Frailty - Lost Lifeless Lights (CD)

Review
Rock Underground
8.5/10

Contrariamente ao que podem declarar, não é Doom experimental (o que poderia significar essa qualificação). It is far from being orthodox though. É longe de ser ortodoxa também. Suas influências são reconhecíveis e diversificadas: My Dying Bride, Samael, Anathema, e todaa sorte de bandas européias, principalmente inglesas dos anos 90. Com o Dark Ambient flashs também. Conscientes do grande valor dos seus anciãos, que os influenciam, temos dotes de até música barroca. O teclado é usado de forma muito eficaz. Ele prediz opacas trevas, que a continuação do disco será finalmente negra. Esta é a falha de Lost Lifeless Light e talvez também uma parte do seu interesse: uma certa incoerência do todo, e não de cada faixa quando tomados separadamente. É legal o disco ser diversificado e a banda flertar com vários estilos, mas me parece como se fosse uma coletânea de faixas tiradas de demos, de várias fases distintas. Muito irregular e heterogêneo. Nem parece que todas as músicas são da mesma horda. Os primeiros momentos do álbum estão a desenvolver uma música relativamente Dark, o growls são muito profundos, atmosferas Dark são, por vezes, coloridas com tonalidades mais românticas. No meio do clima Doom, surgem momentos “felizes”. As pausas, numerosas e bem vindo, impulsionar inteligentemente a atenção do ouvinte. Mas estas paradinhas, são inócuas as vezes, em outras são múmicas, catacômbicas. Parece que a música vai parar ou acabar a faixa! A música é cheia de complexidade, mas fica sempre em uma fundação firme. Mencionei a qualidade do teclado da contribuição, mas as guitarras poderiam ser melhores e mais fortes. A produção soa abafada, como se fosse demo ou vinil. Não gostei. Eles devem restringir um pouco a sua coceira para excentricidade e ecumenismo. Ao esclarecer sua música, que vai torná-la totalmente convincente. As primeiras 200 cópias do álbum contém um bônus DVD com uma performance no Shadow Doom Fest no Shade Club in Moscou. A Rússia tem tanta banda de Doom que até festival só para o estilo eles têm! Rússia e Doom estão virando sinônimos. Que bem que a abertura com a Perestroika fez para a humanidade!

Review
Kronos Mortus
9/10
10.09.2009

Ha egy átlagos metalt szerető embert megkérik, hogy mondjon egy lett metalcsapatot, akkor nagy valószínűséggel a nemzetközi életben elismert, és a hazánkban is már megfordult Skyforgert, esetleg a legjobb esetben a Neglected Fields-et vagy a Heresiarh-t említi. Nos, most itt az idő, hogy még egy nevet memorizáljunk: a – szintén Rigából származó - Frailty-ét. És hogy kiknek kötelező ezt a nevet megtanulni? Elsősorban a doom metal rajongóknak, másodsorban mindenkinek, aki szereti az atmoszferikus, sötét, szívből jövő underground zenét. A csapat ugyanis nem akármilyen debütálást hozott össze, érdemes mindenkinek legalább egyszer – bár a zene emésztése miatt inkább többször – meghallgatnia a Lost Lifeless Lightsot.

Már a borító is kellően sötét, de szép, igényes, és szerencsére a szövegekben sem szerepelnek túlzott mennyiségben a „kill”, a „pain” és az „angel” szavak – bár azért természetesen kötelezően akad belőlük néhány. Maga a lemez egy hangulatosnak mondható, bár inkább felesleges két perces introval kezdődik, igazából ez alapján nem vártam túl sokat az anyagtól. Szerencsére azután az I Know Your Pain abszolút megragadott. Igazi doom metal opusz, kissé a Draconian hangulatát idézve – természetesen női ének nélkül -, melankolikus, sötét, de ugyanakkor felemelő is egyben. Nos, a meglepetés viszont csak ezután következett, ugyanis hasonló szellemiségben vártam a többi számot is, és ehhez képest kissé leesett az állam. Az Ariadne című tétel már egy gyorsabb, kicsit viking/death beütésű (!) tétel, amelyben már megjelenik az első tiszta ének is, az album – sajnos – leggyengébb láncsszeme. Igaz, nem hamis, de sokszor érezhető egyféle erőlködés, amit nem tudok eldönteni, hogy ez eleve így volt-e tervezve, lehetséges, hogy ez a fájdalmas kissé My Dying Bride-os – bár más hangszínű - „nyöszörgő” technika a koncepció része volt. Nekem mindenesetre nem nyerte el maradéktalanul a tetszésem, igaz, azért jóval kevesebb szerepet kap, mint a durvább vokál, bár néha fontos részekben ő viszi a vezértémákat. De ez persze egyéni vélemény, és összességében talán az egyetlen gyengéje az albumnak – a már említett Intron kívül.

