Shallow Rivers - The Leaden Ghost (CD) Digipak

dark death doom metal, BadMoodMan Music, BadMoodMan Music
600.00 Р
Digi CD
Цена в баллах: 900 баллов
BMM. 072-15D x
Нет в наличии
Вторая полноформатная работа Shallow Rivers не отступает от стилистики дебютного альбома "Nihil Euphoria", демонстрируя при этом возросшие технические и композиторские способности музыкантов. Экстремальная, атмосферная, жёсткая и в то же время мелодичная музыка базируется на различных стилях, с положенным в основу death doom металом, характеризующимся резкими переходами, от спокойного темпа к быстрому и наоборот. Альбом требует вдумчивого прослушивания с неспешным перелистыванием буклета. К нему можно возвращаться снова и снова как к хорошей книге, поскольку в основу концепции альбома была положена поэма Генри Лонгфелло "Крушение Геспера". Музыканты затрагивают тему одержимости поэтов,писателей, художников и творческих людей вообще. Концепция построена на идее о том, что их талантом движет некое "невинное помешательство". Оно позволяет им творить, но со временем превращает в безумцев. Свинцовый призрак - это навязчивая идея, дурное предчувствие, не дающее покоя. Попытки его понять и разгадать заканчиваются сумасшествием. Первые 100 экземпляров альбома изданы в виде строго лимитированного диджипака!

Треклист:
1 Of Silent Winds That Whistle Death 12:08
2 Light Upon Us, Haze Around Us 15:59
3 Scorched, Wrecked, Torn, Then Crumbled To The Sea 7:13
4 We Are Cold 4:19
5 Snow 5:16
6 The Leaden Ghost 12:18

Артист:
Shallow Rivers
Страна артиста:
Russia
Год альбома:
2015
Название:
The Leaden Ghost
Стиль:
dark death doom metal
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Digipak
Лейбл:
BadMoodMan Music
Кат. номер:
BMM. 072-15D
Год издания:
2015
Страна-производитель:
Russia
Review
Atmosfear #17
7/10

Новый альбом от россиян SHALLOW RIVERS практически выдержан в стилистике дебютного альбома "Nihil Euphoria" (2013). На протяжении 50-ти минут вас ждёт всё тот же атмосферный doom/death metal, которым нас радовали москвичи ещё на прошлой работе. "Музыканты затрагивают тему одержимости поэтов, писателей, художников и творческих людей вообще. Концепция построена на идее о том, что их талантом движет некое "невинное помешательство". Оно позволяет им творить, но со временем превращает в безумцев. “Свинцовый призрак” - это навязчивая идея, дурное предчувствие, не дающее покоя. Попытки его понять и разгадать заканчиваются сумасшествием" - гласит пресс-релиз. Что ж, весьма интересная тема для альбома, не так ли? Она же подкреплена иллюстрациями к диску. Весьма интересный релиз в данном стиле, тем более что кроме стандартной версии в “стекле” также доступен и Digipack, количество, правда, которого строго ограничено.

Author: CS
Review
Spirit of Metal
27.10.2015

Toujours constitué de Yuri Ryjov (Revelations of Rain) aux guitares et de Vladimir Andreev (ex-Revelations of Rain, My Indifference to Silence) au chant, Shallow Rivers revient deux ans après Nihil Euphoria, son premier opus, pour sortir son second album, ici aussi chez BadMoodMan Music.

Très vite, les personnes ayant eu l'occasion d'écouter le premier album des musiciens russes remarqueront une certaine évolution concernant le style pratiqué sur ce The Leaden Ghost. En effet, si sur le fond le Doom Death pratiqué par le duo sur Nihil Euphoria est toujours présent, et qu'il conserve un certain nombre de ses caractéristiques d'alors, il pourrait surprendre ici par ses intonations plus hargneuses et âpres qu'auparavant. Le premier album proposait déjà à l'occasion des passages plus intenses et plus typés Death Metal (sur "The Weeping Lotus Dance" par exemple), mais ceux-ci cherchaient à apporter avant tout une certaine puissance et un certain rythme à la musique. Ici, l'objectif se veut légèrement différent: les poussées d'agressivité proposées par un morceau tel que "Scorched, Wrecked, Torn, Then Crumbled to The Sea" ont en partie troqué leur aspect massif et puissant pour une violence plus vicieuse et sans doute moins propre et moderne dans sa démarche. Il est important de noter que cette transformation est loin d'être complète, mais suffit à faire varier intelligemment la personnalité du projet. On remarquera en outre que le growl lui-même est assez symptomatique de cette évolution: ses intonations ont en effet subi un subtil changement d'orientation, délaissant une légère part de sa puissance pour y gagner en pouvoir abrasif.

