Vinterriket - Zeit-Los:Laut-Los (CD) Cardboard Sleeve

Review
Metal-Norge
5.5/10
08.03.2009

Jeg har tidvis glimtet innpå Dark Ambient feltet tidligere, men har falt ut pga mangel på kreative sjeler og orginalitet. Når jeg likevel satte meg ned med Vinterriket så ble jeg straks oppmersom på den destruktive og kalde lyden som kom ut av anlegget. Sjelden har jeg hørt ambient som har bygget seg opp på denne måten, og faktisk klart å fenge oppmerksomheten min.

Vinterriket består av Cristoph Zeitler som virkelig kan å produsere, og delta i ting som skjer på feltet.Han er med i prosjekter som Atomtrakt, Nebelkorona og Graven uten at jeg vet nøyaktig hva disse prosjektene går ut på eller høres ut. Vinterriket skaper en stemning som for meg ble rolig, avbalansert og behagelig. Ikke statisk, stram eller hakkete.

Zeit-los:laut-los er utgitt på ett selskap kaldt Bad Mood Man Music som tydeligvis kun utgir skiver som er i samma gate. Noen mener dette kan være kjedelig, men personlig så fikk jeg faktisk en liten positiv overraskelse av å sitte å lytte. Hadde egentlig gruet meg litt til skiva og hadde lave forventinger, så dette kan såklart ha veldig mye med saken å gjøre...

Merk: Ny skive er sluppet iløpet av mars/april så kommer til å følge opp og anmelde neste også!

Author: Asgeir

Review
Friendhof
6/10
04.06.2009

A este paso el bueno de Christoph Ziegler, único miembro de Vinterriket, en unos años va a superar a “Frank Zappa” en número de ediciones. En el año 2008 sacó dos álbumes y dos EPs, este es el segundo álbum que publicó, pero lo más fuerte de todo es que a día de hoy, ya ha sacado un álbum nuevo este 2009 llamado “Horizontmelancholie” y un DVD. Christoph Ziegler se debe aburrir mucho, o al revés más bien, ya no le queda tiempo para ello. Sin duda es una de las personas más fructíferas dentro del underground. Su labor es admirable.
Vinterriket tiene dos tipos de ediciones. Las musicales y las ambientales. Las musicales son un Black Metal atmosférico, lento y depresivo en la onda del “Hvis Lysset Tar Oss” de Burzum, con gran candidad de trozos ambientales; y los puramente ambientales son absolutamente atmosféricos compuestos solamente de teclados que hacen de paisajes sonoros, a veces nisiquiera musical. Este álbum, “Zeit-Los: Laut-Los”, es uno de los atmosféricos, aunque pese a ser ambiental es musical.
El álbum está compuesto por una única pista y tiene una duración de unos 44 minutos de pura melancolía y emotividad salida de los espirituales bosques germanos. Los teclados son cálidos pero la melodía es fría, distante y solemne. Paisajes oníricos oscuros, trances y meditación. Un álbum atmosférico con buena influencia de la música New Age. Lo malo es que no es una música para escuchar de manera directa, sino para escuchar de fondo, y no tiene muchos cambios y dinámicas como cuando un álbum tiene varias pistas diferentes.
Si ya has escuchado a Vinterriket, este es un álbum “Vinterriket” al ciento por ciento.

