Zgard - Astral Glow (CD)

Review
The Pit of the Damned
7.5/10
26.06.2013

"Astral Glow" è il nuovo album del duo ucraino Zgard, licenziato dall'etichetta doom russa Solitude Production nel 2013. Nel suo secondo full lenght, la band fa le cose in grande stile e sfodera una serie di brani convincenti e ben orchestrati con un'attitudine moderna e progressiva, psichedelica e oscura. L'artwork è molto bello e rimanda perfettamente al concetto sonoro degli Zgard con i suoi paesaggi interstellari mistici, i dolmen integrati in terre cosmiche e spirituali come se il risveglio della saggezza degli avi dalle antiche tombe pre indoeuropee fosse l'unica via per il futuro. A corredare il tutto un flauto emerge s tratti come un richiamo magico, un senso di astrazione sensoriale votata agli dei ed una energia più orientata al black e in altri momenti più al gothic a generare piacere estatico. Poche band riescono a creare un'intensità tale, mantenendola per tutti i settanta minuti del cd senza cadere in brani riempi pista. L'impostazione black metal assicura il tiro necessario per non abbassare mai la guardia, le tastiere e i numerosi effetti d'ambiente, ci conducono in mondi inesplorati e interstellari, la voce incupita e gutturale narra le sue storie con la forza di un leggendario guerriero su di un tappeto di chitarre che ricordano un capolavoro sconosciuto come "Futile" dei Rapture del 1999. Alla fine, quel flauto ancestrale che ricorda tanto i guerrieri irlandesi Cruachan di "Tuatha na Gael" ma inserito in un contesto più potente, violento e psichedelico, d'avanguardia e futurista, crea un perfetto ponte tra passato e futuro, tra folk di un tempo e il moderno black metal epico e pagano dei Wintersun. Quindi non fatevelo scappare e affrontate il viaggio! Ne vale la pena!

Author: Bob Stoner

Review
Lords of Metal
7.7/10

Zgard is een Oekraense black metalband en dit 'Astral Glow' is reeds hun derde full-length. Gespecialiseerd in een Slavische stijl van pagan black metal, zijn er niet verrassend veel overeenkomsten tegen te komen met andere bands in die stijl, zoals Kroda, Nokturnal Mortum en verder weg Drudkh. Er zijn veel synths aanwezig en deze spelen een cruciale rol bij de opbouw van de nogal "astrale" sfeer, die doet denken aan vroege Arcturus. Deze synths worden gecontrasteerd door pagan folk-riffs en het resultaat is een interessante mix van heidense en atmosferische kwaliteiten. De occasionele folkinstrumenten lijken een beetje obligaat toegevoegd en overbodig (ik denk dat ik genoeg fluit in black metal heb gehoord nu), maar de epische structuren en ruimtelijk stemmingen weten het goed te maken. 'Astral Glow' is een solide pagan black metalplaat en de moeite waard voor fans van het subgenre.

Author: Roel de Haan

Review
Metal Temple
6/10
27.05.2013

I don’t think I ever had the chance to review a one man album and yet here I am with that first album by ZGARD. ZGARD hails from Ukraine and Yaromisl is the multi-instrumentalist man responsible for everything (except the flute) in “Astral Glow”, the third album of the band. The music style of ZGARD is atmospheric black metal with lots of Folk and Pagan elements. The album has eight songs and is almost an hour and ten minutes long.

The predominant element is classic black metal riffing that is concentrated on delivering mellow melodies. The drums switch mostly between blast beats and double bass while the bass is hardly heard in the mix. The keyboards are set forward enhancing the atmosphere and creating a vast soundscape where the rest of the instruments lays on. The flute is frequently appearing adding providing the additional folk vibe in “Astral Glow”. While “Balance In Universe” opened as a typical atmospheric Black Metal song after the first two minutes the addition of the flute made things rather interesting and in my mind came FALKENBACH and mostly their album “Vanadis” which I consider very similar in sounding with this one. The songs are generally more than seven minutes and have a lot of variations as each song evolves with the exception of “Return To The Void” which is mostly ambient noise.