Cela étant dit, la musique du projet ne se résume pas à cela. Comme sur le premier album, les morceaux contiennent leur lot de mélodies, dont on appréciera l'utilisation en alternance entre séquences clairement émotionnelles et mélancoliques et autres aux intonations plus subtiles, sombres et ambigües, se couplant avec une certaine justesse dans les deux cas aux différentes hausses et baisses d'intensité de la musique, pour un résultat dynamique et équilibré, et s’avérant tout à fait appréciable. L'ensemble est en outre renforcé par divers arrangements au claviers allant des nappes discrètes typés Ambient utilisées en intro ou outro aux chœurs féminins plus mis en avant, ces derniers souffrant à l'occasion d'un léger manque de subtilité et de mesure dans leur application les faisant parfois un peu trop ressortir par rapport aux autres instruments - rien de réellement grave cela étant dit, ce même manque de mesure apportant à l'occasion des éléments assez mémorables, au nombre desquels on pourrait par exemple citer une séquence réellement touchante jouée au clavier aux alentours de la douzième minute du titre "Light Upon Us, Haze Around Us".
Enfin, outre les divers émotions précitées, on remarquera la présence d'atmosphères plus étranges et difficiles à définir: citons le morceau titre et ses quelques courtes séquences plus embrumées que la moyenne de l'album, ou bien les quelques touches de folie disséminées ici et là; une folie mesurée et très discrète, voir même parfois anecdotique, mais néanmoins présente.
La conclusion est donc au final positive, l'album, dont on appréciera au passage la pochette reprenant de manière intelligemment minimaliste un visuel plus ambitieux présent au centre du livret, étant une réussite tant de par sa variété que de par la qualité du travail de composition dont font preuvent ici les musiciens russes.

Author: Peacewalker
Review
The Pit of the Damned
8.5/10
10.05.2015

The massive second album from Russian Doom/Death act is quite a challenging listen, but one that’s more based on the extreme length of its material than anything else of real importance or detriment to the album. Weaving gorgeous guitar-work and blazing melodic leads here that leave an impressive atmosphere of far lighter fare than the traditional features of the genre who go for darker, much more oppressive styles of atmospheric riff-work which does manage to get a lot of impressive works here. While there’s still the ever-prevalent melodies and atmospheric wandering that are placed in here, the fact is this one instead opts for the droning, melancholic atmospheric that’s quite more motivated in other sections to mesh with pulverizing guitar rhythms, churning riff-work and plenty of energetic work here that keeps the tempo far more engaging here than would normally be the case as this one becomes far more enjoyable as it goes along. Intro ‘Of Silent Winds that Whistle Death’ slowly winds away from droning riff-work and bland melodies for a rather impressive series of darkened riffing, pounding drumming and quite explosive energy throughout the running time which manages to continue on through the extreme rhythms, dynamic variation and tempo changes and the influx of twisted riff-work that makes for a solid, engaging opener. Likewise, ‘Light Upon Us, Haze Around Us’ opts for the eerie atmospheric droning intro before settling for a churning mid-tempo romp through deep, dynamic patterns, plenty of dynamic drumming and the sort of melancholic atmosphere early on not really utilized in a lot of Death Metal before unleashing the maelstrom in the later half with pulverizing double-bass blasts, frantic melodic sweeps and the sweeping aggression found there to make for a more stand-out track that really plays well with its’ epic length. Dialing back on the length, ‘Scorched, Wrecked, Torn, then Crumbled to the Sea’ still offers crushing riff-work and blasting drumming weaving through complex arrangements, blasting tempos and utterly frantic sweeping patterns that carry on the same frantic energy and dynamic rhythms that the longer tracks offered which makes for back-to-back highlights. While ‘We are Cold’ switches it up to a generally enjoyable repetitious riff played around dynamic drumming blasts and effective atmospheric influxes, the shortened length comes off as though from a different band compared to the much more engaging epics elsewhere here. ‘Snow’ feels more traditional with swirling riff-work and dynamic tempos that it really feels like a condensed version of their longer epics and is quite enjoyable with its churning riffing, atmospheric leads and pounding drumming carrying this one through. Finally, the title track goes back to the epic-ness of the rest of the material with blazing riff-work, churning melodies and atmospheric leads that let the heavy rhythms, dynamic drumming and darker works come through quite nicely here which is what makes this one so much more enjoyable and exciting by ending on another strong note. Overall, this was quite an impressive effort and really only struggles with the length of its songs for the most part.

