Poema Arcanus - Transient Chronicles (CD)

dark metal / doom death, BadMoodMan Music, BadMoodMan Music
533.33 Р
Price in points: 800 points
BMM. 063-13 x
In stock
The fifth full-length album from the famous dark doom death metal band previously issued in Chili as a strictly limited addition is now available worldwide thanks to Solitude Productions. Poema Arcanvs, being one of the most distinctive Chilean bands at the edge between dark metal and doom death metal, gained love of many fans due to unique atmosphere, sincerity, melodies and high production quality. As a bonus the release «Transient Chronicles» by Solitude Productions features remastered sound and contains additional track, epic «Errant Souls»!

1 Us Those Half Dead
2 Stream Of Debris
3 Fugitive
4 Inquilinos
5 Fading
6 Omniscient Opponent
7 Lambs
8 Default Song
9 Our Little Blood
10 Errant Souls

Poema Arcanus
Artist Country:
Album Year:
Transient Chronicles
dark metal / doom death
CD Album
Jewel Case
BadMoodMan Music
Cat Num:
BMM. 063-13
Release Year:
Country Of Manufacture:
Pest Webzine

Poema Arcanvs seems to be one of the first Doom Death Metal bands in Chile, or at least one of the first who's still alive and kicking, and this is their fifth studio album originally released by Australis Records and picked up a year later by BadMoodMan. This re-release contains a bonus track and seems to be completely remastered so at least the fans will get something more than just a re-release. The band plays a nice blend of traditional and modern Doom Death Metal with plenty of melody, quite a lot of progressive elements and lots of complex structures to offer you a challenging experience from start to finish. Poema Arcanvs' highlight seems to me the vocal part, ranging from clean, sombre vocals to low tunned growls, and ven some male choirs here and there. The only complaint I have would be about the constant rhythm breaks, highly professional offered but a bit overused in my opinion. Except for that Transient Chronicles is an enjoyable and interesting experience.

Author: Adrian
Funeral Wedding

Novo trabalho de nuestros hermanos chilenos. Originalmente lançado em 2012 pelo selo local Australis Records e em 2013 ganhou uma nova roupagem e foi lançado mundialmente pelo selo russo Solitude Prod/BadMoodMan.

Visualmente não há diferenças entre os materiais lançados, a única coisa que podemos festejar é que a versão russa contém uma faixa bônus.

Há muitos anos atrás, nos primeiros meses de vida da primeira versão do Funeral Wedding, nos idos dos anos 2000, entrei em contato com a banda solicitando material para divulgação e a conversa caiu por terra.

Acredito que por isso, mesmo respeitando a banda, acabei deixando passar batido todos os materiais que eles lançaram desde então.

Agora que caiu em minhas mãos esse novo trabalho, vejo a besteira que fiz e por sorte vivemos na era da tecnologia e com apenas alguns “clicks” conseguimos baixar, mesmo que ilegalmente, algumas discografias.

De longe este é o trabalho mais maduro desses chilenos e o álbum todo soa coeso, com boas doses de melodias e melancolias.

Os vocais de Claudio Carrasco dão um show a parte, assim como os riffs de Igor Leiva.

Destaques vão para as faixas “Fugitive”, “Omniscient Opponent”, “Our Little Blood” “Fading”, não há como não citar a participação de Don Zaros (Evoken) nos teclados, mesmo que singela seja a sua participação e a quase death metal “Lambs”.

Como todas as bandas que conheci, que vieram do Chile, sempre teve ao menos uma música cantada em sua língua natal e “Inquilinos” está entre uma das melhores.

Um detalhe que vale ressaltar, a faixa bonus “Errant Souls” apareceu orignalmente na demo Underdeveloped de ’95, de quando a banda ainda se chamava Garbage, e aqui ganhou um novo acabamento.

Outro destaque positivo do material, é a arte gráfica, que é de excelente bom gosto e aliadas a música causa uma viagem única.

Entre em contato agora mesmo com a banda ou com selo e garanta a sua cópia, pois se trata de um item indispensável.
Chronicles of Chaos

_Transient Chronicles_ is Chilean band Poema Arcanvs' fifth release, an improved and extended version of the album, having been originally released in 2012 by a different label.
To be perfectly honest, although the album exhibits many similarities to other musical entities in the realm of heavy music, something quite like that album I have never encountered, and the more spins it makes in my stereo system, the more unique and captivating it becomes -- an almost perfect metal album, if there ever was one.

