Save 57%

My Indifference To Silence - Horizon Of My Heaven (CD)

dark death doom metal, BadMoodMan Music, BadMoodMan Music
List price: 466.67 Р
200.00 Р
You save: 266.67 Р (57%)
Price in points: 300 points
BMM. 056-12 x
In stock
+
The new album by Vladimir Andreev known by his main band, Revelations of Rain. Due to some reasons he has changed the name of the band from On The Edge Of The Netherrealm to My Indifference To Silence, however, he continued the development of ideas being started at the debut album. The album presents death/doom metal with a touch of dark metal close to music of Daylight Dies and Novembre. «Horizon Of My Heaven» is a harmonic combination of harsh metal with lyric component featuring solid sound and rich arrangements.

Tracklist:
1 Decline Of Your Consciousness
2 For You
3 Scream Of Despair
4 Around You
5 Your Easy Death
6 Horizon Of My Heaven
7 Falling Stars
8 I Lost Myself
9 We're All On The Other Side

Artist:
My Indifference To Silence
Artist Country:
Russia
Album Year:
2012
Title:
Horizon Of My Heaven
Genre:
dark death doom metal
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
BadMoodMan Music
Cat Num:
BMM. 056-12
Release Year:
2012
Barcode:
4 627080 610231
Country Of Manufacture:
Russia
Review
Terroraiser
7/10

Насколько я понимаю, это бывший проект On the Edge of the NetherRealm - им рулит тот же мультиинструменталист Владимир Андреев. Страсть к длинным названиям, как видим, здесь сохранена. Сохранена и основная концепция - Doom/Death Metal. Разве что, как мне показалось, этот материал оказался более угрюмым, если так можно выразиться. Трудно сказать, почему для этого пришлось менять название - я не вижу радикальных различий между двумя проектами, ну да автору виднее. Достаточно щепетильно продуманный и записанный материал, который найдет своих поклонников - в этом сомнений нет. Для поклонников стиля его приобретение не принесет разочарования.

Author: Thrashmentor
Review
Pitchline Zine
7/10
03.03.2014

My Indifference To Silence es una de esas bandas que podríamos denominar como “One Man Band”. Una banda con un solo capitán al frente, un solo encargado de ejecutar la música, una sola mente tras el concepto musical, y en este caso que nos ocupa, un solo creador de “Horizon of my Heaven”, título elegido para este trabajo.

Vladimir Andreev es el nombre de la persona tras este proyecto. Un músico de la fría y helada Rusia que demuestra su pasión por la música extrema en su vertiente más lenta, pesada y oscura, o lo que es lo mismo y resumiendo, por el Doom y todo lo que envuelve este estilo tan tradicional e imprescindible del metal extremo. Sus influencias van por el camino de Saturnus, Daylight Die, Officium Triste o Novembre por mencionar algunas e indicaros por dónde van los tiros en referencia a su música.

Con estos argumentos musicales, este músico ha sacado un buen disco de Doom/Death metal frio con los ingredientes necesarios para conseguir agradar a los oyentes de este género. Es lento, es pesado, profundo, consiguiendo un buen resultado en el cómputo general de la grabación. Suena potente, muy duro dándole mucha cancha a la potencia musical gracias en parte a la importancia y presencia de guitarras. Unas guitarras que se basan en hacer lo necesario sin inventar nada nuevo centrándose fundamentalmente en los parámetros del estilo consiguiendo un resultado idóneo gracias en parte a la fuerza que imprimen en el sonido. La voz también es muy potente, muy cavernosa, no hay lugar para las voces limpias, solo se emplean tonos guturales, hecho este que hace potenciar aún más los temas haciendo su música todavía más agresiva. Estas líneas vocales junto al sonido de las guitarras son los aspectos más destacables de la música de My Indifferent to Silence.