Author: Don Anelli
Review
Pavillon 666
8/10
27.10.2015

Si le groupe moscovite SHALLOW RIVERS est à la base un duo composé d'un guitariste et d'un chanteur, le line up se voit compléter selon les besoins de nombreux musiciens de session. Les origines du projet remontent à 2007 et la première démo à 2009, "Water Awakes". Le groupe n'a pas tardé à trouver un label, BADMOODMAN MUSIC qui lui permet de donner vie en 2013 à "Nihil Euphoria" et "The Leaden Ghost" en 2015.

Comme pour tout bon groupe de doom qui se respecte, on retrouve sur ce disque 6 titres, mais d'une longueur pouvant devenir assez impressionnante avec ses 16 minutes pour "Light Upon Us, Haze Around Us". C'est le style qui veut naturellement ça même si SHALLOW RIVERS sort des sentiers battus et n'hésite pas à prendre sa part de risque pour nous offrir un album original avec des ambiances qui lui sont propres. Si tout commence d'une manière traditionnelle avec "Of Silent Winds That Whistle Death" avec ses longs moments de lourdeur et ses arrangements à vous couper le souffle, "Light Upon Us, Haze Around Us" n'hésitent pas à aller emprunter ailleurs afin de mieux s'enrichir. Bien entendu, on retrouve ces parties doom ou la double pédale commence malgré tout à briser quelques habitudes. Mais vers le milieu et la fin du morceau, c'est avec le death metal que l'on flirte sans tabou. On retrouve même franchement des parties de blast dans "Scorched, Wrecked, Torn, Then Crumbled To The Sea". On note d'ailleurs un jeu de batterie technique, varié et inspiré. "We Are cold" nous ramène quelques années en arrière et à KATATONIA sur "Brave Murder Day" en 1996. Les mid tempos et l'ambiance sont relativement proches d'un album à l'autre. "Snow" reste lui aussi assez singulier, flirtant avec un esprit entre le doom, le metal et la pop. C'est un peu l'aspect le plus commercial du groupe qui est développé ici. Bon entendons-nous bien sur le terme commercial tout de même ! SHALLOW RIVERS conclue enfin avec "The Leaden Ghost", un autre de ces titres longs et riches en nuances comme il nous y avait habitués sur le début de cet opus.

A l'Est beaucoup de nouveau avec ce label qui nous arrose de ses groupes tous aussi intéressants que les autres. SHALLOW RIVERS n'échappe pas à la règle. Le style est réellement prenant et richement développé. Un album à écouter dans le détail !

