Save 29%

Restless Oblivion - Sands Of Time (CD)

doom death, Solitude Productions, Solitude Productions
List price: 466.67 Р
333.33 Р
You save: 133.33 Р (29%)
Price in points: 500 points
SP. 086-14 x
In stock
+
Solitude Productions proudly presents a debut album by a young Russian band Restless Oblivion with a poetic title «Sands Of Time». Unbelievably atmospheric and melodic material in the frames of classical doom death metal does not mimic any famous bands or follow templates, this is the original music in the best traditions of the genre which make it attractive for the audience of this gloom music style. Seven full-length tracks not only discover themselves before the listeners, but inspire specific soul mood. Musicians of avant-garde doom death metal band Aglaomorpha took part in revision of keyboard parties and samples as well as in recording hidden tracks «Prologue» and «Epilogue» thus introducing ambient elements for deeper listener diving into unsteady sands of time.

Tracklist:
1 Prologue 2:40
2 Deadline Of Essence 6:15
3 Edge Of Existence 7:28
4 Resolution Of Slavish Pain 8:11
5 Like The Hope Of Escape 7:23
6 Sands Of Time 5:51
7 Our Tunnel Light 8:15
8 Sin Of Pure Life 10:05
9 Epilogue 1:50

Artist:
Restless Oblivion
Artist Country:
Russia
Album Year:
2014
Title:
Sands Of Time
Genre:
doom death
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
Solitude Productions
Cat Num:
SP. 086-14
Release Year:
2014
Barcode:
4 627080 610545
Country Of Manufacture:
Russia
Review
Kaosguards

Pour son premier album, la formation russe RESTLESS OBLIVION livre une copie d'une excellente facture.

Le groupe a choisi d'évoluer dans un registre Doom Death dont les principes sont bien évidemment extrêmement balisés, la condition de la réussite étant a minima de maîtriser les bases. De ce point de vue, RESTLESS OBLIVION déroule les rythmique pesantes, les riffs arides et le chant growlé avec un aplomb mis en valeur par une production très claire.

Mais il ne s'agit pas pour RESTLESS OBLIVION de réciter, même brillamment, la leçon de base du Doom Death. Sans prétendre révolutionner quoi que ce soit, le groupe prend soin de pourvoir chaque composition en mélodies bien dessinées qui aèrent l'ensemble, même s'il s'agit avant tout de créer des atmosphères mélancoliques. Ces mélodies sont au choix apportées par de belles guitares jumelles et des claviers. En ceci, RESTLESS OBLIVION me rappelle la démarche d'une formation comme DRACONIAN, en plus rugueux.

De même, le registre vocal dérape parfois vers quelque chose de plus éraillé, de plus Black Metal. Afin de contourner l'écueil de la monotonie, nous ne pouvons qu'encourager le groupe à poursuivre dans cette voie.

Vous l'aurez compris, « Sands Of Time » constitue un album très solide, convaincant, avec ce qu'il faut de personnalité en germe pour laisser espérer une suite plus marquante encore.

Author: Alain Lavanne
Review
Aristocrazia
14.07.2014

La Solitude Productions sembra non esaurire mai il bacino di band connazionali a cui attingere: i Restless Oblivion sono l'ultima di una lunga serie di frecce che l'etichetta russa ha aggiunto al proprio arco nel passare degli anni. Il quintetto di Voronezh, nella Russia sud-occidentale, ci delizia con un debutto a tutto tondo, preciso, compiuto e un po' ruffiano: insomma, un disco di genere perfettamente riuscito. Nonostante la formazione del progetto risalga ormai a cinque anni fa, "Sands Of Time" è il primo parto a nome Restless Oblivion; parto che, peraltro, dev'essere stato travagliato, considerando che il disco è stato pubblicato a marzo 2014, ma la registrazione risale all'autunno del 2012. Di fatto, il risultato raggiunto è valso la pena di aspettare tutto questo tempo.

La proposta del gruppo russo è presto individuata in un gothic-doom molto melodico, di evidente ispirazione Draconian e affini; i sette brani (senza considerare intro e outro, peraltro non segnalate nel libretto e dunque non riportate in scaletta qui accanto) sono tutti molto lenti e "tastierosi", nonostante la formazione a quanto pare non abbia al suo interno un tastierista. Le chitarre non raggiungono mai gli abissi delle contaminazioni death metal, rimanendo in genere "facilmente" digeribili anche a chi non bazzica certe correnti musicali, mentre la voce di Ivan Voitov si esprime in un buon growl, seppur non particolarmente vario. "Resolution Of Slavish Pain" è con tutta probabilità l'episodio più oscuro e "cattivo" dell'intero album, con un riffing decisamente roccioso e una prestazione dietro al microfono più asciutta e al limite dello scream.

