Save 57%

Darktrance - Pessimum (CD)

dark metal, BadMoodMan Music, BadMoodMan Music
24 reviews Write a review
List price: 466.67 Р
200.00 Р
You save: 266.67 Р (57%)
Price in points: 300 points
BMM. 058-13 x
In stock
+ −
The third album from the Ukranian project featuring original music at the junction of post black metal and dark metal without any stylistic limitations. «Pessimum» is undoubtedly the most diverse and intellectual work by Darktrance accumulated a wide spectrum of heavy music genres. Accurate sound mastering turns this work to a powerful message from apocalyptic world. The album is addressed to the fans of music in the vein of Deinonychus and Forgotten Tomb.

Tracklist:
1 Anthem Of Melancholy
2 Soul Collectors
3 Pessimum
4 Day X
5 Evening Again
6 Fall Of The Emptiness
7 Disappointed Again
8 Whispers Of The City In Blood
9 Rejection
10 Hills Of Coma
11 Last

Artist:
Darktrance
Artist Country:
Ukraine
Album Year:
2013
Title:
Pessimum
Genre:
dark metal
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
BadMoodMan Music
Cat Num:
BMM. 058-13
Release Year:
2013
Barcode:
4 627080 610248
Country Of Manufacture:
Russia
 Prev
1 2 3
Next 
Review
Metal Temple
9/10
03.06.2013

Right from the beginning as the desolate isolated guitar strum takes the night, you’d expect something along the lines of Atmospheric or Depressive / Suicidal Black Metal, but instead your ears are treated to something entirely different. Alternatively, it doesn’t mean to be your normally-geared Black Metal, but more progressive, Post-Black Metal if you will. If that isn’t enough to stumble your way along the impending terrain, he finally manages to knock you down with the vocal choices. Shouts and semi-screams like what you expect from either a Hardcore or Post-Hardcore band, more so the latter. Also, beautifully well-kept cleans that rival the gentle breeze on a warm sunny day. All this layered with subtle soundscapes both atmospheric and electronic alike. It might sound like I’m describing a collection of unwanted baggies at your local Goodwill, but Dmytry Gubsky plays all these elements well. It’s not your usual cup of Black Metal but it’s very innovative. If you can sit back and enjoy IHSAHN definitely be open to accept DARKTRANCE into your life.

At surface value, this could be a degenerative piece of work. I don’t think this is an album you can just play loudly without earphones of any kind and think this is good or excellent. I think you have to sit down and think it through, dissecting it little by little. Find your inner peace and really dig through the concept before you. Try to see eye to eye with Gubsky and feel what he meant from each note to each simple rhythm that is crafted from his vision. I can’t help but feel there’s an underlying giant under the physical representation “Pessimum” brings. If you listen carefully, you too can sense a futuristic vision of a man with a dream and undying talent. Unimaginable scenery twisted as humanly as possible to show us the pores of man’s capabilities.

I don’t know if my tastes are showing, but even though I never personally met the guy I feel I can relate somehow, I can’t explain it. I understand each note. It comes easy to the ear but so abstract at the same time. I feel an uncanny presence-graceful, but filled with hidden pain. “Pessimum” has a genuine soul, a heart beating with the intent to reach out and explore.

Author: Salvador Aguinaga
Solitude Productions 06.04.2013, 23:05
Review
Femforgacs
8.9/10
02.05.2013

