Torrens Conscientium - All Alone With The Thoughts (CD)

Review
Spirit of Metal
10.06.2015

Après une démo en 2012, Torrens Conscientium sort son premier album à l'automne 2014, chez le label russe Solitude Productions. Il est intéressant de noter que le groupe est originaire de Simferopol, en Crimée donc, ce qui a bien évidemment poussé l'auteur de ces lignes à se poser la question de la nationalité à utiliser pour désigner les membres du groupe, ma conclusion étant que le plus simple restant de n'utiliser ni l'une ni l'autre..

Mais laissons là cette question somme toute peu importante. Musicalement parlant, Torrens Conscientium joue ici un Doom Death assez moderne et sobre, dont l'une des premières caractéristiques notable est l'accent mis sur les introductions et autres interludes, très présents au fil de l'album, que ce soit de part les deux titres ne comportant pas une once de Metal et tournant tous deux aux alentours de quatre minutes commençant et terminant respectivement ce All Alone with the Thoughts, que de part les nombreux passages de ce type présents au sein des morceaux principaux. Ces différentes séquences se caractérisent par une atmosphère assez calme, introspective et intimiste, bien illustrée par la pochette de l'album, et notamment évoquée par la présence de vocaux chuchotés ainsi que par l'utilisation judicieuse de nappes de clavier apportant une certaine majesté nocturne et lunaire à l'ensemble et également présentes dans les passages plus métalliques, liant de cette manière les deux types de séquences par une identité commune.
Ces derniers sont de manière générale plutôt bien ficelés, l'alternance entre passages lents et autres plus rythmés s'avérant proposer quelques séquences assez sympathiques à défaut d'être originales. On appréciera par ailleurs la relative intensité des passages les plus entrainants, sachant proposer une certaine efficacité tout en conservant suffisamment de retenue et de gravité pour ne pas compromettre la cohérence générale de l'album, notamment vis à vis de son atmosphère. Ils sont en outre soutenus par un growl d'assez bonne qualité, sachant transmettre la bonne dose d'émotions au bon moment.

Au final, il y a assez peu de choses à dire sur ce All Alone with the Thoughts. L'album est de manière générale plaisant et assez cohérent, et si on peut lui reprocher son relatif manque d'originalité, il n'en est pas moins assez prometteur pour l'avenir du groupe, dont on attendra donc avec curiosité la prochaine réalisation.

Author: Peacewalker

Review
Terroraiser
8/10

Атмосферный, прямо-таки невесомый Doom / Death Metal калибра "анафемовского" " The Silent Enigma". Пожалуй, на пост-советском пространстве не так уж много групп, играющих подобную музыку, и, таким образом, дебютный альбом украинской группы представляет определенный интерес. Примечательно, что в составе коллектива имеется девушка, но она, как ни странно, ответственна за гитарные партии. Может, оно и к лучшему - очередная версия "Красавицы и Чудовища" вряд ли бы приятно удивила. Весьма достойный релиз, к тому же с на редкость гармонично оформленным буклетом диска.

Author: Thrashmentor

Review
Doom-Metal.com
6/10
03.01.2015

Russian extreme bands. There's a few of 'em. Currently at home on Solitude Productions (where else?), Torrens Conscientium have taken five years from their inception to produce this, their first full length - 'All Alone With The Thoughts'. After first listen, the coupling of this notion, together with the fact that there's no 'actual' drummer mentioned by name anywhere, had my initial preconceived ideas and prejudices running rampant. Another irrational bias came from the initial glimpse of the album cover, which gave the impression that the music could go one of two ways. Firstly into the hellish mire of some pompously over produced Nightwish-style nightmare, or secondly and in this case most thankfully, into the realms of half decent atmospheric Death/Doom.

Track one, serving as an intro, continued this 'will it - won't it' discourse a few moments further by behaving as though it might lead straight into the first song before a rather suprising fade out left me wondering where I was and what was coming next. What did come next was some passable Death/Doom with an epic/atmospheric fringe to it. The fringe in question, though, distinctly resembling something along the lines of the well worn denim or leather collars of metal, rather than some lacy, faux-Gothic choker; and while its appeal may well stretch into those antediluvian realms a Metal album this most definitely is, albeit one heavily disguised by its Death/Doom stylings.

