Скидка 43%
Первый полноформатный альбом украинской группы. Качественный материал в исполении молодых музыкантов черпает идеи в творчестве, в первую очередь Draconian и Tristania, и развивает их по своему, создавая альбом, объединённый концепцией. Представления древних о человеческих судьбах и хрупкости человеческого бытия - положены прежде всего в основу альбома. Словно бы распутывая эти нити человеческих судеб музыканты от первого трека до последнего, разворачивают перед слушателем полотно, при помощи атмосферных клавиш, подложенных под мелодичные партии гитар, сплетая женское пение с мужским гроулом. Ещё один прекрасный альбом, для печального созерцания надвигающейся осени.
Треклист:
1 First Day (Intro) 1:29
2 Wait Till The Time Is R.I.P. 4:59
3 Binary 4:56
4 Behind The Mirror Of The Winter’s Fall 6:53
5 Time Comes To The End 5:18
6 Moonlight Snakes 6:57
7 Without God 6:54
8 Потерявшиеся В Обломках Прошлогo 9:54
9 Last Day (Outro) 3:37
Артист:
Sideris Noctem
Страна артиста:
Ukraine
Год альбома:
2010
Название:
Wait Till The Time Is R.I.P.
Стиль:
gothic dark metal
Формат:
Compact Disk
Тип:
CD
Упаковка:
Jewel Case
Лейбл:
BadMoodMan Music
Кат. номер:
BMM. 036-10
Год издания:
2010
Страна-производитель:
Russia
Review
Pitchline Zine
6.5/10
02.07.2012
Una de las más “recientes” formaciones, y ahora mismo diré el porqué de las comillas, de la escena Doom Metal ucraniana en intentar hacerse oír, después de que Mournful Gust y Symphonian lo hiciesen recientemente con sus respectivos, viene en forma de quinteto y Sideris Noctem es su nombre. Vagamente recuerdo su primera demo titulada ‘The Path To Novel Phenomenon’, hasta la fecha no ha habido más de ellos en once años de travesía desde su origen en 2001, y aquí aclaro mi “reciente” inicial, por pantanos y cementerios. Así pues, finalmente la banda de Kherson se ha animado a dar un paso mas allá, y poner toda la carne en el asador para que este ‘Wait Till The Time Is R.I.P’ (añadir Rest In Peace al resto del título podría ser mortal), finalmente fuese una realidad. Además el disco viene con la carta de recomendación por parte de BadMoodMan Music, así que qué menos que ver lo que nos quieren ofrecer.
Llama la atención, en primera instancia, la presentación visual del compacto. La sola portada ya invita a abrir el libreto, posiblemente en busca de más desnudos, sin embargo y pese al chasco inicial (aunque hay más en el dorso del mismo), es difícil no reconocer el buen gusto y trabajo que hay detrás de todo ese diseño de aires arcanos. Ya dentro del disco, la primera conclusión es que a estas alturas el Doom Metal esta ya más que sobado, sobretodo en esa parte de Europa que, junto con Escandinavia, crean un porcentaje bastante elevado de discos depresivos. Sin embargo, y pese a tanta similitud, pocas veces, al menos para un servidor, se han dado casos en los que un disco de ese cuño sea realmente desastroso y no merezca la pena ni empezar con él. En el caso de los ucranianos, me atrevería a encasillarlos tranquilamente en una variante de Doom más melódica, cercana probablemente a unos Saturnus, de fondos sinfónicos y un apartado vocal tan amplio como variado, destacando sobretodo al amigo Pavel Razvodov quién gasta de muy buenos guturales. Buenas palabras también para las voces limpias masculinas que aquí son hasta tres, aun así es fácil acordarse de los norteamericanos Lilitu en esas partes en concreto. La facilidad con la que se desenvuelve cada registro es encomiable, con el punto extra que supone el genial arrope por parte de la trágica voz de Anastacia Sverkunova, quién sin embargo tampoco escatima a la hora de mostrarnos su lado más operístico en cortes como “Binary” o el anterior tema homónimo.
Instrumentalmente el disco viene cargado de aires tristes, cortesía de riffs melódicos por parte de unas guitarras que generalmente llevan un ritmo constante, desmarcándose ocasionalmente con solos, aunque todo ello acabe sonando muy de fondo, del mismo modo que el añadido de elementos mas clásicos, que en el caso por ejemplo del piano en “Wait Till The Time Is R.I.P” acaba un pelín descompensado y al final en vez de destacar, su aparición se queda en pinceladas bastante simples. Aun así en líneas generales, las ambientaciones acaban llenando los temas de melancolía y ambiente sinfónico pese a que como doy a entender arriba, el sonido del disco sea bastante irregular y se nota en exceso la búsqueda deliberada en resaltar las voces, que si suenan muy limpias por encima de todo lo demás. Añadiré también la versión que se marcan a voz gutural del clásico “Without God” de Katatonia, bastante curiosa, fondo decente y con un cantante particularmente inspirado.
Cerrando el disco cabe citar una “Moonlight Snakes” con cierto regusto a Gothic Metal y débiles guiños folk, así como una acelerada y oscura “Behind The Mirror Of The Winters Fall”. Por lo demás un disco mayormente sólido, pese a un sonido que en ocasiones consiga hacer estragos. No obstante el grupo apunta maneras y se ve que han querido ofrecer un debut en condiciones y sin escatimar en ello. Sin embargo hay margen de mejora y habrá que ver que les deparará el futuro.
