When Nothing Remains - Thy Dark Serenity (CD)

melodic doom death, Solitude Productions, Solitude Productions
600.00 Р
Price in points: 900 points
SP. 073-13 x
In stock
+
The second album highly anticipated by fans of the Swedish group and melodic doom death metal in general! Johan Ericson (permanent member of Draconian and Doom:VS) is again responsible for vocals, and, in addition, has performed mixing and mastering of the album. Perfect sound appeared as a perfect framing to the precious stone, beautiful music of When Nothing Remains. Musicians follow the ideas of the debut album and offer to the fans the same memorable doom death, melodic, stirringly touching and infinitely elegant. For those who are not familiar with the band this album may appear as a real discovery, while those who are already inspired by their music «Thy Dark Serenity» will become another blissful touch to the soul and the heart.

Tracklist:
1 I Forgive You 5:29
2 A Raven's Tale 8:17
3 She Died In Autumn's Rain 9:00
4 Wings Of The Withered 6:48
5 Thy Dark Serenity 7:27
6 Like An Angel's Funeral 5:31
7 When Heaven Once Fell 7:59
8 When We Stop Breathing 4:02

Artist:
When Nothing Remains
Artist Country:
Sweden
Album Year:
2013
Title:
Thy Dark Serenity
Genre:
melodic doom death
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
Solitude Productions
Cat Num:
SP. 073-13
Release Year:
2013
Barcode:
4 627080 610347
Country Of Manufacture:
Russia
Review
Femforgacs
7.5/10
22.11.2013

A természet megpihenésével úgy tűnik én is egyre gyakrabban horgonyzok le a nyugalom vizein. Sűrűsödnek azok az alkalmak, amikor olyan együttesek alkotásai fordulnak meg a lejátszómban, amelyek a szomorú-érzelmes kategóriából kinyúlva masszírozzák meg elfáradt tagjaim. Csak párat említek meg, a teljesség igénye nélkül: Noumena, Officium Triste, Omnium Gatherum, Dawn Of Tears, Falkenbach, Believe, Wine From Tears, While Heaven Wept... Emiatt azt gondoltam, a sorba tökéletesen be fog illeszkedni majd a svéd When Nothing Remains második nagylemeze is. Ha nem is egyben az egész album, de a dalok egyenként be tudtak férkőzni féltett énem törékeny kristálytermébe, ahol csupán a könnycseppek laknak, így elmondható, hogy nem tévedtem nagyot. Csupán egy szívdobbanásnyi hiányzik ahhoz, hogy láthassam önmagam a Thy Dark Serenity rajzolta melankolikus képben. Olyan ez, mint amikor a tükörben keressük önmagunk és amiatt nem látunk tisztán, mert leheletünkkel bepárásítjuk az üveget.


A The Cold Existence, Nox Aurea, Rimfrost, Draconian, Doom: VS, Shadowgarden bandákban alkotó zenészek első projekt-gyermeke, az As All Torn Asunder még leginkább csak a borítójával fogott meg. Másokból, elsősorban a doomban jártas zenemerengőkből viszont komoly érzelmi hullámokat hozott elő a halálszagú szimfonikus-gótikus lassú agresszió. Nos, a második nekifutással (Draconian - Arcane Rain Fell szelét a vitorlájukba fogva) már mérhetően távolabbra úsztak a tapasztalt zenészek. Köszönhető ez annak, hogy a dalok sokkal szellősebbek, ugyanakkor a huzatosságtól nem kapunk fejfájást, képes kötött sapkaként körülölelni minket a komor hangulat szürkéje, a zenei fájdalom feketéje. Ami miatt mégis azt mondom, hogy gyönyörű és színes is egyben, az a klasszikus hangszerek erőteljessége. Jégtörő hajóként törik meg a gitárok durva riffjei és az irgalmat nem ismerő hörgés alkotta hófehér rónát a zongora, a fuvola, a hegedű, a brácsa, a klarinét, illetve az azokat élvezhetően megtestesítő szintetizátor.
Johan Ericson sajnos több helyen nem énekel kristálytisztán, a témái pedig alárendelik magukat a zenének, attól elbóklászni túl messze nem mer. Pedig Jan Sallander mély és érces hörgése, amiben krákogás és üvöltés is megbújik, szinte vonzaná magához a meglepő és bátor énekdallamokat, melyeket a soksávos zenei aláfestés emelhetne a hallhatatlanok csarnokába. Emiatt van gyakran hiányérzetem a dalok folyamában úszva. Néhol levegőt is nehezen kapok, túlságosan egybeforr a ritmusszekció és a gitárok ütem- és dallamfonala, lüktetése. Így viszont nem erősítik egymást, inkább oszlatják az érzelmi töltésük varázsolta ködöt. Ahol viszont sikerül megtalálniuk a kényes egyensúlyt az egység és a szabadság között, ott olyan oldalát mutatja meg a zene, amiről nem lehet csupán fekete színű betűkkel írni. A szépség színe nem a fekete.


