Self-Hatred - Hlubiny (CD)

atmospheric death doom metal, Solitude Productions
$9.00
Цена в баллах: 900 баллов
SP. 133-18 x
В наличии
+
Второй альбом мастеров атмосферного doom death metal из Чехии Self-Hatred стал новым шагом для группы, представившей слушателям динамичный и, вместе с тем, монолитный материал, в котором было продумано всё до мельчайших подробностей: от звука, до аранжировок и концепции. Варьируя темп, тяжёлые гитарные рифы с клавишными партиями, различные типы мужского вокала, стилистику от почти funeral ddom metal до атмосферного black metal, музыканты добиваются поразительной целостности, оживляя историю, разворачивающуюся перед слушателями. Это концептуальный альбом с глубокими текстами о потере любимых людей и забытьи. Альбом был записан в Hellsound Studio, сведение и мастеринг выполнил Гонза Капак (известный по участию в таких группах, как Master's Hammer, Krieg, Nargaroth, Panychida). Шестнадцатистраничный буклет также оформлен концептуально, дополняя музыку визуальными образами. Диск с золотым напылением и пит-артом.

Треклист:
1 Konec
2 Odraz
3 Hlubiny
4 Střepy
5 Vzplanutí
6 Apatie
7 Očistec
8 Epitaf

Артист:
Self-Hatred
Страна артиста:
Czech Republic
Год альбома:
2018
Название:
Hlubiny
Стиль:
atmospheric death doom metal
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Jewel Case
Доп. информация:
16 page booklet
Лейбл:
Solitude Productions
Кат. номер:
SP. 133-18
Год издания:
2018
Штрих-код:
4627080611313
Страна-производитель:
Russia
Review
Wonderbox Metal
11.06.2018

Self-Hatred are from the Czech Republic and this is their second album. They play death/doom metal.

Hlubiny is the follow up to 2016’s very enjoyable Theia, which I really liked for its contemporary take on the death/doom style. On Hlubiny the band have continued to develop and refine their sound, resulting in 42 minutes of material that sees them at their towering, monolithic best.

Hlubiny really is a rich and textured album. The band have crafted an emotive slab of atmospheric doom, taking influence from aspects of death metal, funeral doom, and even a touch of atmospheric black metal on occasion. All of this, coupled with the band’s modern delivery, means that Self-Hatred continue to stand out from a lot of their peers who are playing ostensibly similar music.

The band seem more assured than ever on this release, and their songwriting skills have advanced along with this greater confidence. The music they have crafted on Hlubiny uses melodically-charged emotion as a base for its expressive conceptual story, and builds around this with the aforementioned musical styles to create well-formed atmospheric doom that’s very satifying to listen to.

The band’s use of keyboard enhancements, blackened elements, and modern edge, along with a relatively diverse range of vocals, all contribute to the effectiveness of these songs.

The album has a varied and layered delivery, with plenty of rich content to enjoy for the listener. The fully ingrained atmospheric and emotive aspects of the music are omnipresent, making for an affecting and engaging collection of tracks. Well-written, expertly delivered, and extremely effective, it’s great to see a band as obviously talented as Self-Hatred are put out a second album that’s even better than their very enjoyable first.

Very highly recommended.
Review
Antichrist Magazine
8.9/10
11.06.2018

To be honest, I haven’t really listened to much ‘Death/doom’ despite being a fan of early Katatonia. My interest in the other extreme genres of metal never really enabled me to dive into this niche of extreme music. So, when I got my hands on this album I wasn’t really sure what to expect, but rather decided to give it a try based on my remembrance of Katatonia. And boy was this a pleasant surprise. Self-Hatred provides an atmospheric and emotional record, which uses hunting and soothing melodies mixed with tortured vocals to invoke a sense of pleasant yet desolate impact on listeners that will sure make them come back for more.

Self-Hatred is a band from Czech Republic, and all their lyrics are in their own language, although the dark and depressive themes are almost palpable even to foreign ears. But as a matter of fact, this album is all about the music, which doesn’t hold back anything for foreign listeners. The sense of strong emotions is present all throughout the album. Use of melodic guitars and keyboards creates an atmosphere of doom and dread, and the typical yet appropriate implementation of deep death vocals, which are often chilly and tortured add a further layer upon the experience.