Author: The Moor
Pitchline Zine
6.5/10
02.07.2012
Una de las más “recientes” formaciones, y ahora mismo diré el porqué de las comillas, de la escena Doom Metal ucraniana en intentar hacerse oír, después de que Mournful Gust y Symphonian lo hiciesen recientemente con sus respectivos, viene en forma de quinteto y Sideris Noctem es su nombre. Vagamente recuerdo su primera demo titulada ‘The Path To Novel Phenomenon’, hasta la fecha no ha habido más de ellos en once años de travesía desde su origen en 2001, y aquí aclaro mi “reciente” inicial, por pantanos y cementerios. Así pues, finalmente la banda de Kherson se ha animado a dar un paso mas allá, y poner toda la carne en el asador para que este ‘Wait Till The Time Is R.I.P’ (añadir Rest In Peace al resto del título podría ser mortal), finalmente fuese una realidad. Además el disco viene con la carta de recomendación por parte de BadMoodMan Music, así que qué menos que ver lo que nos quieren ofrecer.
Llama la atención, en primera instancia, la presentación visual del compacto. La sola portada ya invita a abrir el libreto, posiblemente en busca de más desnudos, sin embargo y pese al chasco inicial (aunque hay más en el dorso del mismo), es difícil no reconocer el buen gusto y trabajo que hay detrás de todo ese diseño de aires arcanos. Ya dentro del disco, la primera conclusión es que a estas alturas el Doom Metal esta ya más que sobado, sobretodo en esa parte de Europa que, junto con Escandinavia, crean un porcentaje bastante elevado de discos depresivos. Sin embargo, y pese a tanta similitud, pocas veces, al menos para un servidor, se han dado casos en los que un disco de ese cuño sea realmente desastroso y no merezca la pena ni empezar con él. En el caso de los ucranianos, me atrevería a encasillarlos tranquilamente en una variante de Doom más melódica, cercana probablemente a unos Saturnus, de fondos sinfónicos y un apartado vocal tan amplio como variado, destacando sobretodo al amigo Pavel Razvodov quién gasta de muy buenos guturales. Buenas palabras también para las voces limpias masculinas que aquí son hasta tres, aun así es fácil acordarse de los norteamericanos Lilitu en esas partes en concreto. La facilidad con la que se desenvuelve cada registro es encomiable, con el punto extra que supone el genial arrope por parte de la trágica voz de Anastacia Sverkunova, quién sin embargo tampoco escatima a la hora de mostrarnos su lado más operístico en cortes como “Binary” o el anterior tema homónimo.
Instrumentalmente el disco viene cargado de aires tristes, cortesía de riffs melódicos por parte de unas guitarras que generalmente llevan un ritmo constante, desmarcándose ocasionalmente con solos, aunque todo ello acabe sonando muy de fondo, del mismo modo que el añadido de elementos mas clásicos, que en el caso por ejemplo del piano en “Wait Till The Time Is R.I.P” acaba un pelín descompensado y al final en vez de destacar, su aparición se queda en pinceladas bastante simples. Aun así en líneas generales, las ambientaciones acaban llenando los temas de melancolía y ambiente sinfónico pese a que como doy a entender arriba, el sonido del disco sea bastante irregular y se nota en exceso la búsqueda deliberada en resaltar las voces, que si suenan muy limpias por encima de todo lo demás. Añadiré también la versión que se marcan a voz gutural del clásico “Without God” de Katatonia, bastante curiosa, fondo decente y con un cantante particularmente inspirado.
Cerrando el disco cabe citar una “Moonlight Snakes” con cierto regusto a Gothic Metal y débiles guiños folk, así como una acelerada y oscura “Behind The Mirror Of The Winters Fall”. Por lo demás un disco mayormente sólido, pese a un sonido que en ocasiones consiga hacer estragos. No obstante el grupo apunta maneras y se ve que han querido ofrecer un debut en condiciones y sin escatimar en ello. Sin embargo hay margen de mejora y habrá que ver que les deparará el futuro.
Author: The Moor
Review
The Streets
3/10
07.12.2010
Gothic Metal er definitivt lettvekteren av de genrene som benytter seg av Death Metal-growling og av en eller annen grunn skal det utrolig mye til for å skape noe som ikke bare blir til fjas og intetsigende musikk. Ukrainske Sideris Noctem gjør ingenting for å endre på den oppfatningen, faktisk er deres bidrag blant de mest fjollete jeg har hørt. De suller seg bort i det vasne sammensuriet deres av dårlige riff, manglende trøkk, uinspirerte ideer, kjipe stemninger, kjedelige arrangementer og latterlig operavokal. At de har med seg tre gjestevokalister som skitner til bidraget til deres faste medlem, som growler som best han kan, er totalt uforståelig. Bandet har helt tydelig musikalitet i blodet sitt og de er langt unna å være et totalhavarert orkester, men «Wait Till the Time Is R.I.P.» er fullstendig blottet for alt det som utgjør ei god plate
Author: Rune
The Streets
3/10
07.12.2010
Gothic Metal er definitivt lettvekteren av de genrene som benytter seg av Death Metal-growling og av en eller annen grunn skal det utrolig mye til for å skape noe som ikke bare blir til fjas og intetsigende musikk. Ukrainske Sideris Noctem gjør ingenting for å endre på den oppfatningen, faktisk er deres bidrag blant de mest fjollete jeg har hørt. De suller seg bort i det vasne sammensuriet deres av dårlige riff, manglende trøkk, uinspirerte ideer, kjipe stemninger, kjedelige arrangementer og latterlig operavokal. At de har med seg tre gjestevokalister som skitner til bidraget til deres faste medlem, som growler som best han kan, er totalt uforståelig. Bandet har helt tydelig musikalitet i blodet sitt og de er langt unna å være et totalhavarert orkester, men «Wait Till the Time Is R.I.P.» er fullstendig blottet for alt det som utgjør ei god plate
Author: Rune
Review
Maelstorm
4.7/10
Despite all the boobies on the front cover, you can’t actually hear the breasts in Sideris Noctem’s music, unfortunately. However, like the breasts on the front cover, which are courtesy of the same woman, shot in different poses, looking like Maria Belucci’s notably less-attractive cousin, the music of Sideris Noctem is the same thing, over and over... and much better versions of it exist out there.