Author: CHART
Review
Hammerworld
7/10

Az elôzô Shallow Rivers CD borítója borzasztóan giccses volt (Nihil Euphoria), viszont az év elején megjelent The Leaden Ghost címû második albumé már lényegesen elfogadhatóbb lett. Pedig ugyanaz a grafikus készítette (Maximillian Sethislav), igaz, a hasonló tematika mellé lényegesen jobb, egyszerûbb eszközöket választott. A megnyerô külsô pedig a zenére is kedvezôbb fényt vet. Melankolikus (gótikus) doom/death
metalt hallunk a CD-n, amit az oroszok olyannyira kedvelnek. Kéttagú zenekarról van szó, a zenei részt, a gitárokat Yury Ryzhov (nyilván angolosítva van) „szállította”, a hörgés Vladimir Andreev reszortja, a billentyûsöket és a dobokat (programokat)
mindketten kezelték. Az akusztikus bevezetés után, amint kezdett kibontakozni az Of Silent Winds That Whistle Death, eléggé meglepôdtem, mivel a dobok meglehetôsen sajátosan lettek beprogramozva; furcsán zavarosak és kuszák a dal elsô felének ritmusai,
de a késôbbiekben szerencsére többnyire már nem erôltette a duó, hogy feleslegesen túlbonyolított dobképleteket tegyen a zenébe. Egy olyan zenébe, amely amúgy
se nagyon igényli az ilyesmit. Néhány hasonló rész mindazonáltal még felbukkan (pl. Scorched, Wrecked…). Ha eltekintünk a dobok felettébb mesterséges hangzásától, egy egészen korrekt doom/death albumot hallgathatunk. Az orosz duó inkább a szigor és a metalos él felôl közelítette meg a stílust, mintsem a melodráma irányából, s ez pozitív képet ad az albumról. Nemcsak a hörgés miatt van egy súlyos éle a zenének,
hanem maguk a riffek is legalább annyira death metalosak sokszor, mint amenynyire a doom metal sajátjai, így a zené- nek inkább horrorszerû atmoszférája van,
semmint keserédes, romantikus. A death metal jelleget erôsítik az idônként elôforduló gyors részek, melyek viszont sajnos híján vannak a dinamizmusnak, lendületnek a dobgép miatt. Nem mondhatnám, hogy a Shallow Rivers ezen a lemezen túl gyakran merészkedika doom/death metal határainak közelé-be, de becsületükre legyen mondva, hogy a szokásos paneleket sem viszik túlzásba. Inkább egy komplexebb, nehezebb mûben gondolkoztak az oroszok, cask a ritmusokat kellett volna kicsit rendbe tenni. Ha a produkcióra nagyobb gondot fordított volna a duó, akkor az eredmény is megnyerôbb lenne. Messze nem hibátlan lemez, de megvannak az erényei, értékei.

Author: M.P.
Review
Femforgacs
8.8/10
28.09.2015

Ha a death/doom metal Oroszországból jön, azt általában szeretjük. A moszkvai zenekar Metal Archives-os profilja alapján pedig nagy csalódásra nem kell számítani, gyakorlatilag a teljes zenekarnév + album- és számcímek jöhettek volna a death/doom metal névgenerátorból, van itt folyó, nihil, szellem, csendes szelek, hideg, elhaványuló fény és minden, ami a sötét hangulathoz kell. Az itt bemutatandó The Leaden Ghost borítója sem feszíti szét a keretet, noha a csónakázó kapucnis alakhoz képest az előzőn ez határozottan szolidabb kreativitásra enged következtetni.

A zenekar, ami jelenleg duóként létezik, 2007-ben alakult és idén jelentkezett a második nagylemezzel, amelyre majdnem pont egy órányi melankóliát sikerült felvenni 6 többségében igen hosszú számban. Úgyhogy ablakokat be, redőnyt le, külvilágot ki, életkedvet félre, indul az egyórás utazás Melankóliába.

Az Of Silent Winds That Whistle Death gitártémája az elején tényleg olyan kis hüvös szellő hatását kelti, szinte már vizuálisan is látja maga előtt az ember. A rá következő téma ellenben minden, csak nem „whistle”, jön a morgós gyomorfájós elkerülhetetlen lassú haldoklás, részemről meg a halk lemondó „nagyszerű” sóhajtás, hogy persze, mit vártam. Aztán a meglepetés, hogy rövid agóniát követve újabb váltással felgyorsul a szám, dinamikus gitártémák, kicsit változatosabb vokál és a végén egy újabb atmoszférikus betét tesznek róla, hogy a 12 perces számot az ember ne unja halálra. Ami fura, és később is többször feltűnt, hogy a témák közti váltások valahogy kizökkentik az embert, amit ebben a műfajban az ember aligha várna, végtére ez nem matekmetal..

