Raventale - Transcendence (CD)

atmospheric black metal, BadMoodMan Music, BadMoodMan Music
28 Отзывов Написать отзыв
1 000.00 Р
Цена в баллах: 1500 баллов
BMM. 054-12 xn
В наличии
+ −
Шестое детище Raventale, в очередной раз раскрывает творческий потенциал группы внимательным слушателям. «Transcendence» - это величественная, глубокая музыка, исполненная в стиле яростного, атмосферного black metal; это альбом безупречный по звучанию, исполнению и музыкально-смысловому наполнению. Несомненно, это одно из лучших творений Raventale.Концептуально «Transcendence» - альбом в преддверии эпохи Шестого Солнца. Основное назначение этой работы - созерцание трансцендентальных и запредельных форм существования и собственная трансформация на фоне условностей и имманентной деградации современной цивилизации.

Треклист:
1. Shine 10:38
2. Room Winter 11:18
3. Without Movement 10:11
4. Transcendence 13:13

Артист:
Raventale
Страна артиста:
Ukraine
Год альбома:
2012
Название:
Transcendence
Стиль:
atmospheric black metal
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Jewel Case
Лейбл:
BadMoodMan Music
Кат. номер:
BMM. 054-12
Год издания:
2012
Страна-производитель:
Russia
 Назад
1 2 3
Вперед 
Review
Hardsounds
7/10
02.04.2013

Ennesima riprova che le band provenienti dall'area dell'ex Unione Sovietica hanno un culto e una devozione al limite del plagio per i Katatonia del periodo aureo, cioe' quelli che inventarono il gothic black con 'Brave Murder Day'. Infatti,
"Shine" è clonazione pura con l'unica differenza rappresentata dall'utilizzo di uno screaming (unico neo del dischetto) pari a quello standard e acre di mille altre black metal band. Ritmiche serratissime in "Room Winter" e "Transcendence", batteria elettronica da orgasmo per gli amanti del sound metallico e glaciale che questa sa donare (ricordano un altra one man band che coniugava con ottimi risultati l'industrial con il black metal: Godkiller), si dipana in tre differenti variazioni sul tema del black metal, quello gothic malinconico dei Katatonia grazie all'utilizzo di tastiere mai invasive, quello oltranzista di tante altre band e quello industrial dei migliori Satyricon. L'abilita' di Astaroth consta nel saper mitigare le ritmiche quando si fanno soffocanti con inserti industriali e parti progressive post rock (Fates Warning) che danno alle partiture diverse chiavi di volta sul tema prinicipale. Una produzione potente e cristallina chiude il cerchio per un disco che non passera' alla storia come imprescindibile o come pietra di paragone, ma pur partendo da idee altrui si fa piacevolmente apprezzare per l'abilita' di non scadere nel copia e incolla ma sapendo coniugare con abilita' diverse vie di fuga.

Glaciale e ferale mix di idee altrui.

Author: Igor Fanelli
Solitude Productions 28.05.2013, 15:23
Review
Evilized

Es ist erstaunlich, welchen Tatendrang der Ukrainer “Astaroth Merc” seit nunmehr acht Jahren mit seinem Soloprojekt RAVENTALE an den Tag legt und meist im Abstand von nur wenigen Monaten beständig neue Full-Length Alben veröffentlicht, die dabei doch auch stets ein ansprechendes Niveau halten können. Auch sein neustes und mittlerweile sechstes Werk “TRANSCENDENCE” bricht nicht mit dieser Tradition und erscheint fast auf den Tag genau ein Jahr nach dem letzten Output “BRINGER OF HEARTSORE” über das russische Label BadMoodMan Music. Musikalisch knüpfen die vier auf der Platte enthaltenen Songs am bisherigen Stil von RAVENTALE an, zeigen jedoch auch eine deutliche Weiterentwicklung.

