Edenian - Winter Shades (CD)

Review
Pure Nothing Worship

Ukraines Edenian is the new name on the worlds metal scene. "Winter Shades" is their debut album. When you look at the artwork of this album, read the band name and the title of the album, you will think that this is just another boring gothic metal band. Actually, maybe it is, but... There is something in their music, there is depth, there is tragedy. Band irresistibly reminds of old Macbeth, Silentium, Draconian, maybe even Virgin Black. Production is crystal clear, riffs heavy and slow, mid tempo drums, baroque keyboards, male and female vocals entwined, and all of it reminds of an unwriten music drama. This album is only for the fans of the above mentioned bands, lovers of gothic doom and gothic metal. I can’t say I am a fan of the mentioned genres, but some of it I liked. This album will be listened.

Review
Legacy
8/10
28.07.2012

Kein Monat ohne neue Gothic Metal Releases: Das sterbende Genre ist wohl doch nicht so leicht zu begraben. EDENIAN haben sich eher dem ursprünglichen Stil verschrieben, wie er vor vielen Jahren durch die Debüts von Bands wie Theatre Of Tragedy und Within Temptation geprägt wurde. Der angenehm altmodische Gothic Doom führt den Hörer musikalisch zurück in die neunziger Jahre und beinhaltet ein Element, das viele heutige Bands des Subgenres leider nicht mehr nutzen: Death Metal-Gesang – das typische Wechselspiel zwischen Beauty und Beast. Engelsgleiche Vocals treffen auf fieses Grunzen. Dazu gibt es elegische Melodien und – wir sind schließlich im Jahr 2012 – modischen klaren Männergesang, der leider der Schwachpunkt der Scheibe ist, wohingegen das Grunzen und die weiblichen Vocals überzeugen. Was „Wintzer Shades“ außerdem zu einem sehr angenehmen musikalischen Zeitvertreib macht, ist die Tatsache, dass die Band den Metal nicht vergessen hat - den viele zeitgenössische Genre-Kapellen leider gegen Pop ausgetauscht haben. Somit besitzen die von der Grundstimmung her traurigen Lieder immer genug Power, um nicht nur depressiv zu wirken. Fans von „Akte X“, oder „Californication“ können sich zudem über einen Gastauftritt von David „Fox Mulder/Hank Mundy“ Duchovny freuen, der bei `The Field Where I Died` als Erzähler fungiert und das Lied mit seiner charakteristischen Stimme aufwertet. Unterm Strich ist „Winter Shades“ natürlich nicht gerade innovativ geworden und schon gar nicht makellos, aber ein gutes Gothic Metal-Werk der alten Schule, dem man kleinere Schwächen gerne nachsieht, da es viele Dinge einfach gut und richtig macht. Die an alte Paradise Lost angelehnten Gitarrenmelodien etwa sind schlicht toll. Wer ein Album für stille Stunden bei Rotwein und Kerzenlicht sucht, wird nicht enttäuscht, denn EDENIAN gehen stilsicher vor und erfüllen alle Erwartungen, ohne Genre-Grenzen strecken zu wollen. Auf Nummer sicher zu gehen und keine Gegner missionieren zu wollen, ist nicht verkehrt, wenn man es so souverän anstellt wie EDENIAN. Klar, ein Pflichtkauf sieht anders aus, aber dies ist kein Flop, sondern einfach ein gelungenes Werk. Beim nächsten Album sollte man aber auf die cleanen Männer-Vocals verzichten.

Author: Olaf Brinkmann (OB)

Review
Pure Nothing Worship 'zine

Ukraines Edenian is the new name on the worlds metal scene. Winter Shades is their debut album. When you look at the artwork of this album, read the band name and the title of the album, you will think that this is just another boring gothic metal band. Actually, maybe it is, but...There is something in their music, there is depth, there is tragedy. Band irresistibly reminds of old Macbeth,Silentium,Draconian, maybe even Virgin Black. Production is crystal clear,riffs heavy and slow, mid tempo drums, baroque keyboards, male and female vocals entwined, and all of it reminds of an unwriten music drama. This album is only for the fans of the above mentioned bands, lovers of gothic doom and gothic metal. I can’t say I am a fan of the mentioned genres, but some of it I liked. This album will be listened.

Author: Alex

Review
Femforgacs
6/10
08.06.2012

Aki nem élt még át egy ukrán körutazás alkalmával partnerével szakítást, szerettének váratlan elvesztését, esetleg hirtelen jött depressziót, de szeretné megtudni, hogy milyen érzés is az, annak ajánlom beszerzésre a 2010-ben alakult Edenian bemutatkozó lemezét. A Max Molodtsov (hangszermindenes) és Samantha Sinclair (ének) által megálmodott és életre hívott muzsika ugyanis leginkább ezen földi ténykedések alkalmával ölthetnek bennünk testet. Minden szerzemény tömény fájdalom, elkeseredettség, csalódás, merengés. De ez sejthető is, ha jobban megnézzük a borítót, ami egyébként nagyon csodás kívül-belül. Nincs túlcicomázva, elbonyolítva, de mélyen megindító, és az empatikus férfitársaimat valószínűleg azonnal arra készteti, hogy melléüljön és vállát átölelve mellére hajtsa a zokogástól rázkódó fekete hajrengeteg tulajdonosának buksiját így vigasztalva meg őt.




