Асклепия - Холод Одиночества (Pro CD-R) Digisleeve

Review
Atlantis Tales
7.5/10

Второй полноформатный альбом АСКЛЕПИИ вышел в серии Art Of Silence лейбла BadMoodMan Music, закрепив за чебоксарцами андеграундность их творчества – вновь лимитированный всего лишь в сотню копий тираж (кстати, с традиционным оформлением серии: конверт из плотного картона, cd-r, буклетик, флаер и карточка с номером копии) – не оставляет шансов на худо-бедно широкую известность, даже при учете того, что поисковый запрос “Асклепия холод одиночества” вторым результатом дает ссылку на альбом. Ну тут уж ничего не попишешь – депрессивный блэк-метал вещь мягко говоря на любителя. BadMoodMan Music уже имеет некоторый опыт с этой стилистической направленностью – альбомы SKOGYR, DARKTRANCE и RAVENTALE осветили самые разнообразные аспекты подобной музыки, так что АСКЛЕПИЯ не почувствуют холод одиночества в такой компании. Впрочем, причин испытывать подобные эмоции, у музыкантов по всей видимости предостаточно и без того –“Холод Одиночества” получился выверенным и довольно монотонным актом атмосферного и вдумчивого (само)разрушения, в котором злоба и агрессия зачастую замещаются безысходностью, болью и черной меланхолией. Нельзя не отметить новый качественный уровень – все-таки первый альбом больше походил на демо, чем на полноценную пластинку. Здесь же налицо качественная работа, где грязный саунд совершенно не мешает вслушиваться в детали и является не признаком финансовой ограниченности музыкантов, а традиционным инструментом необходимым для создания правильного настроения. Особенно стоит отметить одноименную композицию Холод Одиночества – квинтэссенция альбома, лакмусовая бумажка – впечатление от нее во многом может определить впечатление и от альбома в целом.

Author: Atlantis

Review
Inwë[B]zine (extreme-metal.com)
14.06.2010

Voilà six mois que j’ai ce CD entre les mains et toujours pas d’inspiration pour composer une poésie pour faire une belle chronique des Russes d’Asklepia.

Cela est impardonnable de passer à côté d’une pépite comme celle-ci.

Fort d’un premier album qui moi m’avait plutôt déçu - qui selon moi méritait un peu plus de maturité pour embellir le tout. - les revoilà donc fin 2009 avec un second album toujours aussi dépressif mais beaucoup plus mature et bien mieux composé.

Armé de huit titres dont une intro dont on se serait bien passé tellement elle n’apporte rien, car elle ne joue pas du tout son rôle premier, on dirait un drone mal exécuté qui ne nous plonge pas vraiment dans les méandres du suicide, d’ailleurs avec le temps je la zappe de suite et entame par la piste deux, qui elle a du répondant - d’ailleurs une des meilleures pistes à mon goût de ce black dépressif torturé.
Mais il faut, cher lecteur, que je vous avoue quelque chose, j’ai d’abord détesté ce cd avant de pouvoir l’apprécier à sa juste valeur, mais pourquoi le haricot a-t-il détesté, je vous entends déjà vous poser la question … Et bien j’ai - disons le - mal digéré la voix qui ressemble (quand on écoute avec une oreille de première fois) à une voix de Gobelins (alors je vous entends encore une fois me dire mais c’est quoi une voix de gobelins, ce que vous êtes chiants les lecteurs ...pff ... allez je continue), terme qui me parle certainement plus à moi qu’à vous mais bon … au bout d’un moment on s’en accommode et même on lui trouve des choses étranges à cette voix et quelque chose de palpable, une sensation qui nous parle et que l’on capte sans comprendre pourquoi.

Bref ! Voilà le gros point négatif duquel il m’avait fallu passer outre, pour apprécier la musique qui par contre elle est très originale et très addictive, avec ses riffs redondants, ses arpèges glaciaux et funestes, même si quelquefois cela manque de clarté lors des premières écoutes, après l’on distingue parfaitement tous les instruments qui sont techniquement parlant bien maitrisés.
Donc pour résumer, un cd pour les amateurs de black en général avec une grosse touche malsaine dépressive : je vous conseille fortement cette album !!!

