The Morningside - Yellow (CD)

melancholic metal, BadMoodMan Music, BadMoodMan Music
15 Отзывов Написать отзыв
533.33 Р
CD
Цена в баллах: 800 баллов
BMM. 076-16 x
В наличии
+ −
Новый долгожданный альбом от московских меланхоликов вновь преподносит сюрприз своим слушателям и в очередной раз доказывает, что The Morningside являются одной из самобытных групп на российской «тяжёлой» сцене. После предыдущего взрывного альбома, выдержанного в духе melodic / progressive death metal, в своё время наделавшего шума среди поклонников команды, музыканты вновь меняют направление: с одной стороны произошло возвращение к стилистике второго полноформатного альбома «Moving Crosscurrent Of Time», а, с другой, в музыке стали более ощутимы влияние progressive rock и post rock в чистом виде. Такое необычное сочетание, при сохранении неповторимого звучания и атмосферы The Morningside, и рождает «Yellow» – новую главу, новое путешествие. Особую атмосферу альбома составляет концепция, косвенно связанная с романом Курта Воннегута «Бойня номер пять». Персонаж «Yellow», сродни персонажу Воннегута, блуждает во времени и жёлтый трамвай с обложки альбома уносит его, вместе со слушателями, в путешествие, приглашая слушателей разделить его вместе с The Morningside.

Треклист:
1 To The Last Point... 06:19
2 As A Pilgrim 08:07
3 Out Of Nest 07:37
4 Missing Day 08:02
5 Depot Only 08:21
6 Clocks 04:21
7 ...Then He Walked 06:03

Артист:
The Morningside
Страна артиста:
Russia
Год альбома:
2016
Название:
Yellow
Стиль:
melancholic metal
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Jewel Case
Лейбл:
BadMoodMan Music
Кат. номер:
BMM. 076-16
Год издания:
2016
Штрих-код:
4 627080 610910
Страна-производитель:
Russia
 Назад
1 2
Вперед 
Review
Pavillon 666
6.5/10
06.09.2016

The Morning Side est un groupe qui nous vient tout droit de Russie et qui est en activité depuis 2006. Composé de Ilya Egorychev (basse), Sergey Chelyadinov (guitare), Igor Nikitin (chant, guitare) et Boris Sergeev (batterie), le combo possède déjà pas mal d’opus à son actif, à savoir: The Wind, the Trees and the Shadows of the Past (2007), Demo (démo, 2009), Moving Crosscurrent Of Time (2009), Treelogia – The Album As It Is Not (EP, 2011) ainsi que Letters From The Empty Town (2014). C’est en 2016 que le groupe nous apporte sa dernière production en date, il s’agit de Yellow et ça se passe chez Bad Moon Man Music.

Cet opus démarre par… “The Last Point…” un morceau qui ouvre le bal en douceur en guise d’introduction plutôt douce, mélodique et un poil mélancolique, pour ensuite effectuer une très légère montée en puissance histoire de tenir l’auditeur en haleine et d’attiser sa curiosité. Que les amateurs de punk, punk hardcore et autres styles aux titres habituellement très courts fuient tout de suite car suite à cette courte intro, de plus de six minutes on enchaîne sur “As A Pilgrim”. Plus sérieusement “As A Pilgrim” est un titre qui débute également de manière plutôt douce avant que les riffs ne se fassent un peu plus agressifs, le tout surplombé par une voix qui l’est tout autant. Une voix plutôt typée black qui tranche avec la douceur des riffs qui composent à peu près la moitié voire les trois quarts de ce morceau. Les influences revendiquées par The Morning Side, à la fois doom et death, se font dès lors clairement ressentir et ce n’est pas avec le morceau suivant, à savoir “Out Of Nest” que l’on aura preuve du contraire puisque le titre entre pleinement à la croisée de ces genres en proposant une composition assez froide et planante avec un chant toujours agressif mais au flow plutôt lent. Au niveau du chant d’ailleurs, aussi agréable soit-il, il est tout de même regrettable que celui-ci ne soit pas plus présent au sein des compositions et aurait donné un style un peu moins “contemplatif” à cet opus. Autre point noir pour cet album, les morceaux s’enchaînent mais ont tendance à pas mal se ressembler, pas de grandes prises de risques ici à part peut être “Clocks” qui se distingue du lot avec une approche vocale radicalement différente de part son chant clair avant de clore cet album avec “…Then He Walked” qui fait ici office d’outro afin de rester en cohérence avec la manière dont Yellow avait été introduit.

Yellow est un album qui devrait plaire au fans de doom à la sauce mélodique mais qui manque cruellement de diversité, ce qui est bien dommage car on sent que l’envie et le travail de composition étaient présents. En dépit de ce point négatif cela reste un opus qui saura trouver sont public pour peu que celui-ci soit un fan du genre.