A proposito della voce, tuttavia, viene a galla l'unico vero difetto di "Sands Of Time", ossia i versi cantati: i testi dell'intero album sono infatti scritti in quello che penso sia l'inglese più sgrammaticato e sconclusionato che mi sia mai trovato di fronte. Io continuo, nel mio piccolo, a perorare la causa del cantato in lingua madre laddove possa evitare figuracce. Chiusa questa parentesi, ciò che rimane è un più che valido lavoro sguazzante nel doom e nelle sue derivazioni, non a caso edito dalla stessa etichetta che si occupa ora di Doom:Vs.

Melodia, malinconia e un'ottima produzione ci traghettano attraverso toni cupi e cieli plumbei. Il viaggio dei Restless Oblivion è appena cominciato, ma fin d'ora la rotta si rivela interessante.

Author: Bosj
Review
Darkview
6.5/10
03.04.2014

Persoonlijk zou ik m’n eigen groep nu niet vernoemen naar een bekendste nummers uit één van de bekendste platen van één van de grootste namen in de stijl die je zelf speelt.

Dat is zoiets als je eigen frisdrankbrouwsel “Nepcola” noemen.Mensen gaan automatisch geen al te positief beeld vormen over je artisanale or artistieke kwalitieiten. Maar goed, laat ons met een onbevooroordeeld oor luisteren naar band X. Echt overduidelijke doorslagjes van ‘ The Silent Enigma’ ga je niet vinden. Jammer genoeg betekent dit niet dat zo toch een originaliteitsprijs gaan winnen. ‘Sands of Time’ heeft daarvoor veel te veel weg van recentere doomgrootheden als bv Swallow the Sun. Hopelijk slagen ze er op hun tweede plaat wel in om iets meer van zichzelf te laten zien.

Author: Samoht
Review
Metaleros.cl
14.05.2014

Gracias a la gentileza del sello ruso Solitude Productions, tengo el agrado de compartir con ustedes el excelente álbum debut “Sands of Time” de los también rusos Restless Oblivion. Banda que viene trabajando desde el año 2009 en desarrollar un estilo que conjugue de manera equilibrada los elementos propios del género, a modo de introducción les puedo contar que estos doomsters cultivan un muy buen Doom/Death melancólico, a ratos con algunas pinceladas de Funeral Doom, con un muy buen trabajo vocal tanto de “growls” como de voces limpias y susurradas que le brindan ese aire oscuro y depresivo a su música, todo esto se complementa con notables bases de teclados y pianos que se funden con pasajes atmosféricos y un sólido entramado rítmico y melódico.

Cabe destacar que este disco, es un esfuerzo más de Solitude Productions y la muy loable orientación que este sello tiene, la cual es potenciar la difusión de bandas Doom de calidad en todas sus derivaciones, labor que ya ha realizado con los sobresalientes trabajos de Doom: VS, The Howling Void, EA, Wine From Tears, Woe Unto Me, Shattered Hope, entre otros nombres de los cuales iremos comentando. En cuanto a “Sands of Time”, les comento que es un disco que está compuesto de 7 temas más un Prólogo y un Epílogo que cumplen su rol de elementos conectores, poniéndonos en la sintonía correcta para sumergirnos en la propuesta sónica de esta banda.

A primera oída, la música de Restless Oblivion nos evoca a consagrados del género como: Draconian o Swallow The Sun, influencia que ellos reconocen y que se percibe en particular en las bien construidas estructuras de riffs, y las agradables armonías y líneas melódicas de los guitarras Asmodian y Evgen.

En este sentido, la sensación que me queda es la de estar inmerso en una historia que se va narrando y manifestado a través del buen manejo de los momentos emocionales de cada track y sus diferentes dinámicas, se suma a esto el sólido trabajo rítmico de su baterista Taran y el bajista Pavel Levashov que sostienen la armazón y generan la contención necesaria para un correcto desarrollo sónico integral, creo que este fiato en parte obedece a que ambos son parte de la banda rusa de Black Metal, Ravencry.

sdfghA nivel personal, quiero decir que este álbum es sólido de principio a fin, más que por el estilo en sí, que claramente apela a ciertos clichés recurrentes, es por la manera en la que se aborda la composición de los temas y por la gran calidad instrumental de sus músicos, existe un correcto trabajo en términos de producción, con una mezcla en donde suena con definición y fuerza cada instrumento y adición creada en pos del aporte colectivo, creo que este larga duración es un punto de partida altamente recomendable para una banda joven y aún muy underground en el competitivo concierto doom mundial.