Léteznek olyan kiadók, amelyek keményen ráállnak egy volnalra, és csak azt nyomják orrba-szájba. Ez persze nem baj, sőt, annyi előnye van is a dolognak, hogy azt kapja az ember, amire számít. A Solitude anyagait általában szívesen választom ki a promós anyagaink közül, mert bár ténylegesen nagy izgalmakat egyik sem okozott még, jól szórakozom a hallgatásuk közben.
Itt is a megszokott melankólikus - atmoszférikus hangulat köszön ránk, időnként egy kicsit harapósabb témákkal és sebességgel megvadítva.
Igaz, ez az anyag a BadMoodMan kiadó által gondozott, és a stílus miatt érthető is, hogy miért nem az anyakiadó terjeszti végülis.
Ez az ukrán "csapat" egyetlen személlyel üzemel, név szerint Dmytry Gubskyval, alias Deimossal. Az égiek játszhatták a kezemre ezt a korongot, az aktualitás nagyon passzol, ugyanis a sufnituningról értekeztem nemrég (illetve van folyamatban a cikksorozatom), és ez a lemez is ezzel a módszerrel készült. Tehát minden egy ember műve a komponálástól a maszterig.
A 2007-es aktiválódás után nem sokat tökölve, az úr egyből kinyomott két lemezt, majd némi szünet (négy év) után ez a harmadik kiadványa Darktrance név alatt.



Az első dal hozza a jófajta solitude-féle atmoszférikus, lassú death metalt, majd a második, Soul Collectors című már begyorsul, és jogossá teszi a black jelzőt is. Ezek után főleg érdeklődve vártam, hogy melyik vonal lesz az erősebb. Nem dőlt el egészen a végéig, és ez talán így a legjobb.
A harmadik tétel a monotonabb fajta black zúzda, itt-ott dallamos énekkel, elszavalt szövegrészletekkel. Kitűnő ötletek, nagyszerű megvalósítás.
Aztán ez az eklektikus összkép végig érvényben marad, és később lesznek elektronikus behatások is diszkréten. Enyhe ipari szaggatások... stb... Lám, az egyedül zenélés a hiányosságok mellett többletet is hordozhat, mivel nincs többi tag, akik kihúznának témákat a dalokból.
Az ötödjére érkező Evening Again tisztán elektronikát használ, rém sötéten és igényesen tálalva, némi narrációval.

Részletezve a hangszeres munkát, minden okés. Kiváló dallamjáték, nagyszerű ritmizálás, az ének és a hörgés is pontos, izgalmas, eredeti ötletekkel kitöltött. Tipikusan az a zene ez, ahol a pontszám öt percenként kúszik felfelé pár tizeddel. Tehát a lemez felépítése lépcsőzetes, nincsenek a patronok elsőre eldurrantva (Metallica módszer, miszerint a lemez húzónótája nyit, eladva a cuccot, majd jönnek a középszerű témák - átlátszó).
A Fall of the Emptynessnél kezdtem érezni punnyadást először, és pontatlanságot a dallamos énekben... Aztán később még feltűnik egy-két gyengébb eresztés (számomra), de tudom, hogy van azoknak a daloknak is közönsége.

Idén márciusában jelent meg a lemez, és külön szeretném kiemelni a külcsínt. Nagyon igényes a színvilágát illetően, meg a fotók és az elrendezés is telitalálat. A papír anyaga is a vastagabb fajtából való. Rá van nyomva az összes szöveg, és két fotó az alkotóról is.
A megszólalás is pöpec - ugye, hogy megy ez producerek hada nélkül is?

Ha szeretnének hallani egy ízig-vérig jól kivitelezett sufnituning anyagot, akkor a Darktrance önökre vár. Kaptam már kritikát amiatt, hogy igazán csak ezek a cuccok érdekelnek, ami nem igaz, inkább arról lehet szó, hogy ha utólag megtudom egy lemezről, hogy mindent egy ember csinált, akkor nagyobb érdeklődést tanúsítok a további munkái iránt. Egyébként ezt a torzulási lehetőséget kizárandó, mostanában úgy hallgatok zenét, hogy nem nézem meg előre a felállást, és mást információt sem róla.
Lehet, hogy a metalzene csapatmunka, de akkor kérem, hogy akik ezt hirdetik, magyarázzák meg ezt a lemezt itt...

