Save 25%

Evoke Thy Lords - Drunken Tales (CD)

psychedelic doom metal, Solitude Productions, Solitude Productions
List price: 533.33 Р
400.00 Р
You save: 133.33 Р (25%)
Price in points: 600 points
SP. 071-13 x
In stock
+
Solitude Productions proudly presents the second full-length album of Evoke Thy Lords released after the long pause in group activity. This time the Siberian musicians dramatically change their sound and style positioning themselves among the most interesting and original bands of the Russian doom metal scene. The renovated Evoke Thy Lords include solid guitar sound, powerful groove base and meditative trance dressed with hypnotic flute sounds. Filled with extra heavy riffs and psychedelic elements “Drunken Tales” is undoubtedly an event in stoner doom metal. The bonus track “Cause Follows Effect” finalizes the album giving the end to the space walk.

Tracklist:
1 Routine Of Life 9:13
2 Dirty Game 8:18
3 Down The Drain 7:17
4 Dregs 9:02
5 Cause Follows Effect 9:20

Artist:
Evoke Thy Lords
Artist Country:
Russia
Album Year:
2013
Title:
Drunken Tales
Genre:
psychedelic doom metal
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
Solitude Productions
Cat Num:
SP. 071-13
Release Year:
2013
Barcode:
4 627080 610286
Country Of Manufacture:
Russia
Review
Pest Webzine
7/10

Second album from these Russians and my first encounter with their music. At first, during the debut track the band seems to follow quite ordinary Doom Death patterns: heavy sound, low tuned bass lines, lazy, dusty drumming, and repetitive, groovy guitars all supported by an uncomprehensive raspy vocal, but then the flute gets in the way and it all becomes quite spacey and stoner, I can't count how many times I felt into a meditative, lethargic state during the audition, probably that's their intention, too, but except for the flute lines it lacks of originality and it failed in keeping my attention high along the way. Maybe fans of Stoner Doom will appreciated this much better than I did, after all there's nothing wrong with the sound, with the execution or with the compositions, it just went by me somehow.

Author: Adrian
Review
Hardsounds
7/10
15.07.2013

Secondo full lenght per gli Evoke Thy Lords, band proveniente dalle estese lande russe dell'etichetta. La band dopo gli esordi doom più vicini a sonorità gothic, fa virare le influenze su altri orizzonti, tirando fuori un'anima diversa. Doom appunto, ma con grandi influende stoner, acid e rock psichedeliche. Le cinque song che compongono 'Drunken Tales' ci regalono della buona musica, fatta con personalità e che colloca la band in un proprio personale cammino; ci troverete Blood Ceremony, Electric Wizard, e Ramesses. Ascoltando i brani abbiamo la sensazione che la band sia a proprio agio in questa nuova dimensione musicale, e forse i ragazzi hanno trovato il loro congeniale sound, speriamo non dettato dalla tendenza di molte band che hanno trasformato il loro doom sound in sonorità più stoner e slundge, sonorità molto trendy negli ultimi tempi. 'Drunken Tales' è un album omogeneo senza particolari picchi, dove di rado capita d'incontare la voce, si passa da momenti suadenti in cui regnano le parti di flute di Irina Mirzaeva in "Dirty Games", o nella più acid "Down the Drain", o ancora in "Dregs", forse la traccia più vicina ai Blood Ceremony, fino alla finale "Cause Follows Effect", la traccia più doom dell'album in cui vi è una maggiore presenza della voce con buon parti growl. Gli Evoke Thy Lords tracciano una nuova strada con tutte le premesse di un buon cammino nella speranza che il seme di 'Drunken Tales' dia buoni frutti in prossimo futuro.

Se vi piacciono le nuove frontiere del doom, questo lavoro merita un ascolto.

