Скидка 50%

Talbot - Eos (CD) Digipak

doom / post metal, Slow Burn Records, Slow Burn Records
Рекомендованная цена: 8
4
Вы экономите: 4 (50%)
Цена в баллах: 400 баллов
BURN 002-10 xs
В наличии
+
Первый полноформатный альбом эстонского дуэта Talbot сразу привлекает к себе внимание своей нестандартностью: вся музыка сыграна без гитары, но при этом не лишена мелодичности и плотности, а создаваемому при помощи баса и ударных звуковому напору, могут позавидовать многие современные коллективы. Музыка Talbot содержит в себе много элементов разных музыкальных стилей, начиная от post rock и заканчивая традиционным doom metal, создавая при этом уникальную атмосферу и запоминающееся звучание. Диск выпущен в формате digipak. Лимитированное издание 500 копий.

Треклист:
1 Threshold
2 Cayenne
3 Observer X
4 Eos
5 Combat Zen Speech
6 The Van Of Pleasant Living
7 Coach

Артист:
Talbot
Страна артиста:
Estonia
Год альбома:
2010
Название:
Eos
Стиль:
doom / post metal
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Digipak
Лейбл:
Slow Burn Records
Кат. номер:
BURN 002-10
Год издания:
2010
Страна-производитель:
Russia
Review
ThrashHell

Honestly dialect I not particularly sign with scene of the UG Estonia. The Exception bans for example LOITS from present generation of the groups, but from old groups I introduce make familiar with such name as RATTLER. Now my outlook will several extended and thank you Alexander from ANTICHRIST zine, which has sent me on review, given command from this small, but proud country. The begin with that that TALBOT this two persons, but consequently two instruments. I faced with strange form DOOM METAL played on bass and drums section, with greater including psychedelic passages and key background. Very slow, but in too time irritating music will return the sick mood and gloomy melodies. The Compositions remind in general drawing painful dream. He long lasting and than that reminds the strange number in spirit BLACK SABBATH. This album I hear full before the end and that for itself has solved that to him will possible return once again. DOOM METAL without light moments in sound…

Author: ALEXUMER

Written by slow burn on 4 February 2011.
Review
Metalkrant
03.02.2011

Toen ik “Talbot” opzocht op internet, op zoek naar een afbeelding van de cover, kreeg ik enkel oldtimer wagens te zien. Raar, maar waar, zo kan Talbot gezien worden.
Talbot beschikt over een zeer krachtige 2PK motor waarmee ze over de luisteraar heen walsen. Zelfs zonder gitaren weten deze Esten een heuse wall of sound te creëren, van begin tot einde van de plaat, zonder deze afgezaagd te laten klinken.
Al bij het eerste nummer druipen de skills van beide muzikanten van de plaat af: stevige, afwisselende drums, een basgitaar die op zeer diverse wijzen gebruikt wordt om zowel melodieus als krachtig te klinken, vocals die gaan van stoner rock tot ijskoude doom metal. Kortom, deze heren zijn van alle markten thuis en weten hoe de instrumenten aan te pakken. Elk nummer, hoe lang of kort het ook duurt, bevat enkele zeer interessante en luisterwaardige elementen en weet elk nummer zo divers en gevarieerd te maken, dat een gitaar bij deze tot overbodig wordt verklaard.

Conclusie:
Nooit gedacht dat ik dit zou zeggen, maar metal kan wel degelijk zonder het gebruik van zware gitaren gemaakt worden. Een originele plaat, dit Eos, die zeker hoog op het lijstje van de doom liefhebber gezet mag worden. Een uitstekende mix tussen het melodieuzere en hardere werk, maakt dat deze plaat gevarieerd en origineel wordt.

Author: Gert Maris
Review
Doom Smoker
8/10

Nigdy nie wiadomo, skąd „nadleci” jakaś ciekawa kapela. Kiedy usłyszałem o estońskim Talbocie, nie spieszyłem się z poznaniem ich muzyki zakładając, że nie wyląduję na łopatkach. Skłoniło mnie do tego dopiero ich październikowe mini-tournee po Polsce (17.10 Gdańsk, 18.10 Łódź, 19.10 Warszawa) i muszę przyznać, że kompletnie nie spodziewałem się tego, czego doświadczyłem.

W skład zespołu wchodzą: Magnus Andre i Jarmo Nuutre. Jakby mało było tego, że grają tylko we dwóch, to jeszcze nie używają gitary. Jej brak nie jest jednak odczuwalny. Z pomocą basu, perkusji, syntezatora i klawiszy Estończycy skomponowali płytę wypełnioną ciekawą i różnorodną muzyką. Ważnym elementem układanki są też wokale obu panów – spokojny i kojący śpiew Magnusa oraz gardłowy growl Jarmo, które idealnie się uzupełniają. Zadziwiająca jest różnorodność inspiracji możliwych do wyłapania na “EOS”. Zaczynając od ufomammutowej mieszanki stutonowego walca z syntezatorowymi brzmieniami, przez grobowy doom metal czy wstawki typowe dla Type O Negative (“Observer X”), a na szalonym przyspieszeniu w środku „Coach” i chilloutowej wycieczce po kosmicznych pustkowiach w utworze tytułowym kończąc. Słuchanie tego wszystkiego jest nie lada gratką dla rozmiłowanego w ciekawostkach odbiorcy.