Si bien es cierto, no podemos decir que este es un disco conceptual, se nota un trabajo consciente en términos de mantener una coherencia estilística entre tema y tema, matizando con muy buen gusto la fuerza cuando es requerida, como ocurre con los temas “Deadline of Essence” o con uno de mis favoritos que es el temazo “Edge of Existence”, para de pronto y en momentos puntuales caer en pasajes sutiles, llenos de melancolía y evocación como ocurre en el excelente “Resolution of Slavish Pain” o el gran tema homónimo “Sands of Time”.

Para terminar, sólo me queda recomendarles adquirir este excelente álbum de Restless Oblivion que en mi opinión puede ser del gusto no sólo de los doomsters más acérrimos, sino que también de todo aquel que sepa valorar a una banda por sobre su etiqueta, no está de más decirles también, que los insto a apoyar la gran causa que persigue Solitude Productions y su magnífico catálogo.

Author: Calígula
Review
Gorgers Metall
25.03.2014

Presseskriv er jaggu science-fiction. Pе bandets bandcamp, som du finner via linken nedenfor, kan du lese Solitude Productions fantasifulle beskrivelse av denne utgivelsen. Disse russerne spiller ganske riktig atmosfжrisk og melodisk death/doom, og de er her ute med en time med seig sеdan. At det ikke fшlger noen mal kan selvfшlgelig diskuteres. Rent fysisk eksisterer det ikke noen "mal" eller "bok", men det hindrer ikke Restless Oblivion fra е gjшre alt etter boka. De gjшr en godkjent jobb med е lage fine melodier og nok variasjon til е fе lytterens gunst. Jeg har hшrt langt vжrre. Samtidig... jeg har hшrt bedre, og ingenting her fшles nytt. Dermed blir dette en (snart glemt) parantes i mitt metall-univers.
Dersom saktmodig og sшrgmodig stemnings-musikk er din greie, sjekker du Restless Oblivion.
Review
R.U.M. Zine

Vydavatelství Solitude Productions nepodporuje pouze zavedené formace, ale snaží se pomáhat i začínajícím spolkům, jako jsou třeba právě RESTLESS OBLIVION. Tahle parta ruských umělců působí na scéně necelých pět let, a pokud jste s ní ještě nikdy nesetkali, vězte, že právě CD „Sands Of Time“ je legitimním debutem, přestože hned tři členové spolku se podílejí na chodu paganmetalové projektu RAVENCRY. Čili, nějaký ten hudební základ budiž předpokladem, zvláště pak, když si člověk uvědomí, že tihle nováčci vydávají svůj počin u stěžejního doomového labelu.

Nedá se nic dělat, ale doom metal v Rusku našel skutečně jeden z domovů, a přestože jsem před časem měl co dělat spíše s bolestivým „funeralovým“ subžánrem, tak v případě RESTLESS OBLIVION se jedná o ryzí návrat do devadesátých let, kdy se po celé Evropě vyrojila spousta death-doomových souborů, a kdo si dnes vzpomene na to, že mezi užší špičku patřila i nedoceněná severomoravská líheň, alespoň tedy v rámci metalového undergroundu. Je opravdu velká škoda, že se žádné z našich kapel nepodařilo výrazněji prorazit, dost možná by i RESTLESS OBLIVION měli o jeden inspirační zdroj navíc. Ale proč jsem o tom vůbec začal…