A 16 perces Light Upon Us, Haze Around Us című szerzemény szintén lassú felvezetővel nyit, amit erőteljesebb, lendületesebb gitártémák követnek, beszélős vokál, szimfonikus elemek, alapvetően magával ragadó az egész. A kötelező lassú, hörgős szenvedés itt sem maradhat el, de itt már a nem kifejezetten doom/death beállítottságú hallgatóság is elhiszi szerintem, hogy ez a lemez számukra is működni fog. A 16 percbe sikerült még egy egészen felpörgős elszállós részt is beletenni, annál inkább kár azért, hogy pont csapkodós durvulással fejezték be.
A Scorched, Wrecked, Torn, Then Crumbled To The Sea-nek már a címe is borzalmas, sikerült nagyjából a címet illusztráló dalt összerakni, ez a pozitívum, amit el tudok a dologról mondani, meg a befejezést nagyon szórakoztatónak találtam, mert úgy szól, mintha valóban mintha a vízbe esett volna az ember. A We Are Cold a maga laza 4 percével egy gyors szám, fura, mik nincsenek. A Snow hasonlóképpen annak indul, majd egy perc elteltével van benne egy visszatérő instrumentális betét, ami valami elképesztően jól sikerült, kb. látja az ember vizuálisan a hóesést közben – egyértelműen kedvenc szám lett belőle.

A záró címadó szám szintén egy a hosszabbak közül, és az első kettőhöz hasonlóan összetett szerkezetűre sikeredett kis utazás, amin az ember több-kevesebb örömmel vesz részt.

Nagyjából ennyi volna. Azon ritka esetek egyike volt a Shallow Rivers lemeze, amikor az ember többet-jobbat kap, mint amire számít. Mivel a műfaj, amiben az oroszok nyomulnak, távol sem mondható a szívem csücskének, és most mégis meggyőzve érzem magam, hogy erre érdemes volt rászánni az időt – adott is valamit, nem csak az életkedvem lopta el –, ezért másoknak is csak azt tudom mondani: ajánlom, jó.

Author: baathory
Review
Zwaremetalen
6.8/10
11.09.2015

Een Russische band die haar tweede plaat uitbrengt bij Solitude, want eigenlijk is het aangegeven label een van de sublabels van het befaamde doomlabel. Dat betekent voor mij dat je de muziek altijd wat moet laten rijpen, zodat de diepgang meer aan de oppervlakte komt. Misschien dat ik Shallow Rivers zo wel iets te lang heb laten drijven, want de plaat is er al sinds januari. De klik is er echter na al die maanden niet gekomen.

Dat betekent niet dat deze Russen hun vak niet kennen, integendeel. De muziek sleept zich voort op een symfonische achtergrond en een muzikale atmosfeer die hier en daar fijne harmonieën aanbrengt. Op heel wat momenten maakt deze band de overstap van doom naar oldschool death en op beide fases klinkt de grunt van meneer Vladimir lekker diep. Toch raakt Shallow Rivers me amper, omdat de doomdeath erg taai en onveranderlijk blijft aanvoelen en de band er alles op verwedt dat de deuntjes en atmosferische lagen die er doorheen banen het geheel genoeg diepgang meegeven. De koude van We Are Cold bereikt me zo wel een beetje en ook de akoestiek en atmosferische hoogte op Snow is erg mooi gebracht, maar de eerste drie nummers zijn echt steenhard om doorheen te bijten.

Ik heb het gevoel dat deze Russen meer in hun mars hebben, want dit doomdeathgebeuren blijft op heel wat momenten nog veel te beperkt en veel te droog. Op de momenten dat er meer gelaagdheid wordt aangebracht, klinkt het bijna als een andere band en dat maakt dit album ook vrij dubbel.

Author: Yves Pelgrims
Review
Brutalism
4/5
16.08.2015

Six songs of depressing doom metal with a hint of melodic death metal is what you’ll get when listening to ‘The Leaden Ghost’ by Shallow Rivers. Each track more haunting than the next, this album is a definite add-on to any diehard doom metal/melodic death metal enthusiast’s library.

