Скидка 50%

Obsidian Sea - Between Two Deserts (CD)

traditional doom, Solitude Productions, Solitude Productions
27 Отзывов Написать отзыв
Рекомендованная цена: 533.33 Р
266.67 Р
Вы экономите: 266.67 Р (50%)
Цена в баллах: 400 баллов
SP. 058-12 x
В наличии
+ −
 Назад
1 2 3
Вперед 
Review
Femforgacs
7/10
09.06.2012

Az obszidián szóról, csakúgy, mint mostanában oly sok másikról, George R. R. Martin: A Tűz és Jég Dala-ciklusa jut eszembe. Hisz a regényfolyamban ezen anyagból készült tőrrel lehet elpusztítani a Falon túl élő(?) Másokat. Azt persze nem tudom, hogy a bolgár Obsidian Sea tagjai ismerik-e Martin műveit, vagy csak megtetszett nekik ez az egyébként szépen csengő szó…

Lényeg a lényeg, a kéttagú formáció epikus doom metalban utazik és ha bemutatkozó albumukat pár héttel később küldte volna el hozzánk a Solitude Productions, akkor valószínűleg már nem én írnám ezt az ismertetőt, hanem a nemrég stábunkhoz csatlakozott boymester, akinek a fő terepe a doom/sludge/stoner zenék. Így viszont kénytelenek vagytok beérni velem. :D
A doom különböző alfajaiban nem rendkívüliek az egyszemélyes "zenekarok”. Leggyakrabban talán a funeral doomot szokták multiinstrumentalista emberkék játszani. Ez a csapat sem klasszikus rock/metal felállásban működik, hiszen míg Bozhidar a dobokat püföli, addig Anton énekel, gitározik és bőgőzik. Sőt a Metal Archives az ő neve mellett is feltünteti a dobot. Tehát talán csak azért vette be a buliba Bozhidart, mert a legjobb cimbije és a múltban volt már egy közös bandájuk. Sőt, jelenleg is együtt zenélnek egy black metal hordában. Végül is mindegy, lássuk, halljuk, mit hozott össze a két jóbarát!



Mondhatnám azt is, ha az első nótát meghallgattuk, tudni fogjuk milyen lesz a folytatás. Lassú tempó, méltóságteljes riffek, középtájon egy tempóváltás, kicsit nagyobb sebességen csapatja Anton a Sabbath-alapú témákat. De mégsem ilyen egyszerű a helyzet, bár nem is sokkal bonyolultabb. Hiszen valóban hasonló felépítésű a többi szerzemény is, nagyrészt a lassú és középtempók útvesztőjében bolyongunk, ahonnan nagy ritkán kirántanak minket egy-egy gyorsulással. És a lemez végére arra a turpisságra is fény derül, miszerint Antonnak ugyan nincs rossz hangja, de szinte ugyanazokat a dallamokat hozza végig, nagyon hasonló megoldásokkal operál az összes szerzeményben. Ha az új, és elvileg egyben utolsó Candlemass lemez kapcsán nem teszteltem volna le a Psalms for the Dead-del egyetemben a Mesterek diszkográfiáját, akkor talán rá se jöttem volna arra, hogy tudat alatt mi zavart leginkább a Between Two Deserts fülelése közben. De rájöttem! Nevezetesen arra, hogy mind Messiah Marcolin, mind Robert Lowe (hogy csak a két legemblematikusabb Candlemass torkot említsem) ezerszer változatosabb énektémákat kreált, és ami még lényegesebb, volt erő is a hangjukban. Velük ellentétben Anton dallamai szinte végig légiesek, nélkülöznek minden keménységet, karcosságot, még akkor is, amikor a zene megkövetelné a morózusabb vokalizálást.
Persze a muzsika sem olyan kiválóan hangszerelt, rétegzett, mint Leif Edling csapatáé, de egyébként több mint korrekt. Mondjuk az nagyon hallatszik, hogy a Candlemass hatással volt rájuk, mert az Impure Days gyorsabb témái kísértetiesen hasonlítanak az egyik ’mass daléra.

