Orphans Of Dusk - Revenant EP (CD)

Review
Atmosfear #17
7/10

Совместный релиз с американским лейблом Hypnotic Dirge на поверку оказался таки довольно приятным альбомом, хотя если быть точным, то тут мы имеем дело с EP на 27 минут. Несмотря на то, что эта группа, состоящая из музыкантов Австралии и Новой Зеландии, образовалась всего год назад до записи своего первенца, материал производит весьма приятное впечатление. В основе тут представлен epic gothic/doom/death metal со всеми отсюда вытекающими. Издающий лейбл сравнивает “Revenant” с такими группами как TYPE O NEGATIVE, MY DYING BRIDE, SWALLOW THE SUN и хотя какая-то правда в этом есть, конечно, но каких-то сильных заимствований у вышеупомянутых групп я тут лично не заметил. Как бы там ни было, на удивление тут представлен весьма интересный материал, который уверен, оценят все любители хорошей музыки.

Author: CS

Review
Femforgacs
8.5/10
27.08.2015

Több mint tucatnyi zenekart sorol hatásai közé az ausztrál és új-zélandi tagokból létrejött csapat, amiből rögtön kiderül, hogy milyen úton indult el az Orphans Of Dusk szekere. Ha csak a szembetűnőbbeket említem — Novembers Doom, Paradise Lost, October Tide, Type O Negative, (korai) Anathema —, abból nagyjából ki is derül, mit óhajt kezdeni hangszereivel ez a három zenész. A borító nem különben beszédes, a félhomály fedte gótikus katedrálissal és a keretbe foglalt szimbólumokkal, díszekkel. A belső borítóban elhelyezkedő képek barátságosan ismerős közhelyekkel predesztinálják a lemez hangulatát, az Edgar Allan Poe-t idéző halott lánnyal a törött tükörben, az elátkozott kastély látszatát keltő ékes domborművekkel, gyertyatartóval, miegymással.

Revenant egy négyszámos kislemez, és ez minden, amivel a trió jelenleg rendelkezik. Mivel eredetileg ez egy 2014-es anyag, amelyet digitális formában már jó egy éve meg lehet hallgatni, ezért nekem is sikerült belefülelnem a dalokba mielőtt lecsaptam volna a már idei terméknek minősülő promó CD-re. A Solitude Productions (Doomed, Septic Mind, Funeral… stb.) is biztosan meglátta a csapatban rejlő lehetőséget, ezért a Hypnotic Dirge Records kiadóval közösen fizikai formátumban is kihozták az EP-t, a doom műfajt keblükre ölelők örömére.

A dark/gótikus metalként aposztrofált lemezek oroszlánrészével sosem kötöttem életre szóló barátságot, ezt az irányzatot, néhány kivételtől eltekintve, leginkább olyan főfogások fűszereként tudom értékelni, mint a doom vagy death metal. Ez történik a Revenant esetében is. Pontosabban mondva, a doom/death hathatós fúziójának nem vész el az elementáris ereje a szintetizátor alatt, és nem nyeli el a dalok egyéniségét a középszerű melodráma sem, amelyet az oly jellemző szelíd károgás szokott hamuszürkére festeni. A darkos jelleg egy természetes színezék, amely mindössze kiemeli a vaskos doomban fogant tételek lényegét.

A figyelmemet elsőre a Starless című dal keltette fel, a korai Anathemát eszembe juttató lassú riffjeivel. A dal gerincét alkotó témákat sikerült érzésekkel feltölteni, némi végzetességet beléjük vinni, melynek megvalósításáért a dobosnak is kijár a dicséret. Kimondottan tetszik a dobok megszólalása ezen a kislemezen: mély, telt és tiszteletet parancsoló. Az említett dalban a hörgést soronként váltja az enyhe pátosszal előadott tiszta ének, imigyen is hozzátéve valamit a gyászos hangulathoz. Főleg, hogy maguk az énektémák is erősek — a tiszta énekhangnak azonban néha érződnek a korlátai. A Starlesst a Nibelheim követi, amely egy igazi meglepetés. Ebben a dalban igen sok remek téma sorjázik, kicsit tempósabb, intenzívebb a riffelés, a szinti hangszíne és szerepe pedig kifejezetten emlékeztet a korai King Diamond lemezeken alkalmazott billentyűs betétekre. A dal több részből áll, már ami a tempót és a hangulatot illeti, de ezeket nem fogom a legapróbb hangokig kivesézni, hogy maradjon benne felfedeznivaló is. Annyit viszont elárulok, hogy a mindig változó vokál fogós és fülbemászó dolgokat produkál. A nyitó August Price-tól az elején idegenkedtem, mivel egy hagyományosabbnak mondható gothic darabról van szó, de aztán igencsak megkedveltem azt is. A zárótétel lassan hömpölygő folyamát és annak szépségét pedig a hallgatóra bízom. Tökéletes lezárása az EP-nek.