Author: Pounk
Solitude Productions 24.10.2018, 11:38
Review
Femforgacs
9/10
11.08.2016

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd című főműve ihlette a The Morningside legújabb albumát, a Yellow-t. A borítón látható sárga villamos invitálja a főhőst és a zenehallgatókat egy utazásra. Az orosz banda nem ismeretlen oldalunkon, eddigi három nagylemezükről és egy EP-jükről született már ismertető. Ez sorrendben a harmadik kiadványuk, melyet én próbálok bemutatni. Előző, Letters from the Empty Towns című korongjuk kapcsán kifejtettem, hogy a The Morningside a természetből, az erdőből beköltözött a városba. Képletesen szólva. És úgy tűnik ott is maradt. Bár a Yellow zeneileg, hangulatilag erősen visszautal az első két lemezükre. Emellett viszont több poszt és progresszív rockos megoldással élnek rajta, mint eddig bármikor. Magyarán egy kicsit megint újítottak a recepten. Amiért részemről jár a piros pont!

A hét dalos Yellow keretes szerkezetet kapott, ugyanis egy-egy instrumentális darab nyitja, illetve zárja a sort. Az általuk közrefogott 5 szerzemény pedig 3/2-es felosztású. Háromban csak extrém ének hallható, kettőben meg csak tiszta.
A To the Last Point… lebegése, majd csilingelő gitárjai egyértelműen poszt-rockosak. Egyes témák még a Képzelt Városnak is jól állnának. Szépen csordogál a nóta, hogy aztán a 4. perc körül felpörögjön, begyorsuljon. Tipikus posztos szerkezetű darab. A metalhoz nem sok köze van. Akusztikus gitáros akkordbontással indít az As a Pilgrim, majd dallamos doom-death-be vált a nóta. Igor hozza a rá jellemző extrém vokált, a gitárosok pedig a Greg Mackintosh iskola tananyagát mondják fel jelesre. Féltávnál visszatér az akusztikus gitár, befut a villamos és érkeznek a tőlük megszokott dallamos, szinte fütyülhető, roppant minőségi gitárszólók.
Ha tiszta énekkel lenne előadva a dal, akkor jól mutatna a Paradise Lost Icon, vagy Draconian Times lemezén. Az Out of Nest szintén a melodikus gitártémákra épít, bár a szaggatott riffelést sem nélkülözi. A “balalajkázós” játék pedig újból posztos stílusjegy, igaz esetükben autentikus orosz megoldásnak is tekinthető…
Közép tájt a riffek, a szólók, a bőgőtémák mind-mind élményszámba mennek!
A Missing Day kezdését bármelyik stílusalapító “gyászhuszár” alakulat megirigyelhetné! A My Dying Bride, a korai Katatonia, vagy a már említett PL sem tudná jobban csinálni. A fátyolos, enyhén Pink Floyd-ízű tiszta éneket is jól hozza Igor. Gyönyörű nóta!
Csakúgy, mint a szintén dallamos vokállal operáló Clocks.
Kérem szépen, ez a Nikitin “gyerek” megtanult énekelni! A Gilmour-os szóló meg… Csodás!

Az album egészére elmondható, hogy jól kidolgozott, szépen megírt melódiák, harmóniák hallhatók rajta.
Érzések, hangulatok keltéséből/átadásából is jelesre vizsgázik az orosz csapat.

Szerintem azok is tegyenek egy próbát a lemezzel, akik ódzkodnak az extrém vokáltól, mert a Yellow azzal együtt is befogadható. Nálam előlépett a kedvenc The Morningside opusszá.

Author: oldboy
Solitude Productions 24.10.2018, 11:38
Review
Hammerworld
7/10

E név alatt 2006 óta m�ködik ez a moszkvai zenekar, de ha a korábbi névváltozatokat is tekintjük, akkor már 1993 óta aktívak. Az elsô album 2007-ben jelent meg, s azóta néhány évente elôjönnek valamilyen újdonsággal. A Letters From The Empty Towns címû elôzô album nem gyôzött meg, de a furcsa, ugyanakkor rokonszenves borítójú Yellow már pozití- vabb képet mutat.
A négytagú zenekar nem váltott irányt, csak éppen, úgy tûnik, most jobb ötleteket szedtek össze az aktu- ális lemezhez. A hét számot tartalmazó albumnak az a határozott érdekessége, hogy ugyan van benne ének, mégis instrumentálisnak tûnik. Mintha eleve ilyennek készült volna, de aztán „véletlenül” belekerült néhány énektéma. Meg kell mondanom, hogy az esetenkénti hörgések túl sokat nem tesznek hozzá az anyaghoz, de a néhány dallam sem módosítja érdemben a végeredményt.
A nóták zömében végig hallhatjuk, ahogy a szólógitár bontogatja a dallamokat, harmóniákat, kellemes szó- lók bomlanak ki, s ez a megközelí- tés mondatja velem, hogy a zenekar vélhetôen ének nélkül is teljesnek tartotta volna a lemezanyagot. Az album hallgatása közben többször is eszembe jutott az Agalloch neve (feloszlá- suk számomra az év csalódása), valamint a Paradise Lost. Mindkét csapat hatással volt az oroszokra; a hangulat, témáik melankolikus merengése, az ôszi parkok, tájak képét elénk táró zene magán viseli a két neves zenekar befolyását.
Nem vitás, kellemes ez zene, viszont hiányzik belôle az az „isteni” szikra, ami pl. az Agalloch lemezeit olyan egyedülállóvá és felejthetetlenné teszi. Mindenesetre a The Morningside sem tucatzenekar, csak kissé össze kellene fogni a mûveiket.