Schwerpunktverlagerung samt einigen Neuerungen

Der Opener Shine bedient sich zunächst noch einem sanften Wechselspiel von getragenen Doom Metal Passagen und atmosphärischem Black Metal mit eingängigen Strukturen samt dezent untermalender Schlagzeugarbeit und schlägt somit gekonnt einen Bogen zum Schaffen der Vorgängeralben. Während sich die ersten Minuten des Albums so in gewohntem RAVENTALE Stil präsentieren, lässt das noch folgende Material der LP doch eine Schwerpunktverlagerung samt einigen Neuerungen erkennen. So wurde auf “TRANSCENDENCE” der Anteil der schleppenden Elemente stark reduziert und der Fokus stattdessen einzig auf das treibende Schwarzmetallriffing verlegt. Dieses sorgt in zum Teil recht komplexen Arrangements mit deutlich progressiven Anleihen für sehnsüchtige Melodiebögen und die damit einhergehende melancholische Stimmung, die zum Markenzeichen eines jeden Werkes aus dem Hause RAVENTALE geworden ist. In mitten der anspruchsvollen Saitenarbeit kommt auch den Keyboards wesentlich weniger Bedeutung zu, als noch etwa auf “BRINGER OF HEARTSORE”, sodass die synthetischen Klänge über weite Strecken nur noch im Hintergrund agieren und einen begleitenden, wenn auch wirkungsvollen Klangteppich kreieren.

Auf Grund der mitunter sehr ausufernden Instrumentalpassagen der Platte kommt es jedoch trotz der detailverliebten Ausgestaltung der Stücke gelegentlich zu einigen eher langatmigen Momenten, denen ein wenig an Biss fehlt. Wenngleich diese den Songs zwar kurzzeitig etwas den Wind aus den Segeln nehmen, wird doch der positive Gesamteindruck des Albums davon nur wenig beeinflusst.

Trotz der nur kurzen Entstehungsdauer von “TRANSCENDENCE” können die vier Tracks des Albums neben einigen altbewährten Motiven auch mit einigen neuen und überarbeiteten Aspekten überraschen. Somit fügt sich die Platte nahtlos in die bisherige Discographie von RAVENTALE ein und weist doch auch gleichzeitig den Weg in eine neue Richtung.
Solitude Productions 28.05.2013, 15:22
Review
Mroczna Strefa
8/10

Odpowiedzialność za ukraiński projekt RAVENTALE spoczywa na barkach Astarotha Merca, choć według mnie nie można pominąć w tych zasługach Valda, który podczas uwieczniania powyższego materiału stanął za mikrofonem, oraz Antona Belova - autora tzw. wokali wspierających, jakie na plastikowe kółko trafiły. Zamysł całości, aranżacja oraz wykonanie partii instrumentalnych, a znając życie również i skreślenie tekstów utworów, to wszakże działki 'gospodarza domu'. Można więc określić RAVENTALE projektem typu 'zrób to sam', co zważywszy na fakt, że wykonuje on klimatyczny black metal od razu nasuwa przypuszczenie, lub też obawę, że będzie to w muzyce widać, słychać i czuć. I powiem szczerze, że poniekąd tak jest. Gdy krążek wiruje w odtwarzaczu widzę oczyma wyobraźni faceta, siedzącego w pokoju z gitarą i programem do miksowania na laptopowym ekranie. Sęk jednak w tym, że w przypadku "Transcendence" niekoniecznie jest to wadą. Album wypełnia po brzegi brzmienie blackowej, nieoszlifowanej gitary, skręcającej niekiedy w obszary depressive rockowe, gothic czy nawet doom metalowe, umieszczonej też czasami na stonowanym, klawiszowym tle. Produkcja tej płyty nie pachnie może najwyższej klasy robotą uznanych w branży inżynierów dźwięku, lecz w swojej własnej kategorii, a może nawet i nie tylko, "Transcendence" może pochwalić się brzmieniem nietuzinkowym. Gitary trą o bębenki słuchowe niczym papier ścierny o jedwab, a mimo to, zamiast 'syndromu bzyczenia' mamy prawdziwą potęgę podziemnego blacku! Repertuar płyty zamyka się w czterech dłuższych utworach, w których nie brakuje rozwiniętych, gitarowo-klawiszowych, epickich wątków, znanych z płyt DIMMU BORGIR, ale również i ANTROPOPHOBIA melodyjnych solówek czy drobniutkich, ale porażających mocą, aranżacyjnych akcencików. Każdy z tych elementów pojawia się w kończącym album utworze tytułowym, w którym na klawiszowy podkład nanoszone są partie najpierw gitary, później perkusji czy też wokalu w pełnym filmowego rozmachu wstępie. Świetny 'tematycznie' finał, do którego zmierza ten numer to absolutnie nie jedyny chwalebny fragment materiału. Wiele w tym temacie powie Wam główny motyw z "Room Winter", pokazujący, że dobry black metal to nie sztuczna krew na koncertach czy czarno-białe okładki. "Without Movement" znajduje wypadkową między opisanym wyżej stylem grania a tzw. space black metalem, który w okolicach świetnego przecież "Passage" zaczął grać SAMAEL i pod który podpinał się również i BEHEMOTH na newralgicznej dla swego stylu "Satanice" czy "Thelemie.6". Najtrafniejszymi stylistycznie porównaniami będą w tym przypadku jednak te z FORGOTTEN TOMB, SO MUCH FOR NOTHING, BENIGHTED IN SODOM czy poniekąd WOODS OF YPRES. Myślę, że jeśli ktoś nie na żarty zasmakował w wydawnictwach tychże aktów i chce więcej, nie rozczaruje się sięgając po "Transcendence". Tych, którzy wiedzą w czym rzecz, w temacie różnic między wydawnictwem a folderem z plikami ucieszy też wydrukowana na tradycyjnym papierze, miła nie tylko dla palców, ale i dla oka, okładka.

