Kauan - Aava Tuulen Maa (CD)

Review
Atmospheric.pl

Rosyjski (syberyjski) projekt KAUAN, który już zwrócił na siebie uwagę niektórych słuchaczy, nagrał trzecią płytę zatytułowaną „Aava Tuulen Maa”. I w zasadzie jest to głęboko ilustracyjna, refleksyjna, relaksacyjna, stonowana muzyka, która z metalem (np. blackowym skrzekiem) nie ma już nic wspólnego. Nastrój kreują spokojne gitary, dźwięczne klawisze, fortepianowe dźwięki, skrzypce. Sporo mistycyzmu wprowadza wokali i teksty - bezzmiennie - po... fińsku! Album KAUAN jest urzekający, w swojej wymowie bardzo pokojowy i wierny naturze, nie da się go jednak w żaden sposób ocenić według kryteriów ciężkiego grania. Bowiem „Aava Tuulen Maa” najlepiej trafi do sympatyków PORCUPINE TREE czy TENHI, słuchaczy ambientu, folku, post rocka.

Author: Kasia

Review
Heavy Impact
7.5/10
19.01.2010

Album abbastanza atipico, per ciò che la fa da maggiore sulle nostre pagine, questo “Aava tuulen maa” del duo russo Kauan. La band si è formata nel 2005 ed ha dato alle stampe due albums dalle sonorità folk/doom metal, oggi la band si ripresenta sotto una nuova veste, che abbandonato in toto il verbo metallico, si ritaglia uno spazio nell’ambito del post rock dalle tinte dark, ove al sound caldo di violino, piano e chitarra si associa una atmosferica e fredda componente elettronica.

I cinque brani presenti sono pieni di punti di interesse e mettono in primo piano un manifesto sentire diretto allo stupore rispetto a ciò che la natura è, grazie al proprio donarsi in modi carezzevoli ed eterei, i brani sono pervasi da un mood magico ed intenso che disegna di volta in volta paesaggi ove lo scorrere del tempo sembra arrestarsi in virtù di un continuum di stati contemplativi. In merito a ciò l’album e le tracce presenti sono assimilabili a ciò che può essere definito poesia, per quel proprio rimandare ad altro da sé.

Certo la proposta non è di facile ascolto ed il cantato in lingua madre (russo) potrebbe rappresentare un ulteriore ostacolo all’ascoltatore che ancora ha bisogno dei concetti di genere e stile sonoro, ma questo non toglie merito ad un lavoro originale, complesso e profondamente poetico.

Se amate i veli di eterea oscurità dei Dead Can Dance e l’intimismo dei Leafblade non potete ignorare un album come “Aava tuulen maa”. Un lavoro che ha la forza di rottura della poetica di Majakovskij e come quella tende ad associare forme di espressività tra loro diverse. Consigliato a coloro che si ritengono ascoltatori maturi e a tutti quelli che potrebbero ritrovarsi in questi versi:

A un tratto impiastricciai la mappa dei giorni prosaici,
dopo aver schizzato tinta da un bicchiere,
e mostrai su un piatto di gelatina
gli zigomi sghembi dell'oceano.
Sulla squama d'un pesce di latta
lessi gli appelli di nuove labbra.
Ma voi
potreste
eseguire un notturno
su un flauto di grondaie?

Vladmir Majakovskij (1913)

Author: Andrea Angelino

Review
Mtuk Metal Zine

Kauan’s third album marks a departure from their old sound, but not one that would shock you to any extent if you’d heard the embryonic glints of what was to come hidden within their previous works. These Finns started out as a doomy/death band with large swathes of folk and acoustic moments. Now, there’s pretty much no metal to be found here at all. Gone are the growling vocals nestled amongst keyboard drenched doomy sections of their older works, eclipsed here completely by their neo-folky, shoegazing post-rock styled side.