With tasteless titillation as centerpiece, a groan-worthy album title, all that you need to complete the whole is run-of-the mill, superfluous music, which Sideris Noctem does not fail to deliver. Ok, it’s not terrible (although the vocals often are), but it’s plastic, hollow, derivative gothic metal that you’ve heard lots before, which isn’t exactly the best style the metal world has to offer. (4.7/10)
PS: The back cover fittingly features the same woman’s ass. Incredibly, the content of the booklet does not feature her spread labia. Something to improve on for next time.
Author: Roberto Martinelli
Maelstorm
4.7/10
Despite all the boobies on the front cover, you can’t actually hear the breasts in Sideris Noctem’s music, unfortunately. However, like the breasts on the front cover, which are courtesy of the same woman, shot in different poses, looking like Maria Belucci’s notably less-attractive cousin, the music of Sideris Noctem is the same thing, over and over... and much better versions of it exist out there.
With tasteless titillation as centerpiece, a groan-worthy album title, all that you need to complete the whole is run-of-the mill, superfluous music, which Sideris Noctem does not fail to deliver. Ok, it’s not terrible (although the vocals often are), but it’s plastic, hollow, derivative gothic metal that you’ve heard lots before, which isn’t exactly the best style the metal world has to offer. (4.7/10)
PS: The back cover fittingly features the same woman’s ass. Incredibly, the content of the booklet does not feature her spread labia. Something to improve on for next time.
Author: Roberto Martinelli
Review
Imperiumi
3./10
11.04.2011
Olen paininut Sideris Noctemin kanssa pitkään, mutta ukrainalaiskopla vetää negatiivisessa mielessä hiljaiseksi monella tasolla. Ok, vielä yksi yritys.
Aloitetaanpa ruodinta vaikkapa typerästi nimetyn debyytin kansikuvasta, joka herätti heti ikävät ennakkoaavistukset. Kaiketi kannessa tavoiteltiin ajatuksen tasolla jonkinlaista synkkää eroottisuutta, mutta rumasta jäljestä vastaa kädetön taiteilija.
Sitten sisällön pariin. Keskiaikaishenkinen intro on Wait Till the Time Is R.I.P.:n siedettävintä antia, mikä kertookin karusti esikoisen tasosta, sillä orkesterin varsinaista osaamiskenttää on melodinen death/doom metal. Paikoitellen hitaasti etenevästä musiikista nousevat mieleen Crematory ja My Dying Bride, joskin näin toivottoman yhdentekevää materiaalia vertailukohteet eivät päästäisi hyppysistään edes lobotomiatilassa.
Pahiten levyssä silittää vastakarvaan mielikuvituksettoman tylsä sävellystyö, jota väärällä tavalla ankea tunnelma vain korostaa. Risukimpun arvoisia suorituksia ovat myös yksitoikkoista yksitoikkoisempi miesörinä ja suunnattoman rasittava naisvaikerrus.
Sideris Noctem hengentuotteesta on vaikea repiä mitään kehuttavaa, koska parhaimmillaan Wait Till the Time Is R.I.P. ei herätä minkäänlaisia tunteita, muutoin se vain ärsyttää ja väsyttää. Enköhän ole sanonut sanottavani, nyt tämä tyhjänpäiväisyys ulos soittimestani!
Author: Niko Määttä
Imperiumi
3./10
11.04.2011
Olen paininut Sideris Noctemin kanssa pitkään, mutta ukrainalaiskopla vetää negatiivisessa mielessä hiljaiseksi monella tasolla. Ok, vielä yksi yritys.
Aloitetaanpa ruodinta vaikkapa typerästi nimetyn debyytin kansikuvasta, joka herätti heti ikävät ennakkoaavistukset. Kaiketi kannessa tavoiteltiin ajatuksen tasolla jonkinlaista synkkää eroottisuutta, mutta rumasta jäljestä vastaa kädetön taiteilija.
Sitten sisällön pariin. Keskiaikaishenkinen intro on Wait Till the Time Is R.I.P.:n siedettävintä antia, mikä kertookin karusti esikoisen tasosta, sillä orkesterin varsinaista osaamiskenttää on melodinen death/doom metal. Paikoitellen hitaasti etenevästä musiikista nousevat mieleen Crematory ja My Dying Bride, joskin näin toivottoman yhdentekevää materiaalia vertailukohteet eivät päästäisi hyppysistään edes lobotomiatilassa.
Pahiten levyssä silittää vastakarvaan mielikuvituksettoman tylsä sävellystyö, jota väärällä tavalla ankea tunnelma vain korostaa. Risukimpun arvoisia suorituksia ovat myös yksitoikkoista yksitoikkoisempi miesörinä ja suunnattoman rasittava naisvaikerrus.
