencionados anteriormente (hay un tema que me ha recordado muchísimo a ellos) o incluso unos Swallow The Sun si mencionamos a alguna banda más actual. Pero tampoco puedo decir nada excesivamente malo de ellos, hacen bien su trabajo, los temas tienen mucho gancho y sentimiento (lo principal), y el disco suena realmente bien, poderoso, pesado y claro, todo muy bien compuesto y tocado, así como producido.

Así que eso es lo que hay en “Lost Lifeless Lights”, nueve temas perfectos para cualquier amante del Doom Death, ni más ni menos.

Author: Jeroni Sancho

Review
Hardsounds
7.1/10
26.09.2008

Nuovo gruppo dalle fredde e misconosciute terre lettoniche, i Frailty ci portano all’ascolto del loro album di debutto ‘Lost Lifeless Lights’ per l’attivissima Solitude Prod.
Vista la quindi poca esperienza e la giovane età anagrafica, sorvolerò sui continui rimandi stilistici ai maestri come i primissimi Anathema e My Dying Bride, fautori quindi di un doom metal atmosferico e melodico, con innesti di partiture death metal, un po’ disorganizzatea dire la verità.
La sperimentazione non abita qui quindi, ma un certo dinamismo sonoro è presente, anche se ho idea che nell’immediato futuro esso vada scemandosi.
Interessante il lavoro dei chitarristi Edmunds e Girts, malinconico ma potente nelle ritmiche così come il cantato, che si destreggia fra grunts e shrieks veramente di qualità, peccato per i tempi non proprio ottimali per tali stili canori.
Un prodotto come tanti che quindi passa purtroppo invisibile agli occhi e soprattutto orecchie dei più, spero maggiori fortune per le prossime releases.

Author: Gabriele “Anaconda” Frontini

Review
Inanna Naked
7/10

MUSICAL STYLE
Doom/Death
ADJECTIVES
Dark, intense, oppressing
POSITIVE
The dramatic and dark intensity of the music.
The form in which some parts tend to some similar to funeral doom.
There is diversity, the ideas are good and some arrangements really elegant.
NEGATIVE
The tracks are tremendous, but at times the influences are maybe excessive and often win, getting them lost in worn-out or weary paths. There are also some pieces or passages where their diversity leads them to some resources or vocals not always successful.
CONCLUSION
Pay attention to the cover, totally appropriate, this is doom/death in pain and suffering made under an eclipse, sometimes really thick.