Como digo, en general un buen disco, aunque cierto es que tuve que darle varias escuchas para cogerle el punto. Y por qué varias escuchas? Pues porque, como puede ocurrir en muchas ocasiones, no me dijo nada al principio. Me fue difícil engancharme sin salir de la escucha. Momentos muy buenos con otros menos interesantes o el hecho de que la parte final del disco fue la que más llamó mi atención, contribuyeron a esta difícil digestión inicial que tuve con el disco. Aun así, tras varias escuchas pude sacar una conclusión positiva del álbum y qué mejor que para apreciar el trabajo de este músico ruso el famoso refrán de Juan Palomo, “yo me lo guiso yo me lo como”.

Decir que este disco es el debut de My Indifference to Silence, un debut que cuenta con el apoyo de la ya archiconocida por estos lares, BadMoonMan, y no es de extrañar verles tras este trabajo observando el estilo que practica la banda y su lugar de procedencia. Todo encaja en el esquema de trabajo del sello ruso. Así que, otro fichaje más para este sello empeñado en ofrecer los estilos, y sub estilos del Doom. Todo un referente sin duda alguna.

Author: Leviathan
Review
Dark-World.ru
3.5/5
06.08.2013

Что общего между On The Edge Of The Netherrealm и My Indifference To Silence? Отвечу, потому что, возможно, мало кто знает – архитектор этого проекта Владимир Андреев, так же более известный по doom/death коллективу Откровения дождя. Немного непонятно зачем нужно было менять менее звучное название сольника на еще более невнятное, но, видимо, на то были веские причины. Однако внутренности релиза от этой смены ничуть не пострадали, новая работа "Horizon Of My Heaven" выполнена в том духе, что и первенец "Different Realms".

Предложенный здесь раскрепощённый doom/death выражен динамичной dark ячейкой, которая безусловно выдвигает достоинства опуса на поверхность. На деле человек-оркестр сколотил приличный и заманчивый альбом, но всё равно чего-то не хватает. Нашлось место для меланхоличных клавишных, для грубой гитарной атмосферы, для тёмных и холодных траурных тенденций. "Horizon Of My Heaven" обладает своей особой аурой, однако эмоциональная окраска осталась на нуле. В заключительных трёх композициях "Falling Stars", "I Lost Myself" и "We’re All On The Other Side" была жалкая попытка обрести эмоции, но она не увенчалась успехом, так что об эмоциональных вариациях осталось лишь мечтать. Оформлением альбом также не блещет.

В путешествие необходимо отправляться строго по начертанной схеме, то есть по расставленному порядку треков: начиная от крика отчаяния вокруг тебя, твоей лёгкой смерти и заканчивая горизонтом небес, падением звёзд, потерей себя и все мы будем на другой стороне.

Хронически тяжёлая первая половина альбома звучит устало, иногда слегка неуклюже, словно перекатываясь от трека к треку, ей не хватает аккуратности и некой утончённости, и это несмотря на то, что по своему масштабу диск выполнен добросовестно, в котором задействован целый эзотерический макромир, но без генератора идей. Полуакустические моменты пытаются придать яркости чёрно-белым оттенкам альбома, но безуспешно.

Смелый релиз, проходящий сквозь истинное творческое беспокойство, но как бы там ни было его болезненные импульсы дают о себе знать. Он безлик, скорбен и фаталистичен, он похоронен среди пепла опустошающей эйфории, где одолевает клаустрофобия и неизвестность, где распад на субэлементарные частицы знаменует собой элегическое воскрешение абсолютного горя.

Злоупотребление шугейзовыми эффектами оказалось на пределе. Но если не обращать внимания на частые шлифованные искажения гитар, высвобождающие горечь и страдания, все эти ортодоксальные механизмы справляются со своей поставленной задачей. В любом случае путешествие в таинства "Horizon Of My Heaven", которому сопутствовала полная апатия, прошло на пессимистичной, печальной ноте. Релиз предоставлен BadMoodMan Music.