Sideris Noctem hengentuotteesta on vaikea repiä mitään kehuttavaa, koska parhaimmillaan Wait Till the Time Is R.I.P. ei herätä minkäänlaisia tunteita, muutoin se vain ärsyttää ja väsyttää. Enköhän ole sanonut sanottavani, nyt tämä tyhjänpäiväisyys ulos soittimestani!
Author: Niko Määttä
Review
Kronosmortus
6/10
09.04.2011
We can find typically built construction in the songs, there are dominant parts, stronger, better themer, but mostly the album bleeds on the many basic themes. The way they are going on, isn’t easy and we can understand this – they give the feeling of the era, the mid-90s well, but nothing more. There are signs mentioning that it could be something more from the music, but now it’s too average to deserve more.
Az ukrajnai zenekar – Anna Vydrygan (basszusgitár), Denis Badaev (dob), Pavel Bezvodov (ének), Valentin Chernjak (gitár), Valentin Falin (gitár) – tíz éve létezik. Pár tagcserén és a 2002-es demón (The Path to Novel Phenomenon) túl eleddig hallgattak magukról. A debüt lemez tavaly jött ki, bő nyolc évet kellett rá várni, no de van ez így. A lemezen session zenészek is közreműködtek: Anastacia Sverkunova énekesnő a Delia-ból, Eugene Chebotarenko énekes a My Personal Murderer-ből, Konstantin Zmievsky dobos a Khors-ból és Tony Alien énekes az Ungrace-ből.
A lemez borítója a melodikus/gótikus doom/death-metal jegyében mélybarna tónusokban úszik, szinte kötelező jelleggel meztelen hölgyek és óraszerkezet darabok ékesítik. Valahogy sokadik hallgatásra sem fogott meg ez a muzsika teljesen: egyrészt a klasszikus alapok miatt, másrészt mert alig van benne valami előremutató, ami kiemelné a hasonszőrű próbálkozók közül, akik ezt a stílust szeretik játszani. Minőségi munka van benne, ez érződik is a pontos, kidolgozott játékon, ahol a hangsúlyok is rendesen el vannak osztva. A zenei vonal nagyjából a Katatonia/Lacrimas Profundere/Theatre of Tragedy közegében mozog (akad egy Katatonia feldolgozás a dalok közt), van is egy-egy jó megmozdulás épp ezért, de telibe találós, teljes értékű dalt valahogy nem találtam a lemezen. Ezek a jobb pillanatok viszik el a hátukon a számokat: az a baj, hogy a tényleg érezhetően erős témák közé sok sablon vegyül, az hajlamos megölni a dalok teljességét, megbontani a hangulatot.
A legerősebb dal a korongon mindenképp a kissé sajátságos Katatonia feldolgozás, a Without God. Erős, lényegre törő mondanivaló, kifejező hangulat, jó játék jellemzi az előadásmódot. Mint említettem, szinte minden dalban van jó megmozdulás, érezhető könnyedségű, lebegős, finom témák, vagy épp súlyosabb dallamok, amik előremutatóak a maguk nemében, tehát nem kizárt, hogy egy későbbi anyag már kiforrottabb lesz a bandától, mert itt azért sok minden elvérzett az átlagtémákon. A hozzáállásban nincs hiba, de ebben a műfajban ezt a lapot már sokan kijátszották. Persze a stílus szerelmeseinek lehet hogy pont ez fog bejönni, a sok nosztalgikus érzés, a jól felidézett múlt, a melankolikus hangulat, a sok szín között a mélybe való bukás. Kétség kívül akad benne, ami megfogja az embert, mert azért nem amatőrök a zenészek, és át tudnak adni színeket, képeket, belső hangokat, csak épp a nagy átlagban vesznek el. Az outro előtti dal nem angol, hanem orosz nyelven (bocsánat ha ukrán) hangzik el, ez egy érdekes pontja a korongnak, maga a dal is kiemelkedik kicsit a többi közül. Valahol ilyesmi a Behind the Mirror of the Winter’s Fall vagy a Moonlight Snakes is, van benne egy kis pulzálás, ami feltüzeli az embert.
Összességében egy hallgatható lemezt raktak le az asztalra, de lehetett volna sokkal erősebb is, ez egyértelmű.
Author: ash
Kronosmortus
6/10
09.04.2011
We can find typically built construction in the songs, there are dominant parts, stronger, better themer, but mostly the album bleeds on the many basic themes. The way they are going on, isn’t easy and we can understand this – they give the feeling of the era, the mid-90s well, but nothing more. There are signs mentioning that it could be something more from the music, but now it’s too average to deserve more.
Az ukrajnai zenekar – Anna Vydrygan (basszusgitár), Denis Badaev (dob), Pavel Bezvodov (ének), Valentin Chernjak (gitár), Valentin Falin (gitár) – tíz éve létezik. Pár tagcserén és a 2002-es demón (The Path to Novel Phenomenon) túl eleddig hallgattak magukról. A debüt lemez tavaly jött ki, bő nyolc évet kellett rá várni, no de van ez így. A lemezen session zenészek is közreműködtek: Anastacia Sverkunova énekesnő a Delia-ból, Eugene Chebotarenko énekes a My Personal Murderer-ből, Konstantin Zmievsky dobos a Khors-ból és Tony Alien énekes az Ungrace-ből.