Author: M.P.
Solitude Productions 24.10.2018, 11:38
Review
Fetid Death
9/10
31.05.2016

Yellow is the fourth album from Russian melancholic doom metal act The Morningside. I have been following The Morningside ever since hearing their wonderful debut, The Wind, the Trees and the Shadows of the Past, a beautiful love letter to nature seen through the eyes of dour Russians.

Unfortunately, nothing has ever lived up to what The Wind… was; their sophomore album, Moving Crosscurrent of Time, was decent, but it did not grab me in the same way. After a five year silence, two years ago, The Morningside released their third album, and I was extremely excited, having ample time for The Wind… to achieve legendary status in my mind. Letters From the Empty Towns, however, almost crushed my interest in the band. I don’t know what happened with that album, but it fell extremely flat, not only for myself but many of the band’s long-time fans. The shift in their iconic sound was ill-founded, and resulted in something that felt soulless.

And here we are, just two short years later, with the band’s response. To be honest, when I first saw the album cover and read the album title, I was sure that this would be another foray into the territory that made Letters… such a let-down. I even stopped listening after hearing the first song. It didn’t grab me, and so I moved on. Happily, some other fans assured me that The Morningside had returned to their earlier sounds and the album was a true follow-up to their first two. And they were exactly correct about that. Yellow is what I have been waiting for from The Morningside.

I mentioned that the first song did not impress me on my first listen, and now I must ruefully tell you that it is perhaps my favourite song on the album. “To The Last Point…” opens Yellow with a completely instrumental piece, one that if I’d have been paying attention properly, would have alerted me to what this album would contain. If you know The Morningside, you too will hear echoes of “The Shadows of the Past” from their debut. The first few notes of “To the Last Point…” seem to directly reference that song, but only for a few bars before quietly transforming it into a new melody. It’s beautiful and I think the reference demonstrates a depth of self-awareness in The Morningside.

As the album continues, the band adds more of the elements that make them who they are. The second song “As A Pilgrim”, brings in their unique harsh vocals, which could be explained as black metal vocals, although they are more like a high-pitched snarl. “As A Pilgrim” also changes the guitar tone to one more characteristic of the band’s previous work, almost sounding like they could be from a classic rock band. The way The Morningside pairs this “old fashioned” sounding guitar with their higher picked notes that normally soar over a song has always appealed to me. It is only on the fourth song, “Missing Day”, that they finally bring out their clean vocals, one of key pieces in The Morningside’s melancholic sound. The mild accent on the English lyrics works perfectly for me; I always love it when I can hear the accent of a person while they sing.

My main complaint is that the album is far too short. I feel like they had much more they wanted to put into this album, and that there could have been so much more. The final two songs “Clocks” and “…Then He Walked” are shorter and pack less punch than what preceded them, leaving the album to kind of drift off quietly. “…Then He Walked” is brilliant, don’t get me wrong. It’s an instrumental jam that has something that I’ve always loved from The Morningside, kind of an extended guitar solo that lasts a really long time, it’s just clean notes piled up on top of the other and it’s a very great ending. But it’s the kind of ending that leaves you unsatisfied because you need more, so you end up starting the album from the beginning again.

I am really surprised and delighted with Yellow. It really does take me back and I think this is the sound that The Morningside excels at. I don’t know how the wider audience feels, but for me, more of this please!

Author: Crono
Solitude Productions 24.10.2018, 11:38
Review
Terroraiser
9/10

Начавшись с кристально-прозрачного инструментального трэка “To the Last Point…” альбом переходит в более тяжелую стадию, возвращая во время расцвета дэт-дума с некоторой долей готики – мне определенно почудились интонации первых работ Paradise Lost. Однако более резкий вокал сводит на нет кажущуюся облегченность материала, придавая ему некую суровость, без которой лично я себе такую музыку не представляю. Очень щепетильное отношение к деталям заставляет признать за музыкантами THE MORNINGSIDE не просто талант, но и серьезную профессиональную выучку. На самом деле в своем жанре – великолепный альбом, который наверняка придется по вкусу сторонникам жанра.

Author: Thrashmentor
Solitude Productions 24.10.2018, 11:37
 Назад
1 2
Вперед 
Написать отзыв

Все лейблы