Textured guitars and lengthy power chords are in plentiful supply, somewhat reminiscent of mid-period Anathema, (think 'Judgement', but with Darren White still in the band), and although Torrens Conscientium are a bit more intense, both bands share a subtlety and a certain sensitivity that here refuse to lie down under the weight of the heavier guitars and vocals. Double bass drumming which sounds like a machine helps to give the occasional illusion of momentum in an otherwise decidedly mid tempo affair, while the keyboards cleverly expound two different nuances within the music. On the one hand they offer a soothing cloak of comfort, while at the same time keeping an air of gravitas about the place, adding an epic pretension to the plodding atmospheric qualities of the music.

The production is excellent though, and one of the reasons the songs, and the album itself has the overall impact it does. The lyrics aren't exactly Blake but they don't have to be, it's more about the delivery here than it is the content. The music is competently played and sung well enough, and certainly has a distinctive appeal, but to me, this is an entry-level Death/Doom album at best. It'll get you through the Doomy door, but once inside you'll be heavily distracted by the many far superior works on offer.

The album 'takes place' at night, each track between the book-end instrumentals ('When the Day is Gone' and 'The Dawn') is a contemplation, as the title suggests, on some of the mental paraphernalia that can keep the grey matter ticking morosely away until daylight. Torrens Conscientium are also rightly conscious that something a touch more emotional is always at play where insomnia is concerned and they've written a reasonable album about it. 'Reasonable' might not put this debut in the 'classic' category, but it's not a bad start, and in any case, given another five years, anything could happen.

Author: Matt Halsey

Review
Femforgacs
9/10
26.03.2015

Egy hat éve alakult ukrán csapat debüt lemeze jutott el hozzánk a Solitude jóvoltából. Demó három éve, ez a lemez tavaly. Ennyi egyelőre a csapat mérlege. A Facebook oldaluk alapján aktívan koncerteznek, bár csak három hivatalos tag van a fedélzeten, melyből kettő gitáros (Alina Tishenko és az énekesi feladatokat is ellátó Sergei Korolyov) egy pedig basszer (Sergei Rachinskii).
A zenekar átlagos, hétköznapi, főiskolás külseje nem tévesztett meg, már ismerem azt a jelenséget, mikor hótt szürke fazonok ejtenek ámulatba...

Nagyon meleg, sejtelmes szintetizátor hangszín vezeti fel az intrót, hozzá a fátyolos ének kimondottan hatásos. A zongora meg egy olyan eszköz, ami talán soha nem veszti erejét. Évszázadok óta a hangszerek királya tulajdonképpen, túl nagyot nem lehet vele mellé lőni (alapul véve természetesen azt, hogy a zenész tud rajta játszani). A felvezető intro legvégén viszont bejön egy rendesen megeffektelt akusztikus gitár téma, amit sajnos hamar le is kevernek. Utána a második dal azzal kezdődik, de már torzítva. Így sem rossz tulajdonképpen.

A lemez tartalmazza az oroszos atmoszférikus doom zenék pozitívumait és gyengéit is... Harmóniában nagyon oda tudják magukat tenni, de van egy kis kiszámíthatóság esetükben, főleg, ha a Solitude szállítja a korongot...
A The Black Fog második felénél harsányra vált a gitárhangzás, pedig nem az változik, hanem az aláfestés - körítés... Azután elszállós akusztikus téma, ami engem erősen a Burzum efféle dolgaira emlékeztet. Persze jobban producelve egy kicsit.
Az Immersion visszafogott, minimál gitárszólója nagyon jó helyen van, mert addigra pont azt kezdtem érezni, hogy szép, kellemes zene szól, de valami már történhetne, ami egy kicsit erőteljesebbé is teszi... Meg is történik, a kivezetés nagyszerű, megalapozott, magabiztos.

Az ezután érkező An Evening Behindnál már leesett, hogy erős koncepció a csapatban az éterivé effektelt akusztikus gitár bevetése. A megszólalása a hangszernek zsír profi, a stúdiómunka párját ritkitó. Druzsva gitárt egy szerényebb képességű hangmérnök is pöpecre tud keverni, azonban a tiszta hangzások elárulják hamar a kontár hozzáállást. Hát itt nagyon is rendben vannak ezek a tiszta hangzások. Igazi végtelenbe nyúló hangok cikáznak, de mégsincs összemosottság, túltelítettség érzése. A tér óriási, de a színek tiszták és élvezhetőek. A dal zenei része pedig mázsányi súlyt hordoz. Az ötödik percben aztán megjönnek a magas gitárhangok is.

A továbbiakban morózus riffek, és hosszan kipengetett zöngék, atmoszférikusan hullámzó témák váltakoznak eszesen szerkesztgetve. A szintetizátor és az akusztikus gitár cinkosan támasztja egymást, és visz el minket valahová messzire... Suttogás bontja egy kicsit a szőrös torkozást, és a Hitcherben bepróbálja az énekes az élesebb üvöltést is. Örömmel vettem, színfolt. Az ötödik perc előtt pedig emelkedett és okos hangnemváltás. Ideje volt, mert hosszan egy hangon utaztunk már...

