Quercus - Heart With Bread (CD)

Review
Iye Zine
8.5/10
30.04.2016

I cechi Quercus erano reduci da un album come Sfumato, all’interno del quale avevano fornito un’interpretazione del funeral doom molto personale e sperimentale, lasciando a tratti qualche interrogativo sulla reale efficacia dell’operazione.

Era normale, quindi, pensare ad un ulteriore innalzamento dell’asticella andando a rovistare in chissà quali altre sfaccettature musicali da sommare ad un genere, che meno di altri, si addice a contaminazioni avanguardistiche.
Quando, però, si manifestano le prime note di organo, lo strumento che dominerà l’intero lavoro, suonato dal nuovo entrato Markko (al secolo Marek Pišl, una sorta di enfant prodige dello strumento), si capisce anche che i Quercus sono tornati indietro per compiere un decisivo passo avanti.
Dici organo, in ambito funeral, e pensi automaticamente agli Skepticism: l’accostamento non fa una piega, anche se l’approccio di Markko è molto meno algido e funesto di quello di Eero Pöyry, esaltandone più l’aspetto liturgico che non quello drammatico.
I Quercus, per indole, non rinunciano certo a metterci qualcosa di loro, cosicché l’album si ammanta di una freschezza che, paradossalmente, viene esaltata dalla drastica riduzione di passaggi che non siano di un’esemplare linearità e emblematica in tal senso è la traccia d’apertura, A Canticle for the Pipe Organ, uno spettacolare manifesto musicale di oltre venti muniti ricco di magnifiche aperture melodiche, nel quale la lezione dei maestri finlandesi viene fatta propria e rielaborata con un gusto del tutto personale.
Non si pensi che la band ceca abbia smarrito del tutto la voglia di battere strade oblique rispetto al genere, infatti un brano come Bread and Locomotive lo testimonia ampiamente, solo che qui le dissonanze e le spigolosità appaiono più funzionali alla resa d’insieme del lavoro.
Illegible Tree Name e Silvery Morning sono altre due tracce ottime che si muovono in questo nuovo solco tracciato dal trio di Plzeň, ma è con la conclusiva My Heart’s in the Highlands che si rinnova ancora la magia di una musica malinconica e solenne, questa volta non tutta farina del sacco dei Quercus, visto che trattasi di una riproposizione in chiave funeral del brano creato dal noto compositore estone Arvo Pärt.
Heart with Bread arriva al cuore in maniera meno tortuosa e anche le melodie chitarristiche di Lukáš Kudrna appaiono sempre finalizzate alla creazione di un impatto emotivo, con il contributo non secondario di un growl che non fa sconti, come quello offerto da Ondřej Klášterka.
Una crescita sorprendente, quella dei Quercus, sia per qualità che per la direzione intrapresa e noi appassionati non possiamo che goderne.

Author: Stefano Cavanna

Review
Metal Rules
3/5

Funeral doom is an extremity within an already extreme genre. When it’s good, it can be an almost spiritual experience. When it’s not so good, it can be tedious and tiresome. HEART WITH BREAD is the latest full length from Czech doomsters Quercus, and lies somewhere in between.

Owing a debt of gratitude to bands like Evoken and Thergothon (whose logo they appear to have, uh, borrowed), Quercus dole out slow moving, melody infused sonnets of death, though tinged with moments of atmospheric harmony. Giving HEART WITH BREAD a unique spin is the pipe organ being used as a common theme across the album. Not just as an accent piece, but as a primary instrument at the center of each song. It’s an interesting concept that helps provide additional depth to the music and gives it an earthy, medieval feel. The opening “A Canticle for the Pipe Organ” goes all out to set the tone for the album, with the guitars competing with classically inclined organ movements. The juxtaposition keeps your interest for a while, but at 22 minutes (almost a sitcom’s worth of doom) it’s a bit much to digest. And as the novelty begins to wear off across subsequent tracks, you begin to wonder what else the band has up their sleeve. “Bread and Locomotive” is a welcomed intermission, relying more on traditional song structure and less on the keys. Some more trade-offs like this could’ve made a good album great.

The inclusion of such an overwhelming instrument like a pipe organ in such a prominent role is a ballsy move, and you’ve got to give Quercus cool points for taking that kind of creative leap. HEART WITH BREAD is an intentionally challenging listen. There are some truly beautiful passages to be found, you’ve just got to be patient to find them.