Author: Nagaarum
Solitude Productions 06.02.2013, 01:15
Review
Spirit of Metal
09.06.2013

One man band du musicien ukrainien Dmitry Gubsky (qui semble multiplier ce genre de projet solo), Darktrance nous offre au printemps 2013 son troisième album, toujours chez BadMoodMan, sous-division du label russe Solitude Production.

Dmitry joue sur ce Pessimum un Black Metal assez allégé -on comprend vite la raison de l'utilisation par le musicien de l'étiquette Dark Metal, terme à la signification souvent floue et très variable par ailleurs- assaisonné d'influences Post-Hardcore donnant notamment une dimension assez moderne à l'enregistrement. Il en résulte des compositions dotées d'un travail assez intéressant au niveau des guitares.
Tour à tour lourdes, agressives, atmosphériques et mélodiques, ces dernières proposent des structures dans l'ensemble bien développées, se permettant même à l'occasion de surprendre l'auditeur par des variations de rythme ou d'émotions bien amenées.
Par ailleurs Gubsky utilise régulièrement divers effets au clavier pour enrichir et appuyer ses ambiances, allant des nappes épico-mystiques (Whispers of the City in Blood) aux effets plus electro-indus (Day X) tout en conservant toujours un aspect moderne très marqué.

Les différents types de chant, tous effectués par Dmitry Gubsky, occupent une place importante dans l'album, notamment de par la capacité du musicien ukrainien à utiliser au mieux leur diversité pour accompagner les instruments.
Le chant hurlé d'abord, présente deux facettes. La première, clairement majoritaire, est très moderne et assez typée -core, avec un aspect assez étranglé mais intense, ce second trait s'appliquant également au growl utilisé à plusieurs reprises pendant l'album.

Le chant clair, par contre, est plus critiquable. Très utilisé, et de manière assez ambitieuse qui plus est, il n'est cependant pas toujours très maitrisé. Jouant dans un registre se voulant assez propre et moderne (oui, encore cet adjectif, j'y reviendrai), il manque parfois de relief et se révèle à l'occasion un peu "plat". Toutefois ce manque de technique est en partie compensé par la capacité de Dmitry Gubsky à proposer des lignes vocales souvent assez mémorables et mises en valeur par le travail de composition.

Vous l'aurez remarqués, le terme "moderne" revient à de nombreuses reprises dans cette chronique. De fait, il résume bien l'album, tant il y a des chances pour que les personnes allergiques à ce mot lorsque utilisé pour parler de Metal -surtout dans le cadre d'un groupe ayant des racines Black comme ici- aient du mal à apprécier l'album. Les autres trouveront un CD plutôt solide, sachant nager entres les genres pour se créer sa propre personnalité malgré quelques défauts.

Author: Peacewalker
Solitude Productions 07.01.2013, 13:34
Review
Darkview
7/10
30.04.2013

Herinner je je het Nedelandse éénmansproject Deinochyus nog?

Deze Darktrance zou je kunnen bestempelen als de Oekraïense versie ervan. De vergelijking gaat zelfs vrij hoog op. Niet alleen is dit ook een sologebeuren, stilistisch liggen beide artiesten eveneens heel dicht bij elkaar. ‘Pessimum’, de derde plaat ondertussen, alterneert tussen snelle postblackmetaluitspattingen en het doomiër Forgotten Tombwerk. Het meest opvallende aspect vinden we echter in de zang die net als bij Deinochys of bv Bethlehem vooral bestaat uit ijzingwekkende schreeuwen en melancholisch geweeklaag. Jammer genoeg klinkt die helder gezongen klaagzang zo vals dat het als een daad van misanthropie kan beschouwd worden om mensen daarnaar te laten luisteren. Haal er iemand bij die m’n tenen minder doet krommen en dan zie ik dit projectje nog wel ergens komen.

Author: Samoht
Solitude Productions 05.01.2013, 16:43
 Prev
1 2 3
Next 
Write a review

All Labels