2015
03.23

Format: CD
Release Date: 23.03.2015
Country: Russia
Genre: Psychedelic Doom Metal

Buy CD

The third album of the Siberian band. Once again, the musicians bring to the audience their distinctive doom metal, whose features were established on their previous album «Drunken Tales». The components of success of Evoke Thy Lords remain the same: groovy guitars and hypnotic flute delivered in a psychedelic way. However, now the music contains even more space, trance and, of course, more mushrooms!

Tracklist:
1. Damn These Deserts
2. Betrayer. Lier
3. World Without Me
4. I Want To Sleep
5. Sky Is Falling
6. Human Thoughts As A Weapon
7. Time Is A Murderer

14 comments so far

Add Your Comment
  1. Review
    Pavillon 666
    7/10
    22.10.2016

    Que penser de cet album? Cette chronique m’a donné du fil à retordre car à la première écoute, on se demande ce qui se passe. Les ambiances que le groupe installe démarrent bien, mais sur la longueur, elles s’essoufflent sur les 3 premiers titres. De plus, la production n’est pas au rendez-vous, à tel point qu’on a l’impression d’entendre une démo. Malgré cela, on s’y habitue et au bout d’un moment, on ne prête plus attention à ce détail. Après tout, le psyché rock, si c’est pas à l’arrache, c’est pas dans l’esprit.

    Du coup, pour être sûr, on se renseigne et là, on apprend que Boys ! Raise Giant Mushrooms in your Cellar est le 3ème album du groupe ! Par curiosité, on écoute l’album précédent de 2013, Drunken Tales, et on s’aperçoit que celui-ci dévoile une musique mieux calibrée et une production plus valorisante ! Du bon stoner avec des touches gothiques, le résultat d’un acte copulatoire entre Down et Type O Negative. Ajoutez un chant d’outre-tombe et une flûte qui accentue le côté mélodique, des riffs et des ambiances entêtants, avouez que le programme donne envie.
    Retour sur Evoke Thy Lords version 2015. C’est la même recette, mais en moins bien. Que s’est-il passé ?

    Dès le départ, un arpège de guitare nostalgique, sur lequel les autres instruments se greffent. Une flûte timide pose ses lignes pentatoniques pendant que le reste du groupe continue sur sa lancée. La batterie est lointaine, et l’équilibre entre les éléments est maladroit. Le son de grosse caisse qui manque de puissance, les cymbales manquent de clarté et le son de caisse claire est plat. Les guitares fuzz ont du caractère mais ne sont pas du tout mises en valeur par le reste. Le climat persiste et le morceau se termine direct, et là, on passe à une ambiance tribale intéressante, c’est le deuxième titre qui commence.
    Enfin la flûte trouve sa place, la musique progresse, on sent que ça va partir, ça monte, ça monte et là quand sa pète, ça fait l’effet d’un pétard mouillé. Le chant féminin intervient sur une ambiance à la the Cure, le titre se déroule, le climat est intéressant, le moment où la voix death arrive apporte du renouveau au titre, c’est gras et c’est bon mais sur la longueur, le titre s’essouffle.
    Le morceau suivant, plus stoner, souffre des mêmes carences, malgré ses divers climats très contrastés.

    On s’épuise, quand, par magie, la suite de l’album se démarque et gagne en cohérence. « I Want to Sleep » et son atmosphère très planante se rapproche de l’esthétique du disque précédent, c’est à mon goût, le plus abouti. « Sky is Falling », et son intro ultra doom ravira les amateurs de Black Sabbath. « Human Thoughts as a Weapon» enchaîne des riffs bien groovy, tout comme «Time is a Murderer» qui brise le morceau en deux par une cassure laissant la place à un passage doom qui aurait pu se retrouver dans un album du géant vert Peter Steele. En revanche, la fin de l’album, abrupte, arrive comme un cheveu dans la soupe.