Restless OblivionTahle formace je ve svém hudebním sténání navýsost podobná těm, které známe z tuzemských „demáčových“ časů. Hutná a zatěžkaná hudba je vedena ve středních tempech až k pomalosti, nabaluje na sebe příjemné melodie a pochopitelně se opírá i o tradiční pěvecký growl. Od prvních minut je zřejmé, že kapela rozhodně umí kráčet bažinami smutku, pracuje s atmosférou a především vyhrávky klavíru dokáží vykouzlit nejednu mrazivou melodii. Nahrávka pak obstojí i po stránce zvukové, ačkoliv je evidentní, že se bohatýři snažili přizpůsobit kouzlu starých opusů a deklarovat tím svou lásku ke kořenům žánru. Těžko říci, jestli tohle je ta správná cesta. Co si budeme nalhávat, největší problém spočívá v jasné předvídatelnosti, jednoduše řečeno – nic nového pod sluncem tu objevit nelze, tedy absolutně lautr nic, což je pochopitelně obrovská škoda. Samozřejmě, nekritičtí milovníci všeho doomového budou i přesto nadšeni, což o to, nahrávce po stránce atmosféry nelze nic moc vytknout, ovšem osobně bych uvítal trochu více kreativity a osobitosti. Přesně tak, jako je tomu u běloruských WOE UNTO ME, jejichž dílo jsem recenzoval nedávno. Ano, vkus a radost ze „staré školy“ je jedna věc, ale když vaši nahrávce není rozpoznatelný jediný prvek osobitosti, určitě je něco špatně.

I když od současných nahrávek, jenž se chtějí měřit s nejlepšími, očekávám patřičnou úroveň, nelze debut „ Sands Of Time“ hodnotit nijak zle. Oproti některým „kopírkám“ se RESTLESS OBLIVION netváří, jakožto objevitelé Ameriky, spíše se snaží předkládat onen retro doomový model, kterému jednoduše zachovávají přízeň. Pokud máte podobnou hudbu stále v oblibě a nevystačíte si se starými kazetami, tak by vás tito Rusové neměli zklamat. Snad jen s výjimkou obalu a bookletu, tmavého, nevýrazného…
Review
Femforgacs
8.5/10
04.05.2014

Restless Oblivion. Sok korombéli doom rajongó torka szorulhat össze izgatottan e két szó hallatán: a mára méltán klasszikus második Anathema lemez, a The Silent Enigma első dalát nevezték el így, 1995-ben. A legendás zenekar akkoriban még a zord zenék vizein evezett, hörgős doom-death muzsikájuk a stílus alapköveit fektette le. Nem meglepő, hogy az oroszországi Voronezh-ből érkező, ötfős brigád is a lassú, borongós doom-death mellett kötelezte el magát, ezt az is nyilvánvalóvá teszi, hogy lemezüket a szintén orosz Solitude gondozza.

Az öttagú felállás a következő: Taran (Ravencry) – dobok, Asmodian – gitárok, Pavel Levashov (Ravencry) – basszus, Evgen (Ravencry, ex-Dead Sky Dawn) – gitárok, Elf – ének. Látható, hogy a tagság nagy része a dallamos viking-blacket játszó Ravencry zenekarban is szerepel, azonban ez utóbbi banda nyolc éves fennállása alatt mindössze egyetlen 12 perces EP-t adott ki, szóval nem igazán érdemelnek külön említést.

Annál inkább érdemel említést az oroszok jelenlegi zenekara és első lemezük, a Sands of Time. Bemutatkozó albumnak ez nagyon erős lett. 56 percben hömpölyög a lemez hét + kettő (Prológus, Epilógus) tétele, a kilencvenes évek példaképeinek erős hatása érezhető az album témáiban, kevés mostanság jellemző funeral doom ízzel fűszerezve. Nem is baj ez, bár néha már-már tényleg olyan érzése van az embernek, hogy a Silent Enigma egy-egy kimaradt nótáját hallja, ez valakinek lehet probléma, a banda szerintem inkább megtisztelőnek találná ezt az észrevételt, azt hiszem. Én csak egyszerűen élvezem. Azért az ének stílusa távol áll a fent említett zenekar bármely korszakától, általában egyhangú, mély hörgést hallunk Elf torkából, pár alkalommal tesz kivételt, ilyen-olyan árnyalat irányába, néha a suttogás-beszéd is előkerül, de tiszta éneket nem találunk a Sands of Time-on. Első hallásra elintézheti az egyszeri hallgató a kiadványt, hogy ezer ilyen van már és hogy minek még egy. De nem érdemes. Valóban nem újítja meg műfaját a lemez, de többszöri meghallgatás után észrevehető, hogy a stílus meglévő elemeiből olyan elegánsan és olyan ízlésesen építkezik, hogy egyáltalán nem érzem fájónak az innovatív összetevők teljes hiányát. Itt van például a személyes kedvencem, a címadó Sands of Time. Esővel és zongorával indít. A legáltalánosabb összetevők. Mégis, kiráz a hideg, jó értelemben, amikor meghallom a dalt. A hangzásról csak annyit mondanék, hogy kiváló. Minden hangszer tisztán hallatszik, nem steril, így kell szólnia egy albumnak ebben a műfajban, 2014-ben. A szövegekről szívesen kikérdezném a zenekart, sok helyen egyszerűen nem tudtam értelmezni a nagyon mélynek látszó mondanivalót sajnos és nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez az én hibám. Mintha valami generátorral készültek volna, nyilván nem így van, de azért kijelenthető, hogy nem ez a Restless Oblivion fő erőssége.

