The Morningside - Letters From The Empty Towns (CD)

melancholic metal, BadMoodMan Music, BadMoodMan Music
24 Отзыва Написать отзыв
600.00 Р
Цена в баллах: 900 баллов
BMM. 068-14 xn
Нет в наличии
Новая работа московского квартета The Morningside, при всей моментальной узнаваемости коллектива, одновременно демонстрирует и совершенно новые грани их творчества. Это касается как самого материала, который, в основном, значительно более агрессивен, чем когда-либо, так и того, как этот материал преподносится слушателю. И аранжировки, и звучание, и лирика альбома, и даже оформление буклета говорят о том, что Letters From The Emty Towns не является явным преемником какой либо из предшествующих работ группы. Альбом, посвященный теме разобщенности, изоляции и одиночества, ощущаемых жителем мегаполиса, предлагает целую палитру настроений - от ярости, суицидальной безысходности и черного юмора - до светлой грусти с оттенком эскапизма, свойственного для творчества коллектива в целом. Отправляясь в плаванье от первого к заключительному, девятому треку, вы, с одной стороны, постоянно ощущаете себя внутри подводной лодки под названием The Morningside, с бортами, выкрашенными в цвет осенней листвы. А с другой стороны, понимаете, что лодка эта то проходит в опасной близости от территориальных вод, контролируемых монстрами thrash/death metal, то тихо скользит под килями замшелых парусных фрегатов, в кают-компаниях которых предпочитают услаждать слух чем-то вроде акустических версий Pink Floyd с вкраплениями лютневой музыки XVII века. Одним словом, этот альбом в равной степени можно рекомендовать и давним преданным поклонникам группы, и тем, кто выберет его для первого знакомства с творчеством The Morningside.

Треклист:
1 Immersion 5:35
2 One Flew (Over The Street) 4:43
3 Deadlock Drive 4:56
4 Sidewalk Shuffle 4:31
5 On The Quayside 5:39
6 The Traffic Guard 4:42
7 The Outside Waltz 2:28
8 Ghost Lights 8:06
9 The Letter 5:40

Артист:
The Morningside
Страна артиста:
Russia
Год альбома:
2014
Название:
Letters From The Empty Towns
Стиль:
melancholic metal
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Jewel Case
Лейбл:
BadMoodMan Music
Кат. номер:
BMM. 068-14
Год издания:
2014
Страна-производитель:
Russia
 Назад
1 2 3
Вперед 
Review
Hammerworld
6/10

A moszkvai The Morningside az előző lemezek alapján egy melankolikus, doomos, deathes metal bandaként élt bennem, de a Letters From The Empty Towns című harmadik album hallatán ez a kép némiképp módosult. A mélabús hangulat helyenként most is adott, azonban ebbe már nem merül bele annyira a kvartett, ehelyett lendületesebb témákaban gondolkoznak. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a doomos témák helyét melodikus death metal riffek, harmóniák vették át, azonban ezzel együtt a hangulatos oldal kissé elveszett a zenéből. Nem feltétlenül kellett volna, azonban az oroszok témái nem túl erősek, ilyesfajta riffekkel, megoldásokkal már tízezernyi bandát hallhattunk.
Néha feltűnnek hasonlóságok a régi Katatoniával, vagy éppen az Agalloch-hal, de az ezekkel való összehasonlításban a The Morningside zenéje kissé szürke. Egyszerűen nem sok olyan részlete van az albumnak, amely megragadná az embert, amely kiemelné a zenét a tömegtermelésból. A hörgés/dallamos ének kettős is megvan, azonban, ami fontosabb lenne, az sajnos hiányzik.
Nem csapnivaló ez a lemez, csak elég jellegtelen. Néhány téma akad csak, amely jobb színben tűnik fel.

Author: M.P.
Solitude Productions 23.10.2014, 16:12
Review
Funeral Wedding
3/5

Se o Funeral Wedding fosse um blog genérico e resenhasse todo e qualquer tipo de metal, certamente este disco estaria figurando com uma das melhores notas. Mas como a nossa temática é voltada ao Doom Metal/vertentes, irei explicar melhor o porque da nota abaixo da média.