54 perc – 8 dallal; nem könnyű kis esti kocogás, elmélyülést, odafigyelést igénylő lemez. Még az egyetlen, általam vélt lehagyható dalban, a She Died in Autumns Rain-ban is akadnak kiváló ötletek, amikért nem érzi az ember az azonnali léptetés keserű vágyát, ugyanakkor még az általam legkiválóbbnak tartott I Forgive You sem tud minden pillanatával megfeledkeztetni a külvilág sivárságáról.
Furcsa lemez; egyszerre szerethető és idegesítő, úgy vágyódok rá, hogy közben nem akarom. Mint egy jóleső bűn, simogat és perzsel. Bevallom őszintén a nagyzenekari hangszerek teremtette hamis illúzió miatt, miszerint van értelme az emberi létnek, veszem magamhoz újra és újra a dalokat. Mint a kórházi ágyában lábadozó beteg, úgy remélek jobbulást a Thy Dark Serenity-től.
Medicina? Mindenki döntse el maga. Nem vagyok a zenei stílus ismerője, rajongója, de néha ekként hat rám. És ha egy kívülállót képes megérinteni, akkor van keresnivalója a zenei palettán!
…mert tud még mit adni ez a műfaj, noha legkiválóbb darabjai a 90-es években jelentek meg és olyan csapatok raktak szegélykövet hozzá, mint a My Dying Bride és az Anathema.

Author: bahon
Review
Pavillon 666
5/10
20.11.2013

WHEN NOTHING REMAINS est un groupe suédois, originaire de Göteborg, fondé en en 2010 par deux ex-NOX AUREA, Peter Laustsen (guitare, basse, clavier) et Jan Sallander (guitare, chant, clavier), ils sont accompagnés de Jerry Torstensson (batterie), également membre de DRACONIAN. Après un premier effort intitulé "As all torn asunder" en 2012, le combo remet le couvert moins d'un an après avec "Thy dark serenity", toujours publié chez Solitude Productions. Pour ceux qui ne connaissent pas le groupe, l'artwork, aux forts accents gothiques, met l'auditeur sur la voie de la musique pratiquée. Il est à noter que Johan Ericson (DRACONIAN) s'occupe du chant clair, du mixage et du mastering de l'opus. On se retrouve donc en plein milieu d'un "doom/heavy/death" mélodique dès le premier titre "I forgive you". Le groupe alterne entre passages lents et moments plus agressifs comme sur "She died in autumns rain", "Thy dark serenity", "A ravens tale" et son refrain efficace, ou encore, le froid et triste "When heaven once fell". Mais voilà, malgré des qualités indéniables, "Thy dark serenity" tourne assez vite en rond et n'apporte rien de nouveau sous le soleil noir des ténèbres. Le sujet est maîtrisé à merveille mais l'originalité est belle et bien resté au fond de la tombe. Aussi, de nombreuses longueurs sont à déplorer et je dois avouer avoir eu beaucoup de mal à aller jusqu'au bout de l'écoute intégrale de l'opus tant les compositions agencées de la même façon, se ressemblent. Aussi, quelques morceaux sont vraiment dispensables comme le morceau éponyme "Thy dark serenity" pompeux à souhait, "Wings of the withered" ou encore "Like an angels funeral". Le constat est sans appel me concernant, "Thy dark serenity" m'est complètement passé au dessus. Les compositions manquent cruellement de saveurs, d'originalité, le groupe poursuit sa route tracée sur l'opus précédent sans aucune prise de risques. Alors, certes, les aficionados du genre y trouveront certainement leur compte, quant aux autres...