The vocals are black-ish with some infused death growls which didn’t really work the during the first listen. However, after the second and third, they rather melded with the music and it all made sense. It was discovered – after reading up on the band – the album is based on the concept of Henry Longfellow’s “The Wreck Of The Hesperus” which revolves around art and beauty driving men to insanity.

Track two, 'Light Upon Us, Haze Around Us' is as soothing as it is haunting with permeated chords rolling around snarling vocals. It is the longest track on the album with layers of doom sounding synth laid over fast drum tracks and gloomy breakdowns.

'We Are Cold' starts off a little too poppy with a catchy drumbeat and riff almost sounding like a filler track at first, but with a more in depth listen; it is as evocative as the rest of the album. There is an odd guitar solo roughly three minutes in that (slightly) takes away from the song, but it is then saved by an overshadowed of melodies and harmonies. The coolest part of this song is the end sounding like the song is going under water. Has that part been longer (and maybe even the fade in for the beginning) this song would have been amazing.

There is a good variation of changes on this album barring anything sudden. The ease of bridges that include melodic notes coupled with double bass drums adds to the mellow depth of this album. If you dig melodic death metal with a hint of doom, you’ll want to check this out.

Author: Darlene Steelman
Review
Aristocrazia
09.06.2015

Avevamo incrociato per la prima volta gli Shallow Rivers agli inizi dell'anno scorso, quando il sottoscritto vi aveva presentato in maniera decisamente entusiasta il disco d'esordio "Nihil Euphoria". Ora, a distanza di poco meno di un anno e mezzo, torniamo a parlare del duo russo, il quale ha partorito il secondo album "The Leaden Ghost", anche questa volta sotto l'egida della BadMoodMan Music.

Il concetto fondamentale del debutto non è mutato e con tracce come "Of Silent Winds That Whistle Death" e "Scorched, Wrecked, Torn, Then Crumbled To The Sea" ci ritroviamo di fronte a un Death Metal pesantemente innestato di atmosfere e melodie di stampo Doom; uno stile che pesca a piene mani dai classici britannici del genere e dalle prestazioni più muscolari di gruppi come Swallow The Sun e October Tide. Questa volta il suono parrebbe però essere divenuto più rabbioso rispetto alla prova precedente, nella quale emergeva più frequentemente la propensione a quella mesta e suggestiva venatura di desolata sofferenza evocata dalle ricorrenti aperture chitarristiche.

Episodi come "Light Upon Us, Haze Around Us" e "The Leaden Ghost" — senza assolutamente rinunciare ai tipici stilemi di apocalittica e disillusa ineluttabilità del Death-Doom — si avvalgono inoltre di intense, drammatiche e monolitiche costruzioni derivanti da un evidente retaggio Funeral Doom, innestando altresì elementi melodici che potrebbero vagamente ricordare la funesta tragicità di certi Ea. Personalmente ritengo che questi siano i punti più alti del lavoro, poiché le ottime qualità emerse nel predecessore trovano qui naturale sviluppo, risultando nuovamente piuttosto personali dal punto di vista compositivo, assolutamente ispirate e certamente indicatrici del notevole estro creativo già ampiamente dimostrato in precedenza.

"We Are Cold" e "Snow" sono invece tracce un po' differenti in quanto le chitarre si fanno più arrembanti, più veloci e meno cupe: tali elementi, anche se non mancano le plumbee e desolate atmosfere di rito, sembrano a volte un po' fuori contesto e danno l'impressione di una minore coesione globale. Non fraintendetemi: la qualità rimane assolutamente alta e i pezzi sono indubbiamente di pregevole fattura, tuttavia credo che venga in parte a mancare quella opprimente componente dolorosa che è il requisito fondamentale di simili proposte.

Nonostante ciò, "The Leaden Ghost" rimane un disco bellissimo che — sebbene risulti leggermente inferiore allo splendido debutto — può tranquillamente rivaleggiare con le riconosciute autorità del campo, facendo un'ottima figura all'interno di un panorama che ha purtroppo subito anni di sterile standardizzazione. Non ci resta ora che attendere e sperare che il terzo album, ovvero il lavoro che dovrebbe essere quello della maturità, riconfermi il valore degli Shallow Rivers.