    Au final, ce nouvel album d’Evoke Thy Lords est plutôt bien, si ce n’est les 3 premiers titres qui ont du mal à captiver l’auditeur. La production n’est pas géniale même s’il est monnaie courante dans ce genre de miser sur cet aspect-là pour renforcer le côté underground, ou vintage, de la musique.
    Si vous aimez les groupes qui perpétuent l’art des maîtres des années 70 comme Sweet Smoke ou les délires de groupes plus récents comme Liquid Sound Company, et si les ambiances cold à la the Cure ou le romantisme d’un Type O Negative vous attire, alors Boys ! Raise Giant Mushrooms in your Cellar est fait pour vous. Les autres, passez votre chemin.

    Author: Jermz.Tral

  2. Review
    Atmosfear #17
    7/10

    Прошло 2 года со времени выхода “Drunken Tales” и вот сибиряне представляют свой новый альбом. В музыкальном плане это логическое продолжение прошлого релиза, т.е. psychedelic stoner/doom metal уже знакомый нам по “пьяным историям”. Материал представленный тут мне лично понравился, и я уже даже привык к противной флейте, которая так раздражала меня ещё на прошлом альбоме. В этот раз всё звучит очень гармонично и интересно я бы сказал. Оформление тоже зачётное. В общем, всем любителям гигантских грибов эта запись явно придётся по вкусу. Главное с дозой не переборщите…

    Author: CS

  3. Review
    Pitchline Zine
    7.5/10
    10.05.2016

    Si eres de los que piensa que en Siberia sólo hay hielo, pantanos, nieve y taigas, lamento decirte que además de equivocarte, deberías añadir grupos de Metal a la lista. Grupos como estos Evoke Thy Lords, ejecutores de un Doom/Death Metal salpicado con algo de psicodelia, algunas pizcas del género Stoner y una flauta, el Doom Metal y cualquiera de sus variantes suelen tener cabida habitual en la índole de las formaciones que lanza el sello ruso Solitude Productions (Ophis, Crypt of Silence, Ea…), que durante el pasado año editaron su ya tercer álbum, con el curioso título de ‘Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar!’, basado en la novela del mismo nombre escrita por el norteamericano Ray Bradbury.

    Nada haría decir que esta banda viene de semejante lugar inhóspito pues su sonido no lo refleja en demasía, la producción es bastante aceptable aunque quizá algo tosca en algunos momentos, no hay influencias autóctonas acusadas ni tampoco extrañas, las letras de las canciones son inglés… En fin, 7 temas componen este trabajo que dura unos 45 minutos que, al menos al que suscribe, no se hacen nada aburridos con esa mezcla de estilos en los que a veces puede parecer que tan pronto estas escuchando a Blood Ceremony, Jex Thoth o Witchcraft… como otras a Celestial Season, Cathedral… o a los mismísimos Pentagram.

    Todo comienza con “Damn These Deserts”, una instrumental hipnótica y a medio tiempo que dura más de 7 minutos, en la cual, arranca una solitaria guitarra a la que van uniéndose los distintos componentes sucediéndose vueltas y vueltas del mismo riff, en una típica estructura Doom Metal y en la que se añaden diferentes elementos (más distorsión, melodías, etc). No es hasta la siguiente pista, “Betrayer/Lier”, que hacen su aparición los vocalistas, donde podemos escuchar una primera parte soñadora con voces femeninas (en esta ocasión de corte angelical, aunque son las que menos se dan en el álbum), a la que se suma la brutalidad acompañada de acordes lentos y pesados como un muro de hormigón, guiada por una voz gutural salida desde las profundidades del averno. Aunque ésta faceta no es la más representativa del grupo que aquí nos ocupa, cierto es que aparece asiduamente a ráfagas dispersas e incluso podemos encontrarnos con algunas partes de doble bombo (“World Without Me”), pero la música aquí contenida es hipnótica y embaucadora, de velocidad pausada y con un aire de finales de los sesenta/principios de los setenta muy marcado, sumado a un bloque de guitarras sucias. Similar a lo que ya se podía escuchar en su anterior larga duración ‘Drunken Tales’ del 2013 y lejos de su debut de 2008 ‘Escape To The Dreamlands’, algo más apartado de su propuesta actual.

    ‘Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar!’ es la tercera obra y más madura de los rusos Evoke Thy Lords, en la que parece que han encontrado su camino a seguir mezclando el Stoner Rock, el Doom Metal y el Death Metal, envuelto todo ello con un manto de psicodelia.

