Mental Torment - On The Verge... (CD)

Review
Terroraiser
9/10

Украинская группа MENTAL TORMENT - новое открытие лэйбла Solitude Productions. Иногда диву даешься, как этот лэйбл находит новые, очень достойные коллективы, о которых даже живя по соседству ничего не знаешь. А между тем тот же MENTAL TORMENT звучат как вполне серьезный сформировавшийся коллектив с некислым опытом за плечами. Но нет - это дебютный альбом, грамотно сделанный и реализованный. Музыка в стиле Death Doom Metal достаточно скупа и аскетична с точки зрения используемых выразительных средств, однако очень эмоциональна. Эмоции, ясное дело, не из числа жизнерадостных, так что прослушивание альбома "On the Verge..." не подразумевает особых приступов оптимизма, скорее совсем наоборот. Однако несомненно, что с задачей выразить трагическую суть бытия киевский коллектив справляется на раз. Качественный релиз в своем жанре, который поклонники всех ответвлений думовой музыки не должны пропустить.

Author: Moonfucker

Review
Metal Revolution
7.8/10
07.01.2014

As always when dealing with high-quality Doom Metal, there’s one label that I look at, a Russian based Solitude Productions. These hard-working Russians barely ever release a bad album, and this one is no exception.

Mental Torment is another band from their area (Eastern Europe), more accurately – Ukraine. Already judging by their debut On The Verge… I’m convinced that this is another high-class band which performs a strong, professional and carefully mastered doom/death metal.
Some might say that the music these Ukrainian doomsters are playing is neither ground-breaking nor innovative, but the question is if one can expect that from this relatively young formation?! What they successfully deliver is a great musicianship, inexhaustible melodies, the right attitude and a bullet-proved concept.

This eight-tracker album offers this typical doom roaring, but also mainly melodic and melancholic leads, deep drums, light keyboards and a rich atmosphere of despair, melancholy and sadness. Most of the songs are of semi-length and it is definitely a good thing since they never really get boring. Therefore, more or less all of the songs are well-crafted and capturing the right mood of their music.

Thus, I think that On The Verge… is a great debut release that has everything to fit the taste of a sophisticated doom listener. Esp. recommended for fans of our own Saturnus, but also the likes of Mourning Beloveth, Officium Triste and similar doom acts.

Author: Bato

Review
Femforgacs
8.25/10
12.06.2013

Sokáig ódzkodtam ettől a kiadványtól, mert a borítója egy kicsit amatőr. Egy árbócdarabba kapaszkodó hajótörött sodródik a tengeri viharban, mindez festményen, de elnagyoltan, óvodás színvilággal, ami rettentőten nem adja vissza a helyzet tragikus mivoltát. Arra emlékeztet a kép, amit pl. régen a Junior Alfa nevű ifjúsági magazinban láttam kiskoromban. Asterix képregények voltak benne, és én kiskamasz fejjel faltam azokat. Nos az egyik részben Asterix a pohos haverjával sodródik a tengerben, és egy vastag faágba kapaszkodnak. Az a rajz hasonlít erre.
Szóval egy kicsit a külcsín megnevettetett...

A zenével viszont túl nagy baj nincs. A hattagú ukrán csapat nem bíz a véletlenre semmit. Minden posztra külön emberük van, és ez hallatszik a zenén is (a basszer Atrius 2012-ben csatlakozott). A 2009-es demójuk után ez a bemutatkozó korong, tehát nem rohannak.



Egy könnyed bevezetés, majd beledurvul a dolog a lassú death metalba, egyből ügyesen használva a dallamokat. Annyira jól hullámzik az első dal, hogy észre sem vettem, mikor lement a hatodik perce is. Jól befogadható, értelmezhető tétel, a végefelé akusztikus kiállással.
Ekkor még nem éreztem funeral doomnak ezt a zenét, de a My Tormentnél már igen. Szépen belelassulnak, ahogy illik. Egy jó darabig vontatott, de mielőtt pont unalmassá válna, változik az összkép. Így kell csinálni, máshogy nehéz falat.
A vokállal nem szaroztak viszont sokat, végigszaggatja a torkát Mad úr. Persze erre is mondhatjuk, hogy nem kell ide több, nekem azonban jól esett volna, ugyanígy a dob részéről némi érdekesség időnként. Lehet azt izgalmasabban is művelni úgy, hogy még simul az alapjában véve lassú zenére (az Esotericnél vagy Ahabnál például ilyen - két kiváló dobos a lassú műfaj élmezőnyében).
A negyedjére érkező Unspoken Wordben a tetszési indexemnek jót tett a középrésznél hallható dallammunka, és a kiállás is, mivel ekkorra lett egy kicsit túltömve a fülem a druzsvával. A Cold Rusted Flamenél pedig a zongora lepett meg, majd szintén jön egy lazulás, kedvemre.
Ekkorra már határozottan éreztem, hogy okosan összerakott cucc ez, még ha nem is az azonnal támadó és meglepetésekkel telipakolt fajta. A dal lezárása is méltó a műfajhoz. Ahogy az ezt követő tétel kezdése is. Sejtelmes, depressziós, szellős. Nem rohanunk sehová.
A záró darabban nagyon ötletes és túlvilági szintetizátor hangszínekkel operál a billentyűket megdolgozó Crutch, viszont kérdem én, miért kellett erre ennyit várnunk???
Ezt hiányosságnak hallom, és bár nem létszükséglet, de nagyban felturbózza általában ezt a műfajt. A szinti nem elég határozott.
A gitárok eléggé odateszik magukat, sok a meglepő fordulat, hallatszik, hogy szempont volt a nyilvánvaló megoldások kikerülése, viszont az atmoszférát kívánnám. Misztikusabb, ködösebb lenne az anyag, persze kérdés, hogy mi volt a cél.