Apesar da produção ser maravilhosa, a audição de todos os instrumentos com muita clareza, o peso das guitarras é algo absurdo. As letras repletas de críticas sociais e urbanas e o trabalho gráfico é excelente.

Lembro de ter visto no grupo da banda do facebook, que estariam preparando um novo material e isso me encheu de esperanças para poder continuar a ouvir aquelas lindas melodias de guitarras e andamentos mais lentos.

Mas já no primeiro acorde desse álbum, da faixa “Immersion”, notamos que a proposta apresentada será exatamente o oposto.

Um som mais extremo, lembrando aquilo que a banda Death vinha fazendo nos últimos 3 álbuns, algumas influências de Melodic Death Metal encontramos aqui e ali também.

Nem mesmo as cadenciadas “Deadlock Drive” ou “Ghost Lights” com suas linha de guitarra que lembram os trabalhos antigos em algumas passagens, salvariam o álbum e o trariam de volta ao Doom.

“Sidewalk Shuffle” e seu riff introdutório me trouxe a mente a faixa Heartwork do álbum homônimo do Carcass, num mix com a banda finlandesa Gandalf.

“On the Quayside” e sua passagem mezzo acústica e linhas de vocais limpos que lógicamente lembrariam Opeth e afins.

“The Traffic Guardian” é outra faixa que lembra os trabalhos do Carcass, do já citado Heartwork.

Indicado para os órfãos da banda Death, Opeth e fãs de Melodic Death Metal em geral.

Agora, eu vou voltar para os álbuns antigos e esperar por um novo material naquela linha antes de declarar morta mais uma excelente banda de Doom Metal.
Solitude Productions 20.10.2014, 00:19
Review
Pest Webzine
8/10

Wow, this third work of Russians The Morningside is nothing we were used to by their previous albums, the calm, atmospheric Doomy parts are only a hint on this one. The quartet decided it's time to try new areas and as a conclusion they tried to squeeze as many modern Metal influences as they could, "Letters..." could be described as a combination of In Flames, Paradise Lost, Death and even Carcass; plus a heavy, heavy dose of melody all over the place, so all in all it's a very interesting, very entertaining album delivered by some seriously skilled musicians, but it's definitely nothing their fans were used to, so I predict some massive disapointments too. On the other side they can also win some new listeners with this album, it's like a rebirth of the band, an attempt to intensify things, the only problem is that this Modern Melodic Death Metal scene is so overcrowded nowadays and so very talent filled that it will be a more than difficult task for Th Morningside to build up their name from scratch. If you're expecting a new traditional The Morningside album better skip this one, but if you're interested in some new Modern Death Metal sonorities give this a try, you might enjoy it.

Author: Adrian
Solitude Productions 19.10.2014, 16:23
Review
The Pit of the Damned
6.5/10
15.09.2014

