Steny Lda (Стены Льда) - Белое Безмолвие (White Silence) (CD) Digipak

post metal, Slow Burn Records, Slow Burn Records
14 reviews Write a review
533.33 Р
Digi CD
Price in points: 800 points
BURN 018-14D x
Out of stock
With the second album Steny Lda presents 8 tracks dedicated to power of cold, northern and antarctic nature and grandeur of eternal winter. For fans of atmospheric metal.The first 100 copies of the album come as a strictly limited digipack!

Tracklist:
1 Фордевинд 5:24
2 Ледяной шторм, несущийся над землей 10:50
3 В лучах черного солнца 4:45
4 Свинцово-серые облака, исчезающие за сумеречным горизонтом 3:05
5 Дрейфующие в тумане айсберги, несущие гибель и разрушение 8:54
6 Бескрайние снежные просторы, освещаемые сиянием вечнохолодных звезд 4:38
7 Сопротивление и смерть 5:15
8 Холод земли 13:04

Artist:
Steny Lda (Стены Льда)
Artist Country:
Russia
Album Year:
2014
Title:
Белое Безмолвие (White Silence)
Genre:
post metal
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Digipak
Label:
Slow Burn Records
Cat Num:
BURN 018-14D
Release Year:
2014
Barcode:
4 627080 610583
Country Of Manufacture:
Russia
 Prev
1 2
Next 
Review
Ave Noctum
6.5/10
05.09.2014

The infinite joys of throwing Russian track titles at Google Translate and watching it explode is tempered somewhat by the bleak, monosyllables that emerge from it. Lumps of wording like “Stern Wind”, “Ice Storm, Ball Above Earth”, “In Black Sun Rays” and “Endless Snowy Expanses, Illuminated Radiance, Eternally Cold Stars” still resonate despite their cumbersome quality.

It’s no surprise then to discover that the PR blurb professes this to be a thematic work exploring “the power of cold, its northern and Antarctic nature, and the grandeur of eternal winter”. That thought is drilled home by the album inlay of snapshots of sailors fighting raging seas and glacial locations. Obviously, it’s something of a disappointment then to discover the music feeling so luke-warm. The seemingly endless, subtly shifting synth backdrops are austere in tone but the string work is rich, plump and vibrant and the drums patter along at an untaxing, gentile pace.

Swimming in the same post-metal waters as bands like Russian Circles, Isis and Red Sparowes, Beloe Bezmolvie (or White Silence) opens up with “Fordevind”, a wave-battering crush that confusingly shares its space with calm waters and soft surf. There’s also something enigmatically graceful about the 11-minute “Ledjanoj Shtrom…”. From an opening, almost balletic, emotive riff to the 3-minute directionless, warbled ending the whole ensemble mimics the piece-by-piece joyful storytelling of Russian Circles when their theme demands that they be venturing into the dark, forbidding spaces of Cult Of Luna.

Wonderfully, just as you think the album has run adrift, the wreck breaks on these twin glacial outcrops – the blunt death metal of “Svincovo-Serye Oblaka…” and the doomy “Drejfujushhie V Tumane Ajsbergi…” Here, the beast finally roars and beneath all the clamouring, the crafty score finally reveals its blackened soul.

It’s intriguing that Sterny Lda seem to have no problem with emotion when it comes to dishing out the hard and fast tracks – “Beskrajnie Snezhyne…” and “Soprovtilenie…” are both songs that successfully kick up a storm. However, when they need to apply a more delicate touch to extract a different emotion they do struggle – You’d hope that conveying the psychological torment of the bleak and the endless wastelands of the Artic might be something to get your teeth into, yet “Holod Zemli” is frustratingly a somewhat toneless, sluggish and ultimately hollow attempt when compared alongside that of others.

Some good, some bad and something of a sheep in wolf’s clothing then, but ignore the theme, look deeper and you’ll still discover plenty to get your teeth into.

