Astral Sleep - Unawakening (CD)

Review
Kronos Mortus
8/10
28.01.2009

Mostanában egyre gyakrabban van olyan borús, magába fordulós idő odakinn, mely ideális az olyan zenékhez, mint amilyet a finn illetőségű Astral Sleep játszik. S mint hogy jómagam is gyakran vagyok ehhez a zenéhez megfelelő hangulatban – főleg a statisztikák által megállapított „év legborultabb napján”, azaz január 21-én – feltettem lemezjátszómba az Unawakening albumot. Egyre inkább kezdek nyitni a doom műfaj felé, ezért ezzel a lemezzel kapcsolatban is voltak bizonyos elvárásaim. Konkrétan sötét, borult hangulatot vártam, mely igazán kifejezi az átlagember érzésvilágát a Karácsonyt követő holt időszakban, némi gazdasági válsággal tetézve. És nem kellett csalódnom.

Ez az a fajta lemez, melyet fölösleges lenne számonként kielemezni, lényegében az egész album egyetlen sötét, borús, depresszív masszává folyik össze, nem túl sok eltéréssel az egyes dalok között. Be kell tudni fogadni, amely személy szerint nekem viszonylag könnyen ment, de ez persze teljesen hangulattól függ. Odakinn az eső, a köd, a hideg, mind-mind segíti ennek a zenének a befogadását, természetesen az igazi januári hangulattal fűszerezve. Már a nyitó nóta is baljóslatúan kezdődik, és ez a későbbiek során még inkább borúsabbá, sötétebbé válik.
Az öt nótában hallhatunk suttogást, nyers, mély hörgést, tisztán hangzó mély éneket, különféle zörejeket, zajokat, beteges sikolyokat, de még sirályvijjogást és lágy tengerzúgást is. A gitár hol nyugisan, lágyan, akusztikusan szól, hol pedig nyersen és súlyosan megdörrenve. Ebből a kiábrándítóan rideg, sötét világból nincs menekvés: könyörtelenül magával ránt és nem ereszt. Kétségbeesetten döbbent rá a kemény valóságra: az ember eltávolodott a természettől, gépeket hoz létre, melyek ugyan az ember által megjavíthatóak, ám ha maga az ember vész el, azt már csak a mindenható Természet élesztheti újjá. Az álmok világa sem feltétlenül hoz megnyugvást, nem biztos, hogy utunkon oda érkezünk, ahová elindultunk.

A finn zenészek kivételesen sötét anyagok alkottak, mely sűrű masszaként ragad a hallgató agyába, felnyitja a szemét azokra a dolgokra, melyek fölött az áltag ember könnyen elsiklik. Hallgassuk meg ezt a lemezt, ha kellőképp felkészültünk erre a hangulatra, és garantált, hogy január 21-e nem csupán egy napig, de örökkön örökké tartani fog, míg a sötét álmok fogva tartanak minket.

----------------------------------

ENGLISH VERSION:

Nowdays there’s been a kind of weather outside that is perfect for listenning to such music that Finnish Astral Sleep plays, grey and gloomy. And as I’ve also been in such a mood myself lately – especially on the „most depressing day of the year”, the 21st January – I put Unawakening to play in my recorder. Lately I’ve been more into doom, so I had expections related to this album. I expected dark, gloomy atmosphere, which is truly expressing humans’ mood around this dead period of the year after Christmas, with a little bit of economical crisis too. And I didn’t get disappointed.

This is the type of album that should not be described song by song, the whole album is a mass of darkness and depression, with not much of difference between each songs. One must accept it, for me it was rather easy this time but it really depends on mood. Outside, there’s rain, fog and cold, and they all help to accept this music, with a flavour of real January atmosphere. Even the first song starts in a depressive way and later on it turns even more like that, darker and gloomy.
In the five songs we can hear whispering, raw, deep growling, deep clean vocals, different noises, voices, sick screams and even seagulls and soft sea sounds. The guitar is both soft and hard at certain parts. There’s no escape from this cold and dark world: once it captures, it no longer releases. It shows the hard reality: humans got really far from nature, they create machines that can of course be repaired by them, but if the humans themselves get lost, they can only be brought back to life by Nature. The world of dreams does not necessarily bring peace, there’s no guarantee that we arrive to the destination we wanted to.

The Finnish musicians created something really dark, sticked into the listener’s mind, getting the eyes opened to things that humans mostly don’t pay attention to. Listen to this album if we’re prepared enough, and then it’ll make sure that the 21st January is everlasting, until the dark dreams keep us in slavery.

Author: Lemezismertetők