Hierophant - The Tome (CD)

cult funeral doom, Solitude Productions, Solitude Productions
16 reviews Write a review
466.67 Р
Price in points: 700 points
SP. 012-07 x
Out of stock
Long awaited re-release of cult Hierophant compilation which has previously been released on CD-R only, limited to 135 copies and became very rare these days. “The Tome” consist of 3EP’s ("Hierophant", "The Weight Of Winter" & "Autumn Dusk") and released on Gold CD with new layout designed by Xathagorra Mlandroth (Catacombs) itself.

Tracklist:
EP - 1994
1 Forever Dying '94 5:45
2 Where No Light Hath Shone... (But For That Of The Moon) '94 6:06
"The Weight Of Winter" - 1996
3 Forever Dying 5:38
4 Where No Light Hath Shone... (But For That Of The Moon) 5:53
5 The Weight Of Winter 13:03
"Autumn Dusk" - 2000
6 From The Dust Of Graves 9:33
7 Ancient Moonlight 12:16
8 Shades Of Aqueous Essence 8:42

Artist:
Hierophant
Artist Country:
United States
Album Year:
2003
Title:
The Tome
Genre:
cult funeral doom
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
Solitude Productions
Cat Num:
SP. 012-07
Release Year:
2007
Country Of Manufacture:
Russia
 Prev
1 2
Next 
Review
Pavillion 666
6/10
13.01.2008

Hierophant est l’un des multiples projets de l’américain Bard Xathagorra Mlandroth. Ce nom vous dit quelque chose ? Il y a quelques jours à peine j’écrivais une chronique à propos d’un de ses autres groupes, Catacombs. Le style ne change guère puisque Catacombs n’est autre qu’une prolongation d’Hierophant.

Chronologiquement, en 1994 l’homme a créé Hierophant dont la discographie = 3 ep + 1 best of. Allez savoir pourquoi, ça a l’air d’être comme un tic chez les « trve dark » … Bard met fin à son projet pour se consacrer à un autre, dans la même lignée. Des cendres d’Hierophant naquit alors Catacombs en 2000. Du funeral doom comme il en a l’habitude. Pour les passionnés de l’indescriptible toile des innombrables groupes underground, les deux projets de doom de Bard sont split-up mais il a encore deux projets en status active, Sect et Inimical, du black métal. Voici. Ceci était la minute historique. Nous pouvons en conclure sans mal que Bard est un salopiot de libertin mais revenons-en à Hierophant, le groupe des débuts, le préambule de toute sa création.

« The Tome » est la compilation de tout ce qu’il a bâti sous the Hierophant area. Album assez intéressant alors pour tous les fans underground/doom puisqu’il contient : l’ep de 1994 sans nom, « The Weight Of Winter » de 1996 (qui n’est autre que le remastering du précédent, avec une piste bonus) et « Autumn Dusk » de 2000. Un doom assez classique contenant, en plus des habituels imposants riffs à deux cordes, d’intéressantes touches additionnelles. Disons qu’il y a le liant 20 bpm, la grosse voix gutturale monocorde, les trois riffs super mal enregistrés. Passons sur ce détail, l’underground a réussi à faire passer ce manque de moyens pour un étendard repère top produit. Et n’oublions pas que Darkthrone, c’est légendaire. Il y a tout ça, tout ce que certains aiment mais où j’ai de plus en plus de mal et il y a aussi ce qui sort de l’ordinaire carcan. Des notes de guitare ou de claviers qui font s’élever le reste et apportent l’argument qui fera que non, « The Tome » ne finira pas à la poubelle. Fort dommage alors que les lignes principales de guitare soient aussi mal enregistrées. Ici elles ne contribuent pas à créer une atmosphère trve (parfois délectable) mais forment un magma sonore difficile à déglutir. Les touches mélodiques, mélancoliques, infiniment tristes, sombrissimes à souhait, désenchantées et lugubres perdent alors toute leur ampleur dans cet informe bouilli doomesque.

