Camel Of Doom - Terrestrial (CD)

extreme doom death, Solitude Productions, Solitude Productions
533.33 Р
Цена в баллах: 800 баллов
SP. 113-16 x
В наличии
+
Абсолютно новый полноформатный альбом британских эксперементаторов. Начав с психоделического stoner doom metal, Camel Of Doom пришли к сложной музыке, замешанной на doom death metal, sludge doom metal, не потеряв тяги к психоделическим эффектам и напористым рифам. Совмещая грувовые моменты с пространными акустическими атмосферными проигрышами, добавляя к этому полотну индустриальные мотивы, музыканты рисуют масштабную картину космического хаоса и, в то же время, гармонии, выраженной в доле привнесённой молодики. Также стоит отметить прорыв для группы в выстраивании плотного звука, наиболее полно раскрывающей «Terrestrial».

Треклист:
1 Cycles (The Anguish Of Anger) 12:58
2 A Circle Has No End 1:01
3 Pyroclastic Flow 12:33
4 Singularity 5:43
5 Nine Eternities 1:35
6 Euphoric Slumber 11:46
7 Sleeper Must Awaken 14:06
8 Extending Life, Expanding Conciousness 4:07

Артист:
Camel Of Doom
Страна артиста:
United Kingdom
Год альбома:
2016
Название:
Terrestrial
Стиль:
extreme doom death
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Jewel Case
Лейбл:
Solitude Productions
Кат. номер:
SP. 113-16
Год издания:
2016
Штрих-код:
4627080610989
Страна-производитель:
Russia
Review
Funeral Wedding
3/5
12.06.2016

Camel of Doom é algo único no mundo de Stoner/Doom, Terrestrial é o quarto disco da banda que traz um mergulho profundo no experimental doom.
A primeira faixa “Cycles (The Anguish Of Anger)” mistura riffs pesados com gritos etéreos, os sintetizadores são muito bem utilizados em toda conjuntura do trabalho.
Abordando uma atmosfera celestial chegamos dentro de um cenário de ficção científica evidenciados nas faixas “Singularity” e “Pyroclastic Flow”.
A faixa de equilíbrio intitulada “Sleeper Must Awaken”, traz uma canção diferenciada com elementos mais tradicionais.
O álbum traz várias dicotomias sonoras e é exatamente isso que te faz avançar sem saturar, mesmo trazendo um certo estranhamento, com quatro destas oito canções duram mais do que onze minutos (uma chega a quinze minutos), é um artefato que exige um mínimo de paciência para ser apreciado em sua profundidade, o que pode incomodar algumas pessoas.
“Euphoric Slumber” se agarra a riffs de funeral doom, mas com uma certa influência por rock, diria até com aspectos psicodélicos, acelerando e freando de forma a manter a atenção de quem escuta.
“Extending Life, Expanding Conciousness” é a canção final que traz um arranjo sintetizado com piano bem melancólico, contrastando com todo o álbum.
Temos aqui um artefato muito bem elaborado, mesmo que, em alguns momentos, se torne meio repetitivo, não é um problema para os fãs mais obstinados de doom metal.

Author: Requiem
Review
Hammerworld
7/10

A nagy ambícióval rendelkezô zenészekkel mindig az a baj, hogy ha a nagyratörô elképzelések nem párosulnak kontroll iránti érzékkel, akkor produktumaik az öncélúság, fésületlenség, átgondolatlanság jeleivel lehetnek terhesek. Elôször ez jutott eszembe, amikor meghallottam a furcsa nevû Camel Of Doom új lemezét. A csapatot az angol Kris Clayton alapította 2000-ben, s már számos EP-n, albumon túl van.
A Terrestrial az elsô lemez, amit hallok a zenekartól, így nem tudom összehasonlítani az elôzôekkel. Az biztos, hogy egy olyan alkotóval van dolgunk, aki mindent beépít a zenébe, amit csak szeret.
Alapvetôen doom/death metalról lenne szó, de masszívan progresszí- van közelítenek a britek a mûfajhoz. Ez leginkább azt jelenti, hogy hosszú- ak a számok és az irányzat szabályait sem tekintik kôbe vésettnek. Ennek megfelelôen akár szüneteltethetik is a metalt és effektek, hangok, zörejek felhasználásával ambient vagy éppen pszichedelikus hangtájak kibontásá- val is elidôzhetnek hosszasan. Ily módon elég nehéz rálelni a lemez „kulcsára”, s ez még 3-4 hallgatás után se lesz meg feltétlenül.
Az albumról eszembe jutott a sajnos már feloszlott, s szintén brit Indesinence, mely zenekar tavaly egy zseniális lemezt adott ki III címmel. Ez is progresszív doom/death rengeteg elemmel és hatással, viszont ott minden téma 10 pontos és van egy határozott koherencia az egyes zenei részek között. Itt ezt nem mindig tapasztalom, de pl. a Euphoric Slumber mutatja, hogy a súlyos doom terén a Camel Of Doomnak is vannak ötletei. Nyilván az sem véletlen, hogy Greg Chandler (Esoteric) végezte a maszterizálást és a keverést. Vannak is közös pontok Chandler zenekara és a Végzet tevéje között. Nehéz zene, de nem reménytelen.