    Author: Robin

  4. Review
    Metalhead.it
    8.5/10
    01.03.2016

    Tutto di questo disco è acido, a partire dalla copertina verde fluo. Stranamente stiamo parlando di una band russa, che poco ci azzecca con il genere proposto, vale a dire uno Stoner fortemente influenzato dal Doom scandinavo stile Reverend Bizarre. Sei tracce più l’intro strumentale di ben 7 e rotti minuti per una proposta musicale atipica anche per il genere proposto. Possiamo infatti riscontrare nel platter suoni inusuali pure per un’opera Stoner, ossia elementi tribali, percussioni, flauti di pan e ogni genere di suono che possa rimandare alla natura atavica e selvaggia dell’uomo. Il cantato è ridotto all’osso ma quando parte fa sentire i brividi di un potente growl che quasi va a stridere con la natura “bucolica” del disco. La chitarra e la batteria sono quanto di più settantiano si possa sentire in circolazione, mentre il basso tira fuori un carattere e una ecletticità più che benvenute. Un album da avere senza indugi…

    Author: Enrico Burzum Pauletto

  5. Review
    Aristocrazia
    30.11.2015

    Non conoscevo gli Evoke Thy Lords fino a che — tramite la sempre attivissima Solitude Productions — non mi è arrivato tra le mani questo disco; a conti fatti, posso assai dolermi di questa mia mancanza. Attivo da più di un decennio, il gruppo proveniente dalla gelida e inospitale Siberia aveva già all’attivo due album prima di rilasciare in questo 2015 la nuova creazione intitolata “Boys! Raise Giant Mushrooms In Your Cellar!”. Non essendo però in grado di fare paragoni con il passato, mi inoltro immediatamente a presentarvi il lavoro in questione.

    Prendete un grosso calderone, accendeteci sotto un grande fuoco e preparatevi a mescolare Ozric Tentacles, Hawkwind e compagnie di musicisti vari ricolmi di droghe psicotrope; irrobustite con consistenti dosi di Stoner-Doom degenerato, grasso e acido stile Bongzilla e Weedeater e unite un pizzico di quell’aroma ipnotico che potrebbe ricordare vagamente i Celestial Season di “Solar Lovers”; ora spolverate ancora il tutto con ariose quanto evocative aure oniriche, portate in dono dagli interventi del flauto. Quarantacinque minuti a fuoco tassativamente lento e vi troverete di fronte a un’autentica esplosione lisergica.

    Tra psichedelici e assurdi viaggi mentali fra cosmi impensabili e inospitali mondi alieni (“I Want To Sleep”, “Damn These Deserts”, “Human Thoughts As A Weapon”), e impressioni di distorte atmosfere esotiche che — unite a sezioni di maggior pesantezza Death-Doom — potrebbero tranquillamente essere uscite da un racconto di Lovecraft (“Betrayer / Lier”, “World Without Me”, “Time Is A Murderer”), il disco si snoda come un vero e proprio red carpet verso l’oblio più totale e avvolgente. Vario ma incredibilmente coeso, caleidoscopico senza mai slegarne le varie componenti, il Doom degli Evoke Thy Lords è un Doom che non appartiene a questo pianeta e probabilmente nemmeno a questo lato dimensionale dell’universo.

    La proposta è fuori dagli schemi quanto basta per mandare in pappa il cervello dell’ascoltatore, tuttavia senza mai essere troppo esagerata o forzatamente eccentrica; uno splendido lavoro che — a dispetto di una veste grafica che lascia francamente un po’ il tempo che trova — risulta essere un puro concentrato di ispirazione lisergica. Gli Evoke Thy Lords hanno sfornato davvero un piccolo gioiellino, il quale farà certamente la felicità di tutti coloro che sognano di far crescere funghi giganti nelle proprie cantine.