Author: g-rom
Review
Doom-Metal.com
21.09.2013

Sweden’s When Nothing Remains present their second album, titled 'Thy Dark Serenity', issued on Solitude Productions. I find both the band name and album title a bit awkward on the tongue, but that ends as soon as the music begins. From the opening bassoon-synth passage and the oppressively heavy guitars arriving shortly after, I had a feeling I could be in for a something memorable. When Nothing Remains are faintly rooted in the mid-90s (and late 00s) Paradise Lost tradition, but the quintet are spreading their wings very wide indeed. 'Thy Dark Serenity' is tide of majestic, gothic-touched symphonic metal in which a receptive listener can’t help but be swept away.

Truthfully, without Peter Laustsen and Jan Sallander’s convincingly lush string and woodwind arrangements, this album would likely be a pedestrian outing. The metal instrumentation and vocal performances are merely good, not great. But they are the foundation from which Laustsen and Sallander’s orchestrations lift the entire musical scene well above mediocre. 'Thy Dark Serenity' goes to a place normally occupied by bands like Within Temptation and Epica. And that’s likely the make-or-break point for listeners: fans of ultra-cinematic Power Metal will find this an irresistable dark delight, while those who can’t stomach the bombast will be turned off. The sheer drama is so prevalent that it may be at once the album’s central strength and its shortcoming: it presents all of itself on the surface, without much evident depth or room for subtlety.

Production is pristine, with all instrument layers clear at all times, and full-bodied rhythm guitars. There isn’t much obvious lead guitar work; that space is taken here by the orchestrations. Intended or not, I often get a 'maritime' impression, a sense of traveling across oceans under a night sky with no land in sight. This expansiveness comes across especially well during the clean singing sections, where the drums and guitars really breathe.

The word I land on here is “professional”. When Nothing Remains clearly had a vision of what they wanted to accomplish. The result is not something I see resonating with well-traveled Doom devotees. To me, this is a “Doom” album suited more for listeners outside the genre and curious, than those already living within it.

Author: Mark Rzeszutek
Review
Metal.de
6/10
06.08.2013

Bei der hier besprochenen Gruppierung handelt es sich um eine dreiköpfige Band, die in verschiedenen Landesteilen in Schweden lokalisiert ist. WHEN NOTHING REMAINS stellen mit ihrem gewählten Projekttitel bereits heraus, dass der Output etwas mit vertonter Ausweglosigkeit und Verzweiflung zu tun haben muss. Das lässt sich im Weiteren auch so bestätigen, hat sich das Trio doch Death/Doom Metal mit einigen symphonischen Elementen verschrieben. “Thy Dark Serenity“ bildet dazu das zweite Album der Band. Im Grunde sind alle Mitglieder auf einem gewissen Metier durchaus erfahren und nutzen die Truppe mehr oder weniger als Sideprojekt, um weitere musikalische Facetten auszuloten und zu leben.

Warum diese Information? Ganz einfach, weil WHEN NOTHING REMAINS genau so klingen. Zu unterstellen “Thy Dark Serenity“ sei ein unausgegorenes Zweitwerk wäre vermutlich etwas zu weit über das Ziel hinausgeschossen, doch zweifellos fehlt der Platte an vielen Ecken und Enden noch ein wenig der Feinschliff, der das wahre Potenzial der Truppe greifbar umtransformiert. Die Ansätze sind schließlich durchaus bemerkenswert. Den Jungs gelingt es, eine breite Emotionspalette verzweifelter, seltener hoffnungsvoller, Gefühlslagen abzudecken und musikalisch umzusetzen. Der Keyboardeinsatz erscheint dabei merklich, aber nicht klebrig omnipräsent.