A lemez borítója a melodikus/gótikus doom/death-metal jegyében mélybarna tónusokban úszik, szinte kötelező jelleggel meztelen hölgyek és óraszerkezet darabok ékesítik. Valahogy sokadik hallgatásra sem fogott meg ez a muzsika teljesen: egyrészt a klasszikus alapok miatt, másrészt mert alig van benne valami előremutató, ami kiemelné a hasonszőrű próbálkozók közül, akik ezt a stílust szeretik játszani. Minőségi munka van benne, ez érződik is a pontos, kidolgozott játékon, ahol a hangsúlyok is rendesen el vannak osztva. A zenei vonal nagyjából a Katatonia/Lacrimas Profundere/Theatre of Tragedy közegében mozog (akad egy Katatonia feldolgozás a dalok közt), van is egy-egy jó megmozdulás épp ezért, de telibe találós, teljes értékű dalt valahogy nem találtam a lemezen. Ezek a jobb pillanatok viszik el a hátukon a számokat: az a baj, hogy a tényleg érezhetően erős témák közé sok sablon vegyül, az hajlamos megölni a dalok teljességét, megbontani a hangulatot.
A legerősebb dal a korongon mindenképp a kissé sajátságos Katatonia feldolgozás, a Without God. Erős, lényegre törő mondanivaló, kifejező hangulat, jó játék jellemzi az előadásmódot. Mint említettem, szinte minden dalban van jó megmozdulás, érezhető könnyedségű, lebegős, finom témák, vagy épp súlyosabb dallamok, amik előremutatóak a maguk nemében, tehát nem kizárt, hogy egy későbbi anyag már kiforrottabb lesz a bandától, mert itt azért sok minden elvérzett az átlagtémákon. A hozzáállásban nincs hiba, de ebben a műfajban ezt a lapot már sokan kijátszották. Persze a stílus szerelmeseinek lehet hogy pont ez fog bejönni, a sok nosztalgikus érzés, a jól felidézett múlt, a melankolikus hangulat, a sok szín között a mélybe való bukás. Kétség kívül akad benne, ami megfogja az embert, mert azért nem amatőrök a zenészek, és át tudnak adni színeket, képeket, belső hangokat, csak épp a nagy átlagban vesznek el. Az outro előtti dal nem angol, hanem orosz nyelven (bocsánat ha ukrán) hangzik el, ez egy érdekes pontja a korongnak, maga a dal is kiemelkedik kicsit a többi közül. Valahol ilyesmi a Behind the Mirror of the Winter’s Fall vagy a Moonlight Snakes is, van benne egy kis pulzálás, ami feltüzeli az embert.
Összességében egy hallgatható lemezt raktak le az asztalra, de lehetett volna sokkal erősebb is, ez egyértelmű.
Author: ash
Review
Metal Revolution
6.5/10
19.06.2011
Ukrainian based band Sideris Noctem is presenting their first full-length, a nine-tracker album entitled Wait Till The Time Is R.I.P. It is their first ever full-length since the formation of the band for more than a decade ago. One thing is certain; this CD is not the result of a haste and rush.
The whole thing begins with an instrumental and somehow emotional “First Day (Intro)”and it is as usual just a foretaste for what is to expect on the rest of the album. The rest of the opus is filled with some melodic and melancholic atmospheres, typical for this blend of doom and death metal. Song structures are rather simple and without too many expected parts. Equally, the whole album ends with an Outro serving again as a nice album closer.
Most of the time there’s this relaxing atmosphere, mainly produced on drums and depressive and melodic guitar parts. There’s also this constant and beautiful guitar soloing, and it usually works fine for most of the band. On the opposite side, I’m not the biggest fan of the keyboard effects which are more or less to be heard on each new release. However, I enjoyed big time the vocals which are either grunting male ones of gothic-singing female ones.
I love the cover artwork for this album; portraying this naked women in an artistic scene. The back cover fittingly features the same woman’s ass. Language wise everything is sung in English language, except the longest track, ten minutes long song which I even don’t know the title for.
With nine strong songs, having a good flow, much in the vein of Katatonia and Saturnus and other Doom/Death acts of the nineties, this is worth checking out.
Author: bato
Metal Revolution
6.5/10
19.06.2011
Ukrainian based band Sideris Noctem is presenting their first full-length, a nine-tracker album entitled Wait Till The Time Is R.I.P. It is their first ever full-length since the formation of the band for more than a decade ago. One thing is certain; this CD is not the result of a haste and rush.
The whole thing begins with an instrumental and somehow emotional “First Day (Intro)”and it is as usual just a foretaste for what is to expect on the rest of the album. The rest of the opus is filled with some melodic and melancholic atmospheres, typical for this blend of doom and death metal. Song structures are rather simple and without too many expected parts. Equally, the whole album ends with an Outro serving again as a nice album closer.
Most of the time there’s this relaxing atmosphere, mainly produced on drums and depressive and melodic guitar parts. There’s also this constant and beautiful guitar soloing, and it usually works fine for most of the band. On the opposite side, I’m not the biggest fan of the keyboard effects which are more or less to be heard on each new release. However, I enjoyed big time the vocals which are either grunting male ones of gothic-singing female ones.
I love the cover artwork for this album; portraying this naked women in an artistic scene. The back cover fittingly features the same woman’s ass. Language wise everything is sung in English language, except the longest track, ten minutes long song which I even don’t know the title for.
With nine strong songs, having a good flow, much in the vein of Katatonia and Saturnus and other Doom/Death acts of the nineties, this is worth checking out.