Author: Salvatore Palladino
Review
Forgotten Path
6/10

It is a quite unusual turn in the history of Evoke thy Lords and Russian Death Metal - the band graded from Gothic/Folk Metal to slow, catching Stoner with the sounds of flute and Death Metal growl... Well, I don’t know whether a Russian inclination to declare and escalate the Russian origin or just a sincere and open-hearted Russian spirit allowed Irina Drebuschak to play with the flute in this band further. Indeed, that girl plays really well, but such synthesis of Stoner and stylized Folk seems to be especially peculiar.
The title of the album is pleasantly reflected on the cover where a protective suit (well, I don’t know if there is any fellow who is able to move inside) sits in the bar and drinks beer and maybe something stronger too... By seeing this you immediately envisage the sound of the music - it seems to sound like rude, quite Yankee Stoner with a strong and clear voice, which has been rinsed out with various kinds of whiskey, from “Laphroaig” to “Highland Park”; a psychedelic mood with lots of guitar solos. However, the music resonates with such an image insignificantly and just in the beginning. The band extensively diverges and becomes distant from such an ideal prototype - that is to say, the music blossoms into more diverse colours and because of the inserts of flute it becomes hardly predictable and the vocals make the music deviate to a weird, cold and gloomy world - perhaps Novosibirsk, not the Wild West with the stale grass.
Of course, it doesn’t mean that it is a great Stoner album with tasteful novelties, vice versa, the flute soon starts to make you restive, create allusions to poor hippie Progressive Folk as well as the vocals, which is an intruder here - it heaves everything to the march of Death Metal; and that goes back on the Dionysius’ image of Stoner. What is more, the voice of the girl who plays with the flute reduces the role of Metal in their music...
Thus, “Drunken Tales” are not as drunk as they could be; they seem to be more sugary. That is because of panic flute that is more similar to a romantic dizziness caused by a chalice of wine that had been drunk during the hot summer day in the park rather than a destructive dizziness of willpower. Unfortunately, the vocalist’s voice drowns in the pond of music. Of course, it is not that bad, but surely not every Stoner fan would admire such tastes and spices.

Author: Bloodie
Review
Femforgacs
7/10
09.06.2013

A szibériai Novoszibirszk városában alakult az Evoken Thy Lord, akiknek új lemeze a Solitude kiadványaként landolt a postaládámban. A 2002-es alakulásuk után 2007-ben magánkiadványként jelent meg debütáló, gótikus doom metalt tartalmazó lemezük, az Escape To The Dreamlands, amit a kiadó 2008-ban szélesebb körben is megjelentetett. Messze átlagos zenei világgal rendelkezett a zenekar ekkoriban. Egy split és négy évnyi hallgatagság követte a debütálást, most azonban átalakult külsőségekkel és zenével tértek vissza. Kilóg a megszokott My Dying Bride utánérzésekkel tűzdelt lemezek sorából, ennek bizonyítására elég az iszákos asztronauta képét megvizsgálnunk a borítón. A zenekar mostani iránya egy újnak nem nevezhető, de elég egyedi zenei keverék, ami magába foglalja a sludge súlyosságát, már-már a Downra is emlékeztetve, a stoner világ szellősségét és a 70-es évek pszichedelikus zenekarainak hangulatát. Nem túl figyelemfelkeltő a borító, de hangulatában elég jól össze tudja foglalni a várható dalokat: a kozmosz varázsa keveredik a hétköznapok nyomasztó egymásutánjával és a magánnyal.