Allerdings fehlt WHEN NOTHING REMAINS an einigen Stellen noch der Tiefgang. Man würde sich wünschen, einige Arrangements kratzten nicht nur an der Oberfläche, sondern würden musikalisch weitergesponnen, beziehungsweise zu Ende gedacht. Variation bringt “Thy Dark Serenity“ grundsätzlich genug mit. So erscheint etwa “She Died In Autumns Rain“ richtiggehend dramatisch, wobei der sich der Titeltrack in festgefahrener Negativemotionalität festbeißt. Doch dann fehlt an manchen Stellen wieder die Momente, die wirklich in die Haut kratzen und bleibende Spuren hinterlassen. Schlussendlich bleibt “Thy Dark Serenity“ ein gutes Album, das es aber leider verpasst hat, vollständig aus seinem Ei zu schlüpfen.

Author: Patrick Olbrich
Review
Hardsounds
6.6/10
14.08.2013

Gli svedesi When Nothing Remains giungono al loro secondo capitolo avvalendosi della collaborazione di Johan Ericson, membro permanente di Draconian e Doom:vs. Doom death melodico con influenze che ci richiamano alla mente My Dying Bride, Officium Triste, Swallow The Sun, Slumber, e l'elenco potrebbe continuare all'inifinito, visto che le songs che compongono 'Thy Dark Serenity' hanno una matrice che lascia ben poco spazio all'immaginazione. Uscito venti anni fa quest'album avrebbe spaccato sicuramente, sarebbe stato ricordato alla stregua di capolavori del genere, ma ad oggi risulta essere un album suonato e composto con maestria, ma che non apporta niente di assolutamente nuovo. Attenzione non parliamo di origanalità, ma di un'identità che i When Nothing Remains devono ancora trovare. L'album risulta subito molto coinvolgente, si fa amare sin dalla prime note, scelta azzeccata di mettere come primo brano l'accattivante "I Forgive You" che cerca di rapire subito il cuore con le sue melodie da hit parade estivo del genere, tanto bella, tanto banale, la classica traccia che ascolterete tanto subito e di cui vi stuferete dopo un mese e non ascoltere mai più. 'Thy Dark Serenity' è ricco di melodie, suonato e registrato bene, e sarà un capolavoro per i novizi del genere, e risulterà noioso dopo i primi ascolti per chi è avvezzo e già profondo conoscitore di certe sonorità.

Un album tanto bello, tanto banale. Liriche incluse.

Author: Salvatore Palladino
Review
Zwaremetalen
7.2/10
04.10.2013

Nog geen jaar na debuutalbum As All Torn Asunder komen de Zweden van When Nothing Remains alweer met een opvolger. Wederom uitgebracht op het Russische Solitude productions, een label dat garant staat voor een constante stroom aan kwalitatief goede releases in het doom-/death-genre.

When Nothing Remains brengt ook op zijn tweede album een mix van doom en death metal met een romantische inslag. Wederom gaan vergelijkingen met eerder werk van Tiamat, Paradise Lost en My Dying Bride volledig op. In de acht nummers die het album telt worden de zware riffs voorzien van een romantische laag keys en als er al sneller wordt gespeeld zoals op She Died In Autumn Rain dan kent het wel een break waarin cleane vocalen over pianoklanken tevoorschijn komen. Naast deze momenten is er ook ruimte voor sfeervolle leads die de weemoed van de duistere twee jaargetijden perfect weten over te brengen. Natuurlijk kennen de teksten elementen die ooit bedacht zijn door een schrijver als Edgar Allen Poe en zo heb je het plaatje wel compleet.

Origineel kon je deze band op het debuut al niet noemen en ook nu is dat woord niet van toepassing. 'Onderhoudend' is een woord dat beter past, mits je een liefhebber bent van deze specifieke stroming. Gelukkig hebben ze de kritiek op de vorige plaat ter harte genomen en klokt dit album onder het uur en dat is zo tussendoor wel weer lang genoeg.

Author: Wouter Kooy
Review
Spirit of Metal
06.08.2013

Créé en 2010 en Suède par deux anciens membres de Nox Aurea, When Nothing Remains sort à peine plus d'un an après son premier album ce Thy Dark Serenity, toujours chez le label moscovite Solitude Productions. Première constatation, le groupe conserve son goût pour les pochettes assez travaillées et très typées gothiques, un bon moyen d'annoncer clairement la couleur à propos du contenu musical..