If Virgin Black were to make a chill-out album using Sigur Ros’ recording equipment, layering mid-to-late Amorphis styled keyboards deep into the music’s fabric, ‘Aava Tuulen Maa’ is how I’d imagine it to sound. Even though I do miss the metal that has been reined in on this album, the music here is still of an exceptional quality, sewn together with a deeply nostalgic sentiment and achingly emotive crooned vocals. Guitars occasionally ripple with distortion, but there’s rarely so much as a power chord hit at any point. Instead the electric guitar is used to slide an echoing solo amongst the strains of acoustic guitars and gentle synthesisers. Kauan craft their music with such minimalism, drenching you with their subtle palette of musical colours that tenderly swirls around your room, caressing your mind into a state of relaxation throughout the course of the album’s runtime.

The album as a whole brings visions of autumnal forests, with sunlight sparkling through the tree’s canopy, spotlighting the soft bronzes and oranges of the floor below as the warm breeze slowly rustles through the leaves. Thus, ‘Aava Tuulen Maa’ is certainly not an album to throw on when you want to throw the horns or attempt to wreck your neck. Instead, it is a touching, poignant flow of soothing aural chocolate to sit and listen to with a glass of red wine, staring wistfully into space.

Author: Lars Christiansen

Review
KronosMortus
10/10
01.02.2010

Újabb ezidáig ismeretlen zenekarral hozott össze a sors, de a finn nyelv, a post-rock „címke” és a kiadó neve együtt már bőséges indokot szolgáltatott arra, hogy próbát tegyek a Kauannal. Igaz, ezen tényezők közül az első trükkösnek bizonyult, mert bár a zenekar számcímei és szövegei finnül vannak, az egy férfiből és egy lányból álló duó ugyanis nemzetiségét tekintve orosz. Lubov Mushnikova hegedül, Anton Belov pedig gyakorlatilag minden mást kezel, tehát énekel, gitározik, szintetizátorozik és a különböző hangmintákért is ő a felelős.
Hadd kezdjem egy olyan élmény leírásával, amihez hasonlóval manapság egyre ritkábban találkozik még a tisztességes zenehallgató is. Arról az élményról van szó, amiért kezdő metalosként kamaszkoromban egész heteket izgultam végig, tudván, hogy a végén eljön a várva-várt pillanat; ami eltöltött, mikor a boltból kifele jövet eufórikus állapotban forgatom a kezemben a sértetlen lemezt és nem tudok betelni vele; ami egészen a hazáig vezető negyven perces vonatút végéig körülvett. Ezek a vonatutak kivétel nélkül az új lemez hallgatásával és hozzá a szövegek olvasásával teltek, és máig ennek köszönhetem, hogy számos album teljes szövegét kívülről fújom. A Kauan nekem képes volt visszahozni ezt az érzést, mert bár discmanem már nincs, amiben rögtön a kézhezvétel után hallgathattam volna a zenét, de ennyire magával ragadóan gyönyörű és természetes albumborítóval már nagyon-nagyon rég találkoztam. A füzetkét Sergey Jung csodálatos vízfestményei díszítik, melyek egytől egyig barna, zöld és kék által dominált egyszerű jelenetek, tájképek. Amellett, hogy tökéletesen előrevetítik a zene hangulatát, önmagukban is tartalmas lelki táplálékként szolgálnak, órákig lehet bennük gyönyörködni és álmodozni. Ezen felül pedig még egy hatalmas plusszal rendelkezik a booklet, egy olyan tulajdonsággal, ami a legtöbb embernek még csak fel sem tűnne: a papír minősége még tovább erősíti a természeti képek által keltett hangulatot, lévén vastag, kemény és „rostos”. Mérhetetetlenül jó érzés kézbe venni a kiadványt, és ez nálam hatalmas többlet. Na, de térjünk rá a zenére, ami nem sokban marad el a külcsíntől.