Author: John Skibeat
Slow Burn Records 27.06.2018, 11:13
Review
The Pit of the Damned
7/10
20.09.2014

Cosa aspettarsi da un album intitolato “Silenzio Bianco”, da una band il cui nome significa “Muro di Ghiaccio”, e il cui, peraltro splendido, artwork mette in fila fotografie di mari ghiacciati e iceberg, rigorosamente in bianco e nero? Detto che ogni informazione supplementare bisogna sudarsela, essendo tutto (dal nome della band a i titoli dei brani e alle note di copertina) scritto in cirillico, vado in cerca di approfondimenti e trovo la recensione che il buon Franz fece dell’esordio del quintetto russo, datato 2010, allora promosso con riserva. Schiaccio play e vengo investito dall’equivalente musicale di una tempesta artica: muri di chitarre post hardcore e ritmiche serratissime, intervallate da momenti più riflessivi di stampo post rock e quindi nuove accelerazioni maestose, sottolineate da tastiere solenni e vocals sofferte e furibonde. Una bomba. Peccato che il resto del programma mantenga solo in parte le promesse fatte nei cinque minuti furiosi e drammatici del primo brano, “Fordevind”. Già, perché da qui in poi, gli Steny Lda propongono un post/sludge dalle forti componenti cinematiche ma che perde molto potenziale allorché decide, e lo fa per buona parte del programma, di rimanere soltanto strumentale. Come già rilevato nell’esordio, anche qui infatti l’impressione è che molte delle potenzialità della band vengano meno quando non supportate adeguatamente dalla voce. I tre brani successivi, infatti, mettono in fila in maniera diligente tutto l’armamentario classico del genere, come insegnato negli anni da gente come Isis e Russian Circles, il tutto incastonato sullo sfondo di quello che, come suggeriscono i titoli, sembra essere il tema portante del lavoro, ovvero il ghiaccio. Peccato che la personalità avvertita nel pezzo di apertura qui si perda e così diventa davvero difficile distinguere l’incedere lento dei 10 minuti di “Ice Storm, The Earth Ball” da quello di un qualsiasi altro brano prodotto da una delle tante band post/sludge strumentali. Quando sembra che le cose debbano incanalarsi per il peggio, ecco però che l’album sterza decisamente a partire dalla traccia numero 5 “Drifting Icebergs in the Fog, Causing Destruction and Destruction “ (metto solo la traduzione dei titoli, che già sono lunghi di loro…) che, guarda caso, vede il ritorno delle voci che innalzano immediatamente l’asticella dell’intensità emotiva. Intensità che i cinque riescono a mantenere alta più o meno fino al termine dei 12 minuti della conclusiva “Cold Earth” (quando si dice avere un chiodo fisso…), dove veniamo salutati dal suono di un vento gelido che spazza le lande desolate del nostro animo. Alcune cose ottime, altre decisamente meno. La direzione è giusta, adesso sta a loro imboccare con più decisione il bivio, sperando che facciano la scelta migliore. Adesso però vado a mettermi un maglione pesante.

Author: Mauro Catena
Slow Burn Records 27.06.2018, 11:13
Review
Femforgacs
9/10
03.10.2014

Mostanában három instrumentális kísérleti rock/metal zene is nálam landolt a beérkező anyagok közül. Nincs a dologban szándékosság, szimplán így alakult. Igaz, ez utóbbi lemezen van pár sornyi szöveg
Az oroszok nagyon rájöttek valamire. A GS Productions, és most már a Slow Burn is ad ki professzionális gyári CDket 100 darabos példányszámban, aminek a hogyanja rejtély, hiszen 300 darab alatt ezeddig ez nem volt gazdaságos… Náluk még ez is lehetséges.
Jelen anyag egy moszkvai progresszív metal trió második lemeze. Az eredeti írásmód szerinti Стены Льда annyit tesz oroszul, hogy Walls of Ice, vagyis Falak jégből. A korong címe pedig Белое Безмолвие, vagyis White Silence – Fehér csend
Trió, de a Metal Archives említ még két további tagot – a dobost és a basszert. A Facebook oldalukon viszont eleve öt név van – a MA feltöltő tévedett volna?

Az első húsz perc nagyjából egy lágy utazás a messzi észak havas / jeges tájain, szépen melodizált és okosan aláfestett témák segítségével, a lemez címével tökéletes összhangban. Hanem aztán a negyedik The Lead-Gray Clouds Disappearing Behind the Twilight Horizon című – cikket hosszabbra segítő – darabban ízelítőt kapunk a hófúvásból is (nem tudom, ki fordította angolra, de nem teljesen helyes). Hatásos és izgalmas váltás, pont mielőtt sok lett volna az andalgásból. Nem mintha különösebben idegesítő lenne, szívesen hallgattam azt is.
A hatodik dal, a The Endless Snowopen Spaces Shined by the Light of Forevercold Stars (köszi!) az egyik kedvencem az anyagról. Lendületes három perc, erőteljes, nagy sodrással, jó basszustémákkal. Majd a következőben rövid blastbeat betéteket is hallunk. Erről eszembe jut az, hogy a blastelés is kezd divat lenni. Mindegy…
Az utolsó monumentális számban viszont időnként hamis a szólógitár, amit nem értettem igazán, bár annyira nem zavart…

