Стены Льда - Стены Льда (CD)

Review
Femfogacs
8.8/10
15.04.2011

„Szép pár vagyunk: a világ szennye és mocska. Két adag elhasznált emberi vécépapír, amit már senkinek nincs gusztusa újrahasznosítani.”
/Chuck Palahniuk – Harcosok klubja/

Kössünk rövidebb ismeretet az orosz fővárosból érkező és a Slow Burn Records által támogatott Steny Lda (fogalmam sincs, hogyan kéne ejteni, jelentése amúgy a jég falai) formációval. Fagyos is a dolog, de valahogy mégis túl színes a kavalkád, inkább az ősz és sárguló falevelek, eső és a lassú haldoklás jut eszembe róla, mintsem hogy a megdermedt természet csendje. Túl sok info nincs róluk, sem alakulás, semi semmi egyéb, szóval nem megyek át oknyomozóba, meghagyom annak, akit jobban elvarázsol ez a progresszív post-metal dolog, melyben a post-rock és alternatív kilengések hada szépen emeli és torzítja azt a bizonyos disszonáns érzéket.

A hangzás jó, a külsőségek meglepően egyszerűek, a helyzet pedig korántsem annyira érdekes, mint elsőre tűnt. Az imént említett műfajokon kívül a sludge és a post-HC is érzékelhető itt-ott, gyakorlatilag egy egészségesen fejlődő és változó progresszív zene ez, melyben csak néhol van ének, ott is kántáló, VHK jellegű (kivételt képez a záró tétel, melynek varázsa és összeszedettsége magával ragadó), amúgy a Pelican féle varázslathoz áll a legközelebb, s bár tőlem nem megszokott, de se használható logo, se normális fotó, se hosszú körítés. Az első kettő nem igazán van benne a managmentben és propagandában orosz művészeinknél, a muzsikájukat meg túl sokáig lehetne ragozni, s éppen ebben veszne el egyszerű és szomorkodós könnyedsége.

Kellemes hallgatnivaló pihenéshez, olvasáshoz, sokkal inkább egy homogén hátteret alkotó halmaz a Steny Lda (Стены Льда), melynél érdemes nézegetni a számcímeket, akár valami tabulátorok… Fura, használható, élvezhető érdekesség ez, de senki ne vigye túl messzire, a kuriózum szó még véletlenül sem találó a széles sávban terjengő, de inkább háttérben megragadó végeredményre!

Author: HardSICK

Review
Metal Italia
5/10

Sinceramente non siamo riusciti a capire il motivo di un’uscita come quella che ci stiamo apprestando a recensire. L’album d’esordio degli Steny Lda (Muri Di Ghiaccio in italiano) pare un lavoro a metà, una sorta di advance tape incompleto. I nostri, dei quali si sa solamente che provengono dalla Russia ed incidono per la Slow Burn Records, propongono una sorta di incrocio tra lo sludge più melodico e a tratti psichedelico ed il post rock; degli otto brani qui presenti, solamente un paio sono cantati, mentre i rimanenti sono quasi esclusivamente strumentali. Se prendiamo in considerazione questi ultimi, il problema di fondo è il seguente: le tracce non sembrano nate per rimanere strumentali, ma hanno delle strutture composte da strofa, ritornelli, bridge ed assoli che esigono una voce. Ascoltando brani quali “O-M-G” o “0-5-7” è assolutamente evidente che il cantato ci sarebbe dovuto essere; soprattutto la seconda è una power ballad che, partendo da uno sludge tendente al southern, cresce di intensità fino ad esplodere in un finale che con un singer adeguato sarebbe stato da urlo. Comunque sia, tra arpeggi progressivi abbastanza buoni, inserti psichedelici che richiamano Baroness e Kylesa ed una discreta varietà ritmica, brani quali “H-M-T” o “7-4-0” scorrono via abbastanza piacevolmente. “O-M-G” e “C-O-W” invece sono fin troppo leggerine ed inconcludenti per poter realmente colpire nel segno. Gli ultimi due brani prevedono l’utilizzo della voce e sono anche quelli che si distaccano maggiormente dal resto e vanno a coprire uno spettro musicale più affine al post rock. Gli Steny Lda però anche in questo campo non riescono ad essere incisivi, e mancano completamente di quel tonnellaggio ritmico e di quella pesantezza chitarristica che renderebbe il tutto più interessante. La stessa voce è flebile e pulitina, oltre ad avere una timbrica abbastanza anonima. Lavoro quantomeno superfluo, noioso e piuttosto inconcludente.