Ce qui aurait pu rendre « The Tome » effrayant d’un onirisme noir et sans vie est détruit. Là où la voix commençait enfin à trouver son charme et où les harmonies formaient une suave complainte, les ultra basses et les riffs uni-syllabiques de piètre qualité viennent tout effacer. Vraiment regrettable d’en arriver à tuer ce qui aurait pu faire que « The Tome » deviendrait un mausolée de noirceurs brumeuses et inconsolables.

Author: Decembre
Solitude Productions 11.02.2009, 01:46
Review
Friendhof
7/10
03.12.2007

Hierophant es una banda de un solo componente que pasó a mejor vida allá por el año 2002. Su legado fue recopilado y editado por Dark Vision Productions en el año 2003, en un solo trabajo llamado de ''The Tome''. Cuatro años más tarde tras la imposibilidad de hacerse con una de las 135 que editó en su día Dark Vision, el sello ruso Solitude Productions especialista en Doom Metal, ha decidido darnos otra oportunidad para que podamos hacernos con la música de esta banda americana, con nuevo artwork incluido la verdad bastante mediocre.
Hierophant es una banda perteneciente al más profundo underground, solamente conocida por los más afines a un estilo ciertamente minoritario como es el Funeral Doom. El trabajo de Xathagorra a lo largo de 9 años en este proyecto, sigue fielmente las directrices de bandas de culto como Thergothon o primeros Funeral. Siempre desde el punto de vista más sucio, blasfemo y oscuro que puede tener un estilo ya de por sí aprensivo y basado más en transmitir, que en proponer calidad técnica o preocuparse de obtener un gran sonido.
Poca diferencia hay entre los tres trabajos que comprenden este ''The Tome'', salvo en la casi inapreciable mejora del sonido a través de los años. Los temas son prácticamente iguales en estructura. Riffs de guitarra con un sonido agudo y sucio rasgan tus oídos mientras las riendas de la escasa melodía las toman los teclados ,una voz de ultratumba que funciona como un instrumento más o la guitarra sin distorsión. La batería siempre inmune a todo cambio aporta una y otra vez , con pausa y suma cautela, el ritmo lento y pesado que toda banda de este estilo debe tener.
Esta banda es la versión más simple y blasfema de un estilo que solamente pueden adorar amantes del Doom más sucio, desquiciante, oscuro y repetitivo.Material únicamente indicado para amantes de bandas como la del danés Nortt o los mencionados Thergothon.
Aquí no hay melodía, aquí no hay técnica alguna, aquí no hay apenas producción, aquí sólo hay una atmósfera fria y monótona que transmite agonía, aprensión, oscuridad y ganas de pegarse un tiro. Tú decides si te apetece escuchar esto o no.

Author: Iván C.
Solitude Productions 11.02.2009, 01:45
Review
Imperiumi
7.5/10
04.01.2008

Vuonna 1994 perustettu Hierophant on amerikkalaisen John Del Russin (nykyisin viralliselta nimeltään Xathagorra Mlandroth) tätä nykyä jo entinen sooloprojekti painostavan tunnelmaisen funeral doomin tummanpuhuvissa ulottuvuuksissa. Alunperin Dark Vision Productionsin vuonna 2003 julkaisema, yhtyeen vanhempaa materiaalia käsittänyt kompilaatio The Tome on nyt tullut uudelleen julki venäläisen Solitude Productionsin toimesta, ja projektin pääasialliseksi tuotannoksi jääneet aiemmat EP:t/MCD:t sisältävänä toimiikin olennaisen kokoavana yleiskatsauksena materiaaliinsa vuosien varrelta jälleenkin.

