On The Edge Of The NetherRealm - Different Realms (CD)

Review
Minaciuos Webzine

This is the debut solo full-length album from Vladimir Andreev, the guitarist of Otkroveniya Dozhdya (Revelations of Rain), although he has hired one Sethaye to take care of the vocal duties on the album. The music is a combination of Death/Doom Metal and dark semi-Gothic Metal with a lot of solos and melodic work. The music is mostly mid-paced to slow, guitar driven, although there are quite a few passages that are keyboard driven. A lot of heavy riffing, but even more melodic riffing and, as I previously mentioned a lot of solos work. The music is at times quite catchy but still dark and gloomy. I must say that Vladimir Andreev really knows how to arrange this type of music, there are a lot of small twists and turns in the music that helps accentuate the already melancholic feeling of this album. This is a really well crafted piece of darkness. I think all that enjoys spending autumn nights listening to dark and melancholic Death/Doom Metal will like this album.

Author: Mordant

Review
Metal Revolution Webzine
6.8/10
02.06.2010

On The Edge Of The Netherrealm – quite lengthy name for a metal band?! On The Edge Of The Netherrealm is a project of Vladimir Andreev (Otkroveniya Dozhdya). He’s a very skilled and versatile musician creating great metal tunes.

What we have here is their debut album entitled Different Realms. It contains eight songs much in a Doom/Prog/Death metal style. Their music is much a down-tempo and a bit monotonous and repetitive because this band unlike their inspirations Novembre lacks this melo and approachable catchy metal sound. However, the influences of Novembre are obvious, so are the ones of Inborn Suffering, Slumber, Estatic Fear and our local Danish heroes from Saturnus.

Vladimir Andreev is responsible for all instruments while Sethaye is only taking care of the vocals. This duo has a lot of qualities but the worse side is this monotony (unless it’s done on purpose?!) and esp. the sound of the drums, where one clearly can hear that those are rather programmed using machines and computers. It is a shame, because with a proper drummer this could have raised the overall quality of this material considerably.
The vocals of Sethaye are on the other hand deep, dark and grunting and fitting perfectly with the overall image of the band.

Usually I would never pay a big attention to this kind of a band, but having in mind that it is only this duo’s debut album, doing all things on their own, I think they can be proud of the final result.

Author: bato

Review
KronosMortus
9/10
01.05.2010

Egyszer csak a Revelations of Rain, vagy ahogy az anyaföldön mondják, Otkroveniya Dozhdya zenekar gitárosa úgy érezte, anyabandája nem ad elegendő teret, hogy a benne felgyülemlett melankóliát kiadhassa magából, így létrehozott egy szólóprojektet On The Edge Of The Netherrealm néven. Íme, itt az első lemez.

A borítófotó mintha a norvégiai Preikestolenen készült volna, legalábbis kísérteties a hasonlóság. Két érdekes dolog derül ki a bookletből, az egyik, hogy Vladimir Andreev, aki mellesleg az összes hangszerért felelős, egy 8 húros gitáron játszhatta fel az anyagot, legalábbis ezt sugallja a belső fotó. Az ének csatornákat egy bizonyos Sethaye nevű valaki töltötte fel tartalommal. Itt jön képbe a másik érdekesség, hogy az angol címek ellenére pár nóta bizony szép orosz nyelven van előadva.

A zene nehezen körülírható, mert ami címkét aggathatnék rá, kicsit félrevezető lehet, de azért megpróbálom. Rengeteg hatás keveredik benne, alapvetően egy doomos, lassú hömpölygő muzsika. A gitárok mellett fő szerepet kap a zongora. Az ének szinte hangszerként funkcionál, nincs központi szerepe. Nem tiszta hangról van szó, inkább valami dörmögés, néha csak szövegmondás. Igazából kell pár hallgatás, mire az ember el tudja dönteni, hogy egyáltalán most éppen angolul, vagy oroszul hallja a szövegeket. Eleinte úgy gondoltam, hogy egy tiszta női énekhang feldobná a lemezt. Ezt az állításomat most is fenntartom, miután jobban elmerültem benne, de ugyanakkor azt mondom, hogy jobb ez így. Igaz kicsit monotonabb, és a magasabb tartományt csak a zongora képviseli, de így az egésznek egy olyan hihetetlen hangulata van, amit az előbb említett énekhang csak lerombolna.

A dobok szintén érdekes színt adnak a produkcióhoz. Nem egy tipikus doom játék, inkább a Theathre of Tragedy jut róla eszébe az embernek, valószínűleg a zongorakíséret és az énekhang is hozzájárul ehhez. De hiába indulnak be néha a dobok, a tempó nem gyorsul. Egyedül a Rebirth című nótában kapunk szinte már black metalos balalajkázást a felvezetőben, de aztán utána erősen visszavesznek.

A gitárok néha csak szinte aláfestésként vannak jelen, kellemes harmóniákat hoznak a dörmögés alá, de sikerül néha elég súlyos riffeket tolniuk, mint például a Boundless Life-ban is. A szólók hangulata nekem a Tiamat Wildhoney albumát idézi.A zene lassan hömpölyög, ahogy a természet a tél után ébredezik. Szinte érzed a virágos rét illatát, a rovarsereg döngicsélését, az olvadó hó csobogását, ahogy kis csermelyekben csordogál le a hegyoldalról.

De hiába ezek a napfényes természet közeli képek, a zene maga alá gyűr, észre sem veszed és bekebelez. A napfény örömtelen lesz, az éjszaka végeláthatatlan. Nem egyértelműen szomorúság árad belőle, inkább csak az élet rendjének elfogadása. Nagyon hangulatzene, az a fajta, amit nem mindig esik jól hallgatni, de van, mikor éppen erre van szükséged.

De vigyázz, a szépsége leránt a mélybe! Én szóltam.

Author: Saint-Savin