Ea - Au Ellai (CD)

epic funeral doom, Solitude Productions, Solitude Productions
34 Отзыва Написать отзыв
533.33 Р
CD
Цена в баллах: 800 баллов
SP. 033-10 xn
В наличии
+ −

Третий альбом таинственной группы соединил в себе музыкальную концепцию, заложенную в предыдущих альбомах: возвышенную воздушность «Ea Taesse» и суровую мрачность «II». Неповторимая атмосфера Ea соединила в себе эпический funeral doom с атмосферным эмбиентом, добавив к общему полотну заметное влияние классической музыки. Меланхоличное фортепьяно, красивые протяжные соло-гитары и хоровые подкладки создают монументальный памятник ушедшим цивилизациям, чьим олосом является самобытная и яркая музыка Ea. Завершение трилогии Ea – это начало пути к истокам Мира.

Треклист:
I Aullu Eina 23:47
II Taela Mu 10:01
III Nia Saeli A Taitalae 18:08

Артист:
Ea
Год альбома:
2010
Название:
Au Ellai
Стиль:
epic funeral doom
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Jewel Case
Лейбл:
Solitude Productions
Кат. номер:
SP. 033-10
Год издания:
2010
Страна-производитель:
Russia
 Назад
1 2 3 4
Вперед 
Review
Aristocrazia
17.05.2010

Gli Ea sono una di quelle realtà che dopo due sole release fanno pensare: è uscito il nuovo? Lo compro.
Perché esserne così sicuri? La risposta è alquanto semplice, la direzione sonora intrapresa dal combo funeral doom è nota, si attiene ai canoni del genere sfruttando però quella vena melodica imponente costituita da un lavoro epicheggiante e malinconicamente oscuro dei synth e dai preziosi assoli che allungatamente dolciastri arricchiscono le composizioni rendendole uniche.
Certo il genere vanta sin dai primi vagiti con i Thergothon formazioni di valore come Shape Of Despair, Evoken, Skepticism o Esoteric, ognuna di queste ha dato o continua a dare contributo al catacombale movimento, bene, gli Ea adesso fan parte di quest' élite.
Il terzo capitolo intitolato "Au Ellai" presenta tre tracce per la durata di oltre cinquanta minuti, l'ascolto come sempre non è dei più agevoli e chi non sia abituato a tali sonorità avrà difficoltà sin da subito trovandosi di fronte una mastodontica "Aullu Eina". Ventitre minuti che fra lentezza estenuante, sofferenza trascinata e un growling che appare secco e sconfortante vi condurranno sulle rive di un fiume di dannazione dove il solo tempo è sovrano inesorabile nel dilatato e annichilente trascorrere.
"Taela Mu" prende il via con le note tetre di un piano su cui lentamente i synth prenderanno il sopravvento, un incedere etereo che verrà interrotto dall'entrata vigorosa seppur costantemente legata ad andature rilassatamente profonde, è la voce ancora una volta a inframezzare l'atmosfera compressa dentro una bolla grigia senza via d'uscita che gronda gocce di pressante malessere, il piano sul finire farà ricomparsa scandendo note malsane, cantilenanti prima di dar spazio alla traccia successiva "Nia Saeli A Taitalae".
Ultima ma non per valore, né tanto meno come durata, affronta il viaggio funereo arrancando fra lo spettrale e l'inquietante, sfrutta ancora una volta il valore importante che le linee melodiche di chitarra riescono a infondere caratterizzandola per intensità ed espressività sensoriale, il complesso che si muove all'interno di "Au Ellai" non ha che il compito che stendervi, ipnotizzare i vostri sensi guidandoli verso luoghi alternativi alla realtà quotidiana, esplorare i territori dove il dolore e il ricordo che può far davvero male riaffiorano mai per puro caso.
Ambientazione e ascolto suggestivo quello che gli Ea ci mettono a disposizione, conferma che la band (di cui per altro rimangono ancora sconosciuti i membri e non esiste uno space o altro sito ufficiale) è in uno stato di grazia che pare non avere termine.
Gli appassionati non si facciano scappare la nuova uscita, "Au Ellai" attende d'avere il suo personale angolino nella vostra collezione.