Debiutancki krążek Talbot to płyta, która nie zachwyca od pierwszego kontaktu. W “EOS” trzeba się zanurzyć, poświecić jej trochę czasu, aby odkryć wszystko, co ma do zaoferowania. Warto tak zrobić i to też czytelnikom zalecam.

Author: exodusattack
Review
Minacious

Here we go. Doom! Something that I thoroughly enjoy. Talbot is an Estonian duo and this is their debut full-length album. The music is heavy and riff-oriented Doom Metal. There are other influences involved also, a few Stoner Metal excursions, some post Rock hints and even some Death Metal influences. Which is something I definitely approve of. Overall this is not a bad album, although they could tighten the music, lose some of the more Psychedelic and post Metal/Rock influences and concentrate on creating heavy music.

Author: Mordant
Review
Kronosmortus
10/10
29.01.2011

The Estonian duo from the deepest pits of underground has created music of real rarity on its full-length album. Two instruments altogether, a bass guitar and drums plus vocals create the musical world that mixes psychedelic, stoner, sludge and post rock atmosphere, with the help of which the listener can get into a marvelous musical experience, without leaving the heavy doom metal line behind.

Biztos vagyok benne, hogy a Talbot szóról még a KronosMortus olvasóinak is az egykori autómárka jut eszébe elsőként, és igen kevesen vannak, aki erre az észt pszichedelikus stoner/sludge duóra asszociálnak. A szcéna legszűkebben vett „kemény magjában” viszont máris kultikus státuszt értek el, és nem is érdemtelenül.
Hogy mennyire nem lerágott csont ez a fajta zene, és hogy igenis lehet újat mutatni a Black Sabbath óta felnövő immár sokadik generációnak is, azt bizonyítja az Eos hét felvétele. A baltikumi formáció hangzásának igazi különlegessége abból adódik, hogy nincs gitár a zenéjükben(!), a dob és a basszus mellett csupán sampler betétek színesítik a muzsikát, de ezek is inkább csak hangulatfokozó jelleggel.

Magnus Andre basszusgitárja rendkívül erősen be van torzítva, és majdhogynem olyan súllyal szólal meg, mintha „rendes” gitár lenne, és a zenében betöltött szerepe is hasonló, Magnus sokkal inkább komplett riffeket játszik rajta, mintsem hogy csupán a ritmust szolgáltatná. A két hangszer által keltett masszív hangfolyamok tökéletes egésszé állnak össze, nincs hiányérzetem az album hallgatása közben; a két muzsikus tökéletesen megtalálta a módját annak, hogy ebből a cseppet sem szokványos felállásból kiindulva – pozitív értelemben – cseppet sem szokványos végeredményt alkosson. Bőven merítenek a 70-es évek pszichedeliájából, de a durva metal műfajok (sludge, doom) is markánsan jelen vannak a dalokban. Tonnás súllyal döngölnek a földbe a tradicionális doom alapokra épülő riffek (ne feledjük, kizárólag basszusgitáron eljátszva!) és a mély, dörgő ének, de mielőtt ez a nyomasztó egyveleg végleg rátelepedne az emberre, mindig a legjobbkor jön egy dallam, egy post rock-os elszállás, és máris az űrben érezhetjük magunkat. Mindezt egy dalon belül akár többször is eljátsszák (átlagban 7-8 perc körüliek a szerzemények), és olyan mesterien fonják egymásba az első pillantásra eltérő, valójában viszont nagyon is összeillő témákat, hogy jóformán alig lehet tudatosítani ezeket a dolgokat, a hallgató csak sodródik a zenével. A legjobb példa erre az Observer X című darab; amit a refrénben művel az énekes (nem tudom, kettejük közül ki követte el a dallamos vokálokat), arra az én szavaim nem lennének elegendőek, ezért meg sem próbálom leírni ezt a zenei élményt – ezt tényleg hallani kell.

És a sokszínűségnek ezzel még nincsen vége, a Cayenne-ben és a Combat Zen Speech-ben Kyuss-szerű stoner is befigyel, a Coach közepe felé pedig már szinte rock&roll-os gyorsaságúra fokozzák a tempót. A zenei hatások teljesen világosak az észteknél, de végeredményben mégis unikumnak számít, amit játszanak.
A Talbot soha nem lesz (még rock/metal viszonylatban sem) szélesebb rétegek kedvence, de ez egyáltalán nem őket minősíti. Ha a sludge metal művészet, akkor a Talbot a magas művészet – ha kell, mélységes mélységekbe rántanak, a következő pillanatban pedig már a felhők felett szárnyalunk a zenéjükkel, és (nem szeretem ezt a kifejezést, most mégis leírom) katartikus erejű muzikális megnyilvánulás az Eos.

Author: REBELPROUD
Написать отзыв