Author: bato
Review
Antichrist zine 11/2011
4/10
Ahha, and again the band with known musicians from the pastJ. Correctly to say – one musician. I remember some years ago I got demo from band called OMINOUS ABYSS, I remember about them because there was pretty good music and I still have that CD in my collection. Well, this is another band, so let’s speak about SIDERIS NOCTEM. Listening of this album bring me couple feelings, main is glad that Ukrainian bands are able to do good music and get contracts with the labels, and second one is that album is good, he-heJ. Nine tracks which will bring your mind deep into some depression even without any reasons for, he-he. Doom metal grief crossing with death metal massiveness and atmosphere; with interesting melodies (btw, sometimes I remembered some OMINOUS ABYSS parts there in guitar work, so past didn’t passed to nowhere) and various vocals (extreme male and sweet female, both are good). As for album sound, I can say this is not too good, but listenable, sounds with such raw and dirty moods sometimes. If you need much furious doom metal then you wouldn’t like SIDERIS NOCTEM, but if you need various tuned one, like on this album, which sometimes sounds light and sweet, abut sometimes really obscure and aggressive? Then you can gaze upon them. All in all this is good doom/death metal, but with nothing memorable unfortunately, sounds good but… but something lost maybe? If so this is strange, as band is almost 10 years old… Only two first songs (Wait Till The Time Is RIP and Binary) bring me very good impressions… Anyway, listenable and good album, doom/death metal fans have check them out, as there are all needed things like depressive moods, dark feelings and etc… Guests on this album are musicians like Konstantin of TESSARACT and some unknown ones.
Antichrist zine 11/2011
4/10
Ahha, and again the band with known musicians from the pastJ. Correctly to say – one musician. I remember some years ago I got demo from band called OMINOUS ABYSS, I remember about them because there was pretty good music and I still have that CD in my collection. Well, this is another band, so let’s speak about SIDERIS NOCTEM. Listening of this album bring me couple feelings, main is glad that Ukrainian bands are able to do good music and get contracts with the labels, and second one is that album is good, he-heJ. Nine tracks which will bring your mind deep into some depression even without any reasons for, he-he. Doom metal grief crossing with death metal massiveness and atmosphere; with interesting melodies (btw, sometimes I remembered some OMINOUS ABYSS parts there in guitar work, so past didn’t passed to nowhere) and various vocals (extreme male and sweet female, both are good). As for album sound, I can say this is not too good, but listenable, sounds with such raw and dirty moods sometimes. If you need much furious doom metal then you wouldn’t like SIDERIS NOCTEM, but if you need various tuned one, like on this album, which sometimes sounds light and sweet, abut sometimes really obscure and aggressive? Then you can gaze upon them. All in all this is good doom/death metal, but with nothing memorable unfortunately, sounds good but… but something lost maybe? If so this is strange, as band is almost 10 years old… Only two first songs (Wait Till The Time Is RIP and Binary) bring me very good impressions… Anyway, listenable and good album, doom/death metal fans have check them out, as there are all needed things like depressive moods, dark feelings and etc… Guests on this album are musicians like Konstantin of TESSARACT and some unknown ones.
Review
Pest Webzine
This CD has nice ladies all over the place, haha, one more reason to buy it. ;)
It took 10 years for this band to release their debut album, quite a long time since they only have one demo released prior to " Wait till...", not a very productive band I'd say. This album (with such a gramatically incorrect title...) is a 7 tracks effort + intro + outro, played in a traditional, '90's like kind of Melodic Doom Death with all the necessary elements for such a release: female vocals, Death Metal-like growls and clean male vox, melodic keyboards, mid-tempo rhythm, it is a nice release, for nostalgics of those times (like me, haha), but it has nothing to stand out, it becomes monotonous after a bit and if the beginning tracks are quite well composed and catchy, the final is not something I would have liked to hear, it's like they struggled to compose some 3-4 more tracks to get this album out. Bottomline what we have here is a band with good potential, good instrumentists and good vocalists, but a big lack on composition and that can only be fixed in the rehearsal room, with patience. BMM's production is great, something every band wishes for...
Author: Adrian
Pest Webzine
This CD has nice ladies all over the place, haha, one more reason to buy it. ;)
It took 10 years for this band to release their debut album, quite a long time since they only have one demo released prior to " Wait till...", not a very productive band I'd say. This album (with such a gramatically incorrect title...) is a 7 tracks effort + intro + outro, played in a traditional, '90's like kind of Melodic Doom Death with all the necessary elements for such a release: female vocals, Death Metal-like growls and clean male vox, melodic keyboards, mid-tempo rhythm, it is a nice release, for nostalgics of those times (like me, haha), but it has nothing to stand out, it becomes monotonous after a bit and if the beginning tracks are quite well composed and catchy, the final is not something I would have liked to hear, it's like they struggled to compose some 3-4 more tracks to get this album out. Bottomline what we have here is a band with good potential, good instrumentists and good vocalists, but a big lack on composition and that can only be fixed in the rehearsal room, with patience. BMM's production is great, something every band wishes for...