Teljesen eltűnt a korábbi a női ének és a hörgés helyébe valami narráció szerű, rekedtes hang került, de ez is olyan szinten a többi hangszer alá, hogy nem is igazán lehet jelentőséget tulajdonítani neki, az egész lemezre az instrumentális részek uralkodása a jellemző. A lemezt leginkább Sergey Vagin és Yury Kozikov gitárosok örömjátékának lehetne nevezni, mivel mind az öt, jelentős játékidővel rendelkező dalt sikerült feltölteniük kemény doom riffekkel, akusztikus pengetésekkel és néhol Gilmourra emlékeztető lebegős szólókkal. A dolognak még sincs improvizációs hatása, mert a dalok egész jól megkomponált, tekervényes, mégis összetartó egészként veszik a hideg, északi levegőt. A légzésben sokat segít a folyamatosan jelen levő, málházós cammogásokat lazán és dallamosan követő fuvola hangja, amiért Irina Mirzaeva dícsérhető. Néhol folkos, keleties dallamokat is elő tud varázsolni hangszeréből, megidézve a Jethro Tull szellemét, de a zeneileg rokonságba sorolható, fuvolával is kísérletező Cathedralt is. A lemez érdekes keveréket nyújt a különböző műfajokból, vagy akár korokból, végig magas színvonalon, ötletesen valósítják meg elképzeléseiket, valahol azonban mégis kicsúszik a dolog a kezeik közül. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy aki a lemez első dalát meghallgatja, az konkrétan már mindent hallott, a folytatásban ugyanezt fogja kapni csak újra és újra átvariálva a dalstruktúrákat.
A lemez egy tökéletes aláfestő zene, igényes szórakozás egyéb tevékenységek folytatása közben, de csak rá figyelve szinte emészthetetlenül töményre sikerült. Aki kemény, mégis kellemes hallgatni valóra vágyik munka vagy bármi más közben, annak magasabb pontszámot is elérhet a lemez, mert valóban korrekt lazulást képes biztosítani komolyabb agyi igénybevétel nélkül is. A dalok közül a 2., Dirty Game ugrik ki valamivel, de a jazzes beütéssel bíró Dregs is jól sikerült szerzemény. Én igazából a folytatásra leszek kíváncsi, mert egy valamire való énekkel és valódi dalokkal ez a zenei kavalkád könnyen okozhatna meglepetéseket. Addig is a lemez egésze meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán.

Author: boymester
Review
The Pit of the Damned
7/10
08.06.2013

Se vi chiedessi di pensare all’ultimo strumento che vi aspettereste di trovare nella formazione stabile di una band stoner-doom, credo ci siano buone probabilità che la risposta possa essere “il flauto”. Ecco quindi un primo motivo di interesse che spinge all’approccio con questo combo siberiano, al loro secondo lavoro dopo, come si legge nelle note disponibili in rete, una longa pausa che ha portato ad un radicale cambiamento nel suono, partito da basi di doom/death melodico, per approdare al curioso e originale ibrido racchiuso in questo cd. Già la copertina ha un che di allucinatorio, con un astronauta – tributo nemmeno troppo velato ai grandissimi Sleep – intento a prendersi una solenne sbornia seduto a un bancone di cui voi siete il barista, che sembra sul punto di raccontarvi la propria vita. Quello che si ascolta nel corso dei quattro lunghi brani che compongono il lavoro è un mix inaudito di classici riffoni stoner-doom (l’opener “Routine of Life”), parentesi bucoliche e quasi trance, dominate dall’effetto straniante del flauto (“Dirty Game”), e digressioni post rock lente e circolari (“Dregs”). A complicare le cose ci si mette una cantato growl ultratombale, tenuto però ben sepolto nel missaggio, tanto che l’impressione finale è quella di avere a che fare con un disco strumentale. Detto così mi rendo conto che potrebbe sembrare un pasticciaccio, ma ben presto vi sorprenderete ad abbandonarvi al flusso ipnotico che sgorga dai vostri speaker, trasportati da una corrente lisergica e multiforme. Rimane da dire di una bonus track (“Cause Follows Effect”), anch’essa molto lunga, che si distacca dall’atmosfera del resto del disco (e risulta anche meno interessante, almeno per i miei gusti) rimanendo ancorata a stilemi doom/death più classici, nella quale il cantato cavernoso è affiancato da suggestive voci femminili e tappeti tastieristici. In definitiva, quindi, un lavoro molto originale, nel quale forse è insito il pericolo che l’effetto sorpresa si esaurisca in fretta, costringendo la band russa ad aggiustare nuovamente il tiro in futuro. Ma per il momento va bene così.