Author: Pantera
Review
Doom-Metal.com
29.07.2013

I feel that it goes without saying that one should take everything that a reviewer (Or writer of any nature) has to say with a grain of salt. We mold our writing around our opinions and the things that appeal to us and stand against the things that make our skin crawl, but without researching for yourself one would easily miss an abundance of great things that one jerk with an opinion didn't seem to enjoy. I'm clearly just making light of myself, but it's good for it to be known. As much as one would assume to be just common sense, there are people out there who would look at something negative and go "Well then that's clearly not worth my time" and not give it a second thought. So with all of that having been said, I'm going to dig into some Doom Metal, for better or worse...

The first thing that comes to mind when listening to the My Indifference to Silence album i've been given is a loose comparison to the Death Doom group Daylight Dies, who themselves could be considered a more straight-forward and to-the-point (And superior) take on what Opeth does. The production is great and everything is clear and concise and you quickly forget that the effort is actually another one-man project. One of the first musical things to point out is how ridiculous to drumwork (Which might be programmed) can get at certain points, easily switching it up from a mid-tempo drive to ferociously fast Death Metal kick runs. The vocal stylings are your typical (Not in a bad way) Death Doom fodder, where the vocalist relies solely on his growls to add to the onslaught of the music, with not many clean notes to be found (Aside from the occasional My Dying Bride-esque spoken sections). The guitar playing, for the most part, contains a strong level of heaviness with the gloomy sense of melody one would expect from this style of music, switching off from mid-tempo chugging to. Occasional use of clean picking is present, but it tends to be mostly used for song intros or interludes. There are keyboards as well, but they tend to be used as more of a background piece to add to the atmospherics for the tracks in question, with the exception being some delay smothered piano intros such as what can be heard at the beginning of 'Falling Stars'.

As with most Russian Doom Metal that I've heard over the last few years, there is a strong level of despair and dread lurking throughout every crevice of this piece. One of the few issues that I have with the album as a whole is that a lot of the songs seem to grow repetitious as you get further and further into the record. Despite there being some minor issues with the repetitiveness, it doesn't make what you're hearing unmemorable, as I can easily see this becoming a regular addition to my doomier listening habits. As I've already made note of, everything here sounds solid in a studio sense and if the project's lone member can gather up some more ghouls, this should definitely be turned into a live group and taken out on the road. Seriously, get yourself a backing band and get out there! There's certainly a level of catchiness here that isn't present in a lot of music of this nature which, for me, is definitely a welcome additional treat to the listening experience. If you're a fan of the bands I've already mentioned or maybe you're just looking for something newer in the Gothic-tinged Death Doom field, I heavily recommend giving these guys a listen. It may not be the freshest sound, but sometimes it doesn't need to be.

Author: Jon Carr
Review
Miasma
7/10
10.09.2013

Itärajan takaa tuntuu puskevan melko runsaastikin vaihtelevan tasoisia, jollain tapaa doom metal -muottiin valettuja projekteja. My Indifference to Silence lukeutuu juurikin tähän kategoriaan, mutta tälläkään kertaa ei kyse ole mistään perinteisestä paatoksesta. Horizon of My Heaven on Vladimir Andreev -nimisen miekkosen ensimmäinen My Indifference to Silence -nimen alla julkaisema albumi. Mies soittaa itse kaikki instrumentit ja tekee muutenkin kaiken alusta loppuun lyriikoista miksaukseen.

Levy on tullut kuunneltua lävitse nyt muutamia kertoja, mutta toisin kuin joidenkin levyjen kohdalla, tästä ei tunnu avautuvan mitään uutta enää ensimmäisen kuuntelukerran jälkeen. Musiikki on pääasiassa hidastempoista kurmuutusta höystettynä arvaamattomilla ja osittain hieman epämääräisilläkin kitaramelodioilla. Meininki yltyy kuitenkin ajoittain myös melko nopeatempoiseksi ja progeilevaksi, joista varsinkin jälkimmäinen tuli allekirjoittaneelle hieman yllätyksenä. Mukaan mahtuu myös tunnelman luomiseksi hieman cleania kitarointia sekä kosketinosuuksia.