Author: Luca Filisetti

Review
Kronosmortus
4/10
06.04.2011

For me, it’s a boring, fanciless material. I say, it’s only my own opinion; anyway someone else should like it.

Borító. Megkapó, tetszetős, kicsit lehangolónak tűnik, mégis van benne valami szépség. Vihar előtti csendet ábrázol, ami akár a zenére is vonatkozhatna.
Kiadó. Slow Burn Records, a Solitude Productions és a BadMoonMan Music divíziója, „alosztálya”. Aki nyomon követi a kiadó anyagait, netán írásaimat, tisztában van vele, hogy a post metal/sludge/funeral doom vonal képviselői. Eddigi kiadványaik többségéhez szerencsém volt, melyek közül a The Death Of Her Money albuma tetszett a legjobban, de a The Deadists Ep-t illetve a Fading Waves/Starchitect splitet is jónak találtam.
Nemzetiség. Mind a kiadó, mind a zenekar Oroszországban működik, ahonnan manapság futószalagon érkeznek a post metal bandák. Sajnos a mennyiség a minőség rovására megy – annak ellenére, hogy a kiadó nem sok anyaggal rendelkezik – és a hallottak alapján úgy vélem, a Stelny Lda sem váltja meg a világot, bár ettől függetlenül – ízlések és pofonok ugye – sok rajongónak kellemes perceket okozhat a korong.

Ajánlás/Zene. A zenekar nevét címeként viselő debüt albumával a (Steny Lda = Jégfalak) a folyamatosan fejlődő orosz post metal színtér egyik legjobb képviselőjeként mutatkozik be. A lemez mind a nyolc tétele egységes képet alkot súlyos gitár riffekkel, dallamos átkötő részekkel és szólókkal, amelyeket az elidegenedés és sötétség érzete, na meg az északi fagy, a tél és az ősi természet uralma hat át.
Vélemény. Ez ideig rendben van, csak éppen a lemezen nem jön át. Súlyos riffek, szólók alig, ellenben dallamos átkötők, részek illetve nóták szerepelnek a korongon (pl. 1-0-2, 0-5-7 – nem, ezek nem telefonszámok, hanem dalcímek), tulajdonképpen instrumentálisnak is nevezhető a muzsika, mert éneket ritkát hallunk. Az O-M-G-ben (ez is egy dalcím) speciel van ének, amit a legnagyobb jó indulattal lehet annak nevezni. Amúgy a dalban hallható „súlyos” riffek csak kevés hasonlóságot mutatnak a post metallal, sokkal inkább a stoner rockhoz állnak közelebb, de akusztikus pengetéssel is színezik a tételt. Ha arra kényszerítenének, hogy a leírtak ellenére nevezzem meg az album legjobb tételét, akkor a ’70-es éveket idéző, súlyos és elszállós témákat egyaránt felvonultató C-W-B-re voksolnék. Ebben is hallható ének. Hangulatilag stimmel a megállapítás, gyanítom senki sem perdül táncra vagy derül jó kedvre a korong hallatán. Valamilyen szinten érdekességnek számít(hat), hogy a korong nyolc dalából hetet három dobos játszott fel. Játék a számokkal.

Ítélet. Félrevezető a post metal címke, mert ennek a zenének nem sok köze van hozzá, sőt, semennyi. Hazai szinten talán vevők az emberek rájuk, nemzetközileg azonban tizenkettő egy tucat a produkció. Szerencse, hogy csak 36 és fél percig tartott a cd.

Author: Dr. Feelgood

Review
Metal Storm
7.4/10
20.03.2011

Steny Lda, or Walls of Ice to those of us who don’t reside in Siberian slush, is a post-(insert genre here) band hailing from Russia. Part post-metal, part post-rock, but fortunately not post-good.

The band’s oddly titled songs (seemingly random combination of numbers or letters) are woven together, largely based upon clean mellow pieces that swell as the song progresses. For sake of comparison, the starting point is akin to Explosions In The Sky (some of you might be familiar with their music via Friday Night Lights. They hold the distinction of being the only band in 25 years of music shopping that I’ve heard playing at the store and purchased on the spot), with clean guitar melodies hooking the listener in, while the drum, bass, and rhythm guitar are comfortable to sit in the background and support the ‘voice’ of the melodic guitar.

As the songs progress, the intensity picks up and the formerly background instruments slowly gain in volume and, uh, intensity. The support instruments push from the background to share the spotlight in a beautiful cacophony.

The structure is the sonic equivalent of watching a nice summer shower build up into a raging torrent of rain.