Kahdella ensimmäisellä julkaisulla Hierophant (1994; alkuperäisessä muodossaan) ja The Weight of Winter (1996; tässä re-masteroituna) ei kuitenkaan liioin ole keskinäistä eroa verrattuna näistä uudemman lyhytsoiton vain aavistuksellisesti paremman laatuiseen tuotantoon sekä vielä kolmanteen biisiin kahden aiemman lisänä. Vanhemmalla EP:llä lieneekin tässä lähinnä historiallisempaa kuriositeettiarvoa varsinaisen ilmaisullisemman annin sijasta. Kolmas kokoelmalla oleva julkaisu Autumn Dusk vuodelta 2000 täydentää lopulta runsaan tunnin mittaisen levyn pätevän säälimättömäksi sekä turhat ilot elämästä olemattomiin absorboivaksi kokonaisuudeksi hidasta, raskasta, rujoa, perustavanlaatuisesti syvyyksistä kumpuavaa ja kuulijan niin ikään mukanaan syvyyksiin raahaavaa hautajaisruntua.

Vaikka vuosien varrella onkin tullut vastaan merkittävästi sisällökkäämpää sekä moniulotteisempaakin funeral doomia, suorimpana sekä luontevimpana verrokkina vaikka nyt asianomaisen herr Mlandrothin nykyinen, vielä Hierophantista jokusenkin astetta monoliittisempi Catacombs, lienee kaikesta huolimatta tämän vanhemman projektinsa tuotantoa sisältävä kokoelma silti hyvinkin katsastamisen arvoinen julkaisu eritoten näin uusintana. Aiemman painoksen määrä olikin rajattu harmillisen vaatimattomaksi 135:n kappaleen CD-R -eräksi, ja täten re-issuen myötä tarjoutuukin uusi mahdollisuus Hierophantin materiaalin suhteen niin tyylisuunnasta yleisestikin kiinnostuneille, kuin myös funeralinsa jo hyvin tunteville, mutta yhtyeen setit muutoin jostain kumman syystä aiemmin missanneille.

Author: Frostheim
Solitude Productions 11.02.2009, 01:44
Review
Kronos Mortus
8.5/10
10.11.207

Megint egy újabb funeral doom/death zenekar és megint a Solitude Prod, sőt a másik kritikámban már olvasható volt Xathagorra Mlandroth másik zenekara is, szóval elég sok hasonlóság rejtőzik a két zenében. A „The Tome” nem egy új lemez, hanem inkább egy gyűjteménynek nevezhetnénk, hisz az 1994-es Ep, a The Weight Of Winter EP és az Autumn Dusk EP szerepel a lemezen és már 2003-ban is megjelent NULLL / Dark Vision Productions gondozásában. A fagyott, és mély álomba ringató Hierophant nagyon hatásos zenét rejt. A torzított gitár melódiák, hátborzongató billentyűjátékok tökéletesen megalkotják az elhagyatott tájak, démoni légkörét. Szóval, amit említettem a kritika elején, a másik újabb zenekarát a Catacombs-ot tekinthetjük a Hierophant folytatásaként. Túl nagy különbséget nem vehetünk észre, ezalatt azt értem, hogy nem lett volna muszáj nevet cserélni, de ez annyira nem lényeges. Érdekes mód, ahogy haladunk előre a trackekben én úgy vettem észre annál gyengébb dalokkal találkozunk.

Ezt most úgy értem, hogy minden dal, elég jó, csak valamennyire mégis gyengébb, pedig a lemez elején helyezkedik el a régebbi anyag és a vége felé haladva az újabb. A billentyű misztikus varázsa és a pusztító kegyetlen vokál mellé párosul a reményt vesztett doom riffek. Nagyon lassú a tempó, lépésről lépésre haladva, dideregve, szinte minden egyes hang lesújtóan hat. Aki kíváncsi hogy a nagyszerű Catacombs zenekar előtt mivel is töltötte az idejét Xathagorra, az mindenkép hallgassa meg ezt a művet és rá fog jönni, hogy már akkor is milyen nagyszerű zenét alkotott.

Author: Lemezismertetők
Solitude Productions 11.02.2009, 01:43
Review
Fobia Zine
8/10
15.12.2007

Pokud nejste příznivci apokalyptickýho dunění ála Skepticism, Tyranny, Night Must Fall, The Funeral Orchestra etc. obraťte se raději na jinou adresu. Avšak shledáváte-li tyhle zhudebněný tryzny zajímavými, můžu tenhle kotouč jen ajen doporučit. Proč? Protože:

1. Nahlédnete do zaoceánský černý kuchyně Funeral Doom Metalu a zjistíte, že receptura na přípravu psychotropní krmě se nikterak neliší od tý starokontinentální.