    Author: Dope Fiend

  6. Review
    Forgotten Path
    8/10

    I’m not that sure why Evoke thy Lords is described as a Stoner Doom Metal act… For me they sound too beautiful to be on such a page. I imagine that the entire Stoner sound should be based on psychedelic influences more, though I can’t deny this Russian band hasn’t done so (just read the title of the album one more time…). Anyway, the third full-length album of this act was a rather interesting and really nice experience. Everything is based on a slow rhythm and dark atmosphere, pretty sad mood. Believe it or not, but the highlights of the album are female vocals and flute parts, which add so much beauty and harmony to the creations and sound. In general, this isn’t your typical Stoner or even Doom Metal album – this is so much more, no matter if you see it as experimental, or just not an ordinary one. I would say the album is not that heavy, but rather dark, and even if the entire waves are not that cold (as for a Metal album), still the release has a special aura that is definitely not of a sunny origin…
    The tracks, which have male growling vocals and more traditional Stoner riffs, are not those which I enjoyed most, but luckily, the entire album is full of those flute sounds and additional female vocals, and that’s harmony already. The band managed to successfully mix traditional features of the genre and something that could be alien here. However, everything fits really well. Some more original and interesting creativity could be welcome, but the band showed its high value with success. A beautiful and solid album, indeed – try it, as it’s not exactly what you could expect from the title of it…

    Author: Odium

  7. Review
    Lords of Metal
    7.5/10

    Doom met fluit. Menig mens wordt daar week en nat van. Ik heb dat kreng echter altijd als een gimmick in doom en stoner beschouwd. Voorwaar hulde dat het het Russische Evoke Thy Lords lukt mij het hier als een volwaardig geïntegreerd instrument te beschouwen waar ik me geen seconde aan erger. Ik noem de muziek van dit gezelschap dan wel doom en stoner maar het is een stuk psychedelischer en chiller dan dat. Opener ‘Damn These Deserts’ probeert je bijna in slaap te sussen. Ook de andere nummers proberen dat maar er zitten stukken in waar er met iets meer pit gespeeld wordt. Echter dit komt naar mijn bescheiden mening iets te weinig voor. Nu is het allemaal net iets te gezapig. Op zich musiceert de band als de beste, jammer alleen dat men de concepten afwisseling en dynamiek nog niet helemaal in de vingers heeft. Mocht dit later wel het geval zijn dan kan men zomaar met een gigantische knaller op de proppen komen.

    Author: Marcel H.

  8. Review
    R.U.M. Zine
    31.07.2015

    Hodně bizarní je toto hudební dílo pocházející z dalekého města Novosibirsk, kde už od roku 2002 působí skupina EVOKE THY LORDS. Ta se v letošním roce vytasila už se třetím řadovým počinem, jež nese tajuplný název „Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar!“, ovšem pokud patříte k milovníkům sci-fi, jistě jste rozpoznali, že obdobný titul vzešel už dříve z dílny slavného spisovatele Raye Bradburyho. Nicméně i v českém překladu lze toto dílo vyhledat v doslovném překladu, čili správný název povídky zní „Hoši! Pěstujte i vy obří houby doma ve sklepě!“ Dějová linie je pak vpravdě brutální, neboť vypráví o napadení lidské rasy mimozemskými bakteriemi pocházejícími z tajemných hub, které ve sklepě svých rodičů vypěstoval jeden z hlavních hrdinů příběhu.

    A protože EVOKE THY LORDS byli tímto dílem nanejvýš fascinováni, rozhodli se vytvořit jakýsi doprovodný soundtrack ke knižní předloze, čímž si tak trochu zadělali na problém, přestože v mých očích nakonec obstáli. Na můj vkus si však příliš nevyhráli s celkovou image, která by si rozhodně zasloužila honosnější kabátek, tj. obal i booklet, přičemž velký nedostatek spatřuji v absenci textů a nic na tom nemění ani to, že zpěvů je v jednotlivých skladbách poskrovnu. Strohost si takto pojatý příběh jistě nezasloužil a posluchač je tímto ochuzen o komplexní interpretaci vlastního výkladu s možnými odbočkami.

