Save 57%

The Sullen Route - Apocalyclinic (CD)

progressive metal, BadMoodMan Music, BadMoodMan Music
26 reviews Write a review
List price: 466.67 Р
200.00 Р
You save: 266.67 Р (57%)
Price in points: 300 points
BMM. 043-11 x
In stock
+ −
After the first album issued in 2010 by Solitude prod., a number of gigs in support of the debut album, changes in line-up, and, finally, release of Internet-EP “Pulse” the band Sullen Route from Volgograd is ready to present the other side of their music to the audience. «Apocalyclinic» demonstrates evolution from orthodox doom death metal to the area which cannot be definitely classified: in the new work of musicians one can find influence of dark metal combined with features of post metal and progressive metal, extreme vocals, and powerful and solid sound. The essential advance in music is manifested by refined structure of compositions and brilliant mastering. Here comes The Sullen Route you’ve never heard!

Tracklist:
1 Hysteria 5:37
2 Selfish I 5:41
3 Burial Ground 8:48
4 Cynoptic 8:29
5 Dune 5:45
6 Tonight’s Avenue 8:33
7 All In October 5:52

Artist:
The Sullen Route
Artist Country:
Russia
Album Year:
2011
Title:
Apocalyclinic
Genre:
progressive metal
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
BadMoodMan Music
Cat Num:
BMM. 043-11
Release Year:
2011
Country Of Manufacture:
Russia
 Prev
1 2 3
Next 
Review
Stereo Inviders
7.5/10
22.09.2011

Secondo capitolo discografico per i Russi The Sullen Route, band che dalle oscure catacombe del Doom/Death Metal, ora cercano di salire lungo una ripida scalinata verso la luce. In effetti, alle influenze già note, ed appena citate, vediamo accostarsi altri nuovi ed interessanti aspetti. Parliamo prima di tutto di una maggiore serenità di fondo della proposta, un approccio sempre oscuro ma Gotico nei tratti, e capace anche di essere vagamente Southern negli sguardi. Il comparto vocale e le ambientazioni ricordano i Moonspell, spaziando poi nelle tenebre della malinconia più pura. Le sfumature del nero così si fanno sempre più intense e vivide, mai sforando nel Death, e mantenendo solo quell’alone di mestizia tipico del Doom. “Apocalyclinic” è una fitta esplorazione nei meandri di un filone capace di essere immerso nelle sperimentazioni, ed in quelle divagazioni che potremmo definire “Post”. Volgiamo lo sguardo verso un orizzonte lontano, su un sole che illumina dei gradini che non abbiamo ancora raggiunto, ma che ora riusciamo almeno a vedere. Interessanti spunti quindi, che ci auspichiamo crescano ulteriormente, vista la voglia dei The Sullen Route di splendere di luce propria.

Author: Thiess
Solitude Productions 23.09.2011, 22:08
Review
Horror News
04.09.2011

The Sullen Route is a four-piece band from Volgograd Russia. Moving away from their death metal roots, they branch out into new territory with sophomore release Apocalyclinic.

The band’s label Bad Mood Man Music has this to say about their style:

“«Apocalyclinic» demonstrates evolution from orthodox doom death metal to the area which cannot be definitely classified: in the new work of the musicians one can find influence of dark metal combined with features of post metal and progressive metal, extreme vocals, and powerful and solid sound.”

I don’t really hear much death metal on this album. Rather, it has more of a late 90’s/early 2000’s feel with lots of palm-muted power chords laying down the rhythm underneath lead guitar with lots of reverb and picking. In fact, Apocalyclinic is basically a heavy, melodic album—much closer to the works of traditional band Helmet than death metal act Immolation.

This line from the label accurately depicts Apocalyclinic’s main strengths:

“The essential advance in music is manifested by refined structure of compositions and brilliant mastering.”

Song writing on Apocalyclinic is excellent, and makes the album greater than the sum of its parts. Like many Russian bands, The Sullen Route do not rush their music. The shortest song on the album clocks in at over five-minutes, and the longest is over eight minutes. Often times, bands who write songs at those lengths add a lot of filler, but not The Sullen Route. The band shows tremendous aptitude for combining simple arrangements in exciting ways. Songs like Selfish I show an uncanny knack for knowing when to add a bridge, when to go heavy, when to go soft and how to transition from one to the next.

Vocals on the album range from very good to poor. When vocalist Elijah screams and growls, he is at his best. But when he tries to sing, it’s just not there for him. Tonight’s Avenue Is a straight-up power ballad that calls for singing. Elijah’s gravelly voice just doesn’t do it justice. Heavy songs like Cynoptic and All in October are more of a natural fit for him. Dune and Hysteria are in the middle ground where the singing fits, but neither adds nor subtracts from the overall experience.

At first listen, I was not very impressed with Apocalyclinic, but the album grew on me. If you’re looking for a quick pop fix, this isn’t for you. But if you enjoy the late 90’s/early 2000’s sound, there is a lot to like on this album. Also, if you’re sick of the limitations death metal imposes on itself, Apocalyclinic just might be that bridge to more open styles of metal for you.