VALUATION
(Very) Good music, but they sound to other groups

Author: Héctor Noble Fernández

Review
Shapeless Zine
7/10
November 2008

Frailty и il nome di un gruppo lettone, di Riga per la precisione, che ha mosso i suoi primi passi nel 2003. Dopo qualche anno di gavetta e lavoro, la band ha pubblicato nel 2007 un promo di quattro tracce, intitolato semplicemente “Promo 2007″.
“Lost Lifeless Lights” и l’esordio ufficiale del gruppo, registrato allo studio Pentagon Recordings sotto la supervisioni di Ginta Lundbergs. Il CD contiene le quattro canzoni giа comparse nel promo del 2007, tre inediti ed una cover. La formazione che ha inciso il disco consiste in Mārtiņš alla voce, Edmunds alla chitarra ed alla voce, Ģirts all’altra chitarra, Kārlis al basso, Andris alle tastiere e Lauris alla batteria. Ora questa formazione non esiste piщ: Kārlis e Andris hanno lasciato il gruppo, e al loro posto sono arrivati il bassista T. e la tastierista M. (nel nuovo sito, i nomi interi sono scomparsi, a favore delle sole iniziali).
La copertina di “Lost Lifeless Lights” и contraddistinta da colori scurissimi, tra il nero ed il grigio, e raffigura una fotografia ravvicinata di un’eclissi. Il libretto, di sedici facciate, contiene tutte le fotografie dei musicisti ed i testi delle canzoni, molto semplici ma chiari nelle loro tematiche: disperazione, abbandono, tristezza, malinconia, depressione e cosм via.
Le tematiche trattate dai nostri vanno a braccetto con lo stile del gruppo: un doom metal creativo, pesante ma non eccessivamente soffocante, e dal piglio talvolta eroico. Lo stile vocale utilizzato con piщ frequenza и il gutturale, cavernoso e convincente; altre volte, fa capolino una voce pulita, che perт risulta estremamente sgradevole ed incerta: stona spesso, e nel suo insieme non riesce mai, ma dico mai, a convincere. E’ anzi uno dei particolari che penalizza maggiormente un disco in fondo solido come “Lost Lifeless Lights”.
Con le sue nove tracce per sessantasette minuti di musica, “Lost Lifeless Lights” rientra perfettamente nei minutaggi tipici dei dischi doom. Non il doom classico, ma quello intriso di suggestioni gotiche e caratterizzato da una voce distorta. Ma non solo. La proposta dei Frailty и molto influenzata, a parer mio, da certe idee tipiche del pagan o del viking, e non di rado le composizioni mettono in mostra un piglio quasi epico, in contrasto con le parole sempre molto meste e desolanti. Anche gli odiosi vocalizzi puliti sembrano avere la stessa origine. Di sicuro, comunque, i Frailty sanno trattare la materia doom metal con competenza, ed alcuni passaggi sono davvero ispirati. Il gruppo, al momento della registrazione, и sembrato in possesso di un’ottima intesa, e le capacitа esecutive sono sicure. Le due chitarre suonano i riff principali: in genere, una chitarra suona le parti principali, e l’altra svolge un ruolo di sostegno, di accompagnamento e crea belle armonie. Basso e batteria svolgono i loro lavori con diligenza e potenza. La tastiera dona spessore al tutto, contribuendo all’atmosfera e alla capacitа evocativa di ogni canzone.
“I Know Your Pain”, “The Fall Of Eve” e “The Scorn” sono tre canzoni normali, ben eseguite ma assolutamente prive di qualunque spunto personale. Riescono comunque bene nel loro intento di comunicare sensazioni opprimenti, e mettono in chiaro che i Frailty vogliano candidarsi come un gruppo doom del futuro, facendosi largo con un presente solido. “Ariadne”, “The River Of Serpents”, “Graphics In Ebony” e “A Summer To Die” sono invece i quattro brani con “quel qualcosa in piщ”. In queste composizioni, i Frailty dimostrano di possedere un talento genuino, che forse non и ancora espresso al meglio, ma che li distingue comunque dalla massa. “A Summer To Die” и una canzone estremamente commovente, che attraverso esplosioni metalliche e suoni piщ contenuti, sussurra un cordoglio infinito al cuore dell’ascoltatore, ed una passione carnale delirante: “Per poterla bere / Per conoscerla profondamente / Guardandola / Volendola / Prendendo il suo corpo / Una luce dolce ed un’estate per morire… / Nel calore del sole, nel cuore profondo della natura”.
“The River Of Serpents” и probabilmente il capolavoro dell’album, perchй snocciola alcuni dei riff piщ sinistri che abbia ascoltato ultimamente nel doom. E’ una traccia pesantissima, ai limiti del funeral doom. La potenza del gruppo и ai massimi livelli.
Originali e piщ veloci, dalle forti componenti epiche e pagane (seppur non presenti nei testi), “Ariadne” e “Graphics In Ebony” spingono l’ascoltatore a muoversi, e mettono in evidenza la potenza della band, ed anche le sue capacitа ritmiche. “Graphics In Ebony” и sicuramente piщ intrigante della prima, ma ambedue le canzoni soffrono dello stesso difetto. Vale a dire, la tendenza esasperata dei Frailty nel voler “metterci qualcosa in piщ”. In che senso? Beh, “Ariadne” funziona benissimo fino ai quattro minuti di durata. E la canzone potrebbe finire lм. E invece no, ecco partire una coda lunga ed inutile, fuori contesto ed un po’ irritante. In “Graphics In Ebony” succede lo stesso, anche se lo sviluppo и ben piщ interessante e di spessore. Perт ambedue le canzoni avrebbero funzionato al meglio se lasciate finire verso i quattro minuti, minutaggio attorno al quale si esaurisce la prima parte dei due brani. Perchй questa voglia di aggiungere una parte in piщ, spesso inutile? Quattro minuti sono troppo pochi per il doom? Ma chi l’ha detto? Le canzoni, lente o veloci che siano, funzionano fino a che riescono a scorrere con naturalezza. Tutto ciт che viene aggiunto per migliorare o per allungare, и superfluo. E spesso e sovente, nel corso di “Lost Lifeless Lights”, i Fraitly eccedono da questo punto di vista (i due esempi che ho fatto, sono quelli nel quale la cosa и piщ evidente).
E’ chiaro che i Frailty debbano ancora crescere. Almeno due difetti (aggiunta di parti superflue e voce pulita sgraziata e stonata) sono da migliorare assolutamente. Il resto funziona bene, e a volte addirittura alla grande. Perciт, diamo al gruppo il tempo di migliorarsi ma, al tempo stesso, sentiamoci liberi di apprezzare quando ha da proporci attualmente.