    Evoke_logoCo se však kapele nepodařilo v ranku průvodním, toho bylo alespoň částečně dosaženo prostřednictvím hudby. Hned úvodní skladba „Damn These Deserts“ zavádí posluchačovo ucho na stezku plnou stone-doomových pikanterií, tu a tam lze zaslechnout i motivy čistého art-rocku. Významná úloha, alespoň co se týče atmosféry, byla svěřena příčné flétně, jejíž kouzla mi dala vzpomenout na album „Unicorn“ od české formace VOTCHI. EVOKE THY LORDS jsou však ve svém výrazu mnohem ponurejší a hned následující „Betrayer/Lier“ o tom do puntíku vypovídá. Ve druhé části kompozice se poté objevují i zpěvy, resp. brutální growling, jež je záhy doplňován vokály hostující Anastasie Kuzhelové. „World Without Me“ pak zachycuje formaci v rozpoložení hustě stoner/doomovém, odkaz amerických kapel je zde docela výrazně slyšet (např. SAINT VITUS), ovšem i toto srovnání naštěstí neubírá Rusům na osobitosti. Hudba je ve skrze zajímavá především tím, že pojímá dohromady melodické a přívětivé části s těmi víceméně monotonními a celistvost nahrávky stojí i padá s neklidnou atmosférou.

    Kulminaci těchto spojitostí pak osobně spatřuji hlavně v brutální elegii „Sky is Falling“, nemluvě o závěrečné „Time Is a Murderer“, která představuje solidní „psycho“, avšak nějaký ten destrukční prvek, resp. stěžejní pointa, chybí. Určitá negativa ovšem spatřuji i ve zvukové kvalitě nosiče, místy se mi zdá zbytečně přeboostrovaná. Sice vnímám onen záměr spojený s tou nejvyšší možnou hutností, avšak ve spojitosti s basou se finální výsledek příliš nevyvedl. Právě tohle je podle mého názoru jediný, ale poměrně zásadní přešlap, jež EVOKE THY LORDS prozatím nedovoluje vstup mezi vyvolené spolky ruské superligy. I přes některé mé výtky však deska představuje velmi solidní experiment, nemluvě o celé řadě působivých momentů. Potěšeni tak mohou být hlavně hledači netradičních metalových pojetí s přesahem k teatrálnosti. Domnívám se, že další vývoj EVOKE THY LORDS se rozhodně vyplatí sledovat!

    Author: all

  9. Review
    Doom-Metal.com
    7.5/10
    13.07.2015

    Evoke Thy Lords are one of the more interesting bands playing Stoner/Doom/Death today, carving out a quirky niche all their own with their excellent second album, 2013’s ‘Drunken Tales’. Now, two years on, it’s time again to go through the looking glass, with their intoxicating new opus, superbly titled ‘Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar!’. With the evening sun’s reddening rays sneaking down through the treetops, Evoke Thy Lords are your tour guides on another psychedelic journey through Jethro-Sabbathian lands; head in the acid-tinged clouds, feet on the traditional Doom metal ground.

    Not too much changed from the last trip, nor did it need to. Evoke Thy Lords’ approach to Doom/Death is amiable, relaxed, and unhurried despite utilizing quicker tempos than some of their brethren. While some characteristics are shared with Stoner Desert Rock bands, Evoke are never ambiguous about living in Metal territory. Mud-caked guitars focus mostly on rhythm, supplying general heaviness without an abundance of melody or overly detailed riffing. Most of the listener attention is on the flute leads or the vocals: sometimes light, wispy and distant, sometimes more traditional death growling. Tracks like ‘Betrayer/Lier’ (sic) would have been bitingly angry in the hands of a more straightforward Doom/Death band, but this quintet (which, including guest musicians, expands to an octet) backgrounds the hinted rage behind an everpresent blanket of haze.

    The strength of ‘Boys!…’ is the songwriting. These seven tracks all hold distinctive identities, with features to set each one apart from the others, while all share a common Doom/Death foundation. None of the songs are minimalist exercises in riding one or two ideas into the ground; the album’s middle tracks in particular boast a wealth of ideas and some truly lively playing from Evoke’s rhythm section. ‘World Without Me’ and ‘Sky is Falling’ (the latter boasting some tasty cowbell) have a proto-Metal swing to them that should win over fans of Trouble and Pentagram, while ‘I Want to Sleep’ gives the band’s two guitarists a spotlight in which to stretch out a bit more than elsewhere. For some truly headbanging heaviness, see the opening passage of closing song ‘Time is a Murderer’, which sees the whole band – guitars especially – attacking the material with a fervor that suggests they know the end (of the album) is nigh.