Author: Azathoth

Review
Shapeless Zine
7/10
Mart 2009

Puntualissima come un orologio svizzero arriva la nuova fatica dello stacanovista del dark ambient, Vinterriket. Come abbiamo giа detto recensendo altri suoi lavori, questo artista ha raggiunto e superato la quarantina di uscite. Tanto per farvi capire, la Bad Mood Man ci ha appena mandato il CD di questo "Zeit-Los:Laut-Los" e vedo sul suo sito che и giа pronto un nuovo album.
Certo, se conoscete la proposta di Vinterriket e vi va di malignare un po', potreste pensare che ci vuole poco a cacciar fuori un CD ogni tre mesi, nel momento in cui le composizioni sono tutte create al computer, minimali e decisamente ripetitive. Eppure questa considerazione non sarebbe del tutto esatta: и indubbio che il genere proposto e le sue modalitа di composizione/esecuzione rendono piщ veloce la creazione di nuovi lavori, ma и anche vero che, a livello compositivo, questo musicista cerca sempre di variare le proprie opere, dando sfaccettature diverse allo stesso mondo.
Se, infatti, le composizioni contenute in "Ira Deorum Obliviorum" mi avevano colpito per la loro capacitа di evocare paesaggi sinistri ma sempre diversi, alcuni piщ oscuri e malsani, altri piщ naturalistici e meditativi; l'ascolto di "Kaelte, Schnee Und Eis - Rekapitulation Der Winterszeit", invece, mi aveva deluso per il sound troppo artificioso e la sensazione di aver a che fare con un prodotto raffazzonato (a questo proposito, se vi interessa, potete leggere le altre due recensioni in archivio). Questo nuovo "Zeit-Los:Laut-Los", invece, mostra un taglio ancora diverso: tutto il CD, infatti, contiene una sola lunghissima composizione di quaranta minuti di durata. Qui Vinterriket decide di puntare ad un minimalismo ancora maggiore, con suoni centellinati, note prolungate che non costituiscono una vera e propria melodia, ma che fungono, come suggerisce il nome stesso del genere, da 'ambiente sonoro'. Da questo punto di vista non hanno certo minore importanza i suoni che l'artista inserisce nella traccia: il frusciare delle foglie, il sibilo del vento e lo stormire degli alberi diventano strumenti tanto quanto le tastiere. Oltretutto sono ben felice di notare che il musicista, in questa prova, ha abbandonato completamente la sezione ritmica programmata che uccideva la precedente prova, avallando un po' di piщ la mia tesi riguardo al fatto che le composizioni di allora fossero una semplice 'traduzione' di brani concepiti con chitarre, basso e batteria, in un altro linguaggio artistico.
Capite bene anche voi che non ha molto senso cercare di descrivere a parole un lavoro come "Zeit-Los:Laut-Los": dovrei passare un numero di righe enormi a ripetere sempre le stesse cose. I suoni sono volutamente ossessivi, adatti a ricostruire quella sorta di trance che и necessaria per la fruizione di lavori come questo. Allo stesso modo non и possibile dare un giudizio lucido e prettamente musicale ad un album che punta ad altro: l'ascolto di questa composizione, infatti, puт risultare affascinante e avvolgente nelle condizioni ideali, magari immersi nella natura, oppure al buio nel silenzio, facendo lavorare l'immaginazione; cosм come, ovviamente, sarebbe un tedio mortale ad un ascolto distratto, fatto, che so, in metropolitana, o guidando sulla tangenziale nell'ora di punta. Esempi esagerati, forse, ma che fanno capire come la predisposizione sia un requisito importante in questo lavoro.
Volendo dare comunque un voto al tutto, personalmente ritengo "Zeit-Los:Laut-Los" inferiore ai pezzi dello split con Uruk-Hai e Nak'Kiga, ma decisamente superiore all'intero "Kaelte, Schnee Und Eis - Rekapitulation Der Winterszeit", che proprio non era riuscito a convincermi. A questo punto vedremo in cosa consisterа, invece, il nuovo "Horizontmelancholie".

Author: Danny Boodman

Review
Femforgacs
8.8/10
16.02.2009

Egy kritikát rászántam már nem is olyan rég a német Vinterriket-re, így most eltekintenék a bio- és discográfiai adatoktól, akit nagyon érdekel a dolog, az a lap alján a Kälte, Schnee Und Eis - Rekapitulation Der Winterszeit című best of kapcsán informálódhat. Számolni se merem hányadik korongja ez a német művészúrnak… a külsőségek természetesen szépek, s most még egyedibbre sikerültek, mint általában, hiszen a digi-pack kiszerelés valójában egy promó szerű papírtokos lemezt rejtenek. Nincs booklet, minek is, hiszen instrumentális ez a több mint 40 perc. S a téli hegyek s hó fedte bércek, ormok képei tökéletesen kifejezik, mint design, mint hangulatkép, azt a belső rideg és elszigetelt világot, melyet az utolsó előtti (igen, kérem szépen, már idén is van új nagy lemez - Christoph Ziegler nem unatkozik, de ezt most meglepő módon nem a BadMoodMan Music, hanem a Heimatfolk égisze alatt jelent meg – megjegyzem, nem tudom kinek jó ez az egész, leszámítva Ziegler urat, hiszen mégis csak globális gazdasági válság van) Vinterriket lemez tartogat a kedves hallgatónak…
A Vinterriket mindig is az a fajta dark ambient volt, amely nélkül még a tavasz majd rügyező fákba torkollik, a politikusok tovább hazudnak, a főbérlő ellenőrizget, az infláció növekszik, s a keresett örök élet elikszirje továbbra is a misztikum és találgatás fiktív felhőibe burkolódzik, avagy olyan anyag, amely nélkül a világ éppen úgy világ marad, mint vele együtt. Azért az igazsághoz tartozik, hogy az előző Fémforgács kritika tárgyához képest ez egy egész komoly kis dolog lett, a maga monumentális 40 percével. Míg az előző best of, amolyan mindent bele, addig ez a nagylemez egy közös koncepció és egységes atmoszféra megteremtésével kapcsolja ki a jelent és hozza el az ingatag régmúlt emlékeit. Körülbelül akkora tátongó űr és kozmosz temető kering benne, mint amilyen a magyar Arud anyagon uralkodott. A differencia talán annyi, hogy míg Winter (az egykori Sear Bliss tag) a földön túli meghódíthatatlant igyekezett térbe zárni, addig Ziegler úr a hegyek csúcsait, s az onnan lehulló és megtapadó hó birodalmát igyekszik. A hatás nem marad el, rideg és súlyos, ennek ellenére magával ragadó és mély, altató és kikapcsoló jellegű – egy picit agykontrollos. A 40 perc csak minimális helyen torkollik komolyabb dallam váltásba, amúgy egy összefolyó atmoszféra massza, amelyet tökéletes aláfestő zene olvasáshoz, pihenéshez, és alváshoz is. Annyira nem tartom értelmetlen anyagnak ezt az újabb Vinterriket próbálkozást, s így promó gyanánt – ingyen, még örülök is neki, na de hogy ezért valaki komolyabb pénzt adjon ki?!
Szerintem érthetően és világosan fogalmaztam, hogy mire való, s mire jó ez a zene, s abban sincsenek kételyeim, mennyire kevés embert fog majd mindez érdekelni. Amúgy tényleg nem értem, hogy miért adnak ki komoly kiadók ennyi Vinterriket korongot – mikor kollektív tombol a gazdasági hanyatlás és emberek kerülnek utcára… erre olyan anyagok jelennek meg, melyeknek ha értelmük van is, de fogyasztásra szánt embertömegek nem állnak mögöttük – értük sorban, holott a kiadó olyan mint a bank, ad, hogy aztán elvehessen… avagy vad kapitalizmus és piacgazdaság.