Author: M.P.
Review
Femforgacs
8/10
11.08.2016

A brit Camel of Doom új lemezének borítója rögtön megtetszett. Szeretem az ilyen fajta kozmikus ábrázolásokat, kedvelem a sci-fi irodalmat, filmeket. Épp kapóra jött a Szukits kiadó nyári leértékelése, úgyhogy meg is rendeltem a Stanisław Lem teljes science fiction univerzumát tartalmazó négy, vaskos kötetet. Egyrészt hónapokra, évekre minőségi szellemi táplálékot kínál, másrészt tök jól fog mutatni a 10 darabos “Asimov-összes” mellett.
Review
Metal Temple
6/10
21.08.2016

Hello Temple, today I have gotten my hands on “Terrestrial”; CAMEL OF DOOM’s new born. Formed in 2001 as a one man project by Kris, the band from Shipley, England are releasing their 4th album of Psychedelic Progressive Doom Metal.

Interestingly enough, the band was created by Kris when he was only 13 years old. Now 28, he already has 15 years of experience under his belt. This type of experience does show in the maturity of the music that we hear on this record. “Cycles (The Anguish of Anger)” is a nice Progressive piece that incorporates all of this aforemtnioned maturity that is so characteristic of CAMEL OF DOOM. This is definitely the best piece of the album; 12 minutes of beautiful riffs and psychedelic melody. As you listen through this song, you will pass by multiple ranges of emotions; from despair and melancholy, all the way to joy and ecstasy.

“Pyroclastic Flow” falls slightly flat after the melody of the first song. It is also another 12 minute piece, but the flow of the song is linear and doesn’t dip and rise as much. The song is motionless and the voice is always locked on the same tone except for some parts in the middle.

We are back in business with “Euphoric Slumber”. The Progressive Doom style of this song is rather interesting. You go from a slow and deep beat to a psychedelic keyboard sound around the 4-5 minute mark that will let your mind wander.

The “Sleeper Must Awaken” is another slow-beat, 14 minute marathon. Although I was expecting some reference to Dune in this opus, it was more of a wakeup call for the listener as the album came crashing to an end. This is probably the fastest song of the album even though it is pretty slow. The amalgamation of instruments creates a beautiful melody and the keyboard backdrop increases the psychedelic effect.

Overall, this album by CAMEL OF DOOM is decent, but as Doom Metal is a niche, it is not for everybody. I really enjoyed listening to it, but I won’t lie, I probably won’t listen to it again in the future. So try a few songs before you spend your money, for it might not be for you.

Songwriting: 7
Originality: 6
Memorability: 5
Production: 7

Author: Sebastien “Bass” Parent
Review
Pavillon 666
9/10
06.11.2016

Terrestrial est le 4ème full length des anglais de Camel of Doom, trio original signé sur le label Solitude Records. La maison de disque nous a gâtés cette année avec une multitude de nouvelles sorties. J’ai eu le loisir d’en chroniquer quelques-unes pour votre webzine préféré mais je dois admettre avoir réellement eu un coup de cœur pour celle-ci.

En effet, ce skeud est une véritable bombe qui allie à la fois puissance et mélodies par le biais d’un doom moderne ravageur ultra bien produit.
Le son est excellent, l’équilibre des instruments confère à l’ensemble une cohérence sans failles et les ambiances sont intelligemment harmonisées pour ne jamais lasser l’auditeur. Autant dire que dans le genre, ça fait un petit moment qu’un tel album n’avait pas pointé le bout de son nez.

Le groupe prend parfois des risques, notamment dans l’agencement de certaines structures, assez insolites, mais cela n’est jamais de mauvais goût. Dès les premiers accords de guitares accordées très bas, on est absorbé dans un tourbillon de puissance qui précède à de nombreux passages d’une lourdeur sans précédent. Des sons électroniques ponctuent l’ensemble et le chant est très intense, comme tant d’autres éléments d’ailleurs, tous d’une qualité irréprochable. Les multiples intonations vocales, du guttural le plus profond aux hurlements post-core les plus poignants, sont toujours à propos.

Les plages de cet opus, progressives, s’enchaînent efficacement grâce à une variété de dynamiques qui jamais ne s’essoufflent. Le climat, très dark est soutenu par une exécution musicale de premier ordre. Le batteur s’autorise des délires rythmiques au sein d’un univers sonore lourd et profond. Le ralentissement de « Pyroclastic Flow » et son final nihiliste est l’exemple parfait, prouvant que Camel of Doom, en toute conscience, maitrise un talent compositionnel indéniable.

Au moyen d’une écoute minutieuse, on distingue de nombreux détails de production très subtils qui démontrent la qualité de l’enregistrement. Les nappes synthétiques, l’usage de la reverb, tout est calibré. Pas un titre du disque ne faiblit, chacun possède sa touche tout en préservant la cohérence globale. L’attention et la tension sont entretenues durant la totalité du CD.