Author: Mourning
Solitude Productions 17.05.2010, 19:50
Review
Gitarzysta Magazyn
6/10
14.05.2010

Za EA stoją wielce tajemniczy muzycy. Ukrywają swą tożsamość, a wytwórnia twierdzi nawet, że nie zna ich narodowości. Być może porozumiewa się więc z zespołem za pomocą medium, a ewentualne przelewy wysyła na sekretne konto na Kajmanach. Wszystkowiedząca internetowa metal-encyklopedia podaje z kolei, że EA pochodzi z Rosji, co, zważywszy na miejsce siedziby Solitude Productions, może mieć sens.
Głowy w każdym razie nie dam, bo jeszcze może mi się przydać. Zresztą, tyle tu tajemnic, że nie można wykluczyć, iż kapela powstała z inspiracji tajnych służb, a prawdziwy cel jej działania znany jest tylko wąskiej grupie wtajemniczonych. Aż się prosi o komisję śledczą. Tak czy owak, z bookletu zarówno tej, jak i poprzedniej płyty wiadomo (choć może to tylko zasłona dymna skrywająca prawdziwe zamiary zespołu), że EA opiera się na sakralnych tekstach starożytnych cywilizacji, które powstały w martwych językach i odtworzone zostały w wyniku badań archeologicznych. Pachnie to wszystko jakąś masonerią, a przynajmniej tajnym stowarzyszeniem znudzonych studentów archeologii.

"Au Ellai" to ostatnia część muzycznej trylogii, może więc wyczerpują się już zapasy starożytnych źródeł. Albo stłukła się reszta glinianych tabliczek z tekstem klinowym. Ponad pięćdziesiąt minut muzyki zgrupowano w trzy utwory. Świadczy to o wyraźnym kompozycyjnym rozpasaniu, bowiem poprzedni krążek zawierał ledwie dwa. To właściwie jedyna wyraźniejsza różnica między obydwoma albumami, bo ich muzyczna zawartość nie różni się zanadto, chociaż "Au Ellai" sprawia wrażenie jeszcze bardziej onirycznego. EA w dalszym ciągu para się melancholijnym doom metalem. Długość kawałków może mylnie sugerować funeralową nutę, ale to zdecydowanie błędny trop. Tu na pierwszym planie umieszczono wszechobecne klawiszowe tło, a do tego dźwięki fortepianu i chóry, zapewne także wygenerowane z parapetu. Rockowe instrumentarium przesunięto na dalszy plan. Także growling pojawia się raczej sporadycznie. Sporo tu światła i przestrzeni, sporo patosu, za to zero mroku i prawdziwego ciężaru. Zespół stawia na klimat i w swojej kategorii robi to nieźle. Mam jednak poważne wątpliwości, czy poza koneserami tego rodzaju grania znajdą się chętni na przygodę z EA. Poza tym, krążek ten może działać niczym dobry środek nasenny, bo dzieje się w nim mniej więcej tyle, ile w odcinku teletubisiów. Nie zasypiam, ale szczególnej ekscytacji też nie czuję. Czuję za to, że to, co zespół miał do powiedzenia, można było zamknąć w znacznie krótszej formie.

Author: Szymon Kubicki
Solitude Productions 15.05.2010, 03:52
Review
Metal Integral
17/20
28.04.2010

Training highly enigmatic, EA tracks since now three albums towards a fundamentally Funeral Doom Ambient and lyrical. From the first, gravity keeps EA rhythms and hoarse vocals - also relatively uncommon, with priority given to the instrumentation. Of the second, EA implements tasteful and intemperate for almost mystical atmosphere.
To enhance its recipe, EA takes its time, judge by yourself: 23 minutes for Aullu Eina, Taela Mufor 10 small, 18 to Nia Saeli A Taitalae. Anyway, listening to 891 053 can not be conceived in one go, like any initiatory journey worthy of the name. 891 153 891 253 What it takes to dive and bring the listener into his horizons as weighty as lyrical? Side hell riffs telluric, the rhythmic lead, crushing the tempos slow. Side air, arpeggios, keyboards, vocals are very present, very simple in their bill but arranged with a particularly about. This divine mixture is enhanced by a production sufficiently clear and powerful, even more can be made for mixing. Au Ellai has a vision and, better yet, a talent. Not to be missed.

Author: Alain
Solitude Productions 29.04.2010, 19:50
Review
Pavillon 666
8.5/10
26.04.2010

Ea est sans doute l'un des groupes les plus mystérieux que le doom ait engendré. Aucune information nulle part sur cette entité, ni sur les musiciens qui la compose, ni sur sa date de création, ni même sur son pays d'origine. Rien, si ce n'est que tout son concept se baserait sur les textes sacrés d'une civilisation disparue, dont le langage aurait été reconstitué à partir de fouilles archéologiques. De ce concept intriguant et fascinant, Ea en a tiré une trilogie, dont ce « Au ellai » semblerait être le dernier volet.

