Raventale - Давно Ушедших Дней (CD)

Review
Executioner Zine
6.75

De nuevo estamos con un disco editado por Bad Mood Man Music y ya van unos cuantos en los últimos meses. Reconozco que en un principio afronto con temor la escucha del segundo disco de los Ukranianos RAVENTALE (banda desconocida para mí hasta este momento), un temor propiciado bien por otras de las ediciones lanzadas por este sello y también he de reconocerlo por el artwork de este cd, no precisamente de los que me gusten al estar relacionados en la mayoría de ocasiones con la dulzura y el empalagamiento musical.

No voy muy equivocado en mis premoniciones y tras escuchar los dos primeros temas del álbum se ve claramente como esta "onemanband" apuesta claramente por una música bastante dulce, sencilla y emotiva. Por suerte y contrariamente a lo que uno podía esperar RAVENTALE no nos cansan con exceso de melodías azucaradas, se mueven más bien por terrenos repetitivos, muy hipnóticos en donde el oyente llega a relajarse por completo. Detallando más el disco os diría que es una especie de Black Atmósferico muy lento que suena a mezcla de bandas de su zona como los Forest (sonando menos distorsionados) con los viejos Anathema (de los cuales hacen una versión). La voz es bastante monótona y lineal, aunque también siniestra dandose un pequeño aire a la del vocalista de Inquisition.

En lineas generales estamos ante un disco escuchable, con una duración acertada teniendo en cuenta la linealidad de su estilo, lleno de buenas melodías, recomendable para momentos de paz y soledad, pero al que no se si debido a la producción o por iniciativa del compositor han metido cierto sonido de guitarras de vez en cuando que no me gustan nada. Aún así, la balanza se inclina para la parte positiva, se le puede dar una oportunidad.

Author: Luctus

Review
Friendhof
7/10
16.04.2009

Una portada tipiquérrima esconde el segundo trabajo de Astaroth (no se ha exprimido mucho al cabeza en el apodo) bajo el nombre de su proyecto en solitario, Raventale.
En comparación con su debut ''On A Crystal Swing'' este trabajo supone una cierta mejora y la elección del tema ''Sunset of the Age'' del Silent enigma de Anathema para versionear, nos deja entrever por donde van a ir los tiros en este trabajo del de Kiev. Nos encontramos con el lado más depresivo y atmosférico del señor Astaroth, reflejado en cada uno de los seis temas que componen ''Long Passed Days ''.
En este nuevo trabajo el instrumento principal es el teclado. Sobre él las voces, guitarra y batería trabajan para rematar la obra. Temas como ''Up and Beyond the Horizon'' son claro ejemplo de ello. Este predominio de las largas atmósferas de teclado con sentimiento de órgano, te deja un recuerdo a Shape Of Despair, aunque sin llegar a conseguir el feeling que los fineses aportan a su música. En otros momentos como en el sexto tema ''My Silhouette Leaving Far Away'', el tratamiento de este instrumento recuerda a esos ambientes tan particulares del Filosofem de Burzum, con un trabajo de producción algo mejor y haciendo más incapié en la melodía y la tristeza que en el aportar frialdad y angustía.
Por otro lado las voces susurradas, situadas en lo más hondo de la estructura de los temas, transmiten una cierta aprensión y desasosiego. Un caracter frío que lo acerca a las voces que utilizaba también el señor Vikernes o Deynonichus en alguno de sus trabajos. Este carácter acerca a Raventale al Black Doom con una gran carga depresiva, pese a ser sin duda alguna un grupo de Doom.
No puedo negarle que los temas se entrelazan de una manera casi orgánica, y que funcionan perfectamente como objeto de consumo para amantes de este universo frío de la música, pero no pasan de ahí. Necesito más para que su escucha sea obligada, es decir, para que no se convierta en uno de esos trabajos que se consiguen para disfrutar tres o cuatro veces en el reproductor y luego pase a un cierto olvido. De todas formas es un álbum bastante notable y algo interesante.