A korongon öt szám található, melyek jó érzékkel lettek egybefűzve és szép, szívet melengető, noha időnként kissé borongós utazásra visznek. A dalok számából már sejthető hosszuk is, öten osztoznak jó 50 percnyi játékidőn. Finoman, gyengéden kezdi a Kauan világába való bevezetést az Ommeltu Polku, melynek ötperces hossza valószínűleg nyitószerepével magyarázható.
Fiatalabb koromban édesapámnak köszönhetően rengeteget kirándultam hazánk és szomszédos országainak tájain, számos alkonyatot, estét és hajnalt értem meg az avarban, fák között, köveken ülve. Ezeknek a kirándulásoknak a hangulatát idézi fel leginkább bennem az egész album. Az Ommeltu Polku nyitásában és később minden szám között is hallható szélfúvás és lombzörgés határozottan, azonnal és hihetetlen könnyedséggel varázsolja minden lelki érzékem elé azokat az élményeket, amiket egy erdei, hegyi vagy bármilyen természeti kirándulás alkalmával átélhetek. A dal tulajdonképpeni zenei részét bevezető ütem is mintha harkályok kopácsolása lenne hatalmas fák törzsén. Akusztikus gitár törékeny, tiszta hangja száll a fák közt, simogatva elménket és bebocsátást kérve bensőkbe. Eleinte a zongora csak bizonytalankodva kíséri, ám egy távoli, de határozott mennydörgés után a két hangszer játéka már sokkal szervesebben kapcsolódik egymáshoz. Legvégül az érzékeny dobtémák beszállásával teljes értékű, kellemesen elringató dallá válik a hangfolyam. A dallamokat – bár már néhány hallgatás után megjegyezhetőek és hallgatáskor határozottan dúdolhatók fejben –furcsamód nehéz később felidézni.
A második tétel, mely a Valveuni címet kapta, számomra az utóbbi idők egyik leghangulatosabb szintitémájával rendelkezik. A cím álmodozást, ábrándozást jelent, mely tökéletesen jellemzi a dalt. A szintetizátordallamok puhák, melegek és szellősek egyszerre, kellemesen bekúsznak az ember fülébe és még a legrosszabb reggelen is segítenek a hallgatónak elvonatkoztatni a metrók és buszok unott képű utasaitól, az életbe beleszürkült tizenkettő-egy-tucat arcoktól. A varázslatos billentyűtémákat egyszerű, pusztán ütemadásra szolgáló dobtémák és laza akusztikus gitárpengetés kíséri. Szomorkás hangulatot árasztanak a dalok, de azért szó sincs itt doomos kétségbeesésről. Leginkább az események csendes szemlélésé illik hangulatilag az albumhoz. Hagyományos zongorafutamok adnak némi klasszikus ízt itt-ott a zenének. Rengeteg különböző vonás forr egyedi keverékké a muzsikában; a Tenhi, az Arctic Plateau és más hasonló zenekarokhoz igen hasonló zenei világ nyilvánvaló még a tapasztalatlan zenehallgató számára is, de ha igazán mélyre ásunk, még akár pszichedéliával is találkozhatunk. A dal felénél tartok, miközben ezt írom, de itt valahogy elakadnak a szavaim. A természethez lehető legközelebb férkőző szépség és törékenység elevenedik meg, mely mégis magabiztos és sérthetetlen. A finn szövegek szintén gyönyörűek, a nyelv sajátosságai folytán kellemesen hatnak a fülnek. Jelentésük sem marad el azonban esztétikai szerepük mögött, a természetet csatornaként használó emberi kapcsolatok elevenednek meg őket olvasva. A fák zörgése, a szél fúvása mellett néhol még felszálló madarak szárnycsapkodása fokozza az ősi honba való ellátogatás élményét.