Et à l'écoute de ces 51 minutes de funeral doom mystique, une question me taraude: peut on réellement considérer chaque album d'Ea comme une entité à part entière ou les trois albums ne forment ils qu'une seule et même œuvre? Cette réflexion peut paraître étonnante, mais quelques explications vous la feront voir sous un autre angle.

Le mystère entourant le concept d'ea n'a d'égal que celui qui entoure sa musique. Foncièrement ancré dans l'héritage du doom funéraire, Ea ne présente aucun caractère révolutionnaire. Sa musique est en fait un subtil mélange de la dureté d'Evoken, de la touche mélodique de Mournful congregation et du raffinement de Shape of despair. Bien d'autre l'ont fait auparavant, mais Ea est parvenu à développer sur ce socle connu, une aura bien personnelle, nous faisant voyager dans un univers singulier, onirique et intemporel.

Au délà des murs de guitares rampantes, des rythmes ralenti à l'extrême et des growls profonds (assez peu présents d'ailleurs, priorité étant donnée aux plages instrumentales ou ambiantes), Ea incorpore nombres d'éléments enjôleurs destinés à parfaire l'ambiance mystique des compositions. Nappes de piano ou d'orgue, tintement de cloches et chœurs ambiants sont autant d'arrangements réussis, parfaitement intégrés aux très longues compositions (3 titres pour 51 minutes) qui se faufilent dans votre esprit sans structure bien définies. Ea semble ne pas avoir opter pour un schéma de composition arrêté, mais préfère laisser libre court à chaque morceau pour créer sa propre identité, tout en conservant cette atmosphère occulte, ultime témoignage des ces civilisation disparues. Et qui dit disparues, dit tristesse, mélancolie... et Ea n'en manque pas, au travers des éléments sus cités, mais surtout à travers ses sublimes mélodies de guitares qui hantent le disque du début à la fin. La guitare lead déploie des merveilles d'émotion et quelques solos renversants de spleen ponctuent des morceaux déjà très attristés. C'est d'ailleurs à mon sens la seule chose qui ait un minimum évolué depuis « Ea taesse », les compositions semblant encore plus mélodiques que par le passé.

On pourra reprocher à Ea de ne pas avoir évoluer depuis ses débuts, tout au plus d'avoir légèrement accentuer son coté mélodique, mais c'est justement cette fausse impression de stagnation qui me fait penser à une seule et même œuvre. Car repris ensemble, les trois disque d'Ea étonnent par leur cohérence, leur souffle épique commun et leur beauté exacerbée par une écoute continues. Parfaitement unique, cette trilogie n'est sans doute pas destinée à être scindée.

Si l'on prend « Au ellai » isolé de ses prédécesseurs, ce disque ne pourrait paraître qu'un simple bon album de funeral doom de plus, n'apportant que peut de chose dans la discographie d'Ea, malgré ses indéniables qualités. Mais considérant l'oeuvre d'Ea dans sa globalité, rarement un groupe de funeral doom n'aura exprimé tant d'émotion et de cohérence dans sa musique. « Ea taesse » avait posé les bases de ce mystérieux concept en reprenant les canons du funeral, « II » n'avait fait que conforté le savoir faire de ses géniteurs et « Au ellai » apporte enfin la clé pour appréhender à sa juste valeur le talent d'Ea.
Il serait triste qu' « Au ellai » soit effectivement les derniers disque d'Ea, mais d'un autre coté, ce groupe nous laisserait ainsi une trilogie forte et unique, inoubliable.

Author: Oceancloud
Solitude Productions 26.04.2010, 21:48
Review
Antichrist Zine
8/10
23.04.2010

Mysterious EA from Russia recorded new album, which should be heard with attention. Band’s ideology is pretty interesting, sung in ancient language (dead language), I do not know how musicians decided to put such ideas, but I have to admit, they do it very well. Yu know, think out something interesting is not so hard, but this is hard to put those ideas to life, record interesting music… And EA did decent job, even in spite of their music doesn’t have HUGE obscure feelings like that language have to have (you know, ancient times were pretty mysterious and “brutal”). Well, what we have over here. This is doom metal, sometimes sounds like funeral one, and all made with great approach. Slow music with such cosmic atmosphere and with something magnetic inside, something very catching for attention, thx those deep feelings and moods which we can see during listening to “Au Ellai” and which hold your mind close to dead state… I like this piece of obscurity, and I’m dare to say this album could be one of the top albums into doom metal scene, as this is not usual death/sorrow oriented album, but this is something deep, something hidden and something mysterious for our minds (as well as for musicians’ minds of course). They saw music in such way, and I’m agree with them, as they did pretty good work. “Au Ellai” recommended for those listeners who would like listen to something new in its conception. Beautiful, slow and mid-paced music, metal of ancient doom.
Solitude Productions 24.04.2010, 00:48
Review
Mtuk Metal Zine

Ea are a doom band from Russia and one with lofty ambitions at that. Their lyrics have been written utilising dead languages that have been recreated on the basis of archaeological study so that the voices of ancient civilisations can speak to us across the intervening centuries. ‘Hey baby let’s party’ this ain’t – musically, lyrically or intellectually. Although to be honest the use of these dead languages does mean I am left completely in the dark as to what the ancients might have been trying to say, so maybe they were just suggesting a few cold ones?