Author: Iván C

Review
The Streets
7/10
16.05.2009

Av og til er det helt umulig å forutsi hvilket av de uendelige enmannsbandene som kommer til å tryne og hvilket som berger seg i land (og vel så det). Dette soloprosjektet fra Kiev, Ukraina fikk varsellampene til å lyse rødt fra første sekund, mest på grunn av bandnavnet, men også fordi andre slike gutteromsprosjekter utgitt på BadMoonMan ikke har vært det helt store (Skogyr og Vinterriket f.eks). Introen på åpningslåta sørger ikke akkurat for mindre vann på mølla og når vokalen gjør sin entré i form av ekstremt knirkete raspestemme helt uten bunn og fylde, ja da har far hentet øksa allerede. Snodig nok skjer det en endring i løpet av de tre kvarterene, som mest sannsynlig kommer innenfra, for når skiva er ferdig kjennes det utrolig riktig ut å sette den på én gang til. Musikken er like original som å ha smør på brødskiva, men det er så jævlig underordnet de stemningene som Raventale maner frem. Strukturen på det meste er såpass enkel at det er fort gjort å tenke at «det der kunne vel jeg også ha fått til» og det er det helt sikkert også, men forskjellen her er at Raventale har gjort noe med det og snekret sammen et fullverdig produkt. Det finnes ikke en eneste blast beat her og trommene holder seg stort sett til den mest streite takten som eksisterer. Den blir til tider akkompagnert av doble basstrommer, uten at intensiteten økes og det er en god ting. Flyt i låtene pleier å være alfa og omega når det kommer til atmosfærisk Black Metal og dette aspektet mestrer Astaroth (mannen bak bandet) til fulle. Han gjør også en cover av Anathemas «Sunset of the Ages» fra skiva «The Silent Enigma» og heller ikke den er det noe særlig å utsette på. Det må jo regnes som et diger pluss at han har fått den til å passe inn på en glimrende måte blant sine egne komposisjoner og låta er da også plassert midt i albumet. Mulig at noen vil finne dette forstyrrende, men i mine ører gjør det ingenting. Albumet har blitt spilt litt her og der den siste måneden og inntrykket er alltid av solid karakter. «Long Days Passed» er et litt mindre dystert og depressivt alternativ til Xasthur og Krohm, men befinner seg omtrent i samme landskap.

Author: Rune

Review
Kronos Mortus
7.5/10
03.02.2009

A Raventale zenekarral kapcsolatban még sosem jutottam el a meghallgatásig -maximum pár pillanat juthatott belőle - és nem is igazán akarok megismerkedni az első lemezzel (hogy valamiféle összehasonlító szösszenetté válhasson ez az írás), nehogy deformálja a Long Passed Days lemez összképét. Talán utána. Ukrán zenekarról van szó, ám elég távol áll az egész az ukrán black metal "élvonal"-tól és annak belterjességétől. Talán ez jobb is. A Raventale nagy meglepetésünkre mindössze egy zenész alkotta project (valószínűleg afféle side, de hát kitudja), és talán ennek köszönheti teljesen egyedi és kompromisszummentes hangzásvilágát és atmoszféráját. Ez általánosságban jellemzi az egyszemélyes útkereső törekvéseket, ám mint ahogy oly könnyű az önmegvalósítás, ugyanilyen könnyű elsiklani a hibák felett is. Persze ez nem érvényesül kötelezően mindenhol, vagy talán épp ettől válik oly emberivé az egész? Ez már csak ízlés kérdése.

A lemez szerencsére nem a jellegtelenebb fajtából való, ez rögtön a külcsínyen is meglátszik. Na, nem olyan sokszínű gyönyörről van szó, csak igényesen összerakott borítókról, amik teljesen passzolnak a zenéhez, továbbá a booklet tartalmazza a dalszövegeket is. Ezek valójában nem mondanak nekem semmit, mert a dalok a szerző anyanyelvén íródtak és tulajdonképpen minden, ami a borítón van, kivéve a középre huncutul odabiggyesztett Both like Birds szám alcím, és az első látásra is érdekes Anathema feldolgozás név szerint Sunset Of The Age, de majd erről később. A bookletról még annyit, hogy számomra teljesen érthetetlen, miért kellet a srácból képmanipuláció útján ilyen svédfílinget kihozni. Szerintem a sötét haj is jól állt neki.

Az album, és egyben a kezdőnóta (angolra fordítva a címe: By Gritting of Pain (Nostalgia)) elég gépies kezdést kapott. Itt a vihar effekt ha nincs, még bármi kisülhetett volna az egészből. A rövid intro után elkezdődik azonban a masszív, monoton témák hömpölygése. Néhol ugyan visszatér a kezdőtéma, de már teljesen más megvilágításba kerül. Valahogy az egész negatív és ugyanakkor kiegyensúlyozott. Egyedüli gyenge pont talán néhol a vokál. A második tétel már egy picit gyorsabban indul, ám magán viseli az anyag tipikus jegyeit.

A 2-3. perc környékén hallható rövid szinti-gitár leállás magával ragadóan gyönyörűre sikeredett. Ezután újra megkapjuk a belassult témákat, amit néhol még megtoldanak némi duplával. Itt már talán egy kicsit túl szembeötlő a dalszerkezet kiszámíthatósága, ami nem feltétlenül negatív, valamilyen biztonságérzetet ad.
Ezután egy aránylag rövid (már a 8-10 perces számokhoz képest) instrumentális tétel következik, amit az Anathema cover követ. Furcsa választás, és talán egy kicsit vakmerő is. Tulajdonképpen csak egy szimplán feljátszott, talán kicsit leamortizált verzió, ám zeneileg teljesen idevág. Az utolsó két szám még korrektül megszólal, bár már sok újat nem mutat fel egyik sem.