Author: Adrian
Review
Headbanger
6/10
18.12.2010
Украинская группа Sideris Noctem определенно вдохновилась творчеством Draconian и им подобных. Вот только ничего своего собственного, оригинального, ну или, на крайний случай, просто запоминающегося группа в альбом не привнесла. Качество исполнения материала вызывает одобрение, всё звучит довольно мягко и слаженно. За исключением мужского вокала в паре композиций, где он жутко режет слух. Лично я затрудняюсь определить, кому именно этот вокал принадлежит, т.к. на альбоме помимо основного присутствуют целых два приглашенных вокалиста и совершенно неясно, в каких композициях кто поет. Также в числе приглашенных оказалась вокалистка Анастасия Сверкунова и ударник Константин Змиевский. Для чего на дебютный альбом группе понадобилось приглашать столько людей, которые в остальное время с ними не играют, остается тайной. Возможно, Sideris Noctem захотелось соригинальничать, а возможно, и просто замаскировать свои недостатки. В любом случае, не получилось. Альбом не цепляет, запоминающихся композиций обнаружено не было. Мелодии в целом красивые, но все время вызывают чувство дежавю. Композиции. также крайне мало отличаются между собой, отчего слушатель впадает в тоску. Оживление и удивление на фоне англоязычных песен вызывает композиция на русском языке “Потерявшиеся в обломках прошлого”. Также группа записала кавер на широко известную и часто перепеваемую композицию Katatonia “Without God”.
На обложке представлены три обнаженные девушки, судя по всему, изображающие трех Мойр, богинь судьбы из греческой мифологии. Одна судьбу прядет (правда, на обложке у соответствующей девушки в руках уже готовый клубок), другая ее длину отмеряет (на обложке она почему-то в конце цепочки, хотя чего там отмерять и определять, если судьбу/жизнь на предыдущем этапе уже перерезали), а третья ее отрезает, олицетворяя собой неминуемую смерть. Красная нить проходит на переднем плане, а оттого хорошо видна, и ошибки быть не может – судьба была отмотана из чужого клубка, тут же отрезана, а потом фактически из чужого прошлого пытаются что-то сложить. Что ж, все по-честному, именно такая судьба и выпала альбому Sideris Noctem. Хотя, справедливости ради, стоит заметить, что альбом можно использовать для ненапрягающего фона, а также для удовлетворения праздного любопытства поклонников готик-дум-метала.
Author: Omena
Headbanger
6/10
18.12.2010
Украинская группа Sideris Noctem определенно вдохновилась творчеством Draconian и им подобных. Вот только ничего своего собственного, оригинального, ну или, на крайний случай, просто запоминающегося группа в альбом не привнесла. Качество исполнения материала вызывает одобрение, всё звучит довольно мягко и слаженно. За исключением мужского вокала в паре композиций, где он жутко режет слух. Лично я затрудняюсь определить, кому именно этот вокал принадлежит, т.к. на альбоме помимо основного присутствуют целых два приглашенных вокалиста и совершенно неясно, в каких композициях кто поет. Также в числе приглашенных оказалась вокалистка Анастасия Сверкунова и ударник Константин Змиевский. Для чего на дебютный альбом группе понадобилось приглашать столько людей, которые в остальное время с ними не играют, остается тайной. Возможно, Sideris Noctem захотелось соригинальничать, а возможно, и просто замаскировать свои недостатки. В любом случае, не получилось. Альбом не цепляет, запоминающихся композиций обнаружено не было. Мелодии в целом красивые, но все время вызывают чувство дежавю. Композиции. также крайне мало отличаются между собой, отчего слушатель впадает в тоску. Оживление и удивление на фоне англоязычных песен вызывает композиция на русском языке “Потерявшиеся в обломках прошлого”. Также группа записала кавер на широко известную и часто перепеваемую композицию Katatonia “Without God”.
На обложке представлены три обнаженные девушки, судя по всему, изображающие трех Мойр, богинь судьбы из греческой мифологии. Одна судьбу прядет (правда, на обложке у соответствующей девушки в руках уже готовый клубок), другая ее длину отмеряет (на обложке она почему-то в конце цепочки, хотя чего там отмерять и определять, если судьбу/жизнь на предыдущем этапе уже перерезали), а третья ее отрезает, олицетворяя собой неминуемую смерть. Красная нить проходит на переднем плане, а оттого хорошо видна, и ошибки быть не может – судьба была отмотана из чужого клубка, тут же отрезана, а потом фактически из чужого прошлого пытаются что-то сложить. Что ж, все по-честному, именно такая судьба и выпала альбому Sideris Noctem. Хотя, справедливости ради, стоит заметить, что альбом можно использовать для ненапрягающего фона, а также для удовлетворения праздного любопытства поклонников готик-дум-метала.
Author: Omena
Review
Femfogacs
7/10
29.01.2011
Kicsit megcsúsztam kritika ügyileg az utóbbi két hétben, így hát gyorsdarám következő résztvevője egy újabb Solitude Productions mellékvágány az egyre gyakrabban emlegetett BadMoodMan Music kiadvány, a debüt Sideris Noctem anyag. Az ukrán csapat 2001 táján alakult Poltavában, a korai ambíciónizmus csakhamar félbeszakadt, hiszen a 2002-es egyetlen demójuk óta semmit se raktak le az asztalra, csak tavaly ezt a debütöt. S a legviccesebb az egészben hogy a demó és a nagylemez dalainak nagy része megegyezik. A külsőségek szépek, bár kicsit túl lett erőltetve ez a digitális burjánzás (Taras Berserk), ettől függetlenül az összkép kellemes, nem úgy, mint a hangzás. Utóbbi ugyanis, mint hangzás némi kivetni valót hagy maga után; a dobok túl tompák, a vokálok túlságosan előtérben vannak, s a gitárok igazán megdörrenhettek volna izmosabban és mélyebben is. Éppen ez miatt lesz a Wait Till The Time Is R.I.P. 51 perce unalmas, vontatott és az a féle vegetáció, melyet sehová se kívánunk igazán.