Author: Kępol
Solitude Productions 24.05.2013, 20:31
Review
Aristocrazia Webzine
13.05.2013

L'ucraino Astaroth Merc torna alla carica, con Aristocrazia abbiamo iniziato a seguirne le uscite sin dal primo capitolo discografico "Mortal Aspirations", nel quale l'artista utilizzava l'idioma inglese, poi sono arrivate successivamente le conferme intitolate "After" e "Bringer Of Heartsore". Adesso è giunto il turno di "Transcendence", il sesto album che sancisce definitivamente la bontà di una proposta che ha assunto una forma sempre più delineata in favore di un Black/Doom che non si nega l'apertura ad atmosfere di stampo post-metal.

Scrivere dei suoi dischi è divenuto col tempo un vero e proprio piacere, non vi sono più incertezze né momenti di stanca nel sound, il riffato è costantemente in bilico fra l'emanazione di sentori gelidi e affilati come lastre di ghiaccio e altri armoniosi, delicati e rivolti a mantenere saldamente vivo l'apporto del colore grigio all'interno della composizione. Una composizione che nel corso della sua lieve ma costante evoluzione ha aumentato la consistenza delle tonalità affini al nero e possiede sia la capacità d'incantare — divenendo in alcuni attimi addirittura sognante — sia quella forza e quella presa che vengono richieste per dare un'impronta marcata black. I synth inoltre ammantano i pezzi, impreziosendoli ed evitando però di ergersi eccessivamente. La prestazione vocale, incastonata abilmente tra le scorribande in blast-beat e i momenti armonici di maggior intensità, vibra utilizzando linee sia in growl che screaming, infiammando il percorso emotivo delle tracce. Il libretto riporta come titolare della stessa Vald, mentre per le sezioni secondarie fa il nome di Anton Belov.

Ciò che mi preme sottolineare è la capacità con la quale il progetto Raventale ha trovato di anno in anno il modo di affinare le proprie doti. Pur avendo a che fare con composizioni sempre al di sopra dei dieci minuti di durata, non si percepiscono cali di tensione, non si riscontrano quelle lacune riconducibili a un eccessivo affidamento a cliché ripetuti, rischiando di cadere nell'anonimato. Ogni singola decisione presa trova infatti una collocazione ben precisa all'interno dell'organigramma esecutivo di Astaroth Merc, che riesce a mantenere integra quella sorta d'istintiva passionalità che forniva al genere negli anni Novanta l'impulso emotivo portante.