Author: Mauro Catena
Review
Pavillon 666
8/10
07.06.2013

Lorsqu'on parle de doom, on parle tout de suite d'une ambiance pesante, sombre, souvent déprimée. Chez EVOKE THY LORDS l'ambiance y est et ce dès la jaquette représentant un cosmonaute ivre qui, sans doute, nous compte ses histoires sordides d'homme de l'espace : le titre de l'album étant « Drunken Tales ». Je dis bien cosmonaute car c'est le terme approprié pour parler des voyageurs stellaires russes et comme EVOKE THY LORDS est un groupe russe... Bref, après un premier essai en 2008 avec « Escape to the Dreamlands » orienté plus doom/gothique, la bande sibérienne revient après un retournement à 180°. Et voici que ce « Drunken Tales » à la typographie typée stoner nous apparaît comme un stoner/doom/sludge à flûte. Alors est-ce que EVOKE THY LORDS retourne sa veste en ayant enfin trouvé sa voie ou bien est-ce juste purement commercial (le stoner se vend bien ces dernières années). Débat stérile que je laisserai à d'autres puisque, de toute manière, le contenu est plutôt sympathique.

Points intéressants, les guitares sont vraiment utilisées en nappes, point trop de rythmiques lourdes et, s'il y en a, elles sont justement mesurées pour plutôt créer un ambiance héritée du doom. Je dirais que les compositions sont stoner/sludge tandis que la façon de jouer est plutôt doom. On sent même parfois des influences jazzy pointer le bout de son nez du côté du jeu d'Alexandr Mironov aux fûts ou du côté de la flûte traversière. La voix, peu présente, très très peu même n'est en rien intrusive et se retrouve plantée dans le fond sonore en tant que nappe quand la flûte prend la place du chant lead. Cette flûte est toujours présente et se mélange parfaitement au reste rappelant forcément un JETHRO TULL en moins technique bien sûr. Les lead de guitare se rapprochent de la flûte en timbre ce qui nous noie dans une ambiance où le groupe ne forme qu'un. Une vraie réussite. On a même le droit en prime à quelques riffs ben rock n'roll comme sur « Dirty Game ».
On rentre vraiment dans l'univers du groupe même si le côté cosmique ou « je-te-raconte-une-histoire » n'apparaissent vraiment pas à l'écoute contrairement à ce qu'annonçait la pochette. Le trop de réverbération s'il peut avoir tendance à agacer l'oreille n'en est pas moins une marque de fabrique du genre et correspond à l'ambiance de l'album.

Il n'y a que peu de choses à dire sur cet album si ce n'est que c'est une transformation réussie pour EVOKE THY LORDS qui aura évolué et créé sa propre identité sonore. Un album sans gros soucis, pas génial, vraiment pas mauvais, juste bon. Quelques morceaux sont quand même à souligner comme « Dirty Game » et la piste bonus « Cause Follow Effects » accompagnée d'une chanteuse en invitée. Un album à conseiller aux fans d'ambiances, de doom et de sludge qui y trouveront un minimum d'intérêt.

Author: Goldatarte
Review
Metal.tm
8/10

EVOKE THY LORDS aus dem russischen Novosibirsk sind bestimmt nur ganz wenigen Lesern hierzulande bekannt. Dabei sind sie musikalisch bereits seit 2002 zusammen unterwegs und das nicht schlecht, wie ich hier feststellen durfte. Wenn es sich um eine russische Doom-Band handelt, dürft ihr drei mal raten welches Label sich die Truppe unter den Nagel gerissen hat?!? Ja, natürlich sind sie auf Solitude Productions und somit Labelmates einiger meiner liebsten Doomsters. Grund genug sich das Teil mal reinzupfeifen, dachte ich mir. "Drunken Tales" ist weitestgehend als klassisches Doom-Album zu bezeichnen, so im Mischverhältnis 95% Doom + 5% Death in etwa. Die Scheibe enthält insgesamt fünf Tracks wovon 1 bis 4 irgendwie zueinander gehören und wunderbar in einem Rutsch durch gehört werden können. Wunderbare Klangwelten machen sich auf "Drunken Tales" breit, gepaart mit tragenden Flötenklängen und sporadisch auftretenden Death-Metal artigen Vocals. EVOKE THY LORDS haben es echt drauf ihren Sound immer stimmig zu halten und so gut wie nie eintönig oder langweilig werden zu lassen, ich finde gerade das ist bei vielen Doom Scheiben das Hauptproblem.