Mindenesetre bemutatkozásnak nagyon is megteszi a Between Two Deserts, az epikus doom hívei nyugodtan próbálkozhatnak a lemezzel, még akkor is, ha a már sokszor megemlített svéd mágusok szintjét nem érik el, sőt egy Solitude Aeturnus-szal, vagy épp Cathedral-lel sem játszanak azonos ligában.

Kedvenc videomegosztó oldalunkra pedig valaki egy az egyben fölrakta a komplett lemezt, úgyhogy lehet csekkolni:

Author: oldboy
Solitude Productions 06.10.2012, 16:38
Review
Temple of Doom Metal
12/20
08.09.2012

Se a memória não nos atraiçoa, da Bulgária nunca brotou nenhum projecto de nomeada, daqueles que marcam a história do Metal e arrastam milhares de fiéis, apesar de estar a meio caminho entre a Alemanha e a Grécia, dois países com fortes raízes e bandas neste panorama.
De facto, ao longo desta última década, com toda a crescente quantidade, visibilidade e actividade que a cena do leste europeu proporcionou - e continua a jorrar como uma infindável torrente de lava -, ainda era possível notar a existência de algumas lacunas, alguns países que não estavam a acompanhar este boom, chamemos-lhe assim.
Não sabemos se estes Obsidian Sea almejam algo do género, ou se buscam feitos mais modestos, mas o facto de terem o seu primeiro longa-duração com o selo e distribuição da Solitude Productions certamente ajudará a que a sua música chegue a um mais alargado leque de ouvintes.
E o que nos traz este duo de Sofia? Pois bem, um conjunto de nove temas de doom na sua linha mais tradicional, com uns toques de epic (já estão a ver: Candlemass, Reverend Bizarre, Saint Vitus ou Solitude Aeturnus, por exemplo) que, apesar de não serem arrebatadores ou conseguirem ombrear com outros lançamentos do género, mostram um conjunto de ideias bem definidas aplicadas a composições coesas, sóbrias e estruturadas, ficando somente um pequeno travo a amargo pelo facto de não terem arriscado um pouco mais, dado mais algum dinamismo a alguns temas, acabando o todo por se tornar um tanto ou quanto previsível e a roçar o monótono; as excepções vão mesmo para 'Impure Days', onde foi «colado» um andamento mais rápido que até parece ligeiramente desajustado, por incrível que pareça relativamente ao que referimos acima, e o final de 'Beneath' num quasi mid-tempo. Por sua vez, é em 'The Seraph' e 'Curse of the Watcher' que podemos encontrar os riffs mais conseguidos destes 55 minutos.
Um dos pontos que também não ajuda este registo é a produção, um tanto ou quanto limitada, não deixando os temas respirarem e terem uma outra dimensão, que lhes poderia granjear mais alguns louros.
No entanto, a ideia a reter é a que estamos perante boas ideias e potencial sonoro. Basta que haja alguma maturação e "aquele" toque de inspiração que faça os Obsidian Sea erguerem-se a um patamar mais elevado.

Author: SÁBADO
Solitude Productions 10.08.2012, 01:42
Review
Underground Empire
14/15

Metal aus Bulgarien zählt ja an sich schon nicht unbedingt zum Tagesgeschäft, Doom aus dem Balkanstaat schon gar nicht. Und dennoch haben es die beiden (!) aus Sofia stammenden Musiker überhaupt nicht nötig, "Exotenbonus" einzufordern. Das von Anton (Baß, Gitarre, Gesang) und seinem Kompagnon Bozhidar am Schlagzeug im Jahr 2009 gegründete Unternehmen kann sich nämlich durchaus mit dem Wettbewerb messen, zelebriert es doch seine Musik ebenso in herrlich epischer, handwerklich einwandfrei intonierter Tradition von Heroen wie CANDLEMASS, DAWN OF WINTER oder FORSAKEN.