A Beeing Lonely kezdésétől egy kicsit megijedtem, mert lagymatagabban indul, mint az addigiak, de inkább csak elnyújtott, és szentimentálisabb, mint ami nekem még passzol. A végénél pedig könyörögtem, rimánkodtam azért a hangnemváltásért, de nem adták meg... Nincs kegyelem... Nem úgy gondolták, ahogy én gondoltam volna. Lehet, így a jobb...

Egyedül, amit még el tudnék képzelni pluszként a produkcióba, az egy több dimenziós énekhang, mert a szőrös hörgés fasza, de ha még azon is tekerne egy kicsit Sergei, azt mondanám, hogy ez a csapat az első lemezével megérkezett.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy épp ezért legyek-e elnézőbb, vagy maradjak objektív. A pontszám ennek a tipródásnak az eredménye, ugyanis ez szerintem egy nyolc pontos anyag, bemutatkozásnak meg tíz... Roppant gyenge matematikatudásommal elvégeztem az osztást, így megbékéltem magammal.

Csak gratulálni tudok az ukránoknak, kiváló zene, kiváló kezdés! Csak így tovább!
Solitude minőség.

Author: Nagaarum

Review
Aristocrazia
02.02.2015

Due sono le premesse necessarie per approcciare i Torrens Conscientium, dalla Crimea occupata: la prima è che la Russia e tutti gli stati dell'ex-blocco sovietico amano le melodie e le tastiere che ti scaldano il cuoricino; la seconda è che se non amate la prima non dovete continuare a leggere né tantomeno provare ad ascoltare il disco.

"All Alone With The Toughts" è l'album di doom atmosferico più bello che abbia ascoltato negli ultimi anni. Che non è finito in Top 5 per il 2014 solo perché non l'avevo ancora ascoltato. Che ridefinisce il concetto di come dovrebbe essere scritto e suonato un disco melodico: snello, diretto, magnetico, affascinante, ma soprattutto tanto, tanto, tanto struggente. Il trio ucraino, al debutto dopo ben cinque anni di gestazione e un solo demo all'attivo, non compone il classico disco funeral, un abisso imperscrutabile di nera sofferenza; questo esordio è un lavoro che da quelle coordinate si distacca, rimanendovi fedele ma veleggiando verso territori più umani, più accessibili, dove il dolore lascia spazio a una malinconia profonda e affascinante, piacevole nel suo essere quanto mai evocativa. Il libretto non riporta alcuna indicazione di produzione e online non viene accreditato a nessuno il ruolo di tastierista o di addetto ai sintetizzatori, ma tutto il disco è pervaso da inserti atmosferici di grandissimo gusto, mai banali e — ancor più difficile — in nessun caso stucchevoli. A questi inserti, però, fanno sempre da contraltare degli ottimi riff di chitarra e un comparto ritmico di tutto rispetto, segno che al di là delle melodie i Torrens Conscientium mettono in campo tanta, tanta sostanza.

Tralasciando i due brani agli estremi, intro e outro poco più che strumentali e di passaggio (i momenti più deboli di tutto il lavoro), i cinque pezzi dell'album sono un inno alla nostalgia e alla sehnsucht e a ogni ascolto mi convinco un po' di più che la sensibilità dei ragazzi — o meglio dei due ragazzi e della bionda Alina — abbia portato a questo risultato anche in ragione della loro provenienza geografica: Sinferopoli. La capitale di Crimea, occupata militarmente dal governo di Mosca ormai quasi un anno fa, non sta vivendo dei periodi felici sotto il profilo politico e sociale, né probabilmente ne ha mai vissuti, quantomeno nelle ultime decadi. E allora ben si spiegano, nonostante le classiche e immancabili incertezze linguistiche, testi che parlano di contemplazione, di solitudine, delle vastità del mare, del rimbombo dei propri pensieri. A una lettura un po' più consapevole, forse un filo maliziosa, questi versi dicono qualcosa in più sulla situazione vissuta quotidianamente da quasi due milioni di persone.

Come a sancire un nuovo inizio, "All Alone With The Toughts" si conclude con la programmatica "The Dawn", un (dimenticabile, in verità, ma non è questo il punto) inserto di estrazione quasi ambient che lascia aperte molte porte, forse addirittura qualche speranza per il futuro, perché alla notte succede sempre il nuovo giorno.

Author: Bosj