"Transcendence" è una perla, il traguardo che in tanti speravamo venisse tagliato dalla formazione ucraina e che per nostra fortuna è entrato a far parte di una discografia che, continuando in questa direzione, potrebbe in futuro proporre all'orecchio ulteriori dischi di altissima qualità. Tirando le somme: coloro che avessero avuto già in passato un vivo interesse nei confronti dei Raventale reputo che debbano inserire quest'opera nella lista degli acquisti immancabili; i restanti, in particolare quegli ascoltatori che si sono imbattuti casualmente nella loro musica, provino ad addentrarsi nel mondo dell'ucraino, ripercorrendone le tappe, avranno così modo di apprezzarne la crescita e potranno goderne nella sua integrità.

Author: Mourning
Solitude Productions 14.05.2013, 02:30
Review
Metal Revolution
6.7/10
29.04.2013

Earlier on these pages we’ve presented you to the sound of a Ukrainian atmospheric blackened doom metal band Raventale. In 2012 the band launched their sixth full-length album entitled Transcendence. It is actually their sixth album in only six years which makes them highly productive and consistent.

Tracks, esp. the opening one “Shine” are pretty slow and with a low-tuned vocals which makes it more a doom than a black metal. On some of the following three tracks the vocals vary a great deal, raging from low-tuned and slow ones to the more high-pitched, fierce, shrieking and angry growls. The main rhythm tends to get boring and repetitive, but I guess it is only due to the nature of their music.

On the more positive note I would say that this release, compared to its predecessor(s), shows more growth in both atmosphere and intensity. Speaking of the atmosphere it is still about desolation, misanthropy, death and hostility, but all wrapped nicely in.

Having said that, I feel that their music is still not as accessible and approachable as many other modern black/doom metal acts’. It definitely needs more than one spin in your CD-player to grasp the whole idea of the band. Thankfully, it tends to develop, mature and reveal all hidden treasures with each new listening session.

Author: Bato
Solitude Productions 30.04.2013, 18:17
Review
Spirit of Metal
18/20

Raventale est le projet d'Astaroth (accompagné ici de deux chanteurs présents pour l'occasion), musicien ukrainien nous proposant pratiquement un album par an depuis 2005. Si ses débuts sont ancrés dans du Black Doom aux ambiances naturelles assez souvent comparées à celles développées par ses compatriotes de Drudkh, l'ukrainien a peu à peu délaissé l'aspect Doom de sa musique pour adopter des influences plus progressives tout en conservant une dimension mélancolique relativement marquée.

Conséquence sans doute logique de cette évolution, ce nouvel opus se caractérise par une approche plus ambitieuse que ses prédécesseurs, ambition qui se traduit en autres par une augmentation de la longueur des morceaux, ceux-ci dépassant tous les quatre les 10 minutes. Si l'album reste tout de même relativement court, quoique dans la moyenne des 5 précédents travaux du projet, le fait de laisser aux morceaux la possibilité de se développer fait un bien certain à la musique de Raventale. Disposant de plus de temps pour s'installer et grandir chez l'auditeur les atmosphères créées sont véritablement l'un des deux points forts de l'album. Bien que relativement classique le riffing, soutenu par des nappes de clavier sachant se faire discrètes mais apportant toujours à point nommé une touche de grandeur et de majesté, est en effet plutôt réussi de part sa capacité à vous immerger dans une ambiance mystique, combinant nostalgie et spiritualité.
L'autre point important de ce Transcendence est la présence de quelques soli faisant très rock progressif (particulièrement marquant sur le morceau titre), un peu à l'instar de ceux présents sur le dernier album des compatriotes de Nokturnal Mortum mais bénéficiant (ou souffrant, c'est selon) d'un traitement plus moderne. Ce dernier commentaire peut également être appliqué à la production, propre et efficace et dont on appréciera ou non la ligne directrice.

Ceci dit, mon principal reproche envers cet album serait qu'on en aimerait plus. Un morceau supplémentaire par exemple aurait été le bienvenu, et plus important, ces fameuses lignes mélodiques très typées prog aurait mérité d'être plus longues et plus nombreuses tant elles apportent une grosse part de personnalité au projet et subliment les passages plus traditionnels... une critique qui garde un gros espoir pour l'avenir si le musicien ukrainien décide de pousser plus loin dans cette direction, et qui ne change pas la qualité intrinsèque de ce Transcendence.