Anyway, enough frivolity, it’s just not fitting when discussing the majestic, monolithic doom of Ea. The studied and sombre tones of these three enormous tracks are very impressive. The guitars shift from note to note like the painful footsteps of some wounded, heartbroken giant, the drums rumble like distant thunder and those ancient words of unknown meaning are intoned with such quiet gravity, like raindrops eroding stone. Keyboards paint broad swathes of melancholic colour across the vast, bleak canvases making the overall effect all the more absorbing.

Au Ellai is only recommended to those who like to feel whole civilisations rising up and dying away again between each drum beat – but if you do like your music slow, gargantuan and drowning in sorrowful emotion then Ea will not disappoint. You can actually feel the day passing, watch the sun seemingly race across the sky, when you’re lost in the epic deserts of Ea so don’t start listening unless you have aeons of time to spare and are in the right mood to drift away.

Author: Chris Kee
Solitude Productions 22.04.2010, 01:37
Review
Kronos Mortus
8/10
18.04.2010

A ’80-as évek elején/közepén több metal stílus bontakozott ki. Ezekben az időkben jött létre a thrash, a speed, a black, a death stb. metal, majd egy idő után a stílusok elkezdtek egymással keveredni, sőt a metaltól teljesen idegen zenei elemek (pl. jazz, rap, funky) is bekerültek a muzsikába, mintegy színesítendő, izgalmasabbá varázsolandó és a falak leomlottak. Bármely stílust vesszük alapul, mindent el lehet róla mondani, csak azt nem, hogy unalmas, egydimenziós.
Vegyük például a doom metalt. Ahány csapat, annyi féleképpen közelíti meg, nyúl hozzá, melynek következményeként a végeredmény mindig izgalmas, páratlan élménnyel ajándékozza meg a hallgatót. A ’90-es évek elején a doomon belül egy nagyon zord, barátságtalan, súlyos „alfaj” fejlődött ki, a funeral doom. Finnország volt a melegágya ennek a muzsikának és olyan csapatok fémjelzik, képviselik eme művészeti ágat, mint az Unholy, a Skepticism, a Shape Of Despair, a Thergothon vagy a norvég Funeral. Ez az a zene, amelyről nem lehet sokat írni, aki ismeri, rajongja a stílust, említett zenekarok munkásságát, gondolkodás nélkül ruházhat be az Ea lemezébe is.

Az orosz csapat harmadik kiadványa az Au Ellai, elődjei az Ea Taesse (2006) és az Ea II (2009) voltak. Ea egy isten az akkád és babilóniai mitológiában, míg a suméroknál Enki néven ismert. Ősi civilizációk szakrális (természetfeletti) szövegei szolgálnak kiindulópontul (ezeken alapszanak a dalok) és holt nyelvet használnak, amelyet archeológiai tanulmányok eredményeinek értelmében teremtettek/élesztettek/alkottak újjá, állítottak elő újra. Titokzatosságba burkolózik a zenekar, hiszen semmit sem lehet tudni róluk, hiába kutattam utánuk, semmiféle információt sem találtam a bandával kapcsolatban. Nem tudom hányan vannak, kik a zenekar tagjai, milyen hangszeren játszanak stb.
Új művük három tétele 52 perc játékidőre rúg, a nyitó Aullu Eina egy 24 perces nóta. Végtelenül lassan hömpölygő gitárok, a végzet hangjain megkonduló dobok, billentyűk, zongora, női ének hangfoszlányok, hörgés hallható a dalokban, tehát a funeral doom összes jellemzője felvonul a szerzeményekben. Az elmúlás, a kín, a szenvedés, a gyötrelem, a bánat, a fájdalom, a gyász megtestesítője a muzsika, ugyanakkor érzelmeket felkavaró hatással is bír. Dallamokkal átszőtt muzsikájuk szerintem nem éri el az Unholy, a Thergothon vagy a Skepticism súlyosságát -megkockáztatom finomabban hangszereltek az Ea témái- a hörgés sem annyira mély és vérfagyasztó, mint ezen bandáknál (az Unholy abszolút etalon számomra), ettől függetlenül depresszív hangulatot áraszt, az életről való lemondást közvetít a lemez.