The unique brand of doom metal Poema Arcanvs so impressively display is progressive in nature due to the surprising turns in the musical plot, well written and well played; it flirts with classic (epic, traditional) doom, with gothic and death metal, all encapsulated in a tight product of perfect songs delivered with the perfect atmosphere and singular, and quite complex at that, sonic structures, which make the listener quite baffled with the unfamiliar sounds at the very first time.

Led by a powerful bass guitar, some death metal tremolos and an excellent chameleon-like vocalist, the music sounds almost awkward in the beginning, pushing lazily forward with progressive / avantgarde non-linear rhythms, while the vocalist changes radically and rapidly from grunts to deep baritone chants to soaring, high-pitched clear epic singing, to sort of dispassionate, lethargic yet edgy vocals a la Mindrot's Adrian Leroux.

The metallic complexity is infused with some majestic and cleverly used keyboards that do not diminish anything from the music's power, but add an undeniable certain charm and ethereal characteristic, exactly in the right places and in perfect timing.

The bass-heavy parts insinuate metalcore's and hardcore's aesthetics, yet while the aforementioned is devoid of atmospheric qualities, the band here mask that quality well and harness these low frequencies as the album's center of balance, around which the finer, less crude elements revolve.

Eclectic and somber, the erratic change of styles even in the very same track can be confounding; ferocious doom/death co-exists with epic and traditional metal moments, only to transfigure a heartbeat later into a folk-oriented ballad and that, in turn, suddenly becomes a gothic lament that's fading and transpiring into a romantic clear sung, soft melancholic piece. Confused? So was I, but then I listened and I listened some more, and to my surprise I couldn't find any weakness, neither in the wonderful tunes, nor in the hybridization of styles and aesthetics, for they all are done by masterful hands and super creative minds, for your maximum pleasure.

So if you want to hear a unique recording that is the imaginary meeting place of Type O Negative, Mindrot and Anathema (both older as well as _My Silent Enigma_ era), bearing a singular South American interpretation, take _Transient Chronicles_ for a ride; it might be the ride of your life.

This album is wholeheartedly recommended, being one of the best and most intriguing doom metal releases of recent years.

Author: Chaim Drishner

Le Chili a toujours été une contrée prolifique en actualité Doom metal et l'année 2013 n'est pas en reste. Nous pouvons noter entre autre la sortie de "fiVe" de Aura Hiemis, le premier album du groupe expérimenté qu'est The Evening mais aussi et surtout, de l'annonce de la fin de l'aventure pour Mar de Grises.

Bien que sorti en 2012, c'est bien en 2013 que le dernier opus de Poema Arcanus arrive entre nos mains européennes. Les premières chroniques datent de quelques mois déjà, avec des réactions assez différentes selon les affinités des chroniqueurs. A mon tour donc de vous donner un aperçu de ce 5ème album des Chiliens.

L'artwork de ce "Transient Chronicles" est de très grande qualité. Nous sommes loin de la pochette d"Iconoclast" et ce n'est pas pour me déplaire. Les dessins présents dans le livret sont vraiment très détaillés et très beaux. Cela présage une musique mystérieuse, qui demandera peut-être plusieurs écoutes pour l'appréhender.

Le quatuor décide de commencer par nous asséner un Doom/Death efficace et incisive. Les guitares sont acérées, la voix gutturale est lourde mais manque d'un petit quelque chose pour être vraiment pesante. En revanche, la voix claire est grave et profonde à souhait. Le souci principal face à un style bien maîtrisé (le groupe pratique ce genre depuis 15 ans, on ne va rien leur apprendre) est qu'il en faut plus pour emmener l'auditeur. Le début de l'album n'est donc pas particulièrement convaincant.
Il faut attendre la 3ème minute de "Fugitive" pour avoir un premier passage plus atmosphérique qui permet à Poema Arcanus d'exprimer pleinement sa créativité. Basse et guitare prennent la relève pour nous emmener plus loin, plus haut et modifie grandement le paysage proposé. Selon moi, à partir de ce moment, ce "Transient Chronicles" change complètement de couleur. L'introduction d'"Inquilinos" confirme ce ressenti. La musique se fait plus recherchée et plus inspirée.

La voix claire reste une grande force et elle s'exprime parfaitement sur "Fading". Ce 5ème morceau apporte une légère teinte gothique à l'air ambiant, comme une pause, quelques grammes de finesse dans un monde de brute pour paraphraser une certaine publicité. Le léger côté ternaire du morceau me fait immédiatement penser à du Yearning, groupe phare du mouvement Doom/Gothic.