A Valveuni tíz és fél perce csupán röpke sétának tűnik, máris a harmadik, Föhn című dalban járunk. Ez kicsit világiasabban, zeneibben kezdődik és a szövegek is valami olyasmit sugallnak, ami közelebb áll napjaink emberéhez. Városokról, ablaknak döntött homlokokról, emlékekről és a szív útjának megkérdőjelezetlen követéséről regél a dal. Az ének itt nagyobb szerephez jut, mint a zene puszta kísérete, önálló dallamokkal rendelkezik, persze Anton limitált hangterjedelmén belül. Úgy a második perc körül előkerül a torzított gitár is, igazán megidézve a modern vándorok számtalan városon át- meg átvezető, zajos, poros és göröngyös útját. Az írás elején említett és a kiadó által letisztázott post-rock címkét azonban nem teljesen érzem helytállónak, már csak technikai szempontból sem. A Kauan esetében sokkal kevésbé dominálnak a magas, elszállós gitártémák, itt inkább akusztikuson előjátszott futamok, dallamok kapják a főszerepet, már persze a zongora mellett. Ezzel együtt azonban időnként meglepően mozgalmas és dinamikus a zene. A fent már említett finn Tenhi számos alkalommal eszembe jut az Aava Tuulen Maa hallgatása közben, azt azonban azért le kell szögezni, hogy ez jóval kevésbé melankolikus és absztrakt zene.
A negyedik dal, mely a Sokea Sisar (vak nővér) címet viseli, a maga tizenkét és fél percével az album leghosszabbja. A Föhn végéhez annyira hasonlító témával kezdődik, hogy az ember hirtelen azt hiszi, az folytatódik, de mikor a ritmus végre révbe ér, nyilvánvalóvá válik, hogy egy sokkal lassabb dalról van szó. E dalnak és a többinek is nagy furcsasága és kiválósága az időtlenség. Ez a tulajdonságuk kétféleképpen is értelmezhető: egyrészt a dalok hallgatása közben abszolút lényegtelenné válik az idő múlása, az ember még ha akarna, se tudna lépést tartani a rohanó percekkel. A jó tízperces dalok normális, 3-4-5 perc hosszúságúnak érződnek. A másik értelmezés pedig a dalok mindenkori érvényességére és élvezhetőségére vonatkoznak. Véleményem szerint bármely korban, bárki számára, bármely időpillanatban tudnak élvezetet nyújtani ezek a szerzemények. A Sokea Sisarban egészen riffszerű gitártémák is hallhatunk, persze csökkentett szerepben. Időnként meg-meglódul a dal, néha még bólogatásra is késztető témákat hozva, de mindig időben visszatér a hangulatos, mélyről jövő, folkos mederhez. Ennek a tételnek a szintetizátortémáiról a Zombi legújabb albumának space rockos hangjai jutottak eszembe, noha a közeg egészen különböző a két zenekarnál. A dal végén hegedű erősíti tovább a folkos vonalat, mely alá mennydörgésszerű természeti zúgás kúszik be lassan.
Az utolsó dal, a Neulana Hetkessä szívbemarkoló lezárása az albumnak. Elnyújtott, lassú gitárszóló kíséri benne a végtelenül finom zongoratémákat, az utolsó csepp könnyet is kifacsarva szemünkből. Ebben a dalban jön ki leginkább az album egyetlen olyan tulajdonsága, melyet bárki is hibaként foghat fel, ez pedig a torzított gitár hangzása. Ezt is csak a legszőrszálhasogatóbbak tudják hibaként értelmezni, mivel a szokatlan, a hagyományosnál kicsivel nyersebb megszólalás abszolút beleillik a hangképbe. Klasszikus műveket megidéző mesteri érzékkel íródott ez a dal is, az andalítóbb és a post rockos részek váltakozása, a zongorafutamok, a hegedű feszültségépítése, mind-mind tökéletesen kidolgozott és értékes. A dal végénél egy utolsó nagy katarzisban egyesül minden, amit eddig a korongon hallhattunk, a drámai zongora, a síró hegedű, a ritmikus torzított gitár és egy új elemként furcsán torz beszédfoszlányok; majd pedig hirtelen elvágással vége a korongnak, csak a halk szélfúvás kísér még egy fél percig minket.
Hihetetlenül élvezetes és művészi ötvenperces kirándulásra viszi az Aava Tuulen Maa a hallgatót. Olyanra, amiben manapság ritkán lehet része az embernek. Elejétől a végéig szemet és fület gyönyörködtető hangok áradnak a zenekarból, mindvégig fenntartva a figyelmet és óvva a hallgatót. A zárás kicsit borongósabb a lemez egészénél, icipicit mintha egy posztapokaliptikus világ utolsó zöngéje lenne, ez azonban a lemez újbóli meghallgatására ösztökél. A Kauan zenéjét különben sem elég átélni. Ez a zenekar, ez az album, ez a mű megérdemli a tíz pontot.