Die CD ist wie schon erwähnt in zwei Teile aufgeteilt. So hat man die vier Songs die den Hörer in eine eigene magische, vernebelte Welt ziehen und danach Track Nummer fünf, der auf der CD selbst tatsächlich auch als Bonustrack deklariert wird. "Cause Follows Effect" nennt sich das Teil und klingt wirklich komplett anders. Der Song ist anders abgemischt, das Verhältnis Doom und Death wird ausgeglichen, Sänger Alexey Kozlov ist viel präsenter und als i-Tüpfelchen wird obendrein eine weibliche Stimme eingebaut. Dieser Song passt nicht wirklich zu den anderen, zeigt aber umso eindrucksvoller welches Songwriterische Potential in der Band steckt. Ich hatte "Drunken Tales" nun einige Wochen im Auto am Laufen und muss sagen, dass sie mir von mal zu mal immer besser gefällt. Wer auf BLACK SABBATH, alte CATHEDRAL und alte MY DYING BRIDE steht, hat eine wunderbare Scheibe die alle drei genannten Bands auf einer CD verbindet (wobei die beiden erstgenannten deutlich do(o)minieren). Klasse Scheibe von einer Band, die ich persönlich im Auge behalten werde - und genau das solltet ihr auch tun.

Anspieltipps: "Routine of Life" und "Cause folloes effect" das im Vergleich zu allen anderen Songs sehr viel Death-Metal-lastiger ausgefallen ist.

Author: Sascha S.
Review
Pro-Rock #104
8.5/10

Завъртях диска и това, което ме удари от тонколоните, бе голяма изне- нада, като дори се зачудих дали това е същата група. Не знам какво се е случило през изминалите пет години с музикантите от Сибир, освен напускането на отговорната за чистите женски вокали Ирина Ловчикова, но в Drunken Tales говорим вече за стоунър/слъдж/дуум метъл с добре втъкани 70-тарски психи- делични нотки. Песните в албума са само пет, но напълно достатъчни, за да ви отнесат с доброто и завладяващото си изпълнение. Нетипични, но пък адски на място, са магическите излияния на флейтистката Ирина, които само добавят позитиви в музиката на руснаците. Изненадващо добър албум, който мисля, че не трябва да пропускате. За фенове на High On Fire, Sleep, Kylesa
Review
Pitchline Zine
8/10
19.07.2013

Hace poco, discutía con una persona acerca de la originalidad en la música actual. Desde mi postura defendía que a día de hoy la originalidad es algo que en la música, en términos generales, es muy difícil de conseguir para una banda, y que los músicos en nuestros días extraen ideas e influencias de unos ámbitos y otros para aplicarlos a su música y así construir sus propias composiciones y sus propias obras. Actualmente la mayoría de los grupos buscan más la personalidad que la originalidad, pues se parte de la idea de que “todo ya está inventado” y se prefiere que su música sea reconocida por una voz, una batería, una guitarra o una entonación, que a marcar un antes y un después en la música, si bien existen grupos y proyectos que a través de la experimentación en la música buscan nuevas vías dentro de la música desconocidas que puedan descubrirse y explotarse. Todo esto partiendo de una base general, pues la originalidad es un concepto que se puede interpretar dependiendo del contexto. Porque, ¿qué es la originalidad? Entendemos originalidad como algo relativo al origen, algo que no se haya realizado antes y que se puede utilizar como modelo ideal para realizar una copia. Partiendo de esta idea, la originalidad puede estar presente sí o no dependiendo del punto de vista que le demos.