The production is clean and crisp, which is a plus cause anything too edgy might have deducted points in my book. The song-writing shows a level of maturity and musicianship that is quite a feat for such a young band. There is an abundance of heavy doom riffs, operatic sections of synths, some acoustic guitars, and also spoken words complementing the music. The vocals have some apparent black influences and the music at times even reaches the range of funeral doom which rather again can be attributed to the incredible scope of these talented artists.

There are almost no negatives to discuss here, only except maybe be the length, which is a bit short for my liking. I also would have loved a bit more use of clean vocals and acoustics. But what is on offer here is a passionate and emotional ride through a dark and melancholic landscape. These people can play their instruments very well and knows what they are aiming at.

The highlights for me here would be the opener ‘Konnec’, ‘Odraz’, ‘Hlubiny’, ‘Strepy’ and the ending track ‘Epitaf’. The heavier track ‘Strepy’ followed by equally punchy ‘Vzplanuti’ delivers just the required push after such a deeply melancholic first half and the beautifully emotional ‘Epitaf’ closes the record on a high note inviting the listeners to immediately dive in for a replay.

I will definitely be eager to listen to what this band has to offer in the future, cause there is much to love here for any fans of death/doom and fans of emotional metal as well.

Author: Rakib Khan
Review
Rozsdagyar
8.5/10
06.06.2018

Rendkívül szimpatikusak azok a csapatok, melyek ragaszkodnak egy stílushoz, abban dolgoznak és fejlődnek tovább a kezdetektől, függetlenül attól, hogy a színtér akár már egy-két évtizeddel is túljutott népszerűsége csúcsán. Az atmoszferikus doom-death metal szcénának volt egy erőteljes felfutása a kilencvenes években (főleg az első felében), de aztán szépen visszabújt oda, ahonnan érkezett, azaz a föld alá, az underground mélyrétegeibe.
Nos, a cseh Self-Hatred nem a bevezetőben vázolt zenekar, mivel pár éves múltra tekinthetnek csak vissza, de ettől még kifejezetten izgalmas az, amit játszanak. 2012-ben alakultak meg Plzeň városában, 2014-ben koncerteztek először, majd 2016 meg is jelent bemutatkozásuk "Theia" címmel. A Solitude Productions május 25-én adta ki második korongjukat ("Hlubiny"), melyen már anyanyelvükön énekelnek a kezdeti angol helyett.
A változás azonban nem merül ki ennyiben: a funeral doom és az atmoszferikus death mellé szépen bekúsztak a post-black metal elemei és ez kifejezetten jót tett a produkciónak. Valljuk be, a doom/death egy eléggé zárt, konzervatív stílus, melyből nehéz kitörni: rétegzene mivolta ellenére megszámlálhatatlanul sok banda alkot a színtéren és emiatt rengeteg egyforma lemez ömlik hetente a metalrajongók elé.
A cseh együttes a hangszerelésben is próbálta színesebbé, változatosabbá tenni a lemezt. A szintetizátor hozza azokat a tipikusan atmoszferikus megoldásokat, melyek révén utaztatós, álmodozós hangulatot varázsol a riffek alá. A gitárok hangzása az én ízlésemnek kissé vékony: ráadásul két bárdista is szerepel a hatfős bandában, de ez egyáltalán nem köszön vissza a megszólalásban.
A Kaťas művésznéven alkotó frontember énekstílusa illeszkedik a fentebb hivatkozott stíluselemekhez, azaz a pincemély hörgéstől elkezdve egészen a black metal rikácsolásáig is eljut, de alapvetően inkább a death metalban megszokott előadásmódot favorizálja. A magasabb hangfekvésekben kicsit erőltetett a produkciója (szerencsére ezekből kevesebb is van a lemezen), de pont emiatt ez sokak számára vízválasztó lehet a cseh zenekar kapcsán.
A banda neve természetesen mindent elárul: az öngyűlölet hallatán ne várjunk semmiféle vidámabb vagy akárcsak kiegyensúlyozottabb hangulatú szerzeményt. A depresszió, a fájdalom, a reménytelenség dalai ezek: a "Hlubiny" konceptalbum, mely a promóciós anyag szerint szeretteink elvesztéséről, a fájdalom feldolgozásáról, majd a kötelezően és megakadályozhatatlanul érkező feledésről, valamint a továbblépésről szól. Rendkívül kíváncsi lettem volna a dalszövegekre: a cseh nyelv azonban nem támogatta ezt a vágyamat. Mivel eleve rendkívül szűk a stílus rajongótábora, ezért - bár az anyanyelvi kultúra ápolását a legfontosabbnak tartom - talán szerencsésebb lett volna a ma már szinte mindenki által beszélt/írt angol nyelvű szerzeményeknél maradni.
A korong legnagyobb erőssége a rendkívül egységes atmoszféra. A doom, a death és a black metal összeillesztése szinte hézagmentesen sikerült: a nyomorúságos hangulatnak megfelelően szinte végig ólomsúlyú riffeken vagy legfeljebb középtempóban gördülnek-málháznak előre a szerzemények. A kivétel a gyorsabb, blastbeatekkel induló, hagyományosabb, régisulis death metal tétel, a Vzplanutí, illetve az egyértelműbben post-black metal szám, a zseniális dallamokkal teli Střepy.
A Hammond-orgona többször is előkerül a dalokban (lásd az Odraz című kiváló tételt) és ez ad egyfajta ünnepélyes, templomi atmoszférát az egész albumnak. Ez végül explicit módon is megjelenik az Očistec című rövid átvezetésben, mely egy miserészlet és az azt követő orgonaszó révén idézi meg az eltávozottól történő búcsú pillanatait.
Külön kiemelendő még a szellős, akkordbontogatós gitárokkal teli Apatie és a csodaszép ikergitáros szólóval operáló zárótétel, az Epitaf. A dalszövegek értése nélkül is világosan átérezhető a korong érzelmi íve: a szeretett fél elvesztésétől egészen a temetéséig és a megnyugvásig tart az album történetvonala. A Self-Hatred világosan figyel arra, hogy zenéje kerülje a befogadhatatlan szélsőségességet: az extrém stílusokkal kifejezetten barátságtalan viszonyban levő metalrajongók is nyugodtan ismerkedhetnek a csehek friss anyagával, mert a dallamok tényleg gyönyörűek, a torokszorító atmoszféra pedig nagyon könnyen magába szippantja a hallgatót. Ismét egy remek kiadvány a Solitude Productions jóvoltából.