Author: Haricot magic

Review
Dark City #54
4/5

Чебоксарская команда, стремящаяся пробиться в пантеон дум-блэк-метала, издали похожа на облегченных Rotting Christ на замедленном и приглушенном фоне. Скримингом они называют летящие в микрофон слюни, все инструменты безнадежно стремятся сползти к тонику, а постоянно повторяющиеся рифы разбавляются разве что разнообразием ударных, которые неожиданно посреди песни перескакивают с четырехдольного ритма на триольный. Все это при паршивом качестве записи. Группу, в которой из 5 музыкантов - 2 басиста и один отвечает за вокальную и текстовую составляющую, я уже думал распять на позорном столбе, но потом задумался... И понял, что и качество записи, и абсолютная монофония - просто жертвы на пути к той цели, которая стоит перед группой. Это не плохая запись: просто монотонная гитара специально спрятана за барабанами, где, сливаясь с пустыми клавишными, общим гипнотическим воем передает полную безысходность. Минимал блэк-метал! Если слушать в одиночестве, порой приходится щелкать пальцами у уха, чтобы понять, не слишком ли громко играет музыка.

Author: П.Ш.

Review
Shapeless Zine
7.5/10
25.02.2010

Gli Asklepia si sono formati nel 2006, in Russia, da un'idea di Dunkelheit ed Ulver, due musicisti attivi anche nella black metal band Necrolatreia. Dopo due anni passati alla ricerca di uno stile personale, il gruppo ha esordito su full-length con "Lake Of Eternity", pubblicato dalla Rigorism. Sempre nel 2008, Throthylle и entrato nel gruppo.
Nel 2009, gli Asklepia sono tornati con un nuovo album: "Cold Of Solitude" ("Firnovaja Bezdna"). Questo disco и stato inciso nel Hell Studio da Dunkelheit (chitarra, basso, tastiera, batteria programmata), Ulver (chitarra), Throthylle (basso e voce). Alle registrazioni hanno partecipato anche il cantante Death Armor e, in una canzone, 3DeeMon.
Ora, vorrei scusarmi con tutti i lettori per le eventuali imprecisioni di queste mie prime righe. Il fatto и che tutte le informazioni stampate sul libretto di "Cold Of Solitude" sono in russo, una lingua che non conosco, ed i siti internet degli Asklepia non sono aggiornati. Ragion per cui, ho tentato di capirci qualcosa traslitterando dal cirillico ai nostri caratteri, perт non conoscendo la lingua potrei anche aver riportato qualche notizia errata. Se cosм fosse, vi prego di essere indulgenti con il sottoscritto.
La copertina di "Cold Of Solitude" ha i colori freddi, tendenti all'azzurrino, e ci mostra l'immagine sfocata di alcune colonne innalzate al centro di una pianura. Sembrano dei menhir, ma credo che siano delle colonne rimaste in piedi, appartenute ad un edificio crollato ormai da tempo. All'interno del libretto di due pagine troviamo alcuni testi, e le varie informazioni relative alla registrazione, rigorosamente (come ho scritto prima) in russo.
"Cold Of Solitude" contiene otto tracce per un totale di 51 minuti di musica. Una musica oscura, notturna, negativa ma senza dubbio affascinante. Con grande abilitа, gli Asklepia danno vita a scenari malinconici, nostalgici ma altresм astiosi e carichi di rabbia repressa.