Nem értem, hogy a fent látható, igényesen megrajzolt logót miért csak a belső borítóban lehetett szerepeltetni és helyette miért kellett ezt a teljesen fantáziátlan betűtípust alkalmazni a borítón, a banda nevének megjelenítésekor. Ezt leszámítva nincs gond a külalakkal, igaz, nem erőltette meg magát a designért felelős Sergey Terentnev. A szövegek szerencsére a borítóban, ami jó pont, nagyon nem szeretem, ha ez kimarad egy hivatalos kiadványból, még akkor sem, ha adott szövegeket olvasva teljesen hülyének érzem magam.

Végeredmény: erős nyolc és fél pont mehet a Restless Oblivionnak ezért a kiváló bemutatkozó lemezért, amely ugyan nem hibátlan, nem újító, de nagyszerű hallgatnivaló a műfaj kedvelőinek.

Author: mike666
Review
The Pit of the Damned
7/10
23.04.2014

Non potevo farmi scappare la possibilità di recensire una band chiamata Restless Oblivion, nome che evoca nel sottoscritto (e in chissà in quanti altri di voi) ancestrali memorie che riportano ad una delle più famose canzoni degli Anathema, contenuto nel mitico 'The Silent Enigma' del 1995, ultima grande perla death doom della band inglese. Cosi, con un mix tra interesse e curiosità, mi sono avvicinato al debut album del combo russo. Ovviamente a tutti risulterà scontato cosa ci sia da aspettarsi da 'Sands of Time', soprattutto quando dietro c'è anche lo zampino della Solitude Productions. Ora, la grande domanda è piuttosto che tipo di release death doom i nostri hanno da offrirci, e a quale livello qualitativo si pone nella miriade di uscite in quest'ambito. Ebbene, presto detto: dopo un'inusuale intro, "Edge of Existence" parte con i consueti ritmi a rallentatore e le profonde growling vocals di Elf. Fin qui tutto nella norma in effetti, il solito album dell'ormai arcinota etichetta russa. Tuttavia, qualcosa di atavico e anomalo (nel senso positivo del termine, sia chiaro) va maturando nel sound dei nostri, anche se è ancora in forma embrionale. Difficile da spiegare peraltro, ma intanto qualche linea di chitarra mi sembra possa richiamare il capolavoro succitato dei fratelli Cavanagh; da sottolineare poi l'eccellente lavoro in chiave solistica del duo di asce formato da Asmodian e Evgen e infine l'intrigante lavoro di atmosfere eretto, che rimanda invece agli esordi dei Phlebotomized. Insomma, un pezzo che per quanto segua le orme del classico death doom albionico, nasconde comunque qualcosa di intrigante e suggestivo nelle sue note. "Resolution of Slavish Pain" ha in sé qualche richiamo al suono più oscuro e morboso dei primi My Dying Bride, quello più funereo e depressivo, anche se i giochi espressivi dei due axemen, favoriscono una maggiore dinamicità della proposta dell'act di Voronezh. Pur offrendo una musica che tende spesso a virare verso lidi funeral doom, il punto di forza del quintetto rimane quello delle su parti atmosferiche che donano grazia, melodia e pertanto una maggiore accessibilità al nuovo prodotto targato Solitude. "Like the Hope of Escape" continua nel macinare riff massicci, ritmi slow, vocioni da orco, malinconiche tastiere e ottimi solos. Insomma fin qui tutto bene, il classico e onesto lavoro apocalittico che farà la gioia degli amanti del genere. Ma la domanda che nasce spontanea è un'altra: non ci si può discostare dagli stilemi di un genere che sta andando via via impantanandosi nella noia? Una voce diversa a parte quella terribile e profonda, un riffing un po' più stralunato? I Restless Oblivion ci provano qua e là, ripescando qualche soluzione acustica proprio dal mai dimenticato 'The Silent Enigma', il cui eco appare e scompare più volte nel corso del disco. C'è ancora da lavorare e sodo, tuttavia come detto inizialmente, c'è qualcosa di leggermente diverso nel sound di questi ragazzi che mi tiene ancora incollato all'ascolto di 'Sands of Time'. Devo capire cos'è. Lasciatemelo ascoltare ancora una volta...