Author: Hellvis

Review
Cryptic Madness
4/6

Contrairement à ce que le groupe proclame sur son site internet et ailleurs à qui veux l’entendre, le doom de Frailty n’est pas expérimental. Il n’est pas orthodoxe non plus. Leurs influences sont identifiables et diverses : My Dying Bride fraye avec Samael, Anathema avec la scène dark ambient. Conscient de la valeur de l’héritage de ses ainés, Frailty compose une musique forte, baroque, énergique, un peu aventureuse. Moderne ?

Le claviériste fait un usage très efficace de son instrument. L’intro très atmosphérique de Lost Lifeless Lights en témoigne. Elle laisse présager des obscurités opaques, ce que finalement la suite du disque démentira.
C’est le défaut de l’album – et peut-être aussi une partie de son intérêt : une certaine incohérence de l’ensemble, non des parties prises séparément.
Les premiers morceaux du disque développent une musique relativement sombre, les grunts sont très profonds (à la manière d’Ahab, par exemple), les ambiances ténébreuses se colorent parfois de teintes plus romantiques. Les breaks, nombreux et bien amenés, relancent intelligemment l’attention.
Parfois la musique se complexifie à l’envi, mais s’assoit toujours sur une base rythmique solide. C’est le socle, la butte compacte sur laquelle la maison de Frailty s’édifie. C’est une maison biscornue, pleine de pignons, d’excroissances illogiques. Les pièces y ont des dimensions étranges…
Frailty donne sur ce premier album l’impression de vouloir étreindre tout le spectre du doom : on y trouve des éclats death – toujours tempérés par de fortes envies mélodiques (A summer to die; très November doom), des tentations funéraires (The river of serpents où la voix ultra gutturale évoque une implacable marche de golems), des frénésies black (Graphics in ebony et Lugsana, où l’emballement est général), des grandiloquences épiques (régulièrement une voix claire puissante mais un peu affectée (presque gothique) s’immisce dans la structure alambiquée des compositions)
J’ai mentionné la qualité de l’apport du clavier, les guitares ne sont pas en reste, j’irais jusqu’à dire qu’elles sont particulières à Frailty : la texture cuivrée, feutrée, de leurs lignes mélodiques amène de la chaleur et une note presque shamanique qui rend la musique du groupe entêtante.
Entêtante, elle l’est au propre comme au figuré car plus d’une fois, à l’écoute de Lost Lifeless Lights, j’ai eu l’impression d’avoir déjà entendu ces morceaux ailleurs. En fait, je suis de plus en plus persuadé que ces réminiscences sont celles des écoutes précédentes de ce même album ; les mélodies, les rythmes, les pulsations tectoniques de la musique renvoient au souvenir d’eux même. La preuve qu’un groupe à la forte personnalité à vu le jour, le premier sentiment d’imitation a fait la place à l’évidence d’une patte.
Le doom (death, épique, heavy, black) mélodique et inventif de Frailty est un acte de foi : le groupe aime d’évidence le genre qu’il défend. Qu’ils ne débarrassent pas leur musique de ses tentations œcuménistes: les dogmes fossilisent. Mais qu’ils amènent plus de concisions, qu’ils réfrènent un peu leur envie de bizarreries, qu’ils remplacent quelques pignons de leur maison biscornue par de belles façades ; en clarifiant leur musique ils la rendront totalement convaincante.