The flute in “Astral Glow” provides a traditional / folkloric accent and is used mainly to denote the mellow parts of the record. In the most commanding, mystical parts the keys is the main element and there are times when additional sound effects are utilized to describe the proper environment for the lyrics to unfold. Yaromisl’s has done a fine job throughout the record especially with the guitar riffs and the drumming which are quite technical. The vocals in the majority are mid ranged typical Black Metal but occasionally there is some chanting here and there. The only additional member playing in the record, Hutsul, who is handling the flute duty and adds a special vibe to the record. The production is having some issues, especially some kind of clicking when the keyboards come in, but that could be a also considered a plus for a Black Metal record. But other all is sounding nice and clear (except the bass). “Astral Glow” without being a revolutionary release, uses grand atmospheric landscapes as the base to unfold its Paganistic and Folkloric values which eventually can provide the listener with a solid entity.

Author: Vasilis Odontidis

Review
Femforgacs
9.2/10
17.05.2013

A pogány black metal stílussal megbélyegzett ukrán Zgard 2010-ben állt össze, és ez már a harmadik lemezük. Az elsőt még a Darker Than Black Records adta ki, majd a másodiktól már a Solitude alkiadójánál vannak. Pont a határon mozog nálam az anyag azt tekintve, hogy a népi elemek dominálnának elferdítve, vagy hogy metalzene szól-e, folkkal feltuningolva. Ez az izgalmas szekció általában, mivel a hallgatása dolgoztatja az agyat. Egy Yaromisl (Яромысл) művésznévre hallgató úr csinál minden pengetést, éneket és a programozást. A Metal Archives oldalukon egy Hutsul nevű arc fuvolásnak van feltüntetve, a fizikai borító viszont nem említi őt, hanem helyette ezen hangszerre is Yaromislt

Ami elsőre arcul csapott az a hamis pikula. Ez hogy...? Fúvósokban annyira nem vagyok otthon, de a fuvola mintha nem fújáserő érzékeny hangszer lenne... Tehát hangolási hibáról van szó??? Kár, mert a dallammenet tetszene (az első tételről van szó)... Nem derül ki, hogy a zenész végzi-e rosszul a dolgát, a hangszer a hibás, vagy a rögzítés.

Viszonylag sok szintivel megágyazott metalzene ez, amibe jó sok érzelmet sikerült beleinjektálni. Ez kell is, mivel ének téren nagy változatosság nincs, elejétől a végéig a vernyogás hallik, de persze nincs ezzel sok baj (itt-ott némi népies kántálás, vagy mongolos torokéneklés).
A dalok is hosszabbak az átlagosnál, ami itt jól süt, de a fentiek nélkül annyira nem működne. Az ütemezések izgalmasak, pont jól egyensúlyozik a dalszerző a monumentális és a váltott megoldások között.
A másodjára érkező When Breakin Down All the Idealsban nagyon tetszik a feszültség - feloldás játék a hangnemekben.
Ezután érzek egy kis süllyedést, de nem biztos, hogy rossz ez, hiszen az első tizenhét percben elég tömény zenei eszenciát kaptunk. Kicsit pihen a fül. Vagy unatkozik?
Pihen...
A fuvola sem olyan hamis itt...
És a dal a felétől egész jól be is pörög.
A lemez további része ebben a szellemben cseng le, a színvonal végig kitart, nincs kompromisszum. Vagy ha lehet, még fel is ível a címadó számban, ugyanis itt rendkívül hatásos, jól kitalált dallamunka, harmóniajáték szól. Üdvösséges! Hatalmas!



A szintetizátoron lett volna érdemes egy kicsit még tekergetni, mert kissé kifulladt hangszínek ezek, bár könnyen lehet, hogy direkt ilyen. És ezek az üvegszerű, kristályos hangok azért annyira nem idegenek ettől a zenétől.

Dallamvilág és váltások szempontjából nálam viszont eléggé átment az Astral Glow. Az első dal elején hallható bagolyhuhogás sem oszlatta el a pozitivizmusomat, mert bár elcsépelt sablon valamelyest, viszont sokadszorra is hat.
Én egy lemez hosszát sosem számítom bele a pontba, mivel a mennyiség és minőség két különböző dolog. Ha hosszúnak találom, meghallgatom két részletben. Itt is erről van szó. Bő hetven perces lemez lévén, érdemes fél óránál egy kis pihenőt tartani.

A külsőségek totál rendben vannak. Szép lapozható borító, ötletes képek, jó színösszeállítás, így kell ezt csinálni. A keverés is tökély. Sufnituning mindhalálig!!! Nesztek sztárproducerek!