Háttérnek túl komplex, de nem jönnek át a nóták, még ha némelyik tartogat is remek ötleteket és eltalált témákat. A dolgon nem dob túl sokat a Without God feldolgozása Katatonia katarzisától. Kétségtelenül érdekes ebben a tálalásban, de sok vizet nem kavar, ahogy sajnos az egész lemez úgy ül le, akár a 140 Kg-os nő a fodrászszékbe…
Pedig vannak ám itt vendégzenészek is, némelyik ismert, némelyik nem, az Ukrán scene egész szépen képviselteti magát, pl. a doboknál Konstantin Zmievskiy segít be a Khors-ból. Tehát nem a zenészekkel van a gond, hanem magával a zenével, hiszen a tudás rendben van, csak az összkép a számtalan hangszer és vendég ellenére is vérszegény, pedig az átmenet a gothic rocktól egészen a doom-deathig terjed, telis tele tiszta és csodálatos leállásokkal. Ami miatt, valamennyire mégis csak tetszett az anyag, az a néhol feltűnő, de csak csekély helyen érzékelhető elektró vonal. Valahogy elveszik a hangulat, az atmoszféra úgy döglött ahogy van, s ettől unalmassá és felejthetővé lesz a Sideris Noctem debütje, s hogy mindez a hangzás erőtlenségéből – félrekeveréséből ered, vagy durva mélységgel se lenne igazán több ennél, nos ezt nehéz eldönteni, de mindenki csekkolhatja maga is a Binary című daluk által innen ingyen.
Az egyik leggyengébb kiadvány zeneileg, amit eddig a Solitude Productions-től láttam, kaptam. Lehet, bennem van a hiba, szóval aki nagyon aktív & bátor akar lenni, az csak szedje le a nótát, s cáfolja azt, amit a fentiekben felvázoltam, mert mindig ott van kritika végén egy gondolatom; miszerint a zene önkifejezés, a befogadás pedig személyre szabott, így tehát egyetlen vélemény sem mérvadó, mindenki maga dönt, ahogy az önkifejezés spirálja se a siker és megértés fényének hírnöke.
Author: HARDsick
Femfogacs
7/10
29.01.2011
Kicsit megcsúsztam kritika ügyileg az utóbbi két hétben, így hát gyorsdarám következő résztvevője egy újabb Solitude Productions mellékvágány az egyre gyakrabban emlegetett BadMoodMan Music kiadvány, a debüt Sideris Noctem anyag. Az ukrán csapat 2001 táján alakult Poltavában, a korai ambíciónizmus csakhamar félbeszakadt, hiszen a 2002-es egyetlen demójuk óta semmit se raktak le az asztalra, csak tavaly ezt a debütöt. S a legviccesebb az egészben hogy a demó és a nagylemez dalainak nagy része megegyezik. A külsőségek szépek, bár kicsit túl lett erőltetve ez a digitális burjánzás (Taras Berserk), ettől függetlenül az összkép kellemes, nem úgy, mint a hangzás. Utóbbi ugyanis, mint hangzás némi kivetni valót hagy maga után; a dobok túl tompák, a vokálok túlságosan előtérben vannak, s a gitárok igazán megdörrenhettek volna izmosabban és mélyebben is. Éppen ez miatt lesz a Wait Till The Time Is R.I.P. 51 perce unalmas, vontatott és az a féle vegetáció, melyet sehová se kívánunk igazán.
Háttérnek túl komplex, de nem jönnek át a nóták, még ha némelyik tartogat is remek ötleteket és eltalált témákat. A dolgon nem dob túl sokat a Without God feldolgozása Katatonia katarzisától. Kétségtelenül érdekes ebben a tálalásban, de sok vizet nem kavar, ahogy sajnos az egész lemez úgy ül le, akár a 140 Kg-os nő a fodrászszékbe…
Pedig vannak ám itt vendégzenészek is, némelyik ismert, némelyik nem, az Ukrán scene egész szépen képviselteti magát, pl. a doboknál Konstantin Zmievskiy segít be a Khors-ból. Tehát nem a zenészekkel van a gond, hanem magával a zenével, hiszen a tudás rendben van, csak az összkép a számtalan hangszer és vendég ellenére is vérszegény, pedig az átmenet a gothic rocktól egészen a doom-deathig terjed, telis tele tiszta és csodálatos leállásokkal. Ami miatt, valamennyire mégis csak tetszett az anyag, az a néhol feltűnő, de csak csekély helyen érzékelhető elektró vonal. Valahogy elveszik a hangulat, az atmoszféra úgy döglött ahogy van, s ettől unalmassá és felejthetővé lesz a Sideris Noctem debütje, s hogy mindez a hangzás erőtlenségéből – félrekeveréséből ered, vagy durva mélységgel se lenne igazán több ennél, nos ezt nehéz eldönteni, de mindenki csekkolhatja maga is a Binary című daluk által innen ingyen.
Az egyik leggyengébb kiadvány zeneileg, amit eddig a Solitude Productions-től láttam, kaptam. Lehet, bennem van a hiba, szóval aki nagyon aktív & bátor akar lenni, az csak szedje le a nótát, s cáfolja azt, amit a fentiekben felvázoltam, mert mindig ott van kritika végén egy gondolatom; miszerint a zene önkifejezés, a befogadás pedig személyre szabott, így tehát egyetlen vélemény sem mérvadó, mindenki maga dönt, ahogy az önkifejezés spirálja se a siker és megértés fényének hírnöke.
Author: HARDsick