Author: baphomet

Review
Imperiumi
6/10
30.06.2008

Latvialaisen death/doom -yhtye Frailtyn debyytti Lost Lifeless Lights alkaa mielenkiinnon äärimmilleen sekä tuomiovaihteen tappiinsa virittävällä, efektoiduin kitaroin ja ambient/drone -soundein oleviksi loihditulla introlla, jossa epätoivoisen epäorgaanisia, kaiken elon tieltään korjanneen ja hyisen kylmiä raunioita menneistä elämän ulottuvuuksista jälkeensä jättäneen kybernetisoitumisen synkistämiä maisemia maalaillaan kosmisen äärettömyyden, tyhjyyden ja yksinäisyyden painostavin tunnelmin.

Vaan olisipa a) intro jatkunut noin kymmenen vaivuttavaa sekä loputkin ilonaiheet elämästä karkottavaa minuuttia pidempään ja b) loppukin tuotoksen materiaalista osoittautunut edes lähelle vastaavanlaisia tunnelmia, mielikuvia sekä tuntemuksia herättäväksi ja ylläpitäväksi teokseksi, kuin mitä vakuuttava alku soi mielen syövereihin kehittyväksi. Oitis kakkosbiisin lähdettyä kunnollisemmin käyntiin, katoaa ja latistuu jotain ratkaisevaa kaikesta kokonaisvaltaisesta ilmapiiristä äkkiseltään kuin täsmälaakina mustaan aukkoon imaistuna. Lopputuloksena on varsin tavanomaista, enemmän ja vähemmän Anatheman ja My Dying Briden jalanjäljissä käyskentelevää sekä lähinnäkin helppo-oloisempaa deathin ja doomin elementtien melodista yhteiskulkua, josta paikoin toki on aistittavissa jonkinasteisen epätoivosta sekä painostavuudestakin kiinni pitämisen yritys, mutta jossa ei kuitenkaan onnistuta aivan kuten oli vissiin kai tarkoitus, saati kuin levyn alkuhetkien vibojen myötä olisi tässä vaiheessa jo suoraan sanottuna pitänyt.

Pääosiltaan Lost Lifeless Lights on tavallaan ihan kuunneltavaa, ajoittain jopa ”menevääkin”, soittopuolellisesti sekä soundillisesti moitteetonta, ja pari hyvääkin hetkeä sisälleen kätkevää. Muutoin käsillä on johdantopätkää lukuunottamatta ikävän tylsä, laimeakin sekä melko mitäänsanomattomia ratkaisuja ympäriinsä viljelevä kokonaisuus, josta vahvimmin jäävät mieleen aivan helvetin toimiva intro levyn miltei ainoana merkittävämpänä plussapuolena, ja puolestaan riman jo sedimenttienkin kautta alittavana miinusseikkana sinne tänne ripotellut, aivan järkyttävän karmeat dramatiikkaa ja epätoivon sfäärejä yliyrittävät puhtaat laulut / ulinat -split, jollaiset olisi voitu kaikki jättää suosiolla pois. Tällaisinaan eivät istu varsin eheänä kuitenkin muutoin pysyttelevän materiaalin sekaan alkuunkaan.

Lopuksi ainakin allekirjoittaneelle jäi lähinnä sellainen jämäkkä olo, että avaruudellisen total cosmic solitude & despair -intron mallia sekä ratkaisuja olisi itseasiassa voitu hyvinkin jatkaa, soveltaa ja kehittää pitkin levyä enemmän ja ylipäätäänkin, ja sitä kautta saada aikaiseksi – ellei nyt yksioikoisen suorasti ”parempaa” – niin ainakin tavanomaisuuksiin nähden huomattavasti erilaisempaa sisältöä sekä mahdollisesti myös jossain määrin mielenkiintoisempaa kokonaisuuttakin, ja koko asianomaiselle tyylisuunnalle uudenlaisempia ilmenemisen muotoja ja eritoten yhtyeelle debyytteineen edes hiukan nykyistä omaleimaisempaa ilmettä