Úgy gondolom, hogy nem csak ahhoz képest jó a Revenant, hogy ez a zenekar első kiadványa, hanem egy valóban élvezetes hallgatnivalóval van dolgunk. Ötletekben nem szenved hiányt a csapat, érzik a doom/death lényegét, komolyan veszik azt, a zavaró méretű kliséktől távol tartják magukat, én pedig remélem, hogy ez a következő korongon sem lesz másképp. Jöhet bátran a nagylemez.

Author: farrrkas

Review
Iye Zine
8.3/10
25.06.2015

Pochi giorni fa avevo benevolmente tirato le orecchie ai Luna, nella persona dell’unico musicista coinvolto, in quanto l’ultimo full length si mostrava eccessivamente derivativo, benché questo sia un aspetto, almeno in ambito doom, al quale normalmente attribuisco un peso del tutto relativo.

Gli Orphans Of Dusk, in tal senso, rappresentano un certo elemento di discontinuità in quanto, pur attingendo anch’essi in maniera signifcativa all’imprimatur di una band specifica, riescono a farlo fornendo al loro sound quell’impronta personale che nell’esempio appena citato latitava quasi del tutto.
Il duo oceanico, formato dal neozelandese James Quested agli strumenti e dall’australiano Chris G. alla voce, offre un’interpretazione efficace ed elegante del gothic doom omaggiando a più riprese i monumentali Type 0 Negative nella loro veste più oscura, ma senza dimenticare di inasprire il sound di venature più robuste, oltre che tradizionalmente devote al genere come nel drammatico incipit strumentale di August Price, grazie anche ad un buonissimo growl che va ad alternarsi con sapienza ad una timbrica profonda che richiama non poco quella dell’indimenticabile Peter Steele.
Revenant consta di quattro brani per una mezz’ora scarsa di musica in grado di riconciliare gli appassionati con il genere, finalmente, senza dover ricorrere a particolari artifici. È fuor di dubbio che Beneath the Cover of Night, ad esempio, paia a tratti un riuscitissimo outtake di “October Rust”, ma sono le doti compositive degli Orphans Of Dusk a fare la differenza, facendoli balzare agevolmente da un ipotetico status di opachi scopiazzatori a quello di continuatori legittimi ed ispirati del sound di una delle band più influenti degli ultimi vent’anni.
Sarà difficile non restare incantati dalle atmosfere soffuse, melodiche e pervase da un non comune gusto malinconico che gli Orphans Of Dusk riversano nelle proprie composizioni: Revenant, pur nella sua veste di Ep, è già un lavoro del tutto appagante e di livello superiore alla media, ma è solleticante pensare che la band sia concretamente in grado di riprodurre la stessa qualità in una prova su lunga distanza; intanto il duo oceanico è entrato nell’orbita di un’importante label di settore come la Solitude e questo è già un bel segnale.

Author: Stefano Cavanna

Review
Gorgers Metall

Fra Oseania kommer ennе et uskrevet blad av et band. Orphans of Dusk spiller hard, depressiv doom, eller snarere rolig death/doom, med gotisk tilnжrming. Bandet bestеr av James Quested fra New Zealand, og to fra Australia. Dan Nahum er en erfaren trommis med et dusin andre nеvжrende og tidligere band og vokalist Chris G fra Intorment Black spiller ogsе i nylig omtalte Mesmur.
Revenant er fшrste livstegn fra denne trioen.

Dette bandet har en ganske annen innfallsvinkel enn Mesmur. Fire rolige lеter med ren, god og melankolsk vokal, kirkeorgel og strykere, i tillegg til tung metall naturligvis, klokker inn pе 27 minutter. Om ikke direkte liktlydende - linken til Type O Negative er ikke til е unngе. Bеde atmosfжre og deler av instrumentering og vokal har et og annet til felles med October Rust. Jeg kjenner ikke til mange andre som skriver musikk innen denne stilarten lengre. Det er ikke lenge siden jeg anmeldte Albez Duz, som ogsе har mye ToN over seg. Disse to har likevel svжrt ulikt uttrykk.

Stemningene veksler naturlig mellom hеp, hеplшshet, tomhet, savn og nokturn estetikk. I tillegg til renvokal serveres ogsе hissig growling. Musikken er melodisk, greit variert og fin, med god lyd og tydelige, dype basslinjer. Man mе ikke vжre en blodtшrstig vampyr for е sette pris pе den ravnsvarte viktoriansk fullmеne-romantikken, men det hjelper kanskje е vжre et nattdyr som gjerne krysser kirkegеrden midt pе natten. (Hvorfor dukker stadig Nemi opp i tankene?) En meget god fшrsteutgivelse.