Della serie qualcosa è cambiato... o forse tutto. Questo il mio primo pensiero dopo esser rimasto totalmente basito all'ascolto di 'Letters From the Empty Towns', nuovo lavoro dei moscoviti The Morningside, da sempre portatori di un death doom malinconico, sulla falsariga di Saturnus e primi Katatonia. Non vi posso pertanto nascondere il mio shock quando "Immersion" esordisce nel mio lettore. Strabuzzo le orecchie e controllo il cd per verificare se magari sia stato commesso un errore o altro. Il vecchio sound dei nostri è quasi definitivamente scomparso per far posto ad un techno death carico di groove che solamente nella sua sezione solista può vagamente rimandare agli albori della band, per quelle sue nostalgiche melodie. Per il resto si tratta di una song nervosa sulla scia di 'Human' dei Death, si avete letto bene, anche come impostazione vocale. Che diavolo succede? "(One Flew) Over the Streets", il secondo brano, parte con tutte le potenzialità mirate a infondere oscure e rarefatte melodie, ma la ritmica dei nuovi The Morningside continua a richiamare i gods statunitensi capitanati dal ei fu Chuck Schuldiner, regalando peraltro ottimi spunti di un death metal complesso e articolato. Tuttavia questa è un'altra band, e non posso trascurarne il passato, avendone recensito i precedenti due lavori. Provo ad andare oltre e vedere che succede, se gli echi dei Katatonia si sono disciolti del tutto o ancora risiedono nelle corde del quartetto russo. Finalmente "Deadlock Drive" sembra riprendere l'oscurità tipica dell'ensemble di Mosca, addirittura pescando da 'Gothic' dei Paradise Lost. Il suono si conferma potente, robusto e carico di groove con le chitarre che dipingono finalmente lande gelide e la voce del buon Igor che si conferma sempre su livelli eccelsi. "Sidewalk Shuffle" è una traccia dalle forti reminiscenze carcassiane (periodo 'Heartwork') soprattutto a livello ritmico. Con "On the Quayside" i nostri continuano a regalare ottimi spunti di death metal progressivo, anche se una serie di brevi break acustici/voci pulite, fanno aleggiare lo spettro degli Opeth nell'aria. "The Traffic Guard" è una song dal bel tiro e dalle linee di chitarre abbastanza ruffiano, anche se poi la traccia nella sua parte centrale, si diverte nel giocare con tempi dispari e riff graffianti. Un breve intermezzo acustico ed è tempo per le conclusive "Ghost Light" lunga traccia che finalmente richiama al passato dei Katatonia e "The Letter", song semiacustica che chiude un album che sinceramente non riesco a capire se mi abbia deluso o mi abbia dato l'opportunità di ascoltare una nuova realtà musicale, una band che si muove sui binari del death classico (Death, Carcass) leggermente venato di influenze doom.

Author: Francesco Scarci
Solitude Productions 16.09.2014, 02:07
Review
Kaosguards

Pour cette quatrième œuvre (après deux albums et un long EP), les Russes de THE MORNINGSIDE risquent fort les fans qui avaient accroché à la mélancolie puissante et mélodique des débuts, belle réminiscence des débuts de KATATONIA.

Le titre de l'album et l'artwork le suggèrent d'entrée de jeu : la mélancolie n'est plus de mise car THE MORNINGSIDE a opté pour une approche plus frontale qui doit beaucoup au Death mélodique de la scène suédoise, sans s'y résumer. Etrange évolution qui, sans être ridicule ou illégitime, s'avère troublante, à défaut de convaincre totalement.

La recette est à la fois connue et bien maîtrisée. Prenez des riffs directs, secs et saccadés, un son de basse bien claquant, un chant guttural et aigre (assez Black Metal finalement), des plans de guitares jumelles, des solos très mélodiques, posez tout cela sur des structures à tiroirs et vous obtenez des compositions qui se laissent écouter. Mais on attend le moment où l'on va être happé soit par une ambiance, soit par un accès de folie : ce moment ne vient pas. Tout au plus retrouve-t-on l'esprit de l'ancienne formule sur "The Letter", un titre à la beauté nostalgique partiellement acoustique, avec chant clair et guitare solo en verve.

Clairement, THE MORNINGSIDE a pris le risque de perdre ses premiers fans et n'est pas assuré d'en convaincre d'autres, sauf à insuffler un vent de folie.
Solitude Productions 09.09.2014, 16:39
Review
Ave Noctum
6.5/10
26.08.2014

I’ve been a fan of Moscow based doomsters The Morningside from the very first time I heard them, as they absolutely hit the sweet spot when it comes to my love of gothic doom. Building off some severe Katatonia and Agalloch worship, they were confidently branching out with more of their own ideas on their last EP Treelogia; all of which came from their love and mastery of the style that they had been working with from the beginning. It was quite reasonable to assume then that their next album would follow in the same vein, being a progression of the style that they had become synonymous with whilst asserting their own musical identity. Either that or they could suddenly pull a massive swerve on everyone and take things in a new melodic death direction…