Author: Frostheim

Review
Atmospheric.pl
5/10

Premiera pierwszej, pełnoczasowej płyty FRAILTY to naprawdę duże wydarzenie dla łotewskiego metalu, a dokładnie sceny doomowej. Takiego zespołu i takiego albumu chyba jeszcze nigdy nie było w tamtym kraju. W dodatku „Lost Lifeless Lights” ma równolegle dwa piękne wersje: CD na świat (wydanie Solitute Prod.) i digipack na ojczyznę (inicjatywa Iana z P3LICAN). Dźwiękowa zawartość też jest wyjątkowa. Płytę rozpoczyna ciekawe intro. Jest to jakby taka zmodyfikowana gitara, z pogłosem oraz szum. Troszkę podobny efekt użył kiedyś PINK FLOYD w utworze „One Of These Days”. A dalej FRAILTY proponuje muzykę po części zainspirowaną klasycznym MY DYING BRIDE, starą ANATHEMĄ i jeszcze MOURNING BELOVETH czy NOVEMBERS DOOM. Grupa porusza się w średnich tempach, czasem potrafi także przywalcować (np. początek „The River Of Serpents” to czysty funeral doom). Generalnie żywsze, mocniejsze motywy z pogranicza doom/death zbiegają się z klasycznymi, wolnymi, nieco epickimi. Pewne urozmaicenie więc jest. Gitary umelodyjniają kompozycje, jak również mają w sobie sporo nostalgii. Nie brakuje też partii solowych. W tle towarzyszą klawisze bądź fortepian (vide „A Summer To Die”). Growl jest jednym z najcięższych elementów na albumie. W niektórych utworach pojawia się również skrzek lub czysty śpiew (chociażby w „Ariadne”) – na przemian z growlingiem. Tak urozmaicony pod względem wokalnym jest zwłaszcza „The Fall Of Eve” oraz „Graphics In Ebony”, ogólnie „poszatkowany”, jeśli chodzi o natężenie motywów, zmiany tempa itp. „Lost Lifeless Lights” trwa ponad godzinę i składa się z dziewięciu kompozycji, z czego cztery znalazły się już na poprzedzającym długograja „Promo `07”. Niewątpliwie na pilotażową płytkę zostały wybrane najlepszy fragmenty z pełnego albumu FRAILTY. Wśród premierowych znajduje się okazały 11,5-minutowy utwór „The Scorn” oraz cover bliżej nieznanego MONRO (łotewski, hard rockowy band, który powstał w niełatwym pod względem politycznym okresie, pod koniec lat `80 i chociażby szokował swoim imagem, przestał istnieć w roku 1997). A pierwsze 200 kopii wydawnictwa zostało zaopatrzonych w bonus DVD z nagraniem „live” z klubu Shade w Moskwie. „Lost Lifeless Lights” jest zwieńczeniem pięcioletniej działalności FRAILTY i zarazem mocnym debiutem. Wypada życzyć kapeli rozwoju, kolejnych tak dobrych wydawnictw, udanych koncertów, wielu fanów…

Author: Kasia

Review
Metal-Daze
06.05.2009

No hay estilo que seduzca más a las almas melancólicas en el Metal que el Doom. Si la los ritmos cadentes, lentos, tristes, con guitarras punzantes pero sombrías te vuelvan la cabeza como no caer rendido a los pies de bandas como MY DYING BRIDE, los brillantes NOVERMBER´S DOOM, KATATONIA (más aun el viejo K), PARADISE LOST o DRACONIAN, entre otras.

Y sinceramente, escuchando el debut de FRAILTY, no menos que inclinarnos un poco en reverencia a estos lituanos debemos hacer… ¿o no?
“Lost Lifeless Lights” es el álbum presentación del sexteto y sin ser una maravilla inenarrable, cumple con los mandatos del estilo con creces: transportarnos a esos mundos plagados de inacción, grises nubes e irrecuperables sentimientos.
Influenciados por algunas de las bandas mencionadas, FRAILTY derrama sus sollozos en canciones que, pese a su extensa duración, logran hacer mella en el oyente ni bien los frondosos acordes de Edmunds y Girts (guitarras) se hacen presentes.
“I Know Your Pain” luego de una pequeña intro, grita a los cuatro vientos que el desamor a veces sabe de su propia malicia y se expande como una plaga insaciable por el interior de uno sin dar respiro.
“The River Of Serpents” (mas densa que un pantano) y “The Fall Of Eve” con mucho aroma a Metal ingles son una referencia ineludible para entender el material del grupo.
El Doom Metal que la banda practica si bien suena actual, también se nutre de esa raíz “old school” europea tan atrapante.