Author: Peacewalker
Solitude Productions 18.04.2013, 18:49
Review
Miasma
6/10
28.02.2013

Tasaiseen tahtiin, suunnillen levyn per vuosi, julkaissut ukrainalainen yhden miehen projekti Raventale esittää tässä kuudennen levynsä. Edellisen ja ensimmäisen kerran kuulin bändistä kun sain arvioitavaksi vuoden 2010 After-levyn. Aika samoissa meiningeissä edetään tälläkin äänitteellä. Sisältö muodostuu neljästä pitkähköstä kappaleesta, jotka haahuilevat ja jyskyttävät tunnelmallisen death/doomin maastossa. Projektin puuhamies itse tosin kutsuu musiikkiaan nimityksellä ”atmospheric blackened metal”. Eipä sekään kauhean ohi omista havainnoistani mene.

Musisoinnin pohjana on toistoon perustuva, hiljalleen polveileva ilmaisu, jossa selkeänä kiintopisteenä voi merkitä Brave Murder Day -aikaisen Katatonian. Mukana on kuitenkin kylmempää blackmetallisuutta ja toisaalta myös pehmoisempia, melodisia kitaratunnelmointeja. Muistikuvieni mukaan After-levyllä yleisvaikutelma oli hitusen enemmän doom, nyt lähestytään enemmän jopa ripeää black metalia, etenkin toisessa ja neljännessä kappaleessa.

Tasaisuus, maltillinen tunnelman kehittäminen ja tyylikkäät syntikka- ja kitarakuviot ovat levyn valtteja. Myös soundit ovat hyvin sopivat tämänkaltaiseen hönkimiseen. Miinuspuolelta löytyy vokalistin tylsähkö rääkyvokalisointi ja kappaleiden yllätyksettömyys. Välillä riffit ovat peräti b-luokkaa, vaikkakin musiikki sinänsä on hyvin toteutettua eikä mitenkään kömpelöä. Myös rumpujen sihinä, kumina ja kilinä jää hieman etäiseksi. Ihan onnistunut veto tyylilajissaan, mutta black metaliksi liian siistiä eikä myöskään vaikkapa Esotericia vastaan ole kovin vahvoja saumoja progressiivisen doomdeathin mittelöissä.

Author: Seppo Rautio
Solitude Productions 21.03.2013, 21:28
Review
Funeral Wedding
5/5

Via BadMoodMan Music, o Raventale apresenta seu mais novo petardo chamado Transcendence, lançado no dia 1° de outubro de 2012. Astaroth Merc comanda todos os instrumentos novamente e nos mostra um álbum diferente do lançado anteriormente, chamado Bringer Of Heartsore e já resenhado por esse que vos fala aqui nas páginas do Funeral Wedding (Você pode conferir a resenha do álbum anterior do Raventale, “Bringer Of Heartsore”, pelo link: http://www.funeralwedding.com/?p=1709).