Tämä kaiken kaikkiaan suhteellisen toimiva paketti ei jotenkin vain onnistu herättämään meikäläisessä juuri mitään fiiliksiä, jota kuitenkin eniten kuuntelukokemukselta odotan. Kaikki siis toimii oikeastaan varsin hyvin miksausta myöten, mutta jotenkin tämä ei vain aivan täysillä iske.

Author: Toni Laaksonen
Review
Funeral Wedding
4/5

One man project de um veterano da cena russa, My Indifference to Silence, surgiu das cinzas de outro projeto intitulado On The Edge Of The Netherrealm capitaneado por Vladimir Andreev.

Encontramos aqui um doom/death com passagens funeral, muito bem composto e com muito peso.

Ao mesmo tempo em que se apresenta uma crueza nas linhas de guitarra, conseguimos identificar linhas melódicas, seja ela na guitarra ou teclado.

“Decline of your Consciousness” abre o disco da melhor forma. Seu instrumental arrastado, traz consigo uma atmosfera bastante densa. A medida que a música avança, ganha um pouco de velocidade.

Uma coisa que não gostei muito, que a bateria é programada e em algumas passagens soou um pouco artificial, mas isso não ofusca o brilho dessa música.

“For You” vem dando sequência para o álbum, apesar do mesmo nome da faixa do My Dying Bride, esta nada tem em relação aos britânicos. Aqui encontramos guitarras muito bem composta, andamento cadenciado com algumas quebradas, dando um toque bem interessante para ela.

Outro destaque vai para “Your Easy Death”. Com seu início alguns arpejos de guitarra e um vocal falado, para tão logo começar sua aura depressiva. Em meio a toda escuridão e lentidão, temos alguns fraseados de guitarra dando melodia para a faixa e quebrando um pouco a monotonia do funeral doom.

“Horizon Of My Heaven”, sempre que uma música dá nome ao disco, devemos prestar bastante atenção a ela, pois muitos julgam como sendo a melhor do disco. Eu sempre fiquei meio assim com esses pré-julgamentos, mas ainda assim essa é uma dos destaques desse álbum.

“Falling Stars” e “I Lost Myself” vem na sequência e ambas esbanjam muito peso e melodias fortes.

E para encerrar temos “We’re All On The Other Side” que começa de forma brilhante, mas tão logo começa os pedais duplos, voltamos aquela citação do início, e a velocidade apresentada aqui soou um bocado artificial.

No momento em que há uma quebra em seu andamento, as coisas funcionam perfeitamente.

Em suma, um bom álbum apresentado aqui e esperamos para que num próximo material esses pequenos detalhes sejam sanados e tenhamos um álbum ainda melhor do que esse.
Review
Femforgacs
8/10
10.02.2013

Aki otthonosabban mozog a metal világában, vagy/és rendszeresen olvassa az oldalunkon megjelenő recenziókat, figyelemmel kíséri a Hangpróbát, az nem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy az egykori keleti blokk országai csak úgy ontják magukból a doom-death csapatokat, formációkat. Akik általában hoznak egy megbízható, magas minőséget, így nem ritkán a Solitude Productions, vagy leányvállalata a BadMoodMan Music szerződteti őket.