Por ello, sin lugar a dudas NOVEMBER´S DOOM o MY DYING BRIDE en ocasiones, nos resulta cercana e influencia casi absoluta de los lituanos.
El sonido del grupo crece, se expande singularmente a medida que el disco avanza y las canciones se van sucediendo a medio tiempo, casi como pidiendo permiso.

Aplaudible debut. Sincero, potente y sentimental trabajo de una banda con mucho para dar…

Author: Gustavo

Review
Harm.us
22.08.2008

Frailty is the first and only metal band from Latvia i know. They were formed back in 2003 and after several line-up changes and a demo release they signed a deal with Solitude Productions and that’s how “Lost Lifeless Light” came to birth.

As most of the bands of this label, Frailty are in the doom/death style too. Heavily influenced from My Dying Bride and Saturnus they present us a very good album. I’ve written many times before that i consider this style as one of the most difficult ones. There is a huge catch and this is no other but the sound of the British act. If you try to copy this sound then you are sentenced to fail. Frailty managed to avoid this catch. They are influenced as they should be but there is also a strong personal view in their songs. Most of their songs are slow or mid tempo with amazing lead guitars and haunting melodies. “Ariadne” for example starts as a mid tempo song and in the 4th minute there is a very melancholic melody that goes on for a while until a better one comes and the ends the song. These melodies is the strongest part of Frailty along with the excellent growling vocals of Martins. They also use some clean vocals in some of their songs but they are not good at all in my opinion and this is their weakest part. Of course styles like this demand a variety of vocals but they should all be of the same standards.

“Lost Lifeless Light” is a very good debut album with great songs like “Ariadne”, “The River Of Serpents” and “A Summer To Die”. If you like this style then you won’t get bored with this album. The production is very good as well as the artwork. The booklet contains all lyrics which fortunately are in English and this is another plus for the band. You see many bands from the ex-USSR countries like using their native language in some (if not all) of their songs and this is kind of weird for the typical listener.

Overall, this is a very good album that will satisfy all doom/death metal fans and especially those who like My Dying Bride and Saturnus the most. Support this band, it’s not only Scandinavia with good bands in this style nowadays. There are lot of hidden treasures in these countries as well and Frailty is one of these.

Author: Bleeding

Review
HC.lv
11.06.2008

Latviešu grupa Frailty nudien ir izradījuši, ja tā var teikt, varoņdarbu.
Neskatoties uz esošo situāciju ierakstu tirgū grupa ir pārsteigusi ar ārkārtīgi kvalitatīvu albumu, turklāt izdevuši to Krievijā, kas nozīmē, ka arī tajā zemē Frailty ir atraduši sev klausītājus, par ko liecina Frailty 2 koncerti Krievijā visai neilgā laika posmā. Man tiešām ir milzīgs prieks, jo kas tamlīdzīgs ir nopietni vērā ņemams panākums.

«Lost Lifeless Lights» ir Frailty debijas albums albumā satilpinātas kopumā 9 kompozīcijas ar augstākās kvalitātes doom metal, netrūkst arī death metal noskaņu, kas vien padara Frailty mūziku krāsaināk. Albumā iekļautās dziesmas ir koncertos dzirdētas dziesmas, bet tas nebūt netraucē klausīties albumu, jo ierakstā ir iekļautas ļoti daudzas muzikālas nianses, kuras kopējā koncerta gaisotnē viegli paslīd garām klausītāju ausīm, tādēļ, svaiguma ziņā albums noteikti ir pirmklasīgs.