Les Chiliens ont maintenant deux cordes à leur arc : des ambiances plus légères et atmosphériques et des passages plus lourds et incisifs qu'ils vont s'amuser à enchaîner, mélanger, voir même fusionner. Loin de l'entrée en matière plus "rentre dedans", le quatuor nous propose vraiment une diversité musicale intéressante, nous rappelant même que l'une des essences de leur style est le Death metal ("Lambs").

La fin de "Transient Chronicles" se termine sur une jolie note plus Doom puisqu'"Errant Souls" est le morceau le plus long de l'album. L'atmosphère y est magnifiquement pesante avec cette basse raisonnante, ce mid-tempo bien maîtrisé et cette voix claire toujours aussi enivrante. Les âmes errantes sont bien avec nous, nous effleurant de leurs limbes fantomatiques. Une belle conclusion spectrale.

Malgré un début quelque peu facile et manquant de profondeur, Poema Arcanus a su se rattraper en nous proposant des compositions aux ambiances variées, de vrais moments forts et profonds. Un bon 5ème opus, tout simplement.

Author: dark pimousse
Lords of Metal

Dit album Transient Chronicles van de Chileense band Poema Arcanus opent sterk met een vette riff en een koor aan ohhh-ooooohhh gezang, maar de zanger is me vanaf het begin een doorn in mijn cornea. Af en toe klinkt ie als een verwijfde latinoversie van Andrew van de Sisters Of Mercy. En dat terwijl de muziek, My Dying Bride doorspekt met hedendaagse langzame thrash metalstukken, eigenlijk de moeite waard is om een keertje te proberen, blijkt toch dat een zanger een te belangrijke factor is om al dan niet aan te slaan bij het publiek. Maar een nummer als Stream Of Debris zou ik zo op een auto-only-verzamel-CD-je zetten. En dat terwijl ik over de voorganger zeer optimistisch was in 2009! Deze schijf is trouwens meer dan drie oud, dus wie hem wil, heeft waarschijnlijk meer kans in de tweedehandsbakken op een metalbeurs dan in een reguliere (web-) winkel.

Author: Erik
R.U.M. Zine

S hodně rozporuplnou nahrávkou si na mě posvítili POEMA ARCANUS. Tahle formace pochází až z dalekého Chile a její kořeny sahají hluboko do devadesátých let. Není proto divu, že album „ Transient Chronicles“ je už pátým v pořadí, přičemž jeho osud je vskutku zvláštní. CD jako takové spatřilo světlo světa v roce 2012 pod křídly Australis Records, jenže hned za několik měsíců byl proveden zvukový remastering a s jednou bonusovou skladbou se nahrávka zjevila v nabídkovém listu Solitude Productions (BadMoodMan Music je sublabel). Nutno ovšem podotknout, že ani na druhý pokus se v případě kapely nejedná o žádnou „zvukovou hitparádu“, pochopitelně měřeno s těmi nejsilnějšími počiny na scéně.

Nicméně i přes všechny kotrmelce, které s tímto nosičem souvisejí, přináší „Transient Chronicles“ pocitově prapodivnou kolekci bigbítového doom-rock metalu s přesahem k softovější verzi progresivního rocku. Problémem ovšem je, že nejlepší sekvence jsou různě poházeny napříč všemi skladbami a mezi tím vším se nachází spousta vaty. Kapela rozhodně nemá problém s instrumentální vytříbeností, ovšem silně to hapruje v práci s aranžemi, jenž působí značně nedotaženě a nejistě. Jako kdyby se kapela nemohla rozhodnout, zdali postaví svou hudbu na melodických písních či kompozičně roztahanějších položkách, přičemž součinnost obou možností prakticky vůbec nefunguje. Navíc ani po stránce atmosféry není hudba nikterak vábivá, i když přednes vokalisty Claudia je hodně steelovský. No i v těch pomalejších rovinách se hudba jaksi nutí do srovnání s TYPE O NEGATIVE, ovšem formace rovněž ctí tradice spojené s dřevní formou doom metalu a snaží se tyto dva póly spojit v jeden, nemluvě o rockových kurdlinkách ve stylu DREAM THEATRE.