Auch die Puerto Ricaner DANTESCO sind als Vergleich hier durchaus angebracht, auch wenn Anton nicht an die Theatralik von deren Frontmann Erico "La Bestia" herankommt. Ein gewisser Hang zu derlei Ausdruck ist aber auf jeden Fall in seiner erhabenen, glasklaren und durchdringenden Stimme zu bemerken, ebenso wie der Einfluß von John Perez (SOLITUDE AETURNUS), was das konsequent zwingende Riffing und das melodische Element betrifft.

Von auslandender Breitwand-Klangorgien dagegen ist hier nichts zu vernehmen, vielmehr haben die Bulgaren bei aller Leidenschaft immerzu den Song an sich im Fokus, egal ob es in gepflegter, ein wenig hurtiger Machart losgeht, oder eben in Slo-Mo.

Kurzum: Die Doom-Gemeinde wird einmal mehr auf die Knie gebeten und zum Verweilen geladen!

Author: Walter Scheurer
Solitude Productions 07.08.2012, 15:12
Review
Iye Zine
07.05.2012

Davvero interessante la proposta di questa band esordiente proveniente dalla Bulgaria.

. Gli Obsidian Sea sono un duo, attivo dal 2009, le cui sonorità attingono alla tradizione doom delle band scandinave (Candlemass, Reverend Bizarre) e d’oltreoceano (Saint Vitus); se, ovviamente, questa premessa fa intuire che non ci si debbano attendere grandi variazioni sul tema, ciò che rende apprezzabile l’operato della band balcanica sono il gusto e l’abilità nel maneggiare la materia, facendo sì che l’influenza dei nomi citati si limiti a fornire un canovaccio da seguire, senza per questo scadere in una riproposizione scolastica degli stilemi del genere.
“Between Two Deserts”, si presenta così, come un bel monolite di doom classico, dominato dall’efficace voce di Anton e dai suoi riff pesanti ed efficaci, pur nella loro apparente semplicità; il disco scorre in maniera fluida fin dall’opener “At the Temple Doors”, mettendo subito sul piatto quelle che sono le caratteristiche peculiari del disco, mentre con “The Seraph” i ritmi si fanno leggermente più sostenuti per quella che si presenta come la traccia dai toni meno plumbei.
I brani possiedono tutti una notevole carica evocativa e, nonostante una certa uniformità di fondo, riescono sempre a mantenere desta l’attenzione dell’ascoltatore; operazione che va a buon fine anche quando gli Obsidian Sea decidono di collocare i due episodi più lunghi e pachidermici proprio alla fine del lavoro, rivelandosi sia “Beneath”, sia “Flaming Sword”, due efficaci dimostrazioni di sonorità rallentate e avvolgenti.
“Between Two Deserts” è un album che verrà sicuramente apprezzato per la sua ortodossia da chi ama il genere; le residue perplessità, che potrebbero derivare dall’assenza di elementi innovativi, vengono spazzate via dalla notevole qualità della proposta nel suo insieme; inoltre, considerando che si tratta pur sempre di un esordio e che i musicisti provengono da un’area geografica che non ha alle spalle una grande tradizione in ambito doom metal (ci vengono in mente i soli Darkflight e Solarfall, ma sul versante death/funeral), abbiamo la sensazione che la band di Sofia sia solo all’inizio di un percorso musicale che si prospetta ricco di soddisfazioni.