Author: Leo Godin
Solitude Productions 22.09.2011, 00:43
Review
Kaos Guards

En 2010, les Russes de THE SULLEN ROUTE publiaient un premier album de Doom Death très solide, « Madness Of My Own Design ». Avec « Apocalyclinic », ils brûlent les étapes et marquent leur volonté d’évoluer en s’affranchissant des étiquettes et de la logique des niches.

Dès les lancinantes premières notes de guitare du titre d’ouverture, Hysteria, la production révèle une nette intention de ne plus se cacher derrière une muraille de rythmiques monolithiques ; les riffs sont plus mélodiques, plus tranchants. Même le chant rauque et inamical se veut plus audible, plus percutant, un peu à la manière de ce que fit Nick Holmes de PARADISE LOST sur « Shades Of God » (1992) et « Icon » (1993). Le second et le troisième titres, « Selfih I » et « Burial Ground », confirment d’ailleurs la filiation avec le PARADISE LOST de cette époque avec leurs contrastes de guitares sobrement mélodiques et mélancoliques, puis sévères dans les riffs. Dispositif ô combien classique mais toujours aussi efficace.

« Cynoptic » et ses arrangements à tendance indus cultive le sens de mélodies entêtantes et vénéneuses. « Dune » étonne encore plus, avec sa slide guitare et son ambiance de western metal apocalyptique qui tourne au Rock héroïque : un titre qu’on a envie de réécouter. Plus banal dans sa structure et ses mélodies, « Tonight’s Avenue » confirme cependant une approche plus Rock, voire Gothique.

« All In October » repart à la charge et clôt cet album avec un Death au son charbonneux particulièrement efficace.
Au final, il est évident que THE SULLEN ROUTE prend un pari en se diversifiant autant dès son second album mais il y a fort à parier que la prochaine fois ce groupe prometteur poursuivra plus avant sa quête d’une identité propre.

Author: Alain Lavanne
Solitude Productions 14.09.2011, 01:42
Review
Infektion #6
8.5/10

Incansáveis são os The Sullen Route, quintento russo! Incansáveis, porque os seus trabalhos editados, que são três: dois LP e um EP foram lançados este ano e em 2010! E acabou! Esta banda, com uma carreira tão curta, já conta com um portefólio que faz invejar algumas bandas com décadas. “Apocalyclinic” é um álbum de um doom muito negro e obscuro que, segundo os The Sullen Route, “demonstra uma evolução do doom death ortodoxo, para uma área que não pode ser classificada”. E estas palavras são certas: este segundo álbum tem muitas influências de outras áreas: post rock, post metal e progressivo. Essas influências estão bem presentes em “Burial Ground” que tem um riff imenso, com uma cadência perfeita, prolongando-se até ao infinito… Ou algo surpreendente, que em “Dune” se econtra um Groove country. Tendo em conta a duração das músicas (três mais de 8 minutos e as restantes não menos de 5:30), pode-se ter uma ideia de onde este grupo quer chegar. É um álbum bastante impressionante, especialmente para uma banda que iniciou a vida em estúdio no ano passado e parece que já está bem enraizada na confecção de grandes malhas. Um bom álbum, que, a este ritmo, é apenas o terceiro de uma longa e próspera carreira!

Author: Narciso Antunes
Solitude Productions 09.09.2011, 22:12
Review
Kronosmortus
27.08.2011

Progressive metal in a doom way.The russian brigade showed us how to play this genre in an authentic way. Would be a shame to miss this, compared to the style it is varied and creative.

Anno annak idején volt szerencsém a The Sullen Route csodás muzsikáját bemutatni egy cikkemben, és most a második korongot is van szerencsém bemutatni.

Rögtön a legelején szeretnék valamit leszögezni. A zenekar eredetileg doom metalt játszott/játszik, most valamiért az van feltűntetve, hogy progressive metyóban utaznak. Meglehet, hogy botfülem végett nem tudok különbséget tenni a prog és a doom között, de ez még mindig doom metal. No mindegy.

Ami azt illeti a zenekar azok közé a művészek közé sorolandó, akik zeneileg tökéletesen elő tudják vezetni, be tudják mutatni, és le tudják zárni az agonizáció procedúráját. A legelső korongnál hihetetlen súly és sötétség borult ránk, ez a hangulat most se változott egy fikarcnyit sem. Sajátos íze és dallamvilága kellően magával tudja ragadni az óvatlan hallgatót, és bizony ez nem is válik egyik fél számára sem hátránnyá. Az orosz csoda tehát hódít, és a maga sötét fényében pompázva húzzák el a szenvedés csodás művét hét felvonásban.

Néhol egyébként kellően sludge hatásokat vélek felfedezni a muzsikában, ami valljuk meg, jegyben jár a doom kategóriával.