Transcedence conta com apenas quatro músicas, todas durando mais de dez minutos, ou seja: O clima aqui é mais arrastado, denso e porque não épico, se comparado a seus antecessores. O CD abre com a bela Shine e seus riffs com notas abertas, bateria concisa e belo trabalho de guitarras, com Astaroth sempre criando melodias e riffs interessantes. A segunda canção se chama Room Winter e traz a veia black metal presente nos álbuns do Raventale. Seções ríspidas, com agressividade correta e riffs marcantes pontuam a música. Os vocais de Astaroth também se mostram mais rasgados, fazendo do clima negativo ao extremo. A música se estende totalmente extrema até a metade, aonde após uma interessante seção de guitarra, temos a inserção de teclados e o clima se densifica um pouco, mas logo após temos de volta a rispidez dos blast beats e vocais rasgados. Na minha concepção, essa é a música mais extrema da carreira do Raventale, porém alcançando resultados primorosos. Without Movement vem na sequência mostrando um riff interessante de guitarra, levada eficaz na bateria e climatização interessante. Os vocais chegam com uma cortina de detalhes bem feitas por guitarras e teclados. Novamente riffs criativos e interessantes de guitarra são mostrados, aliados a muito peso. No final da música, temos partes melódicas muito bonitas e interessantes, que fazem um clima perfeito pra todo o pessimismo despejado no fim da música. Transcendence é a última música e já mostra um começo absurdamente ríspido, porém cheia de ambientação, para após despejar as caracteristicas básicas do Raventale: levada concisa, riffs pomposos e clima sombrio. A música reúne tudo o que o Raventale faz: desde o doom metal tradicional da banda até o black metal sujo, com passagens ambientais e seções de guitarras exóticas. Ou seja: Uma grandiosa e completa música do grupo. Uma das melhores da carreira da banda, sem sombra de dúvidas. O álbum se encontra a venda na loja da Solitude Prod. (parceira da BadMoodMan Music) e o encarte condiz com o material musical apresentado, com boas gravuras e qualidade acima da média. Um bom item para se ter na coleção de qualquer amante do doom metal. Uma banda com alguns bons lançamentos no mercado e com poucos seguidores. Escute o material e não se arrependa.
Solitude Productions 03.03.2013, 01:06
Review
Femforgacs
7/10
03.01.2012

„Mindezt végigolvasva úgy tűnik, én a HP-stáb azon tagjainak táborát erősítem, akik nem bánják annyira, hogy évente kapnak 1-1 új Raventale lemezt…
Legalábbis egyelőre… :D”
Ezekkel a sorokkal zártam az előző Raventale albumról írt recenziómat. Egyúttal elnézést kérek tőletek, amiért magamat idézem, nem egóm túláradásának bizonyítéka ez, csupán jó kiindulópontnak tűnt Astaroth barátunk egyszemélyes formációja, Transcendence című legfrissebb opuszának elemzéséhez. Az ukrán multiinstrumentalista második lemezének megjelenése, azaz 2008 óta tartja az 1 korong/év képletet. 2012-ben sem szakított ezzel a hagyománnyal, és október elsején világra szabadította hatodik gyermekét. Míg a Bringer of Heartsore 8 tételt tartalmazott, 40 percben, addig a Transcendence-en csupán 4 szám van, viszont a játékidő eléri a háromnegyed órát. Ezt a tettet úgy vitte véghez Astaroth, hogy csakis 10 percnél hosszabb szerzeményeket pakolt a korongra.
A borító a Bringer of Heartsore-hoz hasonlóan kétszínű. És mindkettőből kivehető egy holló sziluettje. De a színekre visszatérve, míg az előző album narancsos dominanciájával szinte melegséget sugárzott, addig a Transcendence méregzöld uralta világa egy hűvösebb, sötétebb, ridegebb atmoszférát sugall. Amit a muzsika be is teljesít.
Ezúttal az artwork-ről is tudok érdemben nyilatkozni, mert ellentétben a Bringer… egylapos borítójával, most a kiadó megküldte a komplett, gyári szettet: booklettel, hátlappal. Melyek vastag, matt papírból készültek, a discen pedig egy Siva-ábrázolás látható.

Persze a lényeg a zene, ami a megrögzött Raventale-fanoknak továbbra is tetszeni fog, de akik nincsenek oda, meg vissza Astaroth művészetéért, azok a Transcendence hallatán kevésbé lesznek lelkesek. Én, mondhatni "koca-Raventale-es” vagyok, hiszen nem ismerem az összes munkáját, viszont a Mortal Aspirations és a Bringer… lemezeit kimondottan jónak tartom. A kettő között megjelent After nem győzött meg annyira. Mint ahogy a friss mű sem. Pedig atmoszférateremtés terén újfent jeleskedik, igaz, az eddig használt kelléktárat semmivel sem bővítette. Sőt, ez a 4 nóta kevésbé színes, változatos az általam kedvelt albumaihoz képest. Stílusok tekintetében talán sose volt még ennyire eltolódva a black metal felé, a Room Winter és a címadó is sok szélvészgyors, tekerős, károgással megtámogatott tempóval/témával operál. De a Burzum lassabban hömpölygő, delejező feketesége is megidéződik. Azért a csúfság mellett a szépség is ugyanúgy sajátja a Transcendence-nek, amit a megfelelő helyekre elhelyezett szintiszőnyeggel, billentyűsökkel, illetve a gitárszólókkal ér el hősünk. Bár a szólókat kevésbé érzem minőséginek, a Bringer… lemezen hallhatóakhoz képest…
De még így is sokat javítanak, gazdagítanak az összképen!