Author: Aaron Yurkiewicz

Review
Gorger’s Metal
16.05.2016

What is it funeral doom lacks, that a real funeral has, apart from the lifeless remains of someone you already miss in a coffin, of course. No, I’m not thinking of flower bouquets, your damned fool.
I’m talking about the mighty pipe organ.
The pipe organ has been incorporated into metal before, but never like this.

Many bands have used some church organ as seasoning, while others have extensive use of the instrument as a larger, integral part of their expression. I can’t remember exactly whether English Lychgate used it sporadically or frequently, but Italian Abhor did probably make more of it. Czech Quercus has however invoked the pipes as a full part of the family, at times as the primary instrument.
Nothing beats the distinct sound of guitars with distortion, right? The resonance from six roaring steel strings run through fuzz pedal, amplifier and speakers make up a heavy heavenly mixture of chainsaw, blade saw, veteran sports car with V8 and Harley Davidson, something it can be easy to forget when you listen to metal every day. The most forceful instrument of them all, however, is called pipe organ, and it will even do without power demanding amplification. (Though, of course it requires electrically powered air supply.) And the bigger the pipes, the more powerful sound.

There are those who go to church at pentecostal. And then there’s us. Anti-theists who don’t even care enough to do a quick search on-line to find out just what the hell pentecost is. Most major organs (except from mine. Get it?) are located in churches, but Quercus invites us to an unconsecrated cathedral for an hour-long ungodly irreligious service.

There are many a classical piece performed on church organs with a near magical feel in the air when immortal compositions meets majestic sound. Take Toccata & Fuge by Johann Sebastian Bach as an example.
Heart With Bread is an interesting affair, which unfortunately lacks the truly eminent compositions that the execution is made for. The album consists largely of fairly good funeral doom without the most memorable song-wise arrangements that you’d want to return to again and again. The arrangement of the organ is still good. Scattered with drums, bass and guitar, it’s enough to create something pretty spectacular within the universe of metal.

The album opens with the album’s longest track, 22 minutes long A Canticle for the Pipe Organ. As the name implies, this is centred around the organ. When, after about five spins, it eventually starts being absorbed properly, it’s a quite magnificent work, although it obviously lacks the hooks that Bach presented. The most light-footed and playful part comes around 12 minutes and is repeated in the last two minutes.
A similar sequence is found around 2 minutes into the albums shortest song, 7 minutes long Silvery Morning, which, located between large and slow songs from ten minutes and up, have a slightly lighter and airier feel than those.
The album concludes with My Heart’s in the Highlands, a cover of an initially fairly unexciting composition by Estonian Arvo Pдrt, the living composer whose music was most performed in 2015.

Heart With Bread contains clever structures and monumental sound (albeit low dynamics), but I miss a bit stronger material. I hope Quercus build on their unique signature and offers stronger innovative compositions the next time around. It’s not without reason that classical music is called just that. Among other contemporary music, metal is likely the music form that has maintained the heritage to the greatest extent, and so I think some parts of the large multiplicity of metallic landscapes should continue to do. (Of course, I’m leaving out music written for orchestra in this comparison.)

At its best, this is very good, but at its least interesting, the song-material becomes slightly anonymous. The performance is still very idiosyncrasy, making my rating feel a bit strict, but the music is still not tremendously exciting in a melodic sense. All in all, this is still pretty good, and as mentioned – mighty as hell!