Csodálatos borítóba csomagolt és a műfajra jellemző vaskos megszólalással bíró korongot kap a pénzéért, aki beszerzi a kiadványt, a funeral doom szerelmeseinek pedig ajánlanom sem kell, tudják mi a dolguk.

Author: Dr. Feelgood
Solitude Productions 19.04.2010, 02:09
Review
Metal Revolution Webzine
5.8/10
04.06.2010

Au Ellai is the final part in a trilogy which started with Ea Taesse and continued with Ea II. While this Russian band’s debut Ea Taesse was light and positive record, its follow-up Ea II was much darker and more severe. Now with Au Ellai the epilogue of EA (Ea is a god in the Akkadian and Babylonian and under the name Enki in the Sumerian mythology.) - trilogy is a path to the roots of the World.

The whole idea behind the creation of this band was that it should be based on the sacral texts of ancient civilizations. Furthermore, the band uses a dead language as a part of their archaeological study. See, this is a very intelligent and dedicated band that knows exactly where they are heading to.

On this new CD the band only included three tracks, but very long and slow ones. It is a down-tempo epic, enigmatic, funeral doom. It is filled with nice atmospherics and ambient elements making it a pleasure to listen to. Since it is a piece of Funeral Doom the band’s mood is pessimistic and with a serious and sorrowful attitude.

One can hear many clean-toned guitar parts that are catchy and melodic too. The vocals however are more death-metal oriented being angry and rasping. Keyboard/piano is the most dominant instrument creating the underlying melancholy and sadness for this kind of music. Furthermore the band includes synthesised violins and other more or less odd effects as they are eager to show-off all of their musical abilities. To times it tends to get a little too-much for me, as it sounds melo-dramatic and confusing. In other words; I think that the band should have focused more on the classic Doom instruments and sounds, rather than creating this messy sound. All of the positive things that I’ve mentioned just earlier are not enough substitutes for lack of direction and structure in theme and music.

If you've heard Ea Taesse and Ea II already, then I would suggest you to complete your collection and give Ea Ellai a chance. However, if you just want to get familiar with this kind of music, then I would say that Ea Ellai is maybe not the most suitable place to begin.

Author: bato
Solitude Productions 07.04.2010, 01:00
Review
Blogger Schizo
30.03.2010

Solitude Productions firmasının son dönemlerde piyasaya sürdüğü albümlerden biri olan “Au Ellai”, Ea’in üçüncü albümü olması mahiyetini taşıyor. Plak firmaları gibi Rusya’dan bizlere merhaba diyen Ea’in eski zaman uygarlarıklarının kullandığı yazılarla ilgilenmesi dinleyiciyi ilk başta biraz şaşırtacaktır. Adını Sümer mitolojisindeki bir tanrıdan alan Ea’in yaptığı çalışma dinleyenlerini epik funeral doom metal tarzında kucaklıyor. Çalışmayı daha dinlenmeden diğer Rus doom metal topluluklarıyla ölçüp biçmek yanlış gibi görünüyor çünkü albümü bir nefeste dinledikten sonra Ea’in başarısına, kalitesine şahit olabiliyoruz. Ea’de büyük bir fark aramaya gerek yok, diğer ekipler arasında küçük farkındalıkları bünyesinde barındırıyor!
Solitude Productions 31.03.2010, 01:58
Review
Minacious Webzine

When I read the name I just wanted to scream "Ea, lord of the depths" at the top of my lungs, which I did and it was fun. But now to the review. Ea is a Russian band and very little is known about this band, all I do know is that they play Funeral Doom and that they have released three albums thus far, and this is the latest one. I have not heard their previous two albums so I can not make any comparisons, but if they are anything like this album I will probably like them. This album contains only three tracks, but they are all very long (10, 18, 23 minutes long respectively) which is not uncommon when it comes to Funeral Doom (both the length and the number of tracks) The music is slow and monotonous Funeral Doom and all which that entails, low-tuned guitars, a buzzing bass, basic drum patterns, deep growling vocals. But they also incorporate violin, cello, keyboard, piano and choirs among others to their music which really add to the dreamlike quality of this recording. This is an excellent album with a real feeling of isolation and a truly dark atmosphere.

Author: Mordant
Solitude Productions 28.03.2010, 18:03
 Назад
1 2 3 4
Вперед 
Написать отзыв

Все лейблы