Az album elég erős hangzást kapott, s az egyszemélyes projecteknél gyakran használt dobgép is elég jól megszólal. Egyedül a vokál, aminek nem sikerült idomulnia a produktum színvonalához. Ami kicsi emlék még bennem lappangott a zenekart illetően, hogy erőteljesebb énekre számítottam. Nem rossz, nem zavaró, csak egyszerűen kevés. Ezért a kis hiányosságért azonban kárpótol a zene. Gyönyörű témák, jól összerakott disszonanciák, és egy remekbeszabott szóló az Anathema feldolgozás végén. Ha másra nem, erre jó volt.
Végig lassú esetleg enyhén középtempó és szigorú 4/4 fogja közre mindenhol a melódiákat. Hatalmas felüdülés volt, mikor a lemez közepén egy témával feloldotta Astaroth mester ezt a feszült monotonitást. Az igazat megvallva apróbb hibákkal, de profi anyagot tett le az asztalra, mindenkinek csak ajánlani tudom.

-----------------------

ENGLISH VERSION:

As for me, I couldn't ever listen to any songs of Raventale - only a few minutes - and actually I don't want to listen the first album to avoid the comparison between that and the latest album 'Long Passed Days'. Maybe a bit later. The Ukrainian band is quite far from the Ukrainan black metal life - but this might be very useful. Surprisingly, Raventale is a one-member project without any compromises but with a special atmosphere. These are not only Raventale's characterestics, but they are also true for the other one-member bands, because the self-realisation is quite easy in this way - and making mistakes as well. However, this is not a generalisation, and this isn't typical of such bands, but maybe it takes them even more human.

Fortunately, the record is not unremarkable - the cover art shows us the same too. We cannot talk about a colorful pleasure, but everything is okay, and the cover nicely fits to the tracks and the booklet contains the lyrics as well. As for the lyrics, they mean nothing to me, because they are written in the mother tongue of the author - except for two things: the subtitle 'Both Like Birds' and the interesting-for-the-first-sight Anathema cover 'Sunset Of The Age'. For that matter, I don't understand why it would had been very important to manipulate the photo of the author to make him more 'Swedish' - I think, dark hair suits him as well.

The album and also the first track - the title of which in English is 'By Gritting of Pain (Nostalgia)' - have got some machine-like beginning. After the short intro a few of massive, monoton themes come, sometimes the beginner theme comes back, but we get to another world. To tell the truth, I think it is very negative but balanced at the same time. The only weak point is maybe the vocal. The second track starts with faster themes, but actually it also brings the characteristics of the album.

Around the 2nd-3rd minute we can hear a short synths-guitar-break and I can say that it is beautiful. After it some slower themes come with some harder drumbeats. Here we can feel that the structure of the song is very predictable, that is not a disadvantage, beacause it gives us some feeling of safety.

After that a shorter (shorter - compared to the 8-10-minute-long songs) instrumental track comes followed by the Anathema cover. It is a strange choice and a bit reckless. Actually, it is only a copy or maybe an amortised version,but musically it fits into this atmosphere. The last two songs are correct,but they don't have any important messages.

The sound of the album is really hard and heavy, and the drum-machine - that is often used in one-person projects - is also correct. The only thing that couldn't manage to fit to the level of the product is the vocal. It is not bad, but little; I've waited for something harder. However, for this lack we can get some great music with beautiful themes, well-built disharmony and a great solo at the end of the Anathema-cover.

The melodies are straddled by middle-pace and 4/4. It was a nice surprise to hear that great theme by Master Astaroth to break that monotonity. In fact, he has made a great job - maybe with some mistakes - but I can only recommend it to everyone.

Author: Phos

Review
Hardsounds
7.7/10
30.03.2009

I Raventale sono un gruppo proveniente dall'oscura Ucraina che suonano oscuri come il cielo della propria madre patria. Unendo le parti più tristi, melanconiche e funeree di doom e black metal, ecco che i nostri (pardon, il nostro, visto che si tratta di una one man band) si affacciano nel campo del black/doom metal con risultati ottimi, pur non sfornando nulla di nuovo.
Il feeling emanato dalle lunghissime composizioni è principalmente decadente e triste, e i riff vengono sciorinati con una certa ripetizione, fattore importante per l'economia del sound.
Le tastiere svolgono un ruolo importante, specialmente per la creazione delle bellissime atmosfere di sottofondo, aiutate anche dal riffage post BM della chitarra, qualcosa che mi ha ricordato i momenti migliori di Burzum.
Registrazione ed impacchettamento tutto sommato decenti per una piccola label, sebbene tutto sia scritto in cirillico, cosa sbagliata se si pensa ad una distribuzione degna di questo nome.
'Long Passed Days' si presenta i ndefinitiva come un album molto interessante, un'ottima alternativa agli Agalloch con in mente sempre Varg Vikerness.

Author: Gabriele "Anaconda" Frontini