On se retrouve donc avec un Doom Death mélodico-gothique de facture somme toute assez classique mais bien exécuté. Assez faciles d'accès, les compositions proposent un mélange équilibré entre efficacité et ambiance, parvenant à convaincre tant dans les passages les plus calmes et mélodiques que dans ceux plus pêchus et relativement agressifs. Jouant à l'occasion sur des alternances de rythme et d'émotions toujours bienvenues (sur le très bon She Died in Autumns Rain ou l'un peu moins convaincant Thy Dark Serenity par exemple) et se permettant parfois des refrains assez mémorables (A Ravens Tale), les morceaux font preuve d'un réel soin accordé à leur écriture et d'une véritable compétence de la part des musiciens, à défaut d'originalité. En effet, si le groupe maîtrise son sujet il peine à proposer quelque chose de vraiment nouveau, tant au niveau de l'ambiance que d'un point de vue strictement musical, et à ce titre continue dans la lancée du premier album.

Le clavier est pour beaucoup dans l’atmosphère triste et élégante de ce Thy Dark Serenity. Simulant violons, piano et chœurs, il créé la plupart du temps des ambiances relativement intimistes, mais se permet à l'occasion des accès de grandiloquence assez intéressants (sur Wings of the Withered par exemple). A titre quelque peu anecdotique, on pourrait par contre regretter la légère poussée de hargne qui marque la fin du morceau éponyme, lors de laquelle la dimension plus épique donnée aux orchestrations ne s'intègre pas forcément très bien au reste du morceau ni à l'univers générale de l'album. Rien de très grave toutefois..

Quoique pas prédominant, le chant clair a une place assez importante au sein de l'album. Johan Ericson (Doom:VS, Draconian) nous offre à ce niveau une prestation de qualité, dont les intonations mélancoliques et chargées en émotions siéent parfaitement à l'ambiance véhiculée par l'enregistrement et s'accordent bien au growl très expressif de Jan Sallander.
Mentionnons au passage que l'album ne présente pas de chant féminin (précision utile au vue du style pratiqué et du pedigree des musiciens..).

Un second album qui sait se faire assez convainquant donc, à défaut de vraiment apporter quelque chose de nouveau. Si il n'est pas indispensable, ce Thy Dark Serenity devrait combler les amateurs du genre recherchant dans leur Doom Death un romantisme sans excès.

Author: Peacewalker
Review
Metal.tm
6/10

Gerade mal ein Jahr haben sich die schwedischen Doomster von WHEN NOTHING REMAINS für ihr zweites Album "Thy Dark Serenity", den Nachfolger des starken Debüts "As All Torn Asunder", Zeit gelassen. Und folgt man der Facebook-Page der Band, dann wird schnell deutlich, dass das dritte Album bereits in den Startlöchern steht. Als ich in meinem Review zu "As All Torn Asunder" schrieb, dass wir von dieser Band noch viel hören werden, hatte ich eigentlich nicht an so einen Veröffentlichungsturnus gedacht...

Naja, was solls, offensichtlich haben die Jungs eine Vielzahl an Ideen, die sie loswerden müssen, was auf "Thy Dark Serenity" bereits beim Gänsehaut-Opener "I Forgive You" schnell deutlich wird. Hier bekommt man all das geboten, was auf dem Vorgänger schon herausragend war: Toll ausgearbeitete Melodien, ein gesangliches Wechselspiel zwischen den Growls von Jan Sallander und dem cleanen Gesang von Johan Ericson (DRACONIAN), gut dosierte Synthie-Einsätze und eine düstere Atmosphäre, die mal wieder durch ein tolles Cover-Artwork eingefangen wurde. Instrumental kann man den Jungs von WHEN NOTHING REMAINS ohnehin keinen Vorwurf machen. Ein rundum gelungener Start in das Album also.