    At just over 45 minutes, ‘Boys!…’ knows when to end affairs without overstaying its welcome, leaving me ready for more. The album certainly doesn’t feel like it comes up short; these Siberians have gotten quite a bit done in a playing time of this relatively concise duration. This new album is a thoroughly kick-ass trip, and Evoke Thy Lords should be proud to stake a claim for their name among today’s best.

    Author: Mark Rzeszutek

  10. Review
    Hammerworld
    7/10

    Szibériai zenekarról elég ritkán kapunk hírt, márpedig az Evoke Thy Lords Novoszibirszkből származik. A furcsa zenekarnév egy sajátos csapatot takar, és a gombákra utaló cím mutatja, hogy a tagok szeretnek szálldosni; biztos el kell valahogyan viselni a zord klímát.
    Ez nem az a zene, amit Szibériával társítanék, ugyanis bár doom zenét hallunk, nem funeral szól, hanem kifejezetten jammelős a játék. Olyannyira kedvelik a hangulatok szárnyán való repkedést az oroszok, hogy Irina Drebuscsak gyakran előkapja a fuvolát és a mogorva riffeket megédesíti egy kis fúvós dallam-díszítéssel. Rá is fér a zenére egy kis finomítás, ugyanis a búgó gitárok mellé még Alekszej Kozlov deathes hörgését is el kell tűrni. Kissé fura tehát az összkép, hiszen a riffek súlyosak ugyan, de mélyen dohognak, a lemezen örömzenélést hallunk, az eredmény mégis kissé darabosnak hat, a hörgés mellett pedig némi női ének is hallható, s az egész zene köré a fuvolajáték fon kellemes aurát. E nélkül bizony jóval szikárabb, szürkébb lenne az eredmény.
    Kellemesen hallgattatja magát az Evoke Thy Lords harmadik albuma, melytől nem kell várni a doom-világ megváltását, de színt képes vinni a borongós árnyalatok közé.

    Author: M.P.

  11. Review
    Femforgacs
    6.5/10
    11.07.2015

    Az Evoke Thy Lords eddig megjelent két nagylemezéről található ismertető oldalunkon. A csapat debütáló korongjáról haragSICK írt, és egy igen magas osztályzattal honorálta az ott hallott teljesítményt. A 2013-as második albumot boymester kritizálta, aki már kevésbé volt lelkes, de az általa adott 7 pont sem nevezhető épp rossznak. Aztán nemrég kaptunk a Solitude Productions-től egy példányt az orosz banda friss opuszából, ami a hosszú és egyben beszédes Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar! címen fut.

    Elkezdtem tesztelni ezt a zöldbe öltöztetett gombás cuccot, és a kezdő nóta (Damn These Deserts) alapján gyorsan megnyomtam a “vállalom” gombot. Utólag elmondhatom, kissé elhamarkodott döntés volt ez a részemről. Ugyanis a nyitó dal az egyetlen instrumentális szerzemény a lemezen. És a legpszichedelikusabb is egyben. Persze a későbbi számokban is akadnak bőven elszállós részek, utaztatós hangulatok. Meg gyenge vokális megoldások. Amik szerintem sokat rontanak az összképen. A női ének egész pofásnak mondható, de a férfi, elég egydimenziós extrémkedés nem igazán tetszik.
    De vegyük sorjában a dolgokat!