Jak už jsem ale výše uvedl, zlomky tvorby borců z Chile nejsou nikterak špatné, ale jako celek album jednoduše nefunguje. Pokud by mi někdo namátkou pustil skladbu „Fugitive“, po jejím poslechu bych si dost možná vyžádal celou desku. Naproti tomu otvírák „Us Those Half Death“ je kouskem, jež doslova „ztratil refrén“. Tady by to opravdu chtělo nějaký mocný chór či growling, ale výsledkem je čistě vyklidněný hlasový projev bez patřičné instrumentální podpory. V obdobném režimu se pak nesou i další skladby s vyčíslením 40% OK, zbytek lemrový hudební zmar bez atmosféry a vzrušení.

Pokud si to všechno dobře vysvětluji, POEMA ARCANUS toužili po realizaci osobitého hudebního díla, ovšem samotný záměr se jaksi minul účinkem. Kapela sice nezní jako každý druhá, ale problém je v tom, že ji chybí z jednoho soudku dost a z druhého trochu. Z Chile v nedávné minulosti vznikla celá řada skvělých nahrávek, stačí vzpomenout na kapely jako MAR DE GRISES či ASTORVOLTAIRES (viz. rozhovor ve stejnojmenné sekci), ovšem POEMA ARCANUS patří jen do ranku celosvětového průměru. „ Transient Chronicles“ obsahuje hodně málo světlých momentů. Škoda.
Atmosfear Magazine №13

POEMA ARCANUS похоже является самой известной метал-группой из Чили. Судите сами, 5 альбомов за плечами, издание на разных европейских лейблах, в том числе и в России, ведь данный альбом вышел на российском значке Bad Mood Man. Мне доводилось слушать эту команду и раньше. Особого впечатления она конечно не произвела тогда на меня. Как впрочем, не производит и сейчас. Медленный dark doom/death metal без особых изысков и какой-то изюминки. Всё стандартно и предсказуемо, да простят меня все фэны этого коллектива. Изначально этот альбом выходил только в Чили в прошлом году на местном лейбле Australis Records, и вполне возможно, что тираж оного уже давно распродан. На помощь пришли Чип и Дэйл из Solitude Productions, которые и переиздали этот релиз для русских душ с ремастерированным звуком и бонус-треком "Errant Souls". Для коллекционеров самое оно.

Author: CS
Scream Magazine

Jeg gir opp. Neste gang det står doom, dark og goth metal samtidig på pressemeldingen til ei skive skal jeg rive av meg testiklene og spise dem. Poema Arcanus er fra Chile, er mørke og mystiske og jævlig dårlige. Dette er bandets femte fullengder, og uten at jeg kan skryte på meg å ha hørt de foregående, tror jeg kanskje at bandet ikke har hatt ønsket fremgang. Dette er fryktelig ensformig og seigt å høre på. Riktignok veksler de på cleanvokal og deathvokal, men låtene holder rett og slett ikke mål. Jeg er tom for ord, og testikler også snart, er jeg redd.

Author: Hans Mikael Ødegaard

Meglehetősen régi motorosnak számít a chilei Poema Arcanus, de ha nem hallottatok még róla, az sem a teljes véletlen. Ennek oka lehet például a gyakori névváltás a banda részéről. A zenekar még 1992-ben indult és a death/doom vegyület első bánattal teli hullámai kavarták fel a mélyből, ekkor Garbage néven, amit a méltán hírhedt és sokkal ötletesebb Garbage Breedre változtattak 96-ban. Mivel ezzel a névvel sem jött a világhír és az ezen a néven kiadott egyetlen EP sem hozta meg a várt sikert, 97-ben Poema Arcanusra változtatták a nevüket, azóta így tevékenykednek. Érdekesség, hogy ezt a sok változást nem nagyon követte személyi csere, bár, hogy ki mikortól és milyen szünetekkel űzte el délutáni unalmát a bandában, azt csak ők tudhatják. Hazájukban a kultikussá vált Bewitched mellett ők lobogtatták először a doom zászlaját, ezért viszonylag komolyabb ismertségre tehettek szert. A zenekar tagjai részt vettek olyan bandák segítésében, mint a mára jóval sikeresebbé vált Procession, vagy annak vadhajtása, a Capilla Ardiente. Korából adódóan egyértelműen húzható a párhuzam a My Dying Bride, Anathema, Paradise Lost hármas világával, ami a zenei irányvonalukat illeti, de túlzott klónozásról nem beszélhetünk. A tiszta ének miatt időnként pedig a Candlemass fémjelezte epikus doom is helyet kaphat a hatások említése mellett, nem mellesleg koncertjeiken gyakran játszanak egy-egy dalt Edlingék repertoárjából.