Ami (mármint az összkép) egyáltalán nem tragikus, csak én azt várnám Astaroth-tól, hogy lépjen ki a saját árnyékából, és merje bővíteni az eszköztárát, hisz 1-2 korábbi kiadványával bizonyította, hogy ha rászánja magát a kísérletezésre, abból érdekes dolgok sülnek ki!

És a végére visszakanyarodom az elejére, azaz saját magam (meg)idézéséhez, mert úgy érzem, talán érdemes lenne átgondolnia az évenkénti lemezmegjelentetést, és a következő album előtt egy hosszabb pauzát beiktatni.

Author: oldboy
Solitude Productions 01.03.2013, 23:50
Review
Metal.tm
3/10

RAVENTALE stammen aus der Ukraine und gehören der fleißigeren Sorte von Bands an. So stellt das hier zur Rezension stehende "Transcendence" bereits das sechste Studioalbum innerhalb acht Jahren dar. Unter anderem auch dank diesem hohen Output und dem soliden Vorgänger "Bringer Of Heartsore", konnten sich RAVENTALE schon den einen oder anderen Fan angeln und sich im Untergrund einen kleinen Namen erarbeiten. Mit "Transcendence" wird sich dieser aber kaum vergrößern lassen.

Schon der zehnminütige Opener "Shine" zeigt relativ gut wohin die Reise mit "Transcendence" führen wird. Ziemlich uninspiriertes und unspannendes Death/Black Metal Riffing, das hin und wieder in Richtung Doom Metal tendiert oder mit technischem Stakkato Riffing (ganz übel!) "aufgehübscht" wird, bildet das Fundament, über welches RAVENTALE ihre Melodien zu spannen versuchen. Auch wenn dies teilweise gelingen mag, was dann vor allem an den Melodien an sich liegt, wirken die vier Songs von "Transcendence" eigentlich durchgehend ziemlich fad und lustlos. Einzig und allein wenn das Tempo ein bisschen erhöht wird und die Death Metal Einflüsse weggelassen werden, kommt so etwas wie Atmosphäre auf, die dann aber schnell durch die Monotonie der Riffings oder eines der vielen schrecklichen Breaks zunichte gemacht wird. Wenn alles zusammenpasst, wie im Beginn von "Room Winter", dann ist "Transcendence" ein gefälliges, höchstens gutes Stück Musik, aus dem sich mit Sicherheit etwas hochwertigeres entwickeln könnte. Leider sind diese Momente aber klar in der Unterzahl und der Großteil des Album wird geprägt durch Langeweile, Repetition und ausgelutschte Motive, bei denen Dynamik etwa so fremd wirkt wie Schnee im Sommer.

Einen draufsetzen kann da nur noch die Stimme. Zugegeben, es gibt positive Momente im Gesang, vor allem wenn dieser schön hysterisch schwarzmetallisch klingt, wie im bereits genannten "Winter Room" (übrigens klar der "beste" Song des Albums). Aber größtenteils geht die Vocalarbeit nicht einmal als genügend durch. Irgendwie passend zu den verkappten Death Metal Riffs, die teilweise eingestreut werden, versucht man sich hier an einer Art gegrowlten Black Metal Gesang, der mehr nach Stimmbruch als nach Gesang klingt. Würde die Musik ja sogar noch als genügend durchgehen und ein bisschen Atmosphäre aufbauen, so wird diese durch den Gesang völlig kaputt gemacht.

Author: Tizian C.
Solitude Productions 20.02.2013, 00:01
 Назад
1 2 3
Вперед 
Написать отзыв

Все лейблы