A borítónál gyanítom, hogy ragaszkodtak a festett cucchoz, csak nem sikerült azt profin megvalósítani, de még haladó szinten sem. Jobb választás lett volna oda is az, amit a booklet belsejében láthatunk. Rézkarc-szerű ábrák fekete alapon fehérrel. A belső része a kiskönyvnek bőven lekörözi a fedlapot.

Nem meghatározó, de megbízható alkotás ez mindent összevetve, bátran merem ajánlani a funeral doomot hallgató fazonoknak, de a kezdőknek is. Egy kis vakmerőség kellett volna még, és nálam meglépte volna a kilences küszöböt, ahová viszont csak a legnagyszerűbb lemezeket sorolom be. Így erős nyolcas, és bízom benne, hogy a következő anyaguknál meglesz a bevállalás, a belazulás.

Author: Nagaarum

Review
Mroczna Strefa
7.5/10

Oto kolejni debiutanci zza naszej wschodniej granicy, którzy już na wstępie wchodzą na rynek materiałem błyszczącym różnymi odcieniami doom/death metalu, a nawet funeral doom. Młoda formacja MENTAL TORMENT pochodzi ze stolicy Ukrainy - Kijowa i zmontowała swój pierwszy album po czterech latach działalności, co chyba świadczy o tym, że chcieli dopracować go we wszystkich szczegółach. I to się czuje słuchając tego trwającego 52 minuty materiału, który stanowi swoisty monolit, ale od strony muzycznej wyziera z niego dobra znajomość tematu i bardzo dobre opanowanie instrumentów. Po klimatycznym intro „The Path To Shining” bardzo powoli napędzają się gitary, które są silnym ogniwem całości, gdyż umiejętnie łączą kaskady riffów, raz to łkających, a innym razem wgniatających w ziemię. Melodyczne linie nakładają się na to wszystko i wraz z odpowiednio zbalansowanymi klawiszami, potężnym growlem wokalisty i solidną sekcją rytmiczną budują kolejno następujące po sobie kompozycje. Pobrzmiewają tutaj echa SATURNUS, DRACONIAN, OFFICIUM TRISTE, MOURNING BELOVETH i - co oczywiste - także MY DYING BRIDE, choć chwilami sączy się z muzy zawartej na „On the Verge…” również silnie zaakcentowany pierwiastek bliższy funeral doom metalowi, co kojarzy się z dokonaniami EA, YEARNING czy nawet UNHOLY. Zdarzają się tutaj również fragmenty uzupełnione o partie akustycznych gitar, a w niewątpliwie czarownym i chwytających za serducho „I See This End” da się wyczuć nieco więcej typowo Anathemowskiej melancholii, którą przekuł potem na swój sposób duński SATURNUS. Właśnie melancholia oraz smutek i rozpacz są głównymi motywami wyzierającymi z tego albumu, ale jak na stosunkowo młody zespół udało im się nie zrobić z tego manifestu emo-dzieciaków, a nadzwyczaj dojrzałe i spójne dziełko warte poznania, choć mam wrażenie, że to jeszcze nie wszystko, na co ich stać.

Author: Diovis

Review
Hardsounds
6/10
09.07.2013

Debut album per i Mental Torment, gruppo proveniente dall'Ucraina dedito a sonorità doom nel più classico dei copioni. 'On The Verge' scorre senza sussulti, o il minimo accenno ad allontanarsi dalla strada maestra del doom. Potremmo dire che gli Officium Triste hanno influenzato non poco questi ragazzi. Le otto traccie che compongono l'album sono ben confezionate, suonate altrettanto, con un ottima registrazione; ci sono tutti gli ingredienti che qualsiasi fan di queste sonorità cerca, ed i Mental Torment sanno perfettamente cosa fare e come, ma 'On The Verge...' manca di un elemento fondamentale, manca il feeling, manca il pathos, non si sente nessuna nota di romanticismo o melancolia, è piatto, noioso e prevedibile. Non vi scorre sangue, ma plastica, dove le tastiere e le chitarre nelle parti più atmosferiche non raccolgono pensieri nel silenzio, ma ci avvolgono nel vuoto annoiandoci mortalmente come nella finale "Drowned Man" che si protrae agonizzante per più di cinque minuti, o come in "Tradegy". In poche parole si tratta di un album completamente impersonale.

Solo per collezionisti compulsivi di doom.

Author: Salvatore Palladino