Zenéjükben fontos szerepet kap a líraiság, szövegeiket a költészetből merítik és a dark metalos témák sem állnak messze repertoárjuktól. A hangszereket sem gyermekkézzel kezelik, azonban a hosszadalmas földalatti küzdelem megtette a hatását. Első két lemezük komolyabb visszhangot kapott (Arcane XIII, Iconoclast), azóta viszont csak lebegnek a maguk által teremtett homályban. A jelen tárgyalt lemez a banda ötödik teljes lemeze, aminek érdektelenségét az is jelzi, hogy a Solitude Productions egy évvel hazai megjelenése után kezdte terjeszteni. Persze a kiadónál legendáról mesélnek, meg kultikus zenekarról, de aki meghallgatja a lemezt, az már csak porhüvelyt talál. Az 56 perces kiadvány kemény dió lehet a stílus kedvelőinek, másnak nem is ajánlott, csak edzett doomstereknek. Erős, epikus elemekkel tűzdelt dallal nyit a lemez az Us, Those Half Dead képében, ahol a tiszta ének, a hörgés és suttogás, néhol pedig a black metalos vokalizálás színesíti a dolgokat. A dalban viszont már megkezdődik az a progresszívnek titulált zenei kapkodás és fejetlenség is, ami később fog igazán sokat ártani a végeredménynek. A dalszerzői véna fogyatékosságainak köszönhetően harap a saját farkába a Stream Of Debris, majd a Fugitive javít kicsit az elemibb, régimódi death/doom elképzelésével. A lemez leghosszabb dala az Inquilinos a maga bő 10 percével, de ebből az első kettőben nem történik semmi említésre méltó, csak egy jellegtelen akusztikus pötyögés. A tiszta ének és egy jónak mondható riff menti a dalt némileg, de ezekből a témákból valami erősebbet is ki lehetett volna hozni. Még nem említettem a hangzást, úgyhogy ezt itt és most pótolom: erősen átlagos, a dobok pedig borzalmasan előre lettek tolva, pedig a Processionban is bőröző Luis Moya messze nincs csúcsformában. Úgy tudom, az orosz kiadó még szépített is valamennyit a dolgon. Az ötödikként érkező Fadingról nem érdemes értekezni, aki úgy érzi, ezzel hiányt szenvedett az saját felelősségre ugorjon neki a lemeznek és a dalnak. Az energiagazdagabb Omniscient Opponent viszont a lemez legjobb dala lett véleményem szerint a maga egyszerűségével és Claudio Carrasco Garcia énekes kézzel fogható dallamai miatt. A Lambs és a Default Song megint nem váltott ki túlzott lelkesedést bennem, a záró Our Little Blood azonban nyomokban már emlékeztetett egy szebb napokat megért zenekar maradványaira.
Az egyértelmű párhuzamok mellett érdemes megemlíteni még a Woods Of Ypres nevét is az ének változatossága miatt, de minőségben a kanadaiak egészen más színvonalat képviseltek. A lemezre a Solitude felpréselt még egy bónuszt is, ami az én verziómról sajnos rejtélyes adatvesztés miatt elpárolgott, ez a dal pedig a banda egyik legrégebbi szerzeményének, az Errant Soulsnak lett volna egy modernebb verziója. Szerencsére ezt egy válogatáson már megjelentették, így hát belinkelem, csak a különbségek érzékeltetése végett.

Author: boymester
Pure Nothing Worship

Poema Arcanus is a death/doom band from Chile which has been on the scene for a long time, and this is their fifth full-length. "Transient Chronicles” was first released as digipack on Australis Records and Solitude Productions reissued this album a year later with and addition of an old demo song. In 67 minutes, the length of this disc, you can hear average atmospheric death doom with a dose of progression, interesting vocals and raw produced drums. "Transient Chronicles” also contains a lot of psychedelic parts which is new to this band. All of it is maturely fitted in and gives a mystic dose to this album. The booklet is well designed and perfectly fits with the atmosphere of this album. Don Zaros from the legendary Evoken played synths in the song “Fading”. All in all this is a good album, not groundbreaking but certainly good album. Fans of this band will be satisfied and to those who haven’t listened to this band, I recommend older albums.
Write a review