Author: haragSICK

Review
Kronos Mortus
9/10
28.01.2009

Az 1996-ban alakult egyszemélyes német zenekar rengeteg felvételt tud maga mögött a dark ambient/atmospheric black metal elegyet képező érában. Nem kell semmiféle hangszeres játékra, súlyosan őrlő riffekre gondolni - itt pusztán műszerekre és hangokra épül fel a néhol már-már meditatív, szomorú, filozofikus és természetközeli hangulatot árasztó zene. Christoph Ziegler (Nebelkorona, Nocternity, Atomtrakt, Graven) alkotása figyelemreméltó és elgondolkodtató az összesen 1000 példányos limitált kiadvány igényes megjelenésű, minimalista kompozíció.

A lemez egyetlen száma, a negyven perces címadó dal, a Zeit-Los:Laut-Los. Nehéz erről írni, mert nehéz megfogalmazni azt a hangulatot pontosan, amit átad. A misztériumok, vagy a keleti filozófia ugyanúgy árad belőle, mint ahogyan az ember maga elé képzeli a parton fekve, hullámok zajánál a naplemente fényeit. Igazából lezárt szemek belső képei bukkannak fel, nyugodt érzések, lebegő hangok, néha egy mély őrvény. Kiválóan vannak a hangok, effektek egymásra/egymásba csúsztatva, így fel sem merül az unalom veszélye.
A karizmatikus zene kisugárzása, mély tartalma ötletes, kidolgozott munkát dicsér. A sorra felbukkanó képek és hangulatok színessé és változatossá teszik a dal szerkezeti felépítését, könnyen érthető, naturalista előadássá. Nem is nehéz elképzelni egy kiállítás képeihez, vagy egy színdarabhoz, filmhez a zenéjét, mert rengeteg lehetőség rejlik benne. Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik az elvont, de kifejező zenéket és a nyugodt hangulatot. Kitűnő korong, érdemes a zenekart megismerni.

------------------------------

ENGLISH VERSION:

This one-man German act, formed in 1996, has a lot of releases behind its back in the genre of the amalgamation of dark ambient/atmospheric black metal. Do not think of, of course, any instrumental play, or heavily grinding riffs – the music, breathing almost meditative, sad, philosophic and nature-loving moods, is built merely on machines and sounds.
The work of Christoph Ziegler (Nebelkorona, Nocternity, Atomtrakt, Graven) is noteworthy and thought-provoking, and this minimalist composition with a quality artwork/layout is limited to 1000 copies.

The album contains one song, the title track, in 40 minutes. It’s hard to describe because it’s not easy to put the mood into words that the stuff emanates. It presents either mysteries and oriental philosophy or the lights of sunset at the waves of the sea lying on the beach. These are inner pictures of closed eyes, calm feelings, floating sounds, sometimes a deep turmoil. The sounds and effects change into one another really well so we do not have to afraid of the danger of boredom.
The mood of the charismatic music and the deep content is a worked-out material. The pictures and moods popping up make the structure colourful and varied, an easily perceivable, naturalist performance. It’s easy to imagine the stuff for pictures of an exhibition or for a play, or as a soundtrack due to its potential. I can only recommend this to those into abstract but expressive music and calm moods. An excellent record, a band worth getting to know.

Author: Lemezismertetők