Review
Femforgacs
8.5/10
01.08.2016

Nekem Csehországról világ életemben valami okból kifolyólag mindig a vidám történetek, az egyszerűségben leélt falusi életek jutnak eszembe, köszönhetően talán Bohumil Hrabalnak vagy a 80-as évek kissé együgyű, de máig szerethető vígjátékainak, amikből kis hazánkba is juttattak akkor még Csehszlovákia néven anyakönyvezett északi barátaink. Volt szerencsém egyébként már megismerni és kicsit elmerülni ebben a cseh világban, ami mára éppolyan multinacionálissá és törékennyé vált, mint bármely apró helyi közösség, hagyományait érdektelen és gyakran empátiahiányos fiataljai miatt levedlő település. Ma már nem számítanak értéknek őseink, több száz éves kincseink, tudásunk. Nincs a pénzpiacon jegyezhető értéke a tiszteletnek, a barátságnak. Egyre többször látni, hogy apró csoportok foggal-körömmel kapaszkodnak abba az eszmébe, hogy igenis, minden továbbadható, de lassan már csak azon megy a vita, hogy milyen felbontású, váratlan pukizás esetére légfrissítővel felszerelt készülékkel tudjuk rögzíteni. Az agymosás itt van, és rideg precizitásában úgy működik, akárcsak a Mátrix világa.
Egy ilyen hagyományokba kapaszkodó oldal vagyunk mi is, ahol nem szokás kompromisszumot kötni, a zenei megjelenésnek, megemlítésnek elég a mű puszta létezése, nincs anyagi vonzat és formalitás, csak egy apró, kedves Olvasó, általad felfedezett kaput nyújtunk olyan kiadványokhoz, mint a pilzeni Quercus zenekar. A cseheknek most tárgyalt, Heart With Bread című harmadik lemezét is limitált példányszámban dobta a világ elé az éppen születésnapját ünneplő, általánosan jó, vagy annál is jobb lemezeket produkáló Solitude Productions.

Itt van tehát, megjelent a 2001-ben alapított banda új lemeze, gyönyörű köntösbe burkolózva, színeivel kíváncsiságot ébresztve és ugyanakkor titkokat elárulva. A sárga, az okker, a narancs, vörös, barna színek kombinációjából már a kisóvodás is tudja, őszi képet lát, egy olyan évszakét, ahol nem sárban, vagy hóban rohadva tűnik el a múlt, a természet itt még nem temetkezik, csak utolsó útjára indul elvárva az őt megillető mélységes tiszteletet. Ha ez még nem elég, árulkodik a logó is, ami a leginkább a Thergothon zenekaréra hajaz. A műfaj sem talány: funeral doom metal. De milyen zenéhez passzolhat ez a rettentő természeti szépség és erő? Hogyan kombinálható a fenségesség egy ilyen alapvetően sötétnek titulált zenei vonallal? Erre a kérdésre nagyon gyorsan megkapjuk a választ: egyedi megoldásokkal, saját, művészi világgal.

A lemez a könnyed nyári pihenést messze nem ígérő A Canticle For The Pipe Organ 22 percével indul és első hangjaiban arcunkba tolja, mivel is lehet magasztossá tenni egy olyan szörnyeteg lépéseit, mint például Goya Kolosszusáét. Ez pedig nem más, mint a templomi orgona használata, persze nem ilyen szobában kuporgó, depresszió üzemmódba kapcsolt egyszerű módon. Az orgona minden dalban éppolyan szerepkörben pózol, mint a gitárok, vagy a dob, sőt, dallamaival, kellemes harmóniájával szinte egyeduralkodóvá tud válni a dalokban. A banda nevéhez méltóan (Quercus latin kifejezés, tölgyet jelent) tiszteletet parancsolóan emelkedik fel a dal a föld alól, szerte ágazva és minden egyes pillanattal súlyosabbá válva. Nem véletlen a zenekarral kapcsolatban az avant-garde kifejezés többszöri használata, mivel esetükben a funeral doom nem határozza meg produkciójukat, éppen fordítva, a produkció kap funeral doomos értelmezést, formátumot, aminek kereteit saját szájízük szerint alakítják, formálják. A dal hiába lassú, én egy pillanatig sem unatkoztam rajta, mert vagy a szemem elé varázsolt színek kavalkádjára csodálkoztam rá a hangulatnak köszönhetően, vagy a sokszor megbúvó, sokkal inkább az összképet szolgáló, mintsem hivalkodó megoldásokban leltem élvezeti értékre. Furcsa ez egy alapvetően metal lemezen, főleg, hogy jómagam még az ambient lemezeket is csak elismerő bólintással kezelem, de a hajtóerő itt nem egyetlen hangszer, vagy húzó téma, hanem az a hajtóerő, ahogy ezek az eszközök egymásba kapaszkodva rántanak magukkal táncukba. A folytatásban jóval rövidebb az Illegible Tree Name, de ettől még ugyanolyan nyugisan kezdődik. Tiszta hangjai ellenére a gitár is tud kapaszkodót nyújtani, hangulatában pedig a kezdetekkor sokkal kilátástalanabb, komorabb helyzetben sodródó Ahabra emlékeztetett. A Bread And Locomotive kemény riffekkel, klasszikus doom elemekkel nyit, hogy aztán gyorsan átengedje a vezető fonalat ismételten az orgonának és a mély hörgésnek, amit Lord Morbivod produkál számunkra szintén olyan módon, hogy az illeszkedjen ebbe a közegbe. Időnként hangjai egy sötét alagútból kapaszkodnak felfelé, máskor pedig karcosabbnak hatnak, itt ez utóbbit kapjuk. A szerzemény nagyon egyszerűen indul, hogy aztán úgy hulljon alá darabokban, mint az őszi falevelek. A Silvery Morning közel 7 percével a lemez legrövidebb dala, úgymond könnyed slágere, ami akár a hosszadalmas nyitány folytatása is lehetne emelkedett hangulatával, szépségével. A hangszerek kapcsolatának kiteljesedése pedig a lemez végén valósul meg leginkább, mivel a My Heart’s In The Highlands egy igazi funeral doom gyöngyszem, amit a műfaj rajongóinak szemrebbenés nélkül tudok ajánlani.