For those used to putting on a Morningside album and being gently soothed by the sounds of rain and melodic progressive guitar sounds, the immediate aggressive onslaught of ‘Immersion’ must feel as welcome as a surprise penis in the earhole. With the initial surprise out of the way, you wonder whether this is really the same band, their inspiration now seemingly coming from the direction of Meshuggah, Carcass and Death’s Individual Thought Patterns. Given some time to settle in though and you can hear the same musician’s personality coming through within the new style. Igor Nitkin still has an impressive voice and it could be argued that it suits this style even better, whilst his guitar partnership with Sergey Chelyadinov remains as tight as ever. The melodies may not be quite as uplifting and beautiful as they once were, but there is still a real craft about the way they go about their business.

There are moments on here where the roots of the old band still remain strong, such as on ‘Deadwalk Drive’ which has much in common with Paradise Lost’s more recent output, particularly with regard to the guitar balance which echoes the melodic lead with crushing rhythm format they favour. By contrast ‘Sidewalk Shuffle’ sounds like a recent Carcass track which is no bad thing, although the constant changes of style and direction mean that this collection of songs are far easier to listen to as individual tracks rather than an album as a whole. The addition of clean singing on here feels like a bit of an own goal, especially given the strength of the vocals usually. In particular the entirely clean, minimalist ballad ‘The Letter’ is not only a complete and total departure from everything they have ever done, it’s also outrageously dull and a terrible note to end the album on.

In so many ways ‘Letters From The Empty Towns’ is a massive disappointment. For a band that had worked so hard developing their own unique style to then throw all that away with such a schizophrenic effort is a massive shame. Of course there’s nothing wrong with shaking things up a bit and experimenting, but this really is all over the place to such an extent that not only will they risk alienating existing fans, but they will struggle to pull in new ones on the basis of such a random selection of songs. On the plus side they are still a fantastic bunch of musicians and it is that alone that elevates this above the average. Even if they don’t return to the style they used on previous releases, I just hope they manage to settle on a style that works for them. Their songwriting and musicianship will take care of the rest.

Author: Lee Kimber
Solitude Productions 26.08.2014, 17:00
Review
Femforgacs
8.5/10
24.08.2014

Az orosz, The Morningside eddigi lemezeinek hangulatát a természetközeliség jellemezte. Fák, szél, eső, természetes hangok… És persze a doom/death stílus követelményeinek megfelelő lassú, maximum közepes tempó társult ehhez az atmoszférához. Meg jó sok instrumentális rész, akusztikus leállások, és gyönyörű gitárszólók. Egyes helyeken a melankolikus metal stílusmeghatározást is olvastam velük kapcsolatban, ami legalább annyira illik rájuk, mint a doom/death. Párhuzamként pedig sokan az Agalloch nevével dobálóztak.

Nos, a friss, Letters from the Empty Towns hallatán akár azt is hihetnénk, hogy itt bizony nem a The Morningside zenél. A közepes és gyors tempók dominálnak, jóval sűrűbb lett a csapat muzsikája, mint amit tőlük megszokhattunk, a szépség sem abban a formában van jelen, mint az első három kiadványukon. Mi okozhatta ezt a drasztikusnak tűnő váltást? Kérdezhetné a laikus hallgató. De ha kicsit gondolkodik, mielőtt kérdez, gyorsan rájöhet, hogy ez bizony koncepciózus váltás. Már a lemez címe is árulkodó, sőt a borító és a komplett (egyébként roppant igényes) szövegkönyv is arról tesz tanúbizonyságot, hogy a The Morningside képletesen értve, a természetből, az erdőből beköltözött a városba. Egyszóval: urbanizálódott. Már pedig egy ilyen változás a muzsikán is rajta hagyja a nyomát. Hisz zeneileg is megpróbálták érzékeltetni a városlakók gyors tempóját, felgyorsult, mókuskerék-jellegű életét. Érzésem szerint egész jól sikerült nekik ez a demonstráció, bár közel sem annyira, mint anno a Blutmond-nak. Bár fölösleges egymáshoz hasonlítani a két zenekart, hisz egész más eszköztárral rendelkeznek.