Stilisticamente, gli Asklepia suonano un depressive black metal fortemente influenzato da suggestioni gothic/doom, com'и evidente sia nell'arrangiamento che in alcune scelte melodiche. Tipicamente black, piuttosto, sono i vocalizzi aspri e digrignati (che perт a volte si trasformano in un growling profondo), e la distorsione zanzarosa delle chitarre. Ma и solo un mio vezzo da critico separare queste due anime degli Asklepia: in realtа, lo stile di questi russi и molto coerente ed omogeneo. E proprio per questo risulta tanto attraente.
"Cold Of Solitude", sebbene possa essere ascoltato tranquillamente traccia per traccia, puт essere goduto al meglio solo se ascoltato tutto d'un fiato, nella sua interezza. Ovviamente, non si tratta di un ascolto facile. Perт и una fatica che puт regalare grandi soddisfazioni. Legate fra di loro da campionamenti di pioggia ed altri effetti sonori, le otto tracce formano quasi un'unica, lunga suite che sussurra al cuore dell'ascoltatore, mettendone a nudo tutti i segreti piщ reconditi e dolorosi.
Uno dei difetti tipici del depressive black metal, и quello di essere ripetitivo, infinito e talvolta noioso. Questo non и il caso degli Asklepia, le cui canzoni sono sempre ben equilibrate ed in possesso di minutaggi accettabili. In piщ, il songwriting и vario, cosм come gli arrangiamenti. Si ascoltino ad esempio due tracce come "Golodnaja Metel'" e "Otkrovenie Dozhdja" (il cui titolo, curiosamente, richiama alla mente un altro gruppo di casa Solitude, i Revelations Of Rain). Dunque, la prima traccia mette maggiormente in evidenza l'anima black del gruppo, grazie a vocalizzi rauchi ed odiosi, accompagnati dai riff ben definiti suonati da chitarre zanzarose e taglienti. La seconda ha invece i suoni piщ morbidi, mette in mostra la sua natura gotica e doom: il cantante utilizza un growling davvero profondo, e le chitarre hanno un timbro pieno. Si segnala anche un ottimo assolo melodico, tipicamente metal, del chitarrista ospite. Ecco, queste due canzoni sono molto diverse fra di loro, come arrangiamento e struttura. Sono perт accomunate dalle scelte musicali ambigue ed ibride degli Asklepia, dalle melodie malinconiche ma piacevoli, da un senso di tristezza schiacciante, di rassegnazione.
E' difficile assegnare la palma di canzone migliore, tra quelle presenti nell'album. A parte le due citate in precedenza, funzionano benissimo anche brani quali "Gost'", "Uvjadanie" e "Holod Odinochestva". In realtа, gli Asklepia sono in possesso di una qualitа compostiva decisamente elevata. Di conseguenza, non ci si trova mai di fronte ad episodi banali o scontati.
La Solitude non tradisce mai, ed ha fatto un gran bene a mettere sotto contratto gli Asklepia. Certo, il gruppo puт ancora maturare, perchи allo stato attuale non и ancora in possesso di un suono unico ed inconfondibile. E' perт sulla buona strada per trovarlo. Occorre quindi che il gruppo non si accontenti di ciт che ha realizzato in "Cold Of Solitude", ma provi ad andare oltre. Al tempo stesso, и importante che il pubblico li sostenga, e per questa ragione consiglio caldamente l'acquisto di questo disco. E' bello, e non deluderа gli amanti delle melodie al tempo stesso deprimenti e rabbiose.

