Shattered Hope - Waters Of Lethe (CD) Digipak

Review
Metalizer
3/5

нас вдыхать эти примеси, но давление здесь оказывается слишком сильным. И с третьей попытки прослушивания диска, ничего не изменилось, ничего нового не открылось. Иногда попадаются действительно впечатляющие риффы, но их крайне мало и, конечно, этого недостаточно, так как общая картина должна быть завершена, а не представлена отрывками, как получается в результате.Кроме всего прочего, буклет оставляет желать лучшего, в нём ничего не разобрать, не говоря уже о том, чтобы пытаться что-то прочитать. Релиз предоставлен Solitude Productions.

Author: Валентина PANTERA Катышева

Review
Atmosfear Magazine №14
8/10

Первый альбом этой греческой формации был, безусловно, хорош, ну а второй должен только закрепить позиции SHATTERED HOPE на европейской метал-сцене. На своем новом диске музыканты продолжают гнуть линию начатую на "Absence", т.е. вас опять ждёт медленный и до ужаса атмосферный doom/death metal со всеми отсюда вытекающими. На этот раз, правда, обошлось без приглашенных гостей, что несколько странно, я думал, что традиция будет продолжаться (напомню, что на дебютнике поучаствовали Томас Йенсен из SATURNUS и Джонатан Тхери из ATARAXIE). Впрочем, на общей картине нового альбома это не отразилось. Другое дело - был ли шаг вперёд? Вот тут вопрос конечно. Как бы там ни было, этот диск станет достойным украшением в коллекции любого уважающего себя фэна данного жанра. Пару технических деталей: сведение и мастеринг осуществлял маэстро Грег Чандлер (ESOTERIC), да и сам диск был на этот раз издан не только в "стекле", но и в формате Digipack, который уже полностью распродан. Для всех фэнов MY DYING BRIDE, MOURNING BELOVETH, MAR DE GRISES.

Author: CS

Review
Femforgacs
8.75/10
11.04.2014

Soha nem csináltam titkot belőle, a black metal mellett a másik legkedvesebb műfajom a lassan vánszorgó, borús (funeral) doom-death muzsika, nagyjából azóta, hogy először hallottam a My Dying Bride zenekar második albumát, a mai napig méltán legendás Turn Loose The Swans-et. Ebből persze egyenesen következik, hogy igen jó barátságban vagyok az orosz Solitude Productions legtöbb kiadványával, közepesekkel és jobbakkal egyaránt. Jelen ismertető tárgya az említett kiadó szám szerint nyolcvannegyedik megjelenése, a leányvállalatokat nem számítva.

A görög Shattered Hope kilenc éve adta ki első demóját (kritika itt), majd azóta még egy demót és egy nagylemezt (kritika itt) hoztak össze, melyet egyébként szintén a Solitude adott ki, mérsékelt sikert generálva a hallgatóság soraiban. Négy év csend után jelentkeztek újra a görögök jelenlegi, második lemezükkel. A felállás hat főt számlál: Thanasis - basszusgitár, George (Tenebrae Semitarius, Format C, Inertia) - dobok, Sakis (Tenebrae Semitarius) - gitár, Thanos - gitár, Eugenia - billentyűk, Nick - ének. Egy fél pillantás vetve a dobos és a gitáros arcok Tenebrae Semitarius nevű projektjére, világossá válik hogy, a srácok nem sietnek sehová az életben, a rejtélyes black-ambient formáció eddig egyetlen saját kiadású EP-t jelentetett meg, hét évvel ezelőtt.

Léthé: túlvilági folyó, melynek vize feledteti a holtakkal földi életüket. Mire az album végére ér az egyszeri hallgató, könnyen elképzelhető, hogy hasonló sorsra jut, mint a halottak, akik ittak a lemez címében említett folyó vizéből. Keményvonalas borongóknak ajánlanám csak a Shattered Hope legújabb alkotását: az album hat tétele kerek nyolcvan percen keresztül hömpölyög a lejátszóban, a legrövidebb dal 10, a leghosszabb 18 perces. Ha ez még nem lenne elég riasztó, a Waters of Lethe gyakorlatilag nem tartalmaz gyök kettőnél gyorsabb részeket, még a középtempó fogalma is idegen a hat görög sráctól. Logikus, hogy ezek után nem adja könnyen magát a lemez, minimum három meghallgatás szükséges a dalok arcainak felismeréséhez, és még ilyenkor is bőven elveszve érezhetjük magunkat a közel másfél órás lemez hangfolyamai közt. Idáig már valóban csak az elszánt és tapasztalt gyászhuszárok fognak eljutni. Összehasonlítási alapként az amerikai Evoken zenekar albumait hoznám fel, de persze azok zsenialitását még nem érte el a Shattered Hope, talán majd pár év múlva, a következő anyagon. Itt ejtenék szót a Waters of Lethe nagy problémájáról: sokszor felkaptam a fejem, hogy mekkora hangulat, mekkora téma és hogy ez mennyire jó, de legalább ennyiszer tűnt fel, hogy ezerszer elsütött, már húsz évvel korábbi mércével is unalmasnak számító riffek töltögetik az időt. Háromféle stílusban vokalizálnak a lemezen: ritka esetekben alkalmazzák a jól bevált suttogás-beszédhang kombinációt, gyakrabban találkozunk a nyitó Convulsion elején is hallható, acsarkodós, kissé szikár üvöltéssel, legtöbbször azonban az Evokenre jellemző, mély hörgést hallhatjuk. Szövegeiket olvasgatva nem igazán térnek el a szokványos tematikától: őrület, depresszió meg halál és haverjaik.