Már a nyitó Immersion olyan töredezett riffel indít, ami elég szokatlannak számít Morningside-os körökben. Igor Nikitin orgánuma viszont biztos pontot jelent, most is ezt a hörgés és károgás közti átmenetet csapatja. Ami elsőre talán fura, de hamar meg lehet szokni. Sőt, ezúttal elég emlékezetes témákat prezentál! Ahogy belekezd a refrénbe a „Follow the city heartbeat” szavakkal, az fenemód hatásos!
A kettes, One Flew (Over the Street) még magasabb sebességi fokozatra kapcsol, és technikailag is patent. Nekem inkább olyan bandák ugranak be hallatán, mint Death és Carcass. Szóval nem épp doom/death-standard a nóta! :)
Egyébként ez a technikás, progos halálmetal vonal alapvetően jellemzi a Letters from the Empty Towns dalait. Természetesen a banda nem hajtott végre gyökeres váltást, ugyanis a Deadlock Drive gitártémái markáns Paradise Lost párhuzamot mutatnak, és a gázpedálról is leszállnak a srácok. Bár a középtempónál még így sem adják alább! A védjegyüknek számító briliáns gitárszólók szerencsére megmaradtak, e tekintetben nagyon sok csapat előtt járnak.

A szélsebesen kezdődő Sidewalk Shuffle-be pedig egy olyan fogós, dallamos riffet applikáltak, amit sok heavy metal horda megirigyelne. A váltott gitárszólókról nem is beszélve! Szinte thrashesen kezdődik az On the Quayside, majd egy éles váltást, leállást követően Igor tiszta énekkel próbálkozik. Az eddigi nagylemezeken is alkalmazott csöppnyi dallamos vokált, és annak ellenére, hogy max. átlagosnak mondható a hangja, ezúttal is jót tesz az adott szerzeményeknek, amikor kilép a hörgőmorgó szerepkörből.
Nem véletlenül használtam többes számot, lévén a záró tételben csakis tiszta éneket hallhatunk. De nem csak emiatt különleges a The Letter, hanem azért is, mert ez a dal emlékeztet zeneileg, hangulatilag leginkább a korábbi opuszaikra.
Kicsit van egy olyan „vissza a természetbe!” üzenete…
Hogy aztán a következő dobása merre irányul a The Morningside-nak, azt majd meglátjuk/halljuk. Biztos vagyok benne, hogy akik az eddigi albumaikat szerették, és ugyanazt az atmoszférát várták az új műtől is, csalódni fognak a Letters from the Empty Towns-ban. Viszont aki elvárások nélkül közelít a friss koronghoz, annak minőségi szórakozást, elmélyülést nyújthat ez a bő háromnegyed órás lemez!
Ami ráadásul ingyenesen (name your price opcióval) letölthető a zenekar bandcamp oldaláról.

Nekem tetszik a csapat új arca/oldala is, sőt kifejezetten örülök annak, hogy ki mertek hozni egy ilyen, tőlük kissé szokatlan korongot!

Author: oldboy
Solitude Productions 25.08.2014, 21:38
Review
Darkview
6/10
22.08.2014

In an attempt to sidestep the all too obvious references to ‘Brave Murder Day’ era Katatonia from their previous works, Russia’s The Morningside have tried to incorporate the sound and style of a handful of other bands like Agalloch,, Pink Floyd, the Prophecy and Swallow the Sun.

Their new album ‘Letters from the empty towns” seeks its inspiration in the great metropolises, the anonymity and loneliness that is inherent to such great masses of people living together. Unfortunately, it is mostly its facelessness that I will retain from this record. Like their own tear filled topics the songs themselves are lost in a vast grey inauspiciousness from which they cannot hope to escape and leaves leaves them completely undistinguishable from dozens of other melancholic metal bands out there. If they really want to stand out, they’ll need to find some reference points outside their narrow comfort zone.