Ez történt az orosz, My Indifference to Silence-szel is, akik tavaly hozták ki debütáló nagylemezüket, Horizon of My Heaven címmel.
Bár a többes számot helytelenül használtam előző mondatomban, lévén a csapatot egyetlen ember alkotja, aki nem más, mint Vladimir Andreev.
Ő egy személyben felel a zenéért (szerzés, előadás), és a stúdiómunkálatokat is egyedül végezte el. Persze ezzel nem tartozik a fehér holló kategóriába, hisz elég sok orosz, ukrán, stb. alakulat ilyen "vanmensó” felállásban alkot. A doom-death műfaj sem zenei, sem külsőségek szempontjából nem tartozik a túlbonyolítottak közé. Minden tekintetben a hangulatra helyezik a hangsúlyt a stílus képviselői. Ezért a sima, kétlapos borító miatt sem érdemes panaszkodni, hisz sötét, leginkább fekete tónusaival passzol a muzsikához. Ami minőségi búsulást kínál, közel egy órán keresztül, de szerencsére a műfaj keretein belül sikerült a lehető legváltozatosabb tempókat belőni. Tehát nem csigalassúsággal csordogálnak végig a szerzemények, hanem akadnak jól eltalált tempóváltások, bár természetesen nem a gyors részek dominálnak. A másodikként felcsendülő For You kiváló példája a változatosságnak. A háttérben lebegős gitártémákat hallani, aztán post rockos riffeket is csatasorba állít a maestro. Az szerintem mindenki számára nyilvánvaló lesz, aki megkezdi az ismerkedést a koronggal, hogy Vladimir fő hangszere a gitár. Magabiztosan, és érzéssel pengeti a magasztos, vagy épp zúzós riffeket, de csodaszép díszítéseket, harmóniákat is beiktat minden nótába. A dobon nagyon érezni, hogy gépi, de az összképen nem ront ez a tény. Szintetizátort is használ hősünk, de senki se gondoljon szintiszőnyegre, tényleg csak az atmoszférateremtést szolgálják ezek a hangszínek és általában megmaradnak diszkréten a háttérben. Kifejezetten gitárközpontú a Horizon of My Heaven! Ének fronton sincs bibi, bár én szeretem a dallamos/tiszta vokalizálást. Ami innen hiányzik. Érdekes módon még sincs hiányérzetem emiatt. Ugyanis a hörgés tetszetős, és narrációval, szövegmondással is operál Vladimir.
Kedvenc dalt nem tudnék kiemelni, hisz egyenletesen magas a színvonal, így egyben hallgatva fejti ki hatását leginkább a lemez. Vladimir gitártémáit talán azzal a meglátásommal tudom érzékeltetni, ha azt mondom, hogy hallhatóan a Gregor Mackintosh iskola éltanulója. Bár nem produkál Greg-féle, többkörös szólókat, mégis hasonló hatást ér el minden egyes pengetésével, mint a Paradise Lost agytrösztje.

Tehát bemutatkozásként több mint ígéretes a Horizon of My Heaven!
A stílus hívei rohanhatnak is a legközelebbi lemezboltba!
Vagy megvásárolhatják digitális formátumban a bandcampről.

Author: oldboy
Review
Forgotten Path
5/10

Making its debut, this Russian Death/Doom one-man project emphasizes the essential things from the first chords: the music is true, simple and perhaps a bit slow, with the vivid spice of Death Metal in the timbre of singing. Melodious and melancholic riffs. In general, it doesn’t doubt about the genre’s limits and meets the requirements of the style quite well.
The problem is that it meets the requirements - it is just ordinary Death/Doom and nothing more, nothing deeper or more mesmerizing, or more delicate, original and qualitative. It has simple, even reminding me of Откровения Дождя (well, it is the creation of this band’s ex-member) structures and undisguised consonances of gloom, which seem to be fighting with a Dark Metal sea. Such an overstatement isn’t just for fun, the title of the album and the existence of such songs like “Decline of your Consciousness” and “Falling Stars” point out that Владимир, the soul and the body of the band, has a world outlook that is really related to the Romanticism of the XIX century’s movement of irrationality and love of nature. Perhaps it is a necessity to pay attention to the tunefulness of the music, which sometimes brightens the sound. On the other hand, it forms quite a cheap spine, which better suits popular music - the music varies from catching melodies, which involve you in a fast and energetic harmony of assonances, to inserts, which bring in some nostalgia in long and monotonous song places. Though the songs are more or less similar and vary just conditionally, we can always find some luminous places, which let in some air like a fan. However, in every song the writer plays with the same melodies and the core is concluded of gloomy Doom Metal. As a result, listening to the album becomes boring. Although songs in the middle of the album seem to be purifying some hardly felt concept and everything even matches the standards of the genre, in general, it is hard to come to love and appreciate this album. Nowadays the production of every Metal genre is especially rich (well, maybe except Thrash or Heavy), it really is not a crime to skip the first piece of Владимир’s creation.