    A kezdés, mint már említettem, kifejezetten meggyőző! Kellemes, lebegős témák, a fuvola frankón helyettesíti az énekhangot. A nóta felénél csapnak bele a húrokba, némi riffelgetés erejéig, de előtte és utána is a pszichedelia játssza a főszerepet. A fuvola előtérbe helyezése miatt nyilván mindenkinek beugrik a Jethro Tull, vagy épp itthonról a Török Ádám és a Mini neve. Mivel mindkét alakulatot kedvelem, így a ruszkik ez irányú törekvését is díjazom. A Betrayer / Lier kongás intrója is fület simogató, aztán a fuvola és a női vokál (ami itt még kimerül az “ááááázásban”) sem tudja megtörni az atmoszférát. Első füleléskor már-már azt hittem, hogy ezúttal egy kvázi instru lemezt csináltak a ruszkik, mert csak nem akart megérkezni az ének. De nem így lett, ugyanis 4:25 körül megkezdi áldásos tevékenységét a hörgős fószer, Alexey Kozlov. Majd kisvártatva a női énekért felelős vendégjátékos, Anastasia Kuzheleva is csatlakozik. A zenekar első lemezén már hallható volt ez a mély hörgés-női ének kombó, csak ott az utóbbi az áriázós stílust képviselte. A Drunken Tales vokál szempontjából váltást jelentett, ott nagyon a háttérbe volt keverve az a morgás-szerű valami. Most viszont újra előrébb került a hörgés, viszont a hölgyemény stílusa nem operába illő, hanem a hippis, okkult rockos formulát hozza.
    Hallottam már nála ügyesebb/karakteresebb orgánummal rendelkező énekeseket, mégis jobban tették volna, ha neki adják az énektémák nagyobb hányadát. De nem így tettek, a hölgy csak mellékszereplő a derekasan (ámbár kevéssé érdekfeszítően) hörgicsélő Alexey mellett. A riffek természetesen tipikus, a Black Sabbath-ban gyökerező doom/stoner formulák szerint íródtak. Teljesen sablon dolgokat művelnek a gitárosok, amikor be van kapcsolva a torzító. Szerencsére a lazább, torzításmentes, elszállós témáikban több a kurázsi. Néha óhatatlanul felsejlik a Pink Floyd neve az ilyen mélázósabb szakaszoknál.

    A legnagyobb problémám a koronggal mégis az, hogy 7-8 hallgatás után sem tudok visszaemlékezni egyetlen fogós dalra sem. Egy-egy részlet erejéig beugrik valami. Egy jól eltalált ének, vagy fuvoladallam, netán gitártéma. De ez kevés a dicsőséghez!

    Leginkább háttérzenének alkalmas az Evoke Thy Lords aktuális műve.
    A végig ihletett fuvolajáték miatt kapnak plusz fél pontot!

    Author: oldboy

  12. Review
    Ave Noctum
    8.5/10
    24.06.2015

    Sometimes I get pissed off at having to review yet another cookie cutter, cookie monster vocal dominated download, and I seriously consider ditching this reviewing lark; this is definitely not one of those times folks. Evoke Thy Lords are one of those bands that just make this writing gig so worthwhile. Firstly, you’d need a heart of flint and the soul of Michael Gove not to get a smile from an album entitled ‘Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar!’ Add to that the fact that I’m in the position of listening to another CD by a Siberian band, and was able to read their foreign language website with a few clicks on the internet shows that I live in an area of privilege and age of wonder. Even without popping the CD into the player, Evoke Thy Lords are already winning review points. To anyone alive before the fall of the Berlin Wall, Siberia was a mythical place where Soviet dissidents were disappeared to, not the home to a metal band!

    ‘Damn These Deserts’ starts with a laid back sound that suits the title perfectly, slide guitar evoking images of stretches of sun bleached sand dunes, the riffs becoming intertwined with psychedelic ethereal flute playing for the duration of the seven minute plus instrumental album opener. ‘Betrayer/Lier’ follows in truly trippy fashion, a combination of hippy tabla thumping and sonorous Tibetan throat singing (it’s a real and amazing thing folks, look it up for a taste of Doom in its earliest form), before the song travels off into space with hypnotic looping sounds, driven forward by loose relaxed drums, eerie flutes, and angelic female chants that become yet another instrument in the band’s psyche rock arsenal of magic. Nothing is rushed or hectic in the track, but at the same time, massively compelling, the growled male vocals that break through the wall of sleep halfway through the song adding a dark doom laden counterpoint to the rest of the song.