Mindent összevetve a szükséges pluszt is felmutatni képes black metal lemez ez, ahol tág határok között mozog a tempó (doomtól a blastekig terjedően). Népi elemekkel van a hangulat megemelve, bár azt a fuvolát átgondoltam volna. Igaz, második hallgatásra már annyira nem zavaró. A gépdob igen ügyesen lett megszerkesztve, soha rosszabbat.
Keleti szomszédaink ismét megleptek egy jól megírt lemezzel. Igazából tőlük ez már lassan nem is meglepő. Első hallgatásra kicsivel nyolcas fölé értékeltem, de másodjára nagyon megjött a hatás. Igazán erőteljes, hatásos, kiváló anyag.

Author: Nagaarum

Review
Spirit of Metal
24.06.2013

Créé en 2010 par le musicien ukrainien Yaromysl (aussi actif chez Goverla), Zgard joue un Black pagan assez atmosphérique et mélodique et nous propose début 2013 son troisième album, à peine plus d'un an après son premier opus..

Première chose que l'on remarque, le travail effectué au niveau des guitares est plutôt satisfaisant, la capacité de Yaromysl à construire des ambiances solides et maitrisées à l'aide du riffing étant bien réelle. Ce dernier surprend d'ailleurs par sa relative variété et sa richesse (la partie centrale de When Breaking Down all the Ideals par exemple marque par la qualité de la texture sonore créée par le jeu des guitares), le musicien ukrainien ayant tendance à complexifier sa musique en enchainant des séquences aux différences bien marquées au sein d'un même morceau. Si toutes les pistes de cet Astral Glow ne bénéficient pas de ce traitement et que les structures utilisées restent par ailleurs assez classiques, il n'empêche qu'on tient là un des points forts de l'album qui permet à l'auditeur d'éviter de subir un effet de lassitude auquel on aurait pu légitimement s'attendre, le CD atteignant tout de même les 70 minutes. L'aspect strictement mélodique quand à lui apporte ni plus ni moins ce qu'on en attends dans ce registre, efficace mais sans réelle surprise au niveau des émotions développées. Un constat que l'on peut également faire à propos des hurlements du multi-instrumentiste, solides mais sans excentricités.
On pourra regretter par contre le manque d'agressivité de l'album, les quelques passages plus hargneux (sur Stars in the Night Sky par exemple) se faisant trop rares et pas assez poussés.

Outre les guitares, Yaromysl fait appel à d'autres éléments pour créer ses atmosphères, une flûte (ou plus précisément un Sopilka) par exemple. Si celle-ci s'avère très classique et ne surprend pas vraiment, les mélodies et sonorités qui en sont tirées étant, tradition et folklore obligent, plus ou moins les mêmes que l'on retrouvera chez d'autres formations ukrainiennes officiant dans le même registre, elle bénéficie du fait que ses interventions restent mesurées pour gagner en impact et éviter de tomber dans un excès qui aurait pu nuire à l'ambiance générale.
Particulièrement marquant, on remarque aussi la présence de chœurs masculins très mis en avant sur Stars in the Night Sky, en faisant l'un des points d'orgue de l'album. Chœurs que l'on retrouve aussi sur Old Woods, dans une variante bien plus sombre et sinistre.

La clavier est également l'un des composants essentiels de l’atmosphère de ce Astral Glow. Majestueux, mystique, il distille une ambiance que par moment on pourrait presque qualifier de cosmique, ce qui allié à l'aspect païen de la musique illustre à merveille les thématiques développées sur la pochette et le livret, combinant folklore et fascination pour les étoiles. De manière générale son utilisation est très maîtrisé, bien qu'on puisse regretter, de manière assez anecdotique, le court passage au piano un peu trop gentillet sur Letargy Dream.
Un morceau qui d'ailleurs se détache quelque peu du reste de l'album par son sample de cardioscope en introduction, qui jure légèrement face aux sonorités plus naturelles (loups, vent, oiseaux divers...) auxquelles le musicien ukrainien fait régulièrement appel tout au long de l'album.

Précisons enfin que la production est très propre, Solitude Productions oblige (ou plus précisément sa sous-division BadMoodMan Music), ce qui ne s'avère pas être une si mauvaise idée et va finalement assez bien avec la personnalité de l'album..
Un bon cru donc, qui devrait convaincre les amateurs de Black Pagan à tendance atmosphérique.

Author: Peacewalker