Demnach haben die Schweden auf ihr starkes Debüt ein weiteres, tolles Album folgen lassen? Jein. Einerseits sind es die bekannten (wenn auch nicht innovativen) Elemente des Vorgängers, die "Thy Dark Serenity" ein gutes Death / Doom Album haben werden lassen. Man bekommt das, was man erwartet, ohne großartig enttäuscht zu werden. Die Atmosphäre ist passend zum Aussehen der Scheibe düster und teilweise romantisch angehaucht, der Songaufbau ist größtenteils ohne Fehl und Tadel (und damit ohne Ecken und Kanten... vielleicht ist auch genau das das Problem?) und WHEN NOTHING REMAINS folgen ihrem Weg ungeirrt.
Andererseits sind es aber auch gerade die fehlenden Neuerungen gepaart mit teilweise doch recht langatmigen Songs, die dem Album im Wege stehen. Bringt man es knallhart auf den Punkt, lässt sich feststellen, dass WHEN NOTHING REMAINS im Vergleich zum Vorgänger keinen Fortschritt gemacht haben, sich repetieren und nach den beiden starken Songs "I Forgive You" und "She Died In Autumns Rain" alles gezeigt haben, was es auf "Thy Dark Serenity" so zu entdecken gibt. Anschließend versinkt man im gehobenen Durchschnitt und bleibt da auch für den Rest des Albums.

Das ist weder sonderlich spannend noch reizvoll, weshalb "Thy Dark Serenity" nicht die Erwartungen erfüllen kann, die das Debüt der Band aufgebaut hat. Ergo muss ich feststellen, dass das Zweitwerk der Band doch recht enttäuschend ist. Es bleibt abzuwarten, ob der wohl bald folgende Drittling den (Spannungs-)Bogen wieder spannen kann.

Anspieltipps: "I Forgive You", "She Died In Autumns Rain"

Author: Malte H.
Review
The Pit of the Damned
6.5/10
09.12.2013

A distanza di quasi un anno dalla recensione del precedente disco, ecco ritrovarmi sulla scrivania il nuovo lavoro degli svedesi When Nothing Remains. Inizio col dire che la proposta dei nostri non è cambiata poi di molto rispetto a 'As All Torn Asunder'. Non sarà pertanto difficile spiegarvi che in questo secondo full lenght, troverete un concentrato di suoni death doom, che strizzano l'occhiolino qua e là diffusamente a Draconian, Swallow the Sun e primissimi Anathema. Difficile aspettarsi qualcosa di più in un genere che inizia, a mio avviso, a mancare di innovazione. Mi piace la dinamicità di “I Forgive You”, la struggente opening track, molto meno la staticità “A Ravens Tale” che si rifà ai suoni di “Serenades” e 20 anni dopo inizia ad essere più un peso che un merito. “She Died in Autumns Rain” corre via anonima (una song del genere l'avranno scritta centinaia di band) e se non fosse per quel suo malinconico break centrale, affidato a pianoforte/violino e clean vocals, l'avrei letteralmente segata. Ecco, diciamo che fortunatamente i When Nothing Remains non sono dei pivellini, le dinamiche musicali le conoscono bene, pertanto sanno dare un'anima alle proprie song, trovando ogni tanto qualche divagazione al tema portante dei brani. Il suono della pioggia (inizia ad essere un po' troppo abusato sto tema) apre “Wings of the Withered”, song che decisamente risente dell'influenza dei Saturnus a livello di cantato pulito, per poi appiattirsi nell'evoluzione già scritta del suo incedere, ma ahimè questo alla fine varrà per un tutte le tracce qui contenute. Se state cercando l'ennesimo album dedito ad un death doom depressivo, qui troverete di certo tutti gli ingredienti del caso, anche ben assemblati se volete (ottime in tal senso “Like an Angel Funerals” e “When Heaven Once Fell), con tastiere messe al punto giusto, il duettare di growling e cleaning vocals, e montagne di sconfortanti melodie. Chiaro poi, che se anche voi come il sottoscritto iniziate ad essere un po' nauseati da un genere musicale che fatica a rinnovarsi, meglio orientare i propri ascolti verso qualcosa di più vivo ed elettrizzante.