Author: Francesco Scarci
Review
Iye Zine
7/10
17.04.2014

Ancora una nuova band russa alla ribalta sulla scena death-doom: queasta volta è il turno dei Restless Oblivion, i quali, manco a dirlo, pubblicano questo loro disco d’esordio sotto l’egida della Solitude Production.

In virtù del numero elevato di uscite qualitativamente ineccepibili promosse dall’etichetta moscovita, che dal 2005 inonda letteralmente il mercato del doom estremo, verrebbe quasi voglia, ogni tanto, di trovare qualche falla nel lavoro dei suoi talent-scout, anche per non rischiare di essere scambiati per degli scribacchini prezzolati.

Ma, tant’è, qui di rubli non se ne vede neppure l’ombra, in compenso, se proprio di falla non si può parlare, sicuramente gli ultimi due dischi presi in esame, quello dei Crypt Of Silence e questo Sands Of Time, non raggiungono i livelli di eccellenza degli Shattered Hope o degli Woe Unto Me, tanto per utilizzare come termini di paragone due lavori usciti più o meno nello stesso periodo. Non che i Restless Oblivion abbiano dato alle stampe un album brutto o mediocre, chiariamolo immediatamente: i ragazzi di Voronezh hanno tecnica e talento da vendere, basti ascoltare brani splendidi quali Edge Of Existence, Resolution of Slavish Pain e la title-track per rendersi conto delle loro potenzialità; diciamo, però che, come già accaduto ai citati compagni d’etichetta ucraini, all’insieme del lavoro manca la costante accensione di quella fiammella emotiva che, nei ritmi lenti di un funeral-death doom dagli intenti melodici, si rivela fondamentale per tenere desta l’attenzione degli ascoltatori.
Infatti, oltre ai brani segnalati in precedenza, si evidenziano qua e là momenti di sicuro pregio per lo più immersi in atmosfere piuttosto dilatate che non sempre appaiono in grado di sopportare il peso di quasi un’ora di musica.
Forse, in un momento meno ricco di pubblicazioni di qualità sopra le righe come quello attuale, Sands Of Time avrebbe potuto destare una maggiore attenzione e strappare qualche mezzo punto in più a livello di valutazione; resta comunque pregevole il lavoro dei Restless Oblivion, band giovane e dai margini di miglioramento notevoli che si ritrova la sfortuna di dover far fronte ad una concorrenza interna importante sia numericamente che qualitativamente, un vero paradosso per chi si dedica ad un genere di nicchia come il doom.

Author: Stefano Cavanna
Review
Brutalism
2/5
12.04.2014

Russian doom/gothic music with extreme brutal death metal vocals every now and again is not something I am too familiar with I have to say, the band name could suggest a love for Anathema, but that is not something I can confirm, it’s only an assumption. This band concentrates their arsenal towards a snail’s pace of movement but fire up vocals from the pits of ones guts, an eclectic mix for sure, but not something that works out too well for me.

I found this album quite monotonous and dull at times, there is a sense that this is too sombre, too downbeat; I don’t feel any connection at all to the sounds produced here. Granted, this is terrifyingly heavy, but lacks a spark to ignite major interest from the vocal which is my main sticking point. The music is quite mournful funeral doom and like early Peaceville label efforts (Like most form this label I have found!), but to the releases credit, this is something of a strong foundation, even if it sends you to a state of unwilling unconsciousness. Sound samples are a bug bearer of mine, and we have a few on tracks such as ‘Like the Hope of Escape’ and in the title track of the release. Speaking of ‘Sands of Time’, there is a real ambient with the keyboard and piano intro, that develops a nice relaxing sensation, even with the guitars added, but the vocal strikes a harsh level of reality and I believe the piano overshadows the guitar, especially so when the quitter spoken vocal parts act out and you wonder what direction the band are actually striving for.

The music is in places atmospheric and creates a combination of sombre ambience, but the album lacks a good enough vocal to convey or rather enforce these mixed emotions to the listener no matter how thoughtful the arrangements aim to be. This is definitely a release for the die-hard fans of the genre, but it’s not one that I can whole heartedly enjoy.

Author: Paul Maddison
Write a review