Talbot - Eos (CD) Digipak

Review
ThrashHell

Honestly dialect I not particularly sign with scene of the UG Estonia. The Exception bans for example LOITS from present generation of the groups, but from old groups I introduce make familiar with such name as RATTLER. Now my outlook will several extended and thank you Alexander from ANTICHRIST zine, which has sent me on review, given command from this small, but proud country. The begin with that that TALBOT this two persons, but consequently two instruments. I faced with strange form DOOM METAL played on bass and drums section, with greater including psychedelic passages and key background. Very slow, but in too time irritating music will return the sick mood and gloomy melodies. The Compositions remind in general drawing painful dream. He long lasting and than that reminds the strange number in spirit BLACK SABBATH. This album I hear full before the end and that for itself has solved that to him will possible return once again. DOOM METAL without light moments in sound…

Author: ALEXUMER

Review
Doom Smoker
8/10

Nigdy nie wiadomo, skąd „nadleci” jakaś ciekawa kapela. Kiedy usłyszałem o estońskim Talbocie, nie spieszyłem się z poznaniem ich muzyki zakładając, że nie wyląduję na łopatkach. Skłoniło mnie do tego dopiero ich październikowe mini-tournee po Polsce (17.10 Gdańsk, 18.10 Łódź, 19.10 Warszawa) i muszę przyznać, że kompletnie nie spodziewałem się tego, czego doświadczyłem.

W skład zespołu wchodzą: Magnus Andre i Jarmo Nuutre. Jakby mało było tego, że grają tylko we dwóch, to jeszcze nie używają gitary. Jej brak nie jest jednak odczuwalny. Z pomocą basu, perkusji, syntezatora i klawiszy Estończycy skomponowali płytę wypełnioną ciekawą i różnorodną muzyką. Ważnym elementem układanki są też wokale obu panów – spokojny i kojący śpiew Magnusa oraz gardłowy growl Jarmo, które idealnie się uzupełniają. Zadziwiająca jest różnorodność inspiracji możliwych do wyłapania na “EOS”. Zaczynając od ufomammutowej mieszanki stutonowego walca z syntezatorowymi brzmieniami, przez grobowy doom metal czy wstawki typowe dla Type O Negative (“Observer X”), a na szalonym przyspieszeniu w środku „Coach” i chilloutowej wycieczce po kosmicznych pustkowiach w utworze tytułowym kończąc. Słuchanie tego wszystkiego jest nie lada gratką dla rozmiłowanego w ciekawostkach odbiorcy.

Debiutancki krążek Talbot to płyta, która nie zachwyca od pierwszego kontaktu. W “EOS” trzeba się zanurzyć, poświecić jej trochę czasu, aby odkryć wszystko, co ma do zaoferowania. Warto tak zrobić i to też czytelnikom zalecam.

Author: exodusattack

Review
Kronosmortus
10/10
29.01.2011

The Estonian duo from the deepest pits of underground has created music of real rarity on its full-length album. Two instruments altogether, a bass guitar and drums plus vocals create the musical world that mixes psychedelic, stoner, sludge and post rock atmosphere, with the help of which the listener can get into a marvelous musical experience, without leaving the heavy doom metal line behind.

Biztos vagyok benne, hogy a Talbot szóról még a KronosMortus olvasóinak is az egykori autómárka jut eszébe elsőként, és igen kevesen vannak, aki erre az észt pszichedelikus stoner/sludge duóra asszociálnak. A szcéna legszűkebben vett „kemény magjában” viszont máris kultikus státuszt értek el, és nem is érdemtelenül.
Hogy mennyire nem lerágott csont ez a fajta zene, és hogy igenis lehet újat mutatni a Black Sabbath óta felnövő immár sokadik generációnak is, azt bizonyítja az Eos hét felvétele. A baltikumi formáció hangzásának igazi különlegessége abból adódik, hogy nincs gitár a zenéjükben(!), a dob és a basszus mellett csupán sampler betétek színesítik a muzsikát, de ezek is inkább csak hangulatfokozó jelleggel.

Magnus Andre basszusgitárja rendkívül erősen be van torzítva, és majdhogynem olyan súllyal szólal meg, mintha „rendes” gitár lenne, és a zenében betöltött szerepe is hasonló, Magnus sokkal inkább komplett riffeket játszik rajta, mintsem hogy csupán a ritmust szolgáltatná. A két hangszer által keltett masszív hangfolyamok tökéletes egésszé állnak össze, nincs hiányérzetem az album hallgatása közben; a két muzsikus tökéletesen megtalálta a módját annak, hogy ebből a cseppet sem szokványos felállásból kiindulva – pozitív értelemben – cseppet sem szokványos végeredményt alkosson. Bőven merítenek a 70-es évek pszichedeliájából, de a durva metal műfajok (sludge, doom) is markánsan jelen vannak a dalokban. Tonnás súllyal döngölnek a földbe a tradicionális doom alapokra épülő riffek (ne feledjük, kizárólag basszusgitáron eljátszva!) és a mély, dörgő ének, de mielőtt ez a nyomasztó egyveleg végleg rátelepedne az emberre, mindig a legjobbkor jön egy dallam, egy post rock-os elszállás, és máris az űrben érezhetjük magunkat. Mindezt egy dalon belül akár többször is eljátsszák (átlagban 7-8 perc körüliek a szerzemények), és olyan mesterien fonják egymásba az első pillantásra eltérő, valójában viszont nagyon is összeillő témákat, hogy jóformán alig lehet tudatosítani ezeket a dolgokat, a hallgató csak sodródik a zenével. A legjobb példa erre az Observer X című darab; amit a refrénben művel az énekes (nem tudom, kettejük közül ki követte el a dallamos vokálokat), arra az én szavaim nem lennének elegendőek, ezért meg sem próbálom leírni ezt a zenei élményt – ezt tényleg hallani kell.

És a sokszínűségnek ezzel még nincsen vége, a Cayenne-ben és a Combat Zen Speech-ben Kyuss-szerű stoner is befigyel, a Coach közepe felé pedig már szinte rock&roll-os gyorsaságúra fokozzák a tempót. A zenei hatások teljesen világosak az észteknél, de végeredményben mégis unikumnak számít, amit játszanak.
A Talbot soha nem lesz (még rock/metal viszonylatban sem) szélesebb rétegek kedvence, de ez egyáltalán nem őket minősíti. Ha a sludge metal művészet, akkor a Talbot a magas művészet – ha kell, mélységes mélységekbe rántanak, a következő pillanatban pedig már a felhők felett szárnyalunk a zenéjükkel, és (nem szeretem ezt a kifejezést, most mégis leírom) katartikus erejű muzikális megnyilvánulás az Eos.

Author: REBELPROUD