Author: Kovenant
Review
Iye Zine
8.4/10
17.06.2018

Secondo full length per i cechi Self-Hatred, ottima doom band segnalatasi con l’esordio Theia del 2016.

Curiosamente le due band di punta della scena del paese dell’est escono a poco tempo di distanza l’una dall’altra (nonostante la presenza in line up di due membri in comune, il chitarrista Aleš Vilingr ed il batterista Michal “Datel” Rak): ma, mentre gli Et Moriemur hanno intrapreso una strada volta alla ricerca di sonorità quasi liturgiche, i Self-Hatred restano fedeli ad un death doom più atmosferico e diretto.
Questi ragazzi di Plzen si muovono all’interno del genere con una grande disinvoltura e se, inizialmente, sembrano venire meno quei picchi emotivi che erano disseminati nel precedente lavoro, in realtà, ascolto dopo ascolto, tali elementi emergono progressivamente, ponendosi quali indicatori di una profondità compositiva che connota fortemente un sound costantemente pervaso dal giusto grado di tensione ed oscurità.
Anche lo stesso passaggio alle liriche in lingua madre è funzionale al concept e non rappresenta alcun problema (se non di comprensione immediata, ovviamente) consentendo piuttosto ai Self-Hatred di arricchire di maggiori sfumature il loro racconto e aumentandone se possibile, l’impatto drammatico ed emotivo.
La bravura della band ceca risiede proprio nella capacità di comporre un lavoro profondo e convincente senza dover ricercare soluzioni diverse, rischiando di smarrirsi in qualche passaggio interlocutorio di troppo come accaduto in alcuni frangenti ai “cugini” Et Moriemur.
Hlubiny è l’album che consacra i Self-Hatred tra le migliori nuove band in ambito death doom melodico, in virtù di una cifra stilistica che li colloca sulla scia dei maggiori protagonisti del genere, tra i quali i When Nothing Remains, ai quali si avvicinano molto allorché sono struggenti melodie a prendere il proscenio.
L’accoppiata Konec / Odraz ed il conclusivo strumentale Epitaf racchiudono alcuni tra i passaggi più toccanti ed esemplificativi della bontà di un lavoro che, da buon concept, va comunque consumato tutto d’un fiato, senza tralasciare di fare le necessarie “ripetute” che consentiranno di cogliere quei momenti preziosi che inizialmente potevano essere sfuggiti.

Author: STEFANO CAVANNA
Написать отзыв