Utilicemos el caso de Evoke Thy Lords, grupo formado en 2002 en Rusia que en 2008 lanza su debut 'Escape To The Dreamlands' en el cual profesaban un Doom/Death de corte gótico, y que con su nuevo trabajo 'Drunken Tales' han realizado un lavado de cara en el que esta vez se decantan por un Stoner/Doom que toma ideas de sus comienzos como banda tales como el uso de algunos riffs y growls propios del Doom/Death (tal y como se puede percibir en su primer tema, "Routine of Life") y nuevas ideas como el uso de flautas. ¿Es original a nivel general de la música? No: el Stoner/Doom ya existía de mucho antes, al igual que el Doom/Death y el uso de flautas dentro del Metal. ¿Es original dentro del contexto del Stoner/Doom? Hasta cierto punto sí, ¿cuántos grupos de Stoner/Doom usan elementos como el Doom/Death y el uso de flautas? A excepción de Celestial Season que con su 'Solar Lovers' introducían elementos propios de los Kyuss, pocos son los grupos que pueden presumir de hacer semejante mezcla dentro de dicho estilo, lo que hace pensar que términos como “originalidad” no pueden ser tomados tan a la ligera.

Siendo su debut en Solitude Productions (no necesita carta de presentación este sello), 'Drunken Tales' es un más que buen ejercicio de Stoner/Doom con los añadidos mencionados anteriormente. El uso de flauta en este trabajo no desentona en absoluto con el resto de instrumentos, y puede servir tanto de acompañamiento para los riffs más enérgicos como para reforzar la melodía o los pasajes más calmados que se pueden apreciar en "Dregs". Otro aspecto que percibiremos en estos Evoke Thy Lords son los punteos que están a la orden del día en este disco como en "Dirty Game" y "Down The Drain", además de otros detalles de los que el disco no está exento como en "Cause Follows Effect", tema más próximo a su anterior trabajo por la fuerte presencia de su sonido Doom/Death y aspectos góticos que vienen a cargo de las voces femeninas llevadas por Anastasia Kuzheleva.

El resultado es majestuoso, no sólo por lo detallista y rico en matices que es el trabajo, sino también por lo bien empleados que están sin que suene nada forzado dentro de los estándares del Stoner/Doom, además de brindarnos buenos momentos.

El único “pero” importante que se le puede achacar es el sonido final: le falta más detalle y da la sensación de ser bastante grave el resultado final, “apagado”, como si todo estuviera de fondo, algo que es de pecado considerando los diversos elementos que encierra 'Drunken Tales'. Un sonido más detallista y cristalino en los momentos más puntuales del disco (pasajes calmados y melodías) habrían dado un resultado mejor de lo que ya es este trabajo en sí.

Puede que a la música le falte originalidad e ideas nuevas que no haya realizado nadie antes, pero con grupos como Evoke Thy Lords y su nuevo disco, ¿quién necesita a veces originalidad?

Author: Soulkiller
Review
Destructive Music
8/10

When Russian band Evoke Thy Lords first started they plied their trade along the more Gothic doom metal trail, inspired as they were by Lovecraft and the world of dreams. Now in 2013 whilst the message has not changed totally the sound certainly has, with a groovier and darker edge to things Evoke Thy Lords new album “Drunken Tales” out through Solitude Productions has a far more stoner/death doom feel too it.



You can still hear the bands earlier influences and sounds this album progresses, the darkened shades, the haunting droning vocals, it is all still there. What’s new is the endless flute playing, sounding out brilliantly throughout the record, the groovier stoner riffs, the throb and rumble of the bass lines and the steady, slow and measured approach of the drums, all combining to make a seriously groovy album! “Drunken Tales” is the perfect album to chill out too with a few cold ones so the name itself fits perfectly, as for the music though Evoke Thy Lords have put a lot of time and effort into the creative process behind “Drunken Tales” and whilst the name might lead you to expect some drunken shambolic mess of riffs and little else, nothing could be further from the truth as the band demonstrate their ability to perform intricate and deep tunes! Superb work!

Author: LUKE HAYHURST
Write a review