Author: Dope Fiend
Review
R.U.M. Zine
09.03.2015

Hudba SHALLOW RIVERS na mě působí opravdu hodně zvláštním způsobem, vždyť před dvěma lety vydaný debut „Nihil Euphoria“ se mi také z počátku úplně nezdál, ovšem dal jsem mu několik šancí a postupně jsem se do jeho nitra dostal. Totéž však ve větší míře prožívám i s novinkovým počinem „The Leaden Ghost“. Ano, opravdu první poslech jsem skoro odzíval, ovšem s nástupem opakovaných poslechů, jakoby se rázem všechno zlomilo. Proč tomu tak je? Hudba SHALLOW RIVERS zkrátka není nijak zvlášť načinčaná, působí stroze a odtažitě, a pokud byste si snad chtěli v hlavě uchovat nějaké motivy a posléze si je znovu oprášit, zapomeňte!

Produkce dvojice Yury Ryzhov/Vladimir Andreev pluje, cestuje, drží si odstup od klasické „písničky“ a vlastně se zde nelze setkát s tím, že by se tu některé části několikráte opakovaly. A to je právě ten největší vtip! Nelze se čeho chytnout, ovšem proč taky!? Vždy se stačí jen položit do valivé hudby s growlingem, deathmetalovými riffy a nenápadnými klávesami (pouze v určitých partiích) a jednoduše čekat na pointu, jenž je ukryta ani ne tak na konci alba, ale spíše v jeho průběhu. Album „The Leaden Ghost“ je silně inspirováno dílem „The Wreck of the Hesperus“ od amerického básníka Henry Longfellowa a vychází z myšlenky, že každý umělec kráčící za svými cíli a sny, je svým způsobem tak trochu blázen.

Shallow RiversSHALLLOW RIVERS na tomhle konceptu však pochopitelně postavili vlastní interpretaci (alespoň to na mě tak působí), která ovšem nevede ani tak k dosáhnutí finálního blaha, ale spíše k totálnímu zbláznění se v návalu schopnosti do něčeho se ponořit, přičemž právě jejich hudba je dokonalým prostředím k tomu, aby se posluchač vzdal ruchů kolem (telefon, noviny, řvoucí děti atd.) a pokusil se do téhle hudební studnice ponořit až po uši. Naprosto skvostnými kompozicemi pro tento účel jsou především hned dvě úvodní skladby, jejichž atmosféra je opravdu nelítostně chladná a mrazivá. V „Light upon us, Haze around us“ je následně ukryto také poněkud alternativnější intermezzo s převahou smyčců svěřených do rukou hostující Olesye Muromskayi. Dalším hodně překvapivým tahem jsou ale také opakující se riffy ve „We are Cold“, která vlastně jako jediná představuje model rockové skladby. Úvodní kytarový nástup dokonce trochu připomíná staré dobré PYOGENESIS, ovšem to jen takový záchvěv, neboť song po necelých pěti minutách končí a přelévá se v death-doomovou klasiku s názvem „Snow“, zde naopak s odkazem AMORPHIS, a to především díky zostřenému nástupu směrem k větší melodičnosti, síla hrubijánského vokálu ovšem zůstala zachována. V závěrečné „The Leaden Ghost“ se SHALLOW RIVERS vracejí k formě, jenže je pro jejich hudbu nejtypičtější a víceméně byla popsána výše. Jediný rozdíl spatřuji v jakési finální glorifikaci příběhu, jemuž byla přizpůsobena i hudba vykazujíc známky jakési majestátnosti. Zkrátka finále se vším co k němu patří…

„The Leaden Ghost“ není snadná nahrávka. Není snadné ji vstřebat, nelze si ji užít na první nebo druhý poslech. I při své obyčejnosti však dokáže rozhodně zaujmout ty fanoušky, kteří mají slabost pro ryzí death-doom metalové odvětví. Tahle písnička je sice už tisíckrát obehraná (ostatně co se dnes neopakuje), ale v podání SHALLOW RIVERS funguje znamenitě, zvláště pak, když se povede sladit důmyslný koncept s hudbou, která je nejprve nenápadná, pak znovu nenápadná a v závěru totálně nakažlivá. Nechte se v táhnout!

Author: All
Написать отзыв