Odradek Room - A Man Of Silt (CD)

Review
Rozsdagyar
9/10
05.11.2017

Mariupol neve ismerősen csenghet mindenki számára, aki nyomon követte az elmúlt három-négy év nemzetközi történéseit: a stratégiai fontosságú, tengerparti várost az Ukrajnától elszakadni vágyó és azért fegyverrel küzdő szakadár Donyecki Népköztársaság 2014-ben és 2015-ben többször is megtámadta, illetve ágyúzta, és a harcok számtalan civil áldozatot követeltek. A félmilliós közigazgatási központ nehézipari fellegvár és fontos kikötő is egyben, ráadásul igencsak közel fekszik az orosz határhoz, így napjainkban az egyig legfeszültebb légkörrel rendelkező ukrán nagyvárossá vált. Innen származik az Odradek Room nevű progresszív death/doom csapat, melynek második soralbuma október 12-én jelent meg a Solitude Productions gondozásában “A Man Of Silt” címmel.

A progresszív death/doom igencsak szűk és korlátozó jelző az ukrán banda esetében: death metal hatások csak elvétve, néhány bedurvulás alkalmával, illetve a sporadikusan jelentkező hörgős ének esetében vannak jelen, a doom pedig mindenekelőtt az atmoszférát illetően juthat az eszünkbe. A progresszív azonban mindenképpen illik az Odradek Room produkciójára: elképesztő mennyiségű zenei ötlet és találékony hangszerelési megoldás található a korongon, gyakorlatilag annyi, hogy más zenekarok több lemezen szétosztva meg tudnának élni belőle.

Az együttes neve Franz Kafka egyik novellájából (Egy családapa gondja) származik. Az egyoldalas novella egy ODRADEK nevű, rovarszerű, behatárolhatatlan eredetű és létállapotú apró élőlényről szól, amely szemmel láthatóan halhatatlan, életének azonban nincs célja, tulajdonképpen olyan, mint egy kő vagy egy darab fa. Jön-megy a prágai házak között, lépcsőfordulókban, kapualjakban lehet megpillantani, hallani nevetését, mely a száraz avar megzörrenésére emlékeztet. Az elbeszélő, a családapa maga azon kesereg, hogy az ember halandó, ODRADEK azonban valószínűleg nem, így a lény túl fogja őt élni:

Hasztalan kérdem magamtól, mi történik majd vele. Meg tud-e vajon halni? Minden, ami halandó, előbb valamilyen céllal rendelkezik, folytatott valamiféle tevékenységet, és abban őrlődött fel; ez azonban ODRADEK esetében nem bizonyul igaznak. Tehát még a gyerekeim és az unokáim lába előtt is le fog zötyögni, maga mögött húzott cérnaszálaival a lépcsőn? Nyilvánvalóan nem árt senkinek; de ha elképzelem, hogy még engem is túl fog élni, ez szinte fájdalmasan érint.

Gáli József fordítása. Franz Kafka: Az átváltozás (Elbeszélések). Budapest, 1982. Európa Könyvkiadó.

Kiváló a névválasztás, hiszen az ukrán banda szövegvilága egzisztencialista, lételméleti problémákkal foglalkozik: a személyiség állandóságával vagy éppen felbomlásával, az üresség, a nemlét kérdéseivel, melyhez tökéletesen passzol ez az elborult, de korántsem befogadhatatlanul életidegen zene. Mindezt megkönnyíti a kifejezetten sokrétű hangszerelés: zongorás betétek, oboa- és szaxofonszólók is találhatóak itt, csakúgy, mint gyönyörű és tiszta női ének.

A Texture Of Reality vagy éppen Silt Flower című számok akár egy ereje teljében levő Anathema albumára is felférhetnének, de mivel a brit csapat már legalább másfél évtizede elveszett a kontrollálhatatlan Pink Floyd-rajongás és a felemelt fejjel hirdetett, korlátlan művészi önkifejezés különösen alattomos útvesztőjében, ilyet bizony ők már nem tudnának megírni: szerencsénkre azonban az ukránok jócskán túljutottak az Anathema által bejárt úton. Van itt komolyabb post-metal is a Mirror Labyrinth vagy a Divide című dalokban is, illetve a lemez legérdekesebb és legérdekesebb dalában (Rain Trip) a szaxofon olyan érzelmi, hangulati csúcspontig vezeti a hallgatót, melytől azonnal kiveri a libabőr.

Az album atmoszférája elég szomorú, néha már-már klausztrofóbiásan nyomasztó, de tele van csodálatos dallamokkal, ötletekkel, váltásokkal: a keményvonalas metalrajongók számára minden bizonnyal túlságosan szerteágazó és elmélkedő lemez az “A Man Of Silt”, azonban a progresszív metal nyitott lelkű és fülű kedvelőinek hatalmas meglepetés lesz az ukránok albuma. Az ötvenperces korong – nem túlzás – minden egyes tétele rengeteg felfedeznivalót rejt, egyben pedig hosszú hetekre programot nyújt: türelemmel kell azonban hozzá közelíteni, mert nem adja meg könnyen magát.

Author: Kovenant