Author: Stefano Cavanna
Solitude Productions 05.08.2012, 15:46
Review
13.Brat
03.06.2012

V zadnjih letih smo se že navadili na pojav duetov v trši glasbi, največkrat v podobi kitarista in bobnarja. Očitno dobra oprema in produkcija napolnita prostor, ki ga pri drugih zasedejo dvojne kitare, bas pod efekti in elektronski vložki. Obsidian Sea je bolgarski dvojec, ki preigrava tradicionalni doom metal kot smo ga bili vajeni pri Saint Vitus, Reverend Bizarre in v najbolj minimalistični izvedbi Candlemass. Za doom je najpomembnejši kitarski rif in če je ta poln in posrečen, potem zlahka nadomesti odsotnost drugih instrumentov. Tudi na tem albumu ni nič drugače. Komadi se vrtijo okoli rifov in dokaj posrečenem vokalu, bobni so pa samo obvezna ritmična spremljava. Glasba v celoti štima, ljubitelji žanra ne bodo razočarani. Vse skupaj je skoraj preveč solidno narejeno. Album z užitkom preposlušaš, vendar na koncu se ne boš spomnil komadov. Žal ni nečesa, kar bi naredilo glasbo nekaj posebnega. Tako pa gre hitro v pozabo. V času glasbenega obilja je sicer težko ustvariti nekaj, kar bo ostalo trajno v poslušalčevih ušesih. Še huje pa je, če poslušalec ob ponovnem poslušanju ne prepozna več benda in pripiše komad komu od na začetku naštetih bendov. Samo za orto doom fene.

Author: Marko
Solitude Productions 29.07.2012, 21:27
Review
Brutalism
3/5
06.07.2012

My first offering here at BRUTALISM.com comes from Obsidian Sea, a two man doom outfit from of all places, Sofia, Bulgaria.

"Between Two Deserts" is a fairly traditional doom album, and while not groundbreaking, it is well done.

The album contains 9 tracks totaling around 57 minutes. "Between Two Deserts" consists of epic storytelling, well placed spoken word, and a nice balance of crushing riffs, and melodic guitar work. On the downside, the bass seems almost lost in the mix, and I believe this album would have benefited even more with heavier bottom end. I'd also prefer to hear a little less echo effect on the vocals, as it's a bit overdone for my tastes.

The highlights of this release to me are 'Absence Of Faith' which is more uptempo right out of the gate, and needed to help round out the album, 'Impure Days' and the final track, 'Flaming Sword' as both songs weave seamlessly in, and out, from chugging slow riffs to more up tempo, and back again.

All in all, "Between Two Deserts" is a very solid debut effort, and an excellent building block towards something great in the future. I believe Obsidian Sea may have played it a bit safe with their debut, and I'm interested in following their progress to see if they cut loose more, and define their genre, rather than letting the genre define them, the pieces are definitely there.

Author: Plague
Solitude Productions 29.07.2012, 21:17
Review
Mortem Zine
7.8/10
08.06.2012

Solitude Productions heeft de laatste tijd veel interessante releases. Hier komt men met het debuutalbum van dit tweetal uit Sofia, Bulgarije. Zoals gebruikelijk op dit label is ook Between Two Deserts een doom-album.

Obsidian Sea maakt traditionele doom metal met wat death-invloeden en wat mystieke elementen die we voornamelijk terughoren in de zang. De zang heeft hierdoor wat weg van een band als Electric Wizard. Over het algemeen ligt het tempo laag maar op een nummer als Impure Days wordt zowaar het gaspedaal even ingedrukt. Om deze tempoversnelling niet te ver door te drijven wordt op Curse Of The Watcher gelijk weer ingehouden om net boven funeral-tempo te blijven hangen met een heerlijk duistere riff. Hier klinkt de band ook extra occult. Over de gehele lijn ligt het tempo hier toch meer tussen de twee uitersten in en kan dit ook de minder fanatieke doom-liefhebbers aanspreken, mede door de niet altijd al te lange duur van de nummers.

Een zeer aardig debuut die het beluisteren zeker wel waard is. Nog niet de allerbeste band in dit genre maar toch al wel de moeite. Overigens is het album via de website van het label in zijn geheel te beluisteren.