Author: Hellvis

Review
KronosMortus
7.5/10
16.11.2009

Az Asklepia egy orosz (Cheboksary-i székhelyű) black metal zenekar, és a jelenlegi, 2009-es keltezésű Cold Of Solitude című album a formáció második nagylemeze. Az előzetes információk alapján is különleges megközelítésre számítottam - előző kiadványuk is bőven átlag feletti teljesítményről árulkodik, így kíváncsi voltam, hogy egy évvel a debütalbum megjelenése után mit várhatunk az Asklepia-tól.
Az orosz formáció ezúttal nyolc tételben tolmácsolja számunkra depresszív, atmoszférikus, gyakran down tempo-ba hajló black metalját, rengeteg ambient hatásnak teret engedve. A kiadványt nyitó, címadó dal intróként funkcionál, amely a "Uvjadanie" című szerzeményt vezeti fel. A hangzásról azonnal eszembe jutott a szintén orosz Forest, vagy az ukrán Drudkh, már-már hagyományosnak mondható hangszerelése, ami egyébként roppant hangulatos. Minimalista, monoton, ám jól megírt dallamokra épülnek a dalok, amelyekben főként a szokásos, lassabb tempók dominálnak, ám ezúttal több gyorsabb, riff-orientáltabb megoldás is hallható (a "Krugovorot V Nebesa" című tétel kifejezetten ilyen). Vokálok terén is heterogén a helyzet, a mélyebb tónusú hörgés-közeli hangtól egészen a magasabb fekvésű vokálig sok minden szerepel a dalokban, köszönhetően, hogy a tagok közül hárman is közreműködnek énekesként a jelenlegi felállásban.
Az Asklepia megtestesíti mindazt, ami a depresszív zenékben is a kiemelkedő zenekarok közé emeli őket. Atmoszférikus, szuggesztív zenéjük a lemez bő ötven percében sem lép unalomba, természetesen ezen véleményemmel főként a stílus iránt elkötelezettek fognak egyetérteni. Felesleges volna dalokat kiemelni a továbbiakban, mivel az egész album egy összefüggő dal-folyamként is értelmezhető. Főként az utolsó két tételre jellemzőek az ambientesebb megoldások, a távolból szűrődő zajok, akusztikus témák teszik emlékezetesebbé a hátralévő játékidőt.
A "Cold Of Solitude" megjelenésben is követi a banda szellemiségét: kevés színből összeállított, printelt borító tartozik a kiadványhoz, amely tartalmazza a dalszövegeket is. Mivel ezek orosz nyelven kerültek rögzítésre, leginkább kuriózum jellege van a borítónak. A kiadvány egyébként a kiadóra oly' jellemző limitált kiadásban jelent meg, csupán 100 CD-R készült az Asklepia második lemezéből. A melankólikusabb, depresszívebb zenéket kedvelők nyugodtan próbálkozzanak meg vele, mert amit a zenekar a stílusában képvisel, az több, mint kiemelkedő.
------------------------
ENGLISH VERSION:
Asklepia is a Russian (Cheboksary-based) black metal band and this record of 2009 titled Cold Of Solitude is their second full-length. According to previous information, I expected a special approach – their former material also reveals a performance way beyond the average level, thus I was curious about what to expect from Asklepia one year after the debut.
The Russian act presents this time their depressive, atmospheric, frequently leaning into the down-tempo range black metal in eight songs, letting space to several ambient touches. The opening tune serves as an intro that introduces the song Uvjadanie. The sound right away reminds me the more traditional instrumentation of also Russian Forest, or Ukrainian Drudkh which is quite moody. The tracks are based on minimalist, monotonous but well-written melodies in which the traditional, slower tempos dominate for the most part but this time there are more faster, riff-centered solutions (Krugovorot V Nebesa is such a song). The situation is also heterogenic vocal-wise, we can more tones ranging hear deeper, growl-like vocals to higher-pitched solutions, thanks to the fact that there are three members singing now.
Asklepia embodies everything that lifts them to the outstanding bands in depressive music. Their atmospheric, suggestive music never turns into boredom in the 50 minutes of the playing time, but, with this statement the dedicated fans of the genre will agree with mainly. It’s unnecessary to pick out songs since the whole album can be regarded as one long song-flow. The ambient-like ideas are characteristics of the last two songs mainly; the noises coming for the distance, acoustic passages make the remaining playing time memorable.
The design of Cold Of Solitude also follows their spirituality: there’s a printed cover consisting of only few colours which includes the lyrics too. Since these are written in Russian, the cover has a curious feeling to it. The release came in a limited edition which is typical of the label there are only 100 CD-r copies made of the second album of Asklepia. Those into more melancholic, depressive musics can try this because what this band represents is more than outstanding.

Author: Lemezismertetők