Author: Francesco Scarci
Review
The Sorrowed Man
8/10
08.09.2013

Malumunuz Eylül'ün de ortalarına yaklaştığımız şu günlerde, sonbahar artık “Hazır durun, ben geliyorum.“ diyor çaktırmadan. Yani kendi deyimimle, tümünü deniz kenarında geçirmediğim takdirde benim için pek de bir şey ifade etmeyen, her nedense bir türlü samimi bulmadığım yaz mevsiminden kurtuluyorum, hehehe.

İnsanın içinde bulunduğu ruh hâli dinlediği grupları nasıl etkiliyor ise, mevsimlerin de aynı etkiyi yarattığı düşüncesindeyim. Sonuçta 32 derece sıcaklıkta Doom metal dinlemenin yarattığı etki var, bir de mevsimin sonbahar olduğu, uyandığınızda gözünüze çarpan ilk şeyin sinsice dışarıya çıkmanızı bekleyen güneşin yerine, solmuş yapraklarla süslenmiş kaldırımların olduğu, farklı bir etki var. Uzun bir cümle oldu ama güzel oldu sanki, hehe.

Mevsimlere daldım, konumuza dönebiliriz artık. Bugünkü konuklarım 2010/İsveç çıkışlı Doom/Death metal grubu When Nothing Remains.




When Nothing Remains.
Başlıkta da belirttiğim üzere, grubun adını oldukça basit buldum. Şuan bu ad altında birçok “parça“ var, daha fazla kafa yorabilirlerdi bu konuya. Fakat bu düşünceme rağmen grubun 2013 çıkışlı albümü “Thy Dark Serenity'e“ bir şans tanıdım, çünkü gerçekten dinleyicide merak uyandıracak bir albüm kapağına sahipti. Elbette bunda İsveç'e karşı duyduğum aşırı sempatinin üzerine, grubun da İsveç çıkışlı olmasının büyük etkisi var, hehe.

When Nothing Remains, 2010 yılında faaliyete geçerken hemen 1 yıl sonra ilk albümü “As All Torn Asunder'i“ çıkardı. Yeri gelmişken söyleyeyim, o albüm kapağını da çok beğendim. Kapaklara önem veren bir metal dinleyicisi olarak, grubun eleştirebileceğim bir yönü yok bu konuda.

Grup, ilk albümünü çıkardıktan çok kısa bir süre sonra, yani 1 yıl sonra ikinci albümü “Thy Dark Serenity'i“ de türün meraklılarına sundu. Sanırım havaların da değişmesi bu albümü yazmamda rol oynadı diyebilirim.

When Nothing Remains'in kadrosunda İsveç'li Melodic Death metal grubu The Cold Existence'dan iki kişi bulunuyor. Peter Laustsen ve Jan Sallander, The Cold Existence'daki tecrübelerini When Nothing Remains'e de çok güzel yansıtmış.




Thy Dark Serenity, toplamda 8 parça barındırıyor. Albümün açılış parçası I Forgive You, daha “Dur lan, ne oluyoruz?“ diyemeden tam 12'den vuruyor. Piyanonun bu kadar yakıştığı bir parça daha pek yoktur diye tahmin ediyorum. Jan Sallander'in, Daylight Dies vokalisti Nathan Ellis'i anımsatan sesi ve Peter Laustsen'in clean vokali de gruba karakter kazandıran etkenlerden.

Albümün en uzun parçası She Died in Autumns Rain, melankolinin iyiden iyiye ağırlığını ortaya koyduğu, ismiyle de birlikte albümdeki en dikkat çekici parçalardan. Like an Angels Funeral, When We Stop Breathing gibi niyetini açıkça belli eden isimlere sahip albüm, liriklerde de pişmanlık, hüzün, umutsuzluk gibi konuları ele alarak, grubun adını yakın zamanda Doom metal'in sahip olduğu en büyük kitlelere duyuracağını gözler önüne seriyor.

“When Nothing Remains - Thy Dark Serenity,“ güneşsiz bir pazar gününe yakışacak, türünün hakkını veren bir albüm. Doom metal'e ilgi duyuyor olsanız da olmasanız da şans vermeniz gerektiğini düşünüyor, böyle albümlere her zaman denk gelinmediğini belirtmek istiyorum.

Author: Alper Demiroğlu
Write a review