Érdekes, hogy a lemez ezután sem fullad unalomba, és nem esnek az önismétlés csapdájába a lett zenészek, a The River of Serpents például egy igen jól sikerült funeral doom nóta, a stílus és az igazán súlyos zenék kedvelőinek kötelező. A Graphics In Ebonyban van minden a doom mellett, death és black metalos elemek is fel-felbukkannak a számban, és ez a stíluskavalkád nem marad el a lemez leggyorsabb témájával rendelkező The Fall Of Eve-nél sem. A gyorsaság alatt itt valóban szélvésztempót kell érteni, amely alatt egy kiválóan eltalált, kissé folkos lead fut. Elsőre talán furcsának hatott, de végül elismertem: igazán kiváló dal! Külön megemlíteném még a zárótételként felvett feldolgozást, amely egy azóta már feloszlott lett rockbandától, a Monrotól származik, és amely szintén nagyon jó lett, bár az eredetit nem ismerem, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

A zenészekre külön most nem térnék ki, érezhető, hogy mindenki sokkal többet is el tudna játszani, ha a szükség úgy kívánná, de remekül kiszolgálják egymást, senki nem „játssza túl” a másikat. A tiszta énekről már beszéltem, a durva énekről viszont nem, de arra viszont egyáltalán nem lehet panasz, sőt! A szöveg szinte mindenhol tökéletesen érthető – bár a szavakat kissé néhol furán ejti ki az énekes – és a skála a súlyos doom-os/death metalos hörgéstől a black-es acsarkodásig terjed. A hangzástól viszont leesett az állam, hihetetlenül szépen szól az anyag. Talán a billentyűket kicsit lehetett volna előrébb keverni, de lehet, hogy eleve így tervezték, kissé súlyosbítva az amúgy sem vidám hangulatát a lemeznek. Az atmoszféra viszont hihetetlen erejű, ilyen tekintetben méltó vetélytársa az Isole idei albumának, a Bliss of Solitude-nak, ami nálam versenyt fut – most már a Frailty albumával – a 2008 legjobb doom metal albuma címért, még akkor is, ha a Frailty azért nem vegytisztán ezt a stílust képviseli. Minden tekintetben minőségi lemez ez egy metalzenei szempontból még egzotikumnak számító országból, debütálásnak pedig egyenesen kiváló! Első osztályú anyag, mindenkinek ajánlom, de csak sötétebb napokra!

--------------------

ENGLISH VERSION:

If you ask a usual metal lover to recite as many Latvian bands as he/she could, the answer would presumably includes the internationally appreciated Skyforger, or in best case, Neglected Fields or Heresiarh. Well, time has come to memorize a new name and that’s the Riga based group Frailty. And for whom is this band recommended? Mainly for the doom metal fans but also for everyone who prefers the atmospheric, dark and honest underground music. This group has released an extraordinary debut, everyone should give ’Lost Lifeless Lights’ at least one listen.

The cover is really dark toned, the booklet is of high standard and beautiful, and the lyrics isn’t overfilled with the common "doom-phrases" and obligatory words ’kill’, ’pain’ and ’angel’. The CD starts with a fairly atmospheric but absolutely unneccessary ’Intro’, and with this start I didn’t expect too much from this record at the beginning. But after then, the outstanding doom opus ’I Know Your Pain’ came. What can I say, it has really enchanted me! It reminds me to the atmosphere of Draconian’s music – of course without female vocals -, it’s melancholic, dark and uplifting at the same time. After that I thought that the whole record is written in this melodic doom style, and the other songs are similar to this track but they really surprised me. For instance, their next song ’Ariadne’ is a bit faster and has a viking/death influence (!), and also, this is the first song featuring clean vocals, which is the weakest part of the whole album. Okay, it’s not detuned but I often feel some strain in the vocalists’ voice. However it could be the part of the concept to feature a painful vocal in the style of ’My Dying Bride’ – though the vocal tone is really different. It didn’t satisfy me at all, however, the harsh vocals’ appear more often so it doesn’t really bother me all either. Of course, this is my personal opinion but I think this is the only downside of the album if there any – of course, beside the mentioned Intro.

After that, the album is still exciting, and never repeats itself. For instance, the song ’The River of Serpents’ is a really great funeral doom, it’s highly recommended for the fans of funeral doom and really heavy music. We can feel the presence of death and black metal within ’Graphics in Ebony’ and also in the fastest song of the record ’The Fall of Eve’. This song is truly fast, not mid-tempo, with a great folk-influenced guitar theme. It was a bit strange for me at the first sight but now I admit that it’s a really great song! I would also like to mention the last track which is a cover from a now split-up Latvian rock band Monro, it is also really deep. However I don’t know the original version and I think I am not the only one.

I won’t analyse the skill of the musicians here because it’s obvious that each member of the group could play more if they have to. But their teamwork is really good, they co-operate well with each other instead of being an „instrument-hero”. I’ve told about the clean vocals but haven’t told about the main vocals which are absolutely great! We can clearly hear every single word – however, the pronounciation is not the best -, and the vocal style is varying from the doom/death growl to the harsh black metal vocal style. The album’s sound is simply exquisite. The keyboards are in the background a bit and it gives a heavier tune to the songs but also makes them deep. The atmosphere is so strong in the whole record, and if I should choose the most atmospheric doom metal release of 2008, I won’t be able to decide which is better: ’Bliss of Solitude’ from the band Isole or this release. It’s a really outstanding record from an exotic country – considering nowadays’ metal scene – and it’s more than perfect for a debut. First-class effort, highly recommended, but only for those darkened days.

Author: Lemezismertetők