Author: Samoht
Solitude Productions 24.08.2014, 03:13
Review
Forgotten Path
5/10

The Morningside’s debut album was the love of my youth. Although the band was classified as Melodic Death Metal, their first album sounded like Doom Metal, which explains my fondness. Naturally, today I have a completely different opinion about them - in seven years the band has degraded to sounding like a typical Melodic Death Metal project. Old memories of The Morningside misled me into believing that their newest release might be worth listening to. Sadly, the album has Hollywood syndrome - you don’t like the songs, but they just get stuck in your head and although your brain is telling you to switch it off, you let the record play and hope that it’ll get better. It’s a fiasco in disguise. At least in their early days The Morningside weren’t so clichéd and predictable. In the genre’s description I added “Progressive Metal” instead of Doom for you to have a better idea of what the music is like. There’s slow tempo and typical, heavy Death Metal parts, muffled growls and guitar solos with slightly more intricate song structures appearing. But all of this effort is to emphasise the melody, which is the main focus of the music and that makes “Letters from the Empty Towns” sound very superficial. With all these tricks The Morningside manage to persuade the listener not to press stop because every track ends with a cliff-hanger and this vicious circle continues with every song. Eventually you realise that you have wasted an hour and gained zero valuable listening experience.

Author: Bloodie
Solitude Productions 10.08.2014, 15:01
Review
Iye Zine
7.8/10
29.07.2014

Nuovo capitolo della saga The Morningside, band al suo terzo full-length dopo l’esordio del 2007 “The Trees and the Shadows of the Past”, bissato nel 2009 da “Moving Crosscurrent of Time” e dall’EP del 2011 “Treelogia”.

Il gruppo proveniente dalla capitale sovietica propone un doom/death metal melodico sulla scia dei primi lavori dei Katatonia (la band alla quale fanno maggior riferimento) irrobustendolo con iniezioni di death melodico alla Dark Tranquillity (era “Projector”), ed il risultato non può che essere, visto anche il buon songwriting e la bravura dei musicisti coinvolti, un ottimo lavoro di genere.
Rispetto agli album precedenti i The Morningside imprimono più potenza al sound di Letters From The Empty Towns relegando le atmosfere rarefatte e gli interventi della voce pulita ad occasionali stacchi in qualche brano (On the Quayside), lasciando invece molto spazio alle chitarre, assolute protagoniste con splendide ritmiche e solos che si avvicinano al prog/death degli Opeth piuttosto che al sound di Agalloch e Ulver come nei primi dischi.
Le vocals di Nikitin sono corrosive e come sempre marchio di fabbrica della band che, The Outside Waltz a parte (bellissimo strumentale acustico), regala brani dal forte impatto drammatico, per un viaggio in quel metal dai richiami dark capace di regalare emozioni, sostenuto da una struttura chitarristica di primo livello: un lavoro maturo, che cresce con gli ascolti e che trova nella stupenda Ghost Lights (la canzone che più si avvicina ai Katatonia) otto minuti di meraviglie melodiche.
Invero sul finire del lavoro la band, dopo le sfuriate della prima metà del disco, si rilassa e anche nella finale Letter ci consegna un brano semiacustico, come se il sound del gruppo si raccogliesse su se stesso, in posizione fetale, dopo aver sfogato tutta la rabbia ed essere arrivato, così, allo stremo.
Buoni outsiders, i The Morningside sanno toccare l’anima: la loro musica difficile, per questi tempi dove anche nel metal si ha la sensazione di dover consumare tutto e subito, in una sorta di tremendo usa e getta, ferma il tempo e siamo noi che ne dobbiamo approfittare per regalarci ogni tanto un momento di poesia; fatelo, non ve ne pentirete.

Author: pagina autore
Solitude Productions 08.08.2014, 14:33
 Назад
1 2 3
Вперед 
Написать отзыв

Все лейблы