    ‘World Without Me’ is the album’s first foray into the almost conventional, if your idea of conventional is a thudding groove laden slab of doom guaranteed to have the stiffest of necks nodding to the beat, the almost traditional sound being enhanced by the guitar solo being replaced by yet more skilfully executed flute work, playing that easily matches the sound of Peter Gabriel during the early prog days of Genesis, not that those two acts have much more than that in common beyond accomplished musicianship and a willingness to record extended tracks that allow each instrument to develop their own sound. With ‘I Want To Sleep’ the band explore an extended stoner jam before the deathly male vocals bring the doom, themselves being replaced by the dulcet tones of Irena Drebushchak, a woman whose voice could easily front a band like Blood Ceremony, but in Evoke Thy Lords becomes just another part of their eclectic musical gestalt.

    As a follow up to their 2013 album ‘Drunken Tales’ Evoke Thy Lords have not simply rested on their laurels, rather they have continued to grow, and the inclusion of clean female vocals does nothing but enhance their sound. The logistics of touring make it unlikely that this is a band I’m ever likely to see play live, but who knows; if enough of you are intrigued by this review and enough of us go on to buy the album, maybe, just maybe, a little bit of Siberia could come to the West?

    Author: Spenny

  13. Review
    Iye Zine
    7.5/10
    29.05.2015

    Torna il doom con flauto e tante droghe di questo gruppo siberiano che fa davvero una proposta originale.

    Per capire cosa fanno questi ragazzi, pensate a degli Ozric Tentacles metallici ma sempre legati al discorso psichedelico, con un’impalcatura doom.
    Gli Evoke Thy Lords sono un’esperienza sonora unica e molto piacevole, dove i confini si sbiadiscono e tutto si eleva.
    Le chitarre compiono dei giri malati e lontani anni luce dal pianeta Terra, mentre la sezione ritmica dipinge pennellate lascive e grasse, con intarsi di flauto e oro.
    Rispetto al precedente “Drunken Tales” qui c’è forse maggiore durezza, ma non si può parlare di pesantezza, perché gli Evoke Thy Lords fanno musica che eleva, che porta su.
    Forse ai fans del doom più duri e puri può non piacere questa commistione, ma se aprite la vostra mente riceverete davvero molto.
    Non mancano passaggi più truculenti ma il meglio i siberiani lo danno quando compare anche il flauto e le composizioni sono maggiormente ariose.
    Non vi è nulla di scontato in questo disco, anche perché gli Evoke Thy Lords sono ascoltatori famelici e ciò si può desumere dalla loro musica.
    Un doom altro.

    Author: Massimo Argo

  14. Review
    Metal Storm
    8.1/10
    23.03.2015

    Nearly 25 years ago Jello Biafra (formerly of Dead Kennedys) teamed up with Nomeansno to urge me to “Ride The Flume.”

    Flash forward to 2015 and now Evoke Thy Lords is back encouraging me to ride the Floom.

    Floom?

    Basic math. Flute + Stoner Doom = Floom.

    And with the awesomely named Boys! Grow Giant Mushrooms In Your Cellar! the Siberian Cosmonauts are doling more of that stoner rock meets doom vibe. All topped off with woodwind work of Irina Drebushchak, who (to call back to a shameless movie reference in my review of Drunken Tales) “has a voice that could make a wolverine purr and plays flute so fine she makes Ron Burgundy sound like a hobo.”

    The band plays some great stoner jams. The drummer feels like he’s just loose, chilling and flowing free behind the kit while the bass and guitar work together to bounce between crunchy jams and doomy power chord mashing. The flute shows up to float along and bounce over the jammy bits to provide some buzzchill, often, though, not appearing to be flowing with the current… sometimes just floating a tad off on their own, like a leaf on the wind.

    The biggest drawback is the vocals on the male end. While Irina isn’t going to unseat Tarja as femme icon, but her pipes are fitting. The death doom growls aren’t that great, though and almost feel out of place. The raspier, near spoken bit worked better. As with the predecessor, the vocals are used somewhat sparsely. That works, as the band’s at its best just jamming and grooving away, but they fill what would be an otherwise odd void. They fill a needed role as I think the album might be slightly diminished if just an instrumental affair.

    The band toss in a few more curveballs, beyond that flute thing. Betrayer. Lier starts with what sounds like bongos, throat singing and a mouth harp.

    So enough with my words. I suggest you check this out. In the meantime, I’m off. I need to research me some subterranean fungiculture.

    Author: BitterCOld

You must be logged in to post a comment.