There are some vocals as well. They are less than stellar, but it really doesn’t matter as they are (very) sparsely used and left largely in the background, making them unobtrusive.

Their self-titled release isn’t particularly original (a claim I seem to be making about a lot of bands), but that didn’t diminish my enjoyment of the music. I loved Explosions In The Sky so much back when that I bought it on the spot. I imagine my enjoyment of Steny Lda will be longer lasting based upon the relative same common starting point, but greater intensity during the build-up.

What that means is I liked it, and I think I’ll still like to pop it in for a spin a couple years from now. I think enduring enjoyment is just as good a thing as innovation.

Author: BitterCOld

Review
Pavillon 666
6.5/10
07.03.2011

Post-hardcore…Postcore…Post-metal… des appellations nébuleuses et quelque peu fourre tout pour un genre dont la définition reste aussi floue que ses véritables origines. On ne sait plus vraiment d’où il vient ni où il va mais il est évident que le genre tend à envahir le monde doucement. La Russie vient de succomber à son tour, si bien que le label Solitude prod a décidé de créer un sous label destiné à promouvoir ce style et ses affiliés, Slow burn records. Une de ses premières signatures est le groupe russe Steny Lda dont la seule information tangible – qui ne soit pas en cyrillique – que l’on parvient à glaner sur le net est la traduction de son nom: “Walls of ice” – murs de glace pour les non -anglophones – et qui est un patronyme tout à fait adéquat.

Pour leur premier album, ils ont donc décidé – comme nous le suggère la pochette – de nous emmener voguer sur les eaux glacées des mers arctiques ou planer au dessus de hautes montagnes aux neiges éternelles. En gros, explorer en musique et sans bouger des paysages purs et sereins. Le nom leur sied donc à la perfection tant leur son se veut froid et épuré, se dépouillant de tout artifice superflu. Comme souvent dans le style pratiqué, le seul trio guitare, basse, batterie entre en œuvre et ne laisse qu’un espace congru au chant mais nous y reviendrons. Le rendu sonore, sec, presque aride et glacial comme un jour de blizzard pose le décor pour que les russes développent posément leurs ambiances mélancoliques et contemplatives.

Évoquant les pires hivers de la toundra russe, le style de Steny lda descend directement de Pelican – la ressemblance entre cette pochette et celle de “The fire in your throats will beckon the thaw” est troublante – et de ses congénères et se place entre metal, rock et postcore. Suivant en cela la recette à la lettre, les russes alterne entre calme et tourment, entre dureté et relâchement, entre violence et beauté. En conservant un aspect rude et frisquet, les 8 compositions – aux titres plutôt étranges formés de lettre et de chiffres séparés par des tirets – présentent donc aussi bien de puissants riffs postcore que d’arpèges empruntés au rock atmosphérique. La mélancolie est omniprésente et nous offre bien souvent des mélodies à la limite du sublime qui illustrent bien le propos glaciaire du groupe.

Pour ce qui est du chant – j’avais bien dit qu’on en parlerait – il s’avère être complétement anecdotique, n’intervenant que rarement. Légèrement sous mixé, il n’apparait la plupart du temps que sous la forme de cris inarticulés, laissant suggérer une utilisation plus “instrumentale” que purement vocale et bien souvent hautement dispensable. Seul les deux derniers morceaux, présentent des lignes de chant éparses écrites en russe qui présentent un intérêt à peu près équivalent à celui d’emmener une glacière pour un pique nique sur la banquise. J’en viens presque à espérer que Steny lda abandonne complétement le chant pour le prochain album.

Pour conclure, Steny lda se veux trop conventionnel et ne se démarque pas vraiment par son originalité, ni par un savoir faire hors du commun. Honnête et travaillé, cet album se situe dans ce que je qualifierai de partie immergée, tous ces groupes besogneux mais obscurs qui constituent le plus gros de la masse de l’iceberg post-metal. Pour se rapprocher de la surface, il lui suffirait de se faire chauffer un peu plus les méninges pour trouver une formule moins classique… ou que le haut de l’iceberg fonde.

Un disque que l’on aura grand plaisir à découvrir, à creuser pendant une petite dizaine d’écoute mais qui malgré nos efforts finira dans un oubli profond jusqu’à ce que l’on retombe dessus lors d’une exploration du pôle nord de nos étagères à CD (…oui, je suis un collectionneur de supports physiques invétéré et je ne parviens pas à concevoir que l’on puisse posséder toute sa musique sur un disque dur…).

Author: Oceancloud