Enyhe pszichedéliával is találkozhatunk, mondjuk a harmadik dal esetében (Burial Ground), és meg kell vallanom, végtelenül kellemesen cirógat a nyitó téma. Aztán kegyetlen zúzás. Nem hagy alább a csodagépezet, ugyanis a sorban a következő dallal is érdemes különösebb figyelmet szentelni (mint ahogy mindegyikre is) hiszen érdekes atmoszférája riff szerkezete izgalmas csemegézni való (mint ahogy maga a lemez is).

Kiváltképp nagy kedvencem a korongról a „Dune”. Már stoner inkább, mintsem doom, de az az öt perc az valami félelmetesen súlyos. Akusztikus slide megoldások színesítik, de jelen van a torzított súly is és a lendület. Úgy biz’, lendület. A dráma tovább fokozódik a „Tonight’s Avenue” darabbal, a maga változatos nyolc percével.

Zárásképp a gyorsabb „All in October” kerül terítékre, és bizony megállás nélküli kalapálással próbálnak minket eltenni láb alól hőseink, de aztán jön a tört, de mégis szabályszerű dobjáték és koptatás. Egyre inkább lassulunk, és a végére már tradicionális doom befejezéssel lehetünk túl, a The Sullen Route újabb darabján. Kreatívabbak lett az orosz csodagépezet, és ezerszer jobban szól az első anyaghoz képest, amit meg kell jegyeznem, nem szólt rosszabbul, mint ez a kiadvány. Jelen esetben inkább tisztábbnak, nem olyan „hangosnak” tűnik az egész.

Egy év alatt rengeteget változott a zenekar, persze jó irányban, és nálam ismételten tökéletesen teljesítettek. Nem is kívánok többet szólni. Uff!

Author: Black_wizard
Solitude Productions 27.08.2011, 15:42
Review
Heavy Music
9/10
08.11.2011

Новый трек- новое звучание. Человек, бесстрашно гуляющий с фонарём вокруг своего дома, забрёл вдруг случайно, задумавшись, на опушку странного леса. И наблюдает таинственный ритуал. Какие-то существа, похожие на гоблинов, пляшут у костра. Шаманы отбивают ломаные ритмы, такие же дрова горят в огромном костре, а существа всё пляшут и пляшут, впадая в экстаз. А шаманы всё отбивают и отбивают ритм, впадая в экстаз вместе с ними. И вот уже грань между этими двумя мирами стирается. Всё затягивает странная дымка, события происходят будто бы во сне. Но, нет, не для всех. Человек с фонарём остался нетронутым. Он неподвижно стоит за деревом на пригорке, наблюдает, и всё так же размышляет о своём. А хоровод существ всё кружится и кружится вокруг костра, кружится и кружится...а потом вдруг резко всё затихает. И звуки шаманских барабанов, и топанье ног вокруг костра, и даже ветер остановился. Не успев по-настоящему разгуляться, ему пришлось оставить деревья и травы в покое. Равновесие выравнивается, миры снова разделяются. А что же с человеком и его фонарём? А он по прежнему стоит на своём месте. Хотя,вот уже собрался уходить. Только эхо былого праздничного неистовства разлетается по всему пространству остатками звуков

Акустические вставки, перемежающиеся атакующими гитарными партиями, звучат как кантри-музыка. Видимо, шаманы ещё не отошли от ночного действа, и возвращаться из подобного путешествия тяжелее, чем похмелье от ста бочек пива. Снова новое звучание, а так же снова трек очень хорошо передаёт атмосферу происходящего. Вот уж точно не зря мы заглянули на эту поляну вместе с тем человеком. Кстати, он уже спит сейчас. Фонарь, правда, так и остался гореть. Для чего?

Следующий трек, поманив немного шугейзовым началом, плавно перетёк в шаманское-кантри. А после снова превратился в шугейз. А потом...в общем, так под эти шаманские песнопения и прошёл весь день в этом мире волшебства. А о том, что случится следующей ночью, расскажет последний трек

А теперь- вечеринка! С гоблинами, троллями, волшебниками и прочими чертями. Разухабистое начало последнего трека даёт явно понять, что в этом волшебном мире нет никаких жизненных и социальных перепетий. Собрались все вместе, вынесли огромные столы на дворы, чтоб попросторней было и устроили пир. Когда этот трек только начинает звучать- слушатель врывается в тот мир в самый разгар веселья. Тролли с медведями уже вовсю отплясывают на столе, большинство персонажей в отключке. И веселились они так до осени. Внезапно, с её наступлением, бурное веселье прекращается, всё замолкает, становится грустно и печально. Медленная, меланхоличная мелодия ведёт этот альбом к своему логическому завершению.

Послушайте его и вы. Уверен, каждому слушателю он откроет свою, доселе неведомую частичку того мира, в котором только что побывал я. И, кстати, встретите человека с фонарём- передавайте ему привет

Author: Grimmsberg
Solitude Productions 11.08.2011, 18:44
 Prev
1 2 3
Next 
Write a review

All Labels