Sokszor, sok lemezzel kapcsolatban leírjuk, hogy nem könnyű falat, hogy türelemmel, nyitott elmével és szívvel fogadjuk, amit nyújtani tudnak, ez alól a Quercus sem kivétel. Az órás játékidő, a teljesen szabadon kanyargó, mégis lassú dalok mögött sokkal több rejtőzik, mint amit egy-két hallgatással felfedezhetünk. Nem csak adni tud az érési folyamatok során, teljessé válásához nekünk is hozzá kell tennünk saját magunkból egy kis darabot. Egyelőre azért ez még nem a maximum pontot kiharcoló lemez a bandától, a hangzás nem mindig áll a helyzet magaslatán és apró szerkesztési furcsaságok is megesnek a dalokban. Zenekarként azonban egyre aktívabbak és folyamatos fejlődésük lemezről lemezre követhető, mindamellett, hogy egyedi hangjuk már a kezdetektől a repertoárjuk szerves része. A teljes lemez meghallgatható a videómegosztón és a zenekar bandcamp oldalán is.

Author: boymester

Review
CrossOver

Bei der Beschreibung “Doom mit Orgel” denkt man natürlich erstmal an Skepticism. Doch während Skepticism im Wesentlichen – und das hat durchaus seinen Reiz – primitive Moll-Akkorde aneinanderreihen, gehen Quercus aus dem legendären Pilsen deutlich progressiver zu Werke. Zunächst mal kenne ich nicht eine einzige Band, die eine Orgel einbaut, die in Klang und Spielweise tatsächlich so sehr nach Kirchenorgel tönt. Gleich im Eingangsthema des 22-minütigen Openers “A Canticle For The Pipe Organ” sind zwei Manual- und zwei Pedal-Stimmen zu hören, wohlgemerkt simultan, und auch der hallige Sound erinnert an ein Kirchenschiff. Wenn hier ein Keyboard gespielt wird, wovon aus praktischen Gründen ja eigentlich ausgegangen werden sollte, dann ist die Simulation wirklich perfekt gelungen.
Die zweistimmig aufgebauten Gitarrenthemen und mittelhohen Growls dazu erinnern an den klassischen englischen Death/Doom der Mittneunziger (höre z.B. “Bread And Locomotive”), rhythmisch und dynamisch geht es aber etwas verschrobener zu: Abrupte Breaks, ungerade Betonungen und akustische Intermezzi sind ebenso Standard wie Drosselungen auf Funeral-Tempo. Das macht es bisweilen schwer, sich von der im Mittel überaus atmosphärischen Musik einfach treiben zu lassen, beim wiederholten Hören tritt hier allerdings ein Gewöhnungseffekt ein. Dann ist man soweit, die traurigschönen Themen eines Stücks wie “Illegible Tree Name”, das mit wabrigen Wah-Wah-Effekten ködert, tief in sich eingehen zu lassen.
Zusätzliche Originalitätspunkte gibt es für die Baumthematik, die sich von Bandname über die Bookletgestaltung bis in die Texte zieht.
“Heart With Bread” gehört zu den besten Veröffentlichungen von Solitude Productions in diesem Jahr und sei offenen Doomstern unbedingt ans Herz gelegt. Quercus bewegen sich gekonnt in dem Bereich, in dem Skepticism – wie an anderer Stelle beschrieben – zu straucheln beginnen. Wer an Doom mit Orgel denkt, kommt künftig an ihnen nicht vorbei.