Albums ieskanas ar Intro, kuram seko «I Know Your Pain». Lieliski izvēlets ievadgabals, kas perfekti uzbur to noskaņu, kādā klausītājam būs jāpavada nākāmo laiku līdz beigām. Melanholija, perfekta nokrāsa, ko veido lieliskas ģitāras harmonijas, ko pavada sintezatora radīta simfoniski drūma melodija. Lieliski Frailty stilu raksturojoša kompozīcija. Izteiksmīgs un ļoti spēcīgs dziedātāja Mārtiņa vokāls, par to var pārliecinaties ikkatrā albuma kompozīcijā un it īpaši koncertos.

Ariadne – Frailty pakāpina tempu, nedaudz jūtama death/black metal ietekme dziesmas pamatriffos. Kompozīcijas vidū parādās ģitāras solo, kuru pavada tikai sintezatora noskaņa un chukstoša balss, klasisks doom metal gājiens, kas joprojām darbojas lieliski un tikai paspēcina kopējo dziesmas kompozīciju. Tieši šādas iespēles ir raksturīgas Frailty, kas ir vēl viens ļoti pozitīvs faktors – neviengabalainas kompozīcijas, kas nodrošina to, ka, lai arī visas dziesmas ir virs sešām un vairāk minūtēm, tomēr pat neparādās garlaicības sajūta, visu esošo laiku dziesmas ir ļoti interesanti dzirdēt pat pēc vairākām klausīšanās reizēm.

The River Of Serpents šķiet pati smagākā dziesma šajā albumā. Temps ir novilkts uz robežas, smagas ģitāras un betonsmags vokāls. Cilvēkiem ar vājiem nerviem neiesaku, var paķert uz neatgiešanos.

Graphics In Ebony – ģitārista Edmunda un dziedātāja Mārtiņa duets. Edmundam skan spēcīgi, īpatnējais tonis piedod vēl vienu lielisku melanholiski spēcīgu nokrāsu kopējai Frailty simpozijai. Pa vidu pamatīgi samazināta ritmika, lai nedaudz vēlāk uzblieztu pamatīgu pacēlumu. Beigu daļā noslēdz visu simfonisks ģitāras solo – perfekta noskaņas kompozīcija.

The Fall Of Eve noskaņas ziņā saslēdzas ar albuma ievadgabalu, pat šķeit, ka ir lielisks tā turpinājums. Labi pārdomāts konceptuālisms, lielsiski uzvedina uz albuma kopbildi vēl pirms izskaņas.

A Summer To Die – spēcīgs ģitāras rifs, divas balsis, Edmunds dzied jau sarežģītākas partijas, lieliski gan tiek ar to galā. Gabals rakstīts senāk, nekā pārējās dziesmas, skaņas un kompozīcijas ziņā jūtami atšķiras, tomēr labi iekļaujas kopējā albuma noskaņā, kaut arī droši var teikt, ka šis ir gan melodiski, gan ritmiski vienkāršākais gabals albumā.

The Scorn noslēdz šī albuma oriģināldziesmu daļu. Lielsks kopainas noslēgums, īpaši zems Mārtiņa vokāls, kas piedod vēl krietnu smaguma devu jau tā biezajā kopējā skanējumā.

Lūgšana – kādreiz slavenās grupas Monro koverversija, albumā iekļauts kā bonuss. Nedaudz gan izbrīna tieši šādas dziesmas izvēle, jo grūti atrast kopsakarību starp Frailty un šo dziesmu, bet tāda ir grupas izvēle, noteikti viņiem ir savi iemesli, kādēļ tieši Monro un «Lūgšana». Skan interesanti un spēcīgi, nez ko par šo saka pats Jānis Bukums?

Atskatoties uz visu dzirdēto, jāsaka, ka šis ir viens no nozīmīgākajiem jaunajiem albumiem Latvijas Metal skatuvē šodien. Pārdomāts, nostrādāts, skanējuma ziņā ļoti spēcīgs albums. Frailty ir izdevies un atliek vien novēlēt iekarot aizvien jaunas valstis ar savu mūziku, tik kvalitatīvai mūzikai nedrīkst nospraust robežas. Viennozīmīgi doom metal žanra karaļi Latvijā ir noteikti – Frailty!

Author: Kaspars