A lemez felvételekor két segítség is érkezett a hörgős részek felvitelére, csakhogy meglegyen a műfaj fontos eleme, a „szépség és a szörnyeteg” vokálpárosítás. Annyiban azonban eltértek a szokott recepttől, hogy imitt-amott előfordul tiszta férfihang is, sőt narrációval is találkozunk a hosszú 54 percben. A szörnyeteg egészen hatásos is lett, amolyan Betray My Secretses, viszont a szépséget ezúttal kicsit megerőszakolták. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy Samantha tehetségtelen énekesnő, mert nem az, hanem inkább arról van szó, hogy a kitartott hangoknál és különösképpen ha magas tartományban követi mindezt el, akkor bizony csak annyira tiszta, mint a friss murci.



És nem csak emiatt lettem kedvetlen a korong többszöri átpörgetése után, ugyanis zeneileg sem sikerült túl emlékezetes dalokat írniuk. Vannak ugyan jobb dalok, mint például a Thy Heavens Wept In Mourn, a Beauty Entwined, vagy éppen a Burning Horizon, de a többiben csak kisebb elemeket, foszlányokat, pillanatokat tudok életem során később hasznosítani. Túl egybemosódik az egész. De gyorsan hozzá is fűzöm gémkapocs híján egy új mondatrész elindításával, hogy nem vagyok elkötelezett, de még csak időnként vele kurválkodó híve sem a doom műfajnak. Magyarán, lehet hogy valakinek éppen ez a kiszámíthatóság, egysíkúság tetszik, ez az, amire beindul, vagy éppen megnyugszik.




Valószínűleg komoly tervei vannak a csapatnak, ugyanis a lemez felvétele után az addig minden hangszert maga használó, vagy programozó Max Molodtsov mellé négy zenésztárs is érkezett. Ha színpadon is elő szeretnék adni a művüket, akkor ez bizony ha nem is feltétlenül, de meglehetősen fontos. Ezzel talán a második album hangszeres játéka is tovább színesedhet, nem mintha problémát találtam volna a hallottaknál. Igaz ugyan, hogy a bőrök és réztányérok megbotozása helyett gépi hangokat kapunk, de komolyan mondom profin megalkotott módon szólal meg és kellő fantáziával lett összetéve. (Mondom meggyőződéssel mindezt úgy, hogy nekem az új Running Wild lemez titokzatos dobosa sem elviselhetetlen.) És ez az a rész, ahol megemlítem a számomra legkedvesebb összetevőjét a Winter Shades-nek, az pedig a zongora. Annyi nyugalom, béke és gyönyörűség árad ki belőle, hogy emiatt előkerülhet még egyes naplementén magányosan elmélázó estében a korong. De ha valaki Draconian, Saturnus, Swallow The Sun, Tristania, Sirenia vagy éppen Doom:VS rajongó (mint saját bevallása szerint az Edenian két alapító tagja), akkor tehet egy bátor lépést az együttes felé, mert elképzelhető, hogy életet lehel a deres szív sötét csarnokába.

Author: bahon

Review
Brutalism
4/5
24.07.2012

The debut from recently formed Ukraine band Edenian will strike listeners as being incredibly similar to the Gothic Doom Metal approach of Sweden's beauty and beast masters Draconian. With a similar approach to depressive titled and lyrics, some in old english and some in modern, the epic collection of 'Winter Shades' has quite a mentor to live up to if they really want to take cuts and influences from Draconian. Fortunately, Edenian pay their respects through forging a similar sound but not trying to copy everything altogether. The mesh of growls and clean female singing certainly can be comparable on tracks like "Thy Heaven Wept In Mourning," and the heaps of piano is beautiful to behold. However, one thing that Edenian does a bit different from Draconian is throw in clean male singing along with the growling, whereas Draconian just uses spoken poetic passages. Some might argue that this suits Edenian quite well, or just drags them farther down the spiral of 'typical Gothic Doom' as many other bands use this approach all too often such as My Dying Bride. Still, naysayers will warm up to the icy cold riffs of darkness and depression along with the landscaping beauty provided by the keyboards to hold the background when hearing a beauty like "The Fields Where I Died."

Sometimes the female vocals will get their own song here and there. "Embittered Silence" is one of the few to actually be considered a ballad as the female vocals and piano lead most of the track, but later on the male growls come in with the guitars, creating an excellent thunderous contrast but somewhat ruining the beauty that the music originally started with. "Fall The Dusk" shows a strong balance between both male and female vocals; usually it seems like the male snarls are taking most of the verse and interlude sections while leaving the female vocals only to take sections of the chorus. Here, it seems like the roles are reversed, and it is nice to see the other side of the vocals get more time to show off its talents, either in the harsh or clean fashion. The closing instrumental picks up where the opening left off: somber piano backed by keyboards and the same dramatic atmosphere that lets listeners settle down after going through the depressive play. It is a nice touch to finish things up and shows the softer side of Edenian, which will probably invite fans to spin the album a few more times rather than fire once and forget.

Author: devilmetal747