Author: Bloodie
Review
Pro-Rock
4/10

Това e проект на Владимир Андреев, познат от участието си в Откровения Дождя и е всъщност новото име на другата му банда On The Edge Of The Netherrealm. В Horizon Of My Heaven имаме добре изпълнен, но стандартен дуум/дет метъл, който не се отличава с абсолютно нищо от масата други издания в този стил, които излизат в последните години. За фенове на стандартен дуум/дет метъл

Author: Сварог
Review
Evilized

Zahlreiche Gruppierungen wie ABSTRACT SPIRIT, WHO DIES IN SIBERIAN SLUSH oder MARE INFINITUM haben mit ihren Werken in den vergangen Jahren bewiesen, dass im frostigen Russland eine wohl florierende (Death/Funeral) Doom Metal Szene existiert, die zudem stetig wächst und durch mehr oder weniger erfolgreiche Kapellen erweitert wird. An interessierten Mitmusikern dürfte es dem aus Podolsk stammenden “Vladimir Andreev” somit sicher nicht mangeln. Dennoch hat sich dieser dazu entschieden, sein neues Projekt MY INDIFFERENCE TO SILENCE völlig im Alleingang zu bestreiten, nachdem er sich bereits zuvor bei den mittlerweile aufgelösten THE EDGE OF THE NEVERREALM für die gesamte Instrumentierung verantwortlich zeigte.

Die erste Frucht dieses Schaffens stellt die Platte “HORIZON OF MY HEAVEN” dar, die mit insgesamt neun Songs aufwartet, die eine knappe Stunde düsteren Death/Doom Metal bereithalten. Doch macht es der gute “Vladimir” dem Hörer nicht gerade einfach, sich eine wirkliche Meinung über die schwermütigen Kompositionen zu bilden.

Zweifelsohne halten Stücke wie “Decline For Your Consciousness” oder “Around You” viele gelungene Passagen bereit und vor allem die sehnsüchtigen Melodien offenbaren viel Herzblut des Songschreibers. Die verspielten Leads verschmelzen dabei des Öfteren mit den zarten Klängen von Akustikgitarren, die beispielsweise im abschließenden “We’re All On The Other Side” für eine schöne Stimmung sorgen können, auch wenn nicht unbedingt jedes Riff zünden will. Häufige Tempowechsel sorgen zudem für die nötige Abwechslung und bringen neben den gewohnt zähen und schweren Momenten auch überraschende Blastattacken mit sich, in denen das Schlagwerk reichlich Schwung ins Geschehen bringt. Rein instrumental kann sich MY INDIFFERENCE TO SILENCE so von vielen Kollegen absetzen.


Zu steril und kalt

Leider gibt es jedoch auch den ein oder anderen Haken auf “HORIZON OF MY HEAVEN”, wie etwa den Sound der Platte. Zu steril und kalt ertönen die Tracks, um eine intensive Atmosphäre erschaffen zu können, sodass viele Ideen ihre volle Wirkung erst gar nicht entfalten können. Hinzu kommt der zuweilen sehr künstliche Klang der programmierten Drums, der speziell in den schnellen Parts negativ auffällt. Nicht zuletzt kann auch der Gesang von Meister “Andreev” nicht immer überzeugen, zeigt dieser doch zu wenig Variation und präsentiert die Lyrik fast ausschließlich mit montonen Standardgrowls, ohne Emotionen.

So muss als Fazit festgehalten werden, dass “HORIZON OF MY HEAVEN” zwar in vielerlei Hinsicht ein recht ordentliches Debüt darstellt, aber ingesamt noch reichtlich Verbesserungsbedarf besteht. Sollte sich “Vladimir” doch dazu entschließen, MY INDIFFERENCE TO SILENCE durch einen Schlagzeuger und einen Sänger zu erweitern, könnte das nächste Album möglicherweise einen deutlich besseren Eindruck hinterlassen.
Write a review