A Solitude kiadó általában nem csinál ronda kiadványokat, a Waters of Lethe sem az, barnás árnyalatú borítója szép, de átlagos doom borító, homályos tájképpel, cirádás logóval, szobros zenekari fotóval, meg ilyenek. Szövegek a könyvecskében, bár kissé nehezen olvashatóak.

Nem nélkülözhetetlen az életünkből a görög banda új lemeze, de aki szereti a műfajt, az bátran tehet vele egy (vagy inkább több) próbát, még az is lehet, hogy első hallásra beleszeret a nem túl eredeti, de azért kellően hangulatos alkotásba. Bajban voltam a pontozással, lemezismertető esetében most először éreztem azt, hogy nem tudok egész számokban gondolkozni, de még a feles megoldás sem kielégítő. Ugyanis minden hibája ellenére nekem bejön a cucc, de nem szívesen adnám meg neki a kilencet, a nyolc és fél meg kevés. Minden esély és technikai körülmény adott, hogy a következő albumával taroljon a Shattered Hope, addig is be kell érni a kellemes, bár kissé szürke Waters of Lethe „szűk” nyolcvan percével.

Author: mike666

Review
Pavillon 666
6.5/10
08.05.2014

Les Grecs de SHATTERED HOPE reviennent avec un nouvel opus ! Le groupe créé en 2002 se compose de Nick au chant, Thanos et Sakis aux guitares, Thanasis à la basse, Eugenia aux claviers ainsi que George derrière les fûts. Tout ce beau monde développe un Doom déviant vers le Death Metal. Leur album « Absence » sorti en 2010 avait déjà fait l'objet d'une chronique sur Pavillon.. A moi de reprendre le flambeau !

C'est un album très sombre que je tiens entre mes mains et ce dans tout les sens du terme. La pochette est illisible et on ne distingue pas vraiment les titres, les informations et paroles... Vraiment dommage...
Parlons musique ! L'album est beau, les musiques sont lourdes mais mélodiques, et je reconnais que ça fait assez voyager : on s'imagine dans les grands espaces etc. Les instrus sont portés sur la volonté de recherche de mélodies, d'ambiances tantôt pesantes, tantôt plutôt légères sans non plus passer du coq à l'âne. La voix très grasse rajoute une ambiance caverneuse, une ambiance sombre à la partie instrumentale. On a donc plusieurs couches d'ambiances se chevauchant entres elles, alternant des émotions de malaise et de rayonnement, et ça rend plutôt bien. Malgré cela, l'album est, de par sa longueur, quelque peu ennuyant à la longue. Le phénomène est aussi amplifié par la répétition excessive des riffs et de la lenteur de la musique caractéristique du Doom.

Le gros problème du CD est sa longueur : 79 minutes 49 secondes pour six titres, mais l'ambiance est vraiment très travaillée et déstabilise quelques fois. Sinon c'est un bon album qui ne sort pas vraiment de l'ordinaire : il ravira les fans du genre !

Author: NegativeHate

Review
Forgotten Path
5/10

One of the biggest and most active Doom Metal labels “Solitude Productions” presents Shattered Hope’s second LP “Waters of Lethe”. For most Funeral Doom bands “long-play” stands not only for the length of the album, but also describes the listening experience itself. Since “Waters of Lethe” is already a second release, there’s little space for mistakes that can be forgiven. I’m not saying that there’s something truly wrong with this album, but it’s not something that will pleasantly surprise a Doom Metal fan.
Shattered Hope’s debut release has received high ratings on a website, where Doom Metal is usually quite well accepted. But their new release wasn’t so lucky... Let’s cut to the chase - the album’s main drawbacks, though frequent in many Metal bands, are its length and monotony. If it had only one of these downsides, “Waters of Lethe” could be commended at least for its technical quality, atmosphere, clean whispering vocals and engaging rhythm. I could even say that if the tracks had more variety and were shorter, the release could be in this year’s shortlist of best Doom Metal albums. Shattered Hope has the knowledge and skills to create proper Doom, but they incorporated elements of modern Death Metal and not much true originality. It is pure torture to have to listen to 10-18 minute long compositions that sound almost identical and cannot provoke any reaction.

Author: Bloodie