2. Čeká vás hodinový rande s "umělecky" pojatou depresí, tím fetišem všech duševních masochistů. Oprátku vašemu životnímu optimismu uváže nekomplikovaný, leč účinný šimrání strun trsátkem, umrlčí rytmika bicích, cynickej, odosobněnostní a chladem záhrobí prostoupenej chropot.

3. Za nazvučení strunnejch nástrojů by se nemusela stydět leckterá Gore-Grind chamrad'. Táhlý, mazlavý, temný a podlazením notně zatěžkaný tóny, který na jejich chvatuprostý pouti jak věrnej stín provází jednoduchá, stylově bezútěšná vyhrávka.

4. Budete mít pocit, že si hovíte v luxusní, polstrovaný rakvi, na jejíž víko znepokojivě bušej dávky dopadající zeminy.

5. „In the Depths of R'lyeh“ ... Zní vám to povědomě? Tak to určitě znáte CATACOMBS. A člena FC H. P. Lovecrafta J. Del Rusiho alias Xathagorra Milandrotha. Vězte tedy, že tento zastánce tvůrčího
procesu „urob si sám“ a všeuměl na poli obskurní zhoubný metly má svědomí zatížený i existencí plíživýho děsu HIEROPHANT. Ve spolupráci s ruským editorem představuje široký veřejnosti svý prvorozeně v celý jeho úchvatný obludnosti. Letos by oslavilo svý 13-tý narozeniny. Od bezejmennýho EP z roku 1994 přes demáč „The Weight of Winter“ datovanej 1996 se do šouralo k triptychu „Autumn Dusk“ 2000 a na prahu novýho milénia nejspíš vydechlo naposledy. Jeho odkaz však žije dál v těle výše zmíněnejch Catacombs. Položme tedy, s patřičnou pietou, věnec k jeho zanedbanýmu hrobu a zapálením černý svíce vzdejme hold památce jednoho z prvních reprezentantů poněkud v ústraní zájmu stojícího žánru na U. S. kolbišti přeplněným vojákama v Brutal Death zbroji ...

Author: skalp
Solitude Productions 11.02.2009, 01:43
Review
Metalfan
8.5/10
28.11.2007

Liefhebbers van ultrazware doom kennen vast wel het werk van Hierophant. Dit eenmansproject van Xathagorra Mlandroth, die instaat voor de vocalen en alle instrumenten, bracht tussen 1994 en 2000 drie EP’s uit die in 2003 werden verzameld op het tot 135-stuks gelimiteerde The Tome. Die 135 exemplaren waren uiteraard onmiddellijk de deur uit en het Russische Solitude Prod. heeft er nu nog een streng gelimiteerd aantal bijgedrukt.

Xathagorra maakte met zijn andere project Catacombs al funeral doom die niet voor de grote massa was geschikt, maar zijn werk met Hierophant is nog een heel stuk extremer. Minimalisme en nihilisme zijn de sleutelwoorden en van de uitzichtloze teksten over zware depressies wordt een mens ook niet echt vrolijker.

De muziek refereert duidelijk naar Disembowelment en Thergothon, maar gaat nog een stukje dieper. De troostloze powerchords sterven telkens langzaam weg en bij elke herhaling van een ziekelijk riffje is het moeilijk om niet dieper weg te zakken.

Dat de productie onder maats is, is een feit. Maar dit soort muziek mag ook niet goed, vlot of gelikt klinken. Bij interesse moet je snel toeslaan, want dit compleet verzameld werk van alle Hierophant songs is wederom in heel kleine oplage verschenen.

Author: Kristof
Solitude Productions 11.02.2009, 01:42
 Prev
1 2
Next 
Write a review

All Labels