Author: Hermes

Review
Tr-Tone
9/10
25.12.2009

Вторым диском из промопака Bad Moon Man Music (сублейбл Solitude Productions) стала третья по счету работа уникального коллектива из Челябинска под названием Kauan (с финского переводится как “даль” или “долго” ). Уникальность этой группы заключается в том, что музыканты играют очень редкую в наше время музыку на стыке фолка и рока, да еще и сопровождают ее пением исключительно на финском языке! Да вы не ослышались, наши поют на финском (а не наоборот, как это сделали финны из группы KYRSK), и делают это, насколько я могу судить неплохо.

Финский язык давно считаю незаслуженно редкозвучащим, так как в нем много гласных букв, и как следствие, он удивительно музыкален и певуч. Из любимых групп исполняющих песни на финском могу назвать такие заслуженные коллективы как Wasara, Viikate, Kotiteollisuus, Verepisara (сайд проект музыкантов Amorphis) и конечно же Tenhi! Именно творчество последней группы видимо вдохновило соотечественников на создание столь уникального проекта.

Надо сказать, что к своему стыду, первые два альбома Kauan я не слышал, знаю только что звучали они немного жестче, на “Aava Tuulen Maa” мы уже имеем дело практически с собратьями Tenhi по цеху. Надеюсь это сравнение прозвучит как похвала (а это так и есть)!

Итак, за вывеской Kauan стоят Антон Белов (вокал, гитары, клавишные, программирование) и Любовь Мушникова (скрипка), которые вдвоем создают поистине уникальные музыкальные полотна. Спокойная, слегка печальная и грустная мелодика, пение на финском, поразительно живая ритмсекция, звучащие в размеренном ритме создают свое особенное настроение. Обилие используемых живых инструментов (особенно фортепиано) добавляют музыке Kauan особое очарование и шарм. Музыка Kauan то качает вас на волнах Северного моря и обдувает ледяным ветром, то светит лучами заходящего за густой лес солнца, вышибая скупую слезу. Словами сложно передать ту гамму эмоций, что пролетают за 5 треков альбома “Aava Tuulen Maa“, почти 50 минут меломанского счастья!

Держа в руках буклет и слушая диск, я в очередной раз понял всю тщетность ЦИФРЫ в передаче каких-то особых ощущений и вибраций исходящих от такой музыки. Кроме того, что диск потрясающе атмосферно и красиво оформлен, он еще и кристально чисто и как-то “живо” записан! Из колонок так и льются потоки блаженства и тихой, светлой грусти. Аж мурашки по коже!

Все пять песен снабжены в буклете переводом на английский язык, благодаря чему у нас есть возможность познакомится с уникальной лирикой Kauan воспевающей силы природы и единение природы и человека!

Кто любит Tenhi и спокойную, красивую музыку дышащую жизнью, уверен, не пропустят эту уникальную работу! Передаю музыкантам свое искреннее восхищение их работой и спешу познакомиться с всей дискографией Kauan поближе!

Author: SkY