Le trio british nous invite dans son propre environnement, à la fois personnel et accessible, autant attractif pour les amateurs du genre que pour les réfractaires à ce style. Si on doit se risquer à une définition de Terrestrial, on peut tenter un rapprochement avec des groupes comme Isis ou Cult of Luna par certains aspects, mais dans une esthétique heavy, et, bien sûr, carrément doom. Une sorte de version non pop et plus metal des formations pré citées, avec, en prime, une ambiance parfois angoissante à la Ulcerate, mais là, je m’égare un peu.

Autant s’arrêter ici dans les tentatives de comparaisons et au diable les longs discours, il est temps pour vous de plonger dans la musique que propose Camel of Doom avec Terrestrial. Vous allez prendre une claque qui va vous laisser les oreilles rouges et le cerveau en stand by pendant un moment. Voilà ce que ça donne quand puissance, lourdeur, haine, mélancolie et désespoir copulent dans un bouillon de décibels.

Author: Jermz.Tral
Review
The Reviewer
7/10

Einen Ausritt durch ferne Galaxien auf dem CAMEL OF DOOM kann man sich mit „Terrestrial“, dem vierten

Album der britischen Doomer, buchen. Grenzenloses, kosmisches Feeling vereint sich hier mit bekiffter Stoner/Sludge-Atmosphäre, die mit vereinzelten psychedelischen Schüben noch etwas an Aufschwung in Richtung Sternenhimmel bekommt. Und die Reise geht ganz klar nur schleppend voran.

Was das Duo um Allrounder Kris Clayton (Gitarre, Vocals, Keyboards, Bass) und Ben Nield (Schlagzeug) mit „Terrestrial“ abliefern, ist nicht ganz so einfach zu verwerten. Dies liegt vor allem an der Überlänge der Songs, ob deren die Aufrechterhaltung der Spannung mitunter doch arg zu leiden hat. Die Langatmigkeit, die zum Teil bis in die Funeral Doom-Ecke reicht, dient dabei wohl mehr der Erzeugung der atmosphärischen Dichte als den songdienlichen vermarktungsgründen. Aus dieser Sichtweise betrachtet, machen CAMEL OF DOOM wieder vieles richtig.

Deshalb sollten Genre-Freunde hier auf jeden Fall einmal ein Ohr riskieren.

Author: Pink
Review
Terroraiser
8/10

Этот британский коллектив имеет уже достаточно внушительную дискографию – “Terrestrial” уже четвертый полноформатный альбом, а ведь были еще другие релизы в истории CAMEL OF DOOM. Очень своеобразный материал, который с одной стороны позволяет причислять группу к стоунеру, а с другой – к безумной психоделии. Последнее обеспечивается умопомрачительными (в буквальном смысле) клавишными – они не ведут какую-то определенную партию, а производят гипнотический эффект. Звездное небо на обложке отнюдь не случайно – прослушивание альбома словно погружает в космос. Однако так и остается загадкой – этот космос находится где-то высоко, или же внутри разума слушателя. Интересный эффект и несомненная попытка создания чего-то особенного – за что CAMEL OF DOOM заслуживают быть услышанными.

Author: Thrashmentor
Review
New Noise Magazine
12.01.2017

England’s sand-planet sludge makers Camel of Doom invest their time into pace. Their journey relies on connection: they way they line up tensions accurately in tight quadrants. Given that their sound is extremely glacial, this is an important construct to their success. It makes the long and often extended passages the band wades in, worth the wait. It’s slow psychedelia, concerned with the outer reaches of the infinite, heavy-laden with Hawkwind, Neurosis, and Pink Floyd hues. This connection to those proto and first wave doom bands, more than likely, directs the sense of immediacy for symbiosis. Their new album Terrestrial is a long, slow burner, at times wavering, but mostly solid with ribbons of fancy hidden out there in the deep reaches. You just have to get out there.

There’s also a distinct darkness to the band. They polish a bleak orb on their monstrous journey, channeling space rock and experimental death metal. Usually, it’s a musical, dense, and somewhat nightmarish darkness they delve in, but the band manages to collapse upon its own gloom at times, mostly when drifting away from the platforms that connect the intense shade they dwell in. It’s here they seem lost, wavering, grasping for air, and stretching for something. But the riffs are the over-glue that paces the whole ship, and the really cool synths add a dimension that truly spaces things out. And for all the tripping and extending, when things coalesce, the sound is immediate and fresh. Like on ‘Sleeper Must Awaken”, which fuses all the band’s strengths and provisions, and accurately describes ascension.

“Singularity” is a San Francisco born meditation: diving deep in art doom, with echo calls and trance yelps. This song has a strong backbone, dwelling in an environment that supports its habitation. “Euphoric Slumber” makes its admission too early, evading connection, though the bass work is progressive and neat. It does swerve trippingly when it gets way out there, and perhaps the band’s pace and accuracy is simply a matter of catching up, in reverse, backwards. Terrestrial is something to trip out to deep into the night, you may lose it, or you may find that dark nirvana, but either way, it’s definitely worth figuring out.

Author: Christopher Harrington
Написать отзыв