Döbbenetesen megszólal tehát a basszusgitár, és ez állandó szajkózást kíván, hiszen a progmetal zenekarokon kívül a metal műfajban ez nem olyan gyakori jelenség. Sok hangmérnöknek kell hajlott korba érni ahhoz, hogy leessen a tantusz azt illetően, hogy a brutalitást nem a gitár fogja megadni, hanem a dörmögő négy(-öt-)húros. A zenészekről nem is szólva… “Szójjjon jó brutálul a gitár!” – hallom a gitárosok jelmondatát. Na persze.
A szintetizátor valódi hangulatokat fest, szépen meg van tervezve, izgalmas hangszíneket vonultat fel, és ez kellemes meglepetés volt számomra, hiszen progos körökben ismerős az elrettentő jelenség, amit a vijjogó, szólógitárra hajazó szintihangszínek okoznak, és mely jelenség egyik éllovasa Jordan Rudess. Hát az igazi varázslatokat váró zenehallgatóságot megnyugtathatom, hogy itt ilyesmiről szó sincs. Markolható az atmoszféra, és nem tűnnek fel Lisztet utolérni akaró futamok sem (ez értendő a többi hangszerre is, a zenészek nem alacsonyították le magukat odáig, hogy pusztán a technikával próbáljanak elérni hatást).
Talán éppen a tegnap megírt cikkemben említett dologról lehet szó ismét, miszerint a keleti mentalitás a nyugalomra való törekvés jegyében fogant meg… Nem rohanunk sehová, ízlelgetjük a témákat, és figyelünk a saját benyomásainkra.

Az a jó az instrumentális muzsikákban, hogy hallgathatóak zeneélvezet céljából, de elférnek a háttérben is, ha épp üvölt a csend. Mivel emberek vagyunk, az emberi hang az a része a zenéknek, amit a legnehezebb kikapcsolni, ezért annak van a leginkább vérszopó hatása, az fárasztja el leginkább az agyat. Pláne, ha bruce dickinsoni sűrűségben van jelen (elismerve az úr érdemeit természetesen).

Tetten érhető egy jókora adag érzelem-átadási szándék az orosz brigádnál. Tisztességesen megírt anyag ez, olyan fülek számára, akik szeretik a jó megszólalást, és nem riadnak vissza egy leheletnyi, de még nem szirupos modoroskodástól sem. A borító ötletes, bár nem eltúlzott. Leginkább a lemez ambient / elektronikus részeivel cseng össze, de sok esetben a gitár fájdalmas dallamai is a hosszú északi nappalokat vagy éjszakákat juttatta az eszembe, mikor a csontig ható fagyban áll egy ember a dombtetőn, és nézi az óceánt, vagy a közelgő felhőket…

Author: Nagaarum
Slow Burn Records 27.06.2018, 11:13
Review
Darkview
7/10
28.05.2014

Steny Lda, wat zoveel betekent als “muren van ijs” is een Moskovische postmetalband die met ‘Beloe Bezmolvie’ (witte stilte) aan haar tweede album toe is.

Hoewel de titels allemaal in hun landstaal zijn, ga je lang morgen mochten op enkele woorden Russisch, aangezien dit een grotendeels instrumentale bedeoning is. Hier en daar duikt er uit het niets een onverstaanbaar geschreeuwde flard tekst op, maar daar blijft het toch tot beperkt Daardoor leg je natuurlijk snel de link naar bv Pelican en vooral Red Sparowes, waar ze me heel sterk aan doen denken. Waar die laatste echter vooral beelden oproepen van de menselijke vernielzucht , laat Steny Lda zich in de eerste plaats inspireren door de ijskoude, bevroren landschappen van hun thuisland. Misschien moeten ze eens samen een plaatje maken met Immortal….

Author: Samoht
Slow Burn Records 27.06.2018, 11:12
 Prev
1 2
Next 
Write a review

All Labels