Author: Wouter Kooy
Solitude Productions 29.07.2012, 21:16
Review
Pest Webzine
8.5/10

I've heard and reviewed quite a lot of Bulgarian bands lately but this is the first time I have the chance to review a Traditional Doom Metal band. Being a two piece band, I don't know if they perform live too, so I'm not sure if this is a real band or a studio project. Anyway, this is Obsidian Sea's debut album, a 9 tracks effort that portrays an act full of potential and respect for their segment of the scene. The band pays a tribute to the masters of the genre without becoming a copycat so this album is very entertaining, recommended to all fans of the genre. There are some really good tracks inhere like there are some average and dull ones, but their honesty and potential are undoubted. The instrumental part, especially the guitar riffs, is spot on, the vocals, clean and old-school, are ok but a backing vocals part won't hurt them a bit, the lyrics are fitting the music perfectly, so all in all "Between Two Deserts" is a success. Keep an eye on these guys!

Author: Adrian
Solitude Productions 20.07.2012, 14:54
Review
Aristocrazia
17.06.2012

La Bulgaria a memoria non mi evoca nessun ricordo particolarmente importante legato al panorama doom, quando ho notato la provenienza del duo degli Obsidian Sea ero curioso di capire come affrontassero la loro personale sfida con il genere.
Anton (voce e chitarra) e Bozhidar (batteria) non hanno un gran passato alle spalle, sono attivi dal 2009, hanno pubblicato un "Promo" nel 2010 del quale non ho mai sentito neanche parlare e una volta pronto l'album "Between The Desert" si sono accasati con la Solitude Productions, bel colpo sia per loro che per la label russa, già perché la prestazione per quanto canonicamente legata ai grandi nomi del genere come Black Sabbath, Candlemass, Saint Vitus, Reverend Bizarre, Count Raven e un pizzico di Celtic Frost, è composta ed eseguita più che discretamente offrendo una prova con i limiti di una natura ancora "standard" ma che in alcuni frangenti fa trapelare la sensazione che i lavori in corso siano agli inizi e i bulgari stiano puntando a qualcosa di più sostanzioso e proprio in futuro.

La tracklist comunque è priva di tracce inutili o chiamiamoli filler, ha i suoi momenti alti "At The Temple Doors" monumento a tributo del doom conservatore, "The Seraph" e "Impure Days" nelle quali la ritmica evidenzia un leggero cambio di registro favorendo una velocità lievemente maggiore e la conclusiva "Flaming Sword" capitolo che nella sua lunga durata limitrofa ai dieci minuti risulta scorrevole e intrigante, mostrando però il fianco nella parte centrale con una serie di brani un po' farraginosi ma che comunque conserva quel flavour sufficiente a garantire un ascolto più che dignitoso.
Di strada da fare gli Obsidian Sea ne hanno davvero tanta ma i presupposti sembrano essere dei migliori, ci vuole in primis un cambio di marcia nel songwriting, osare di più, rompere gli schemi per provare non dico a divenire personali perché sarebbe un miracolo ma quanto meno aggiungere un minimo di farina del proprio sacco e magari elaborare con più convinzione gl'inserti di psichedelia, quello in "Beneath" appena abbozzato è poco convincente, ci vuole ben altro per far andare in "trip" quelli che sono ormai gli "stoned guys" del doom.
Per ora un debut come "Between Two Deserts" può bastare e accontentare, consiglio quindi di approfondire la conoscenza di questi due musicisti est europei, chissà, magari un giorno non poi tanto lontano si toglieranno e ci regaleranno delle grandi soddisfazioni, meglio non perderli di vista.

Author: Mourning
Solitude Productions 20.06.2012, 17:46
Review
Metalstorm
7.8/10
13.06.2012

Between Two Deserts, the first offering from Bulgarian Obsidian Sea is about 55 minutes of a traditional doom good time.

While traditional doom has pretty much been done - hey, as a stylistic descendent of Black Sabbath pretty much everything was done by the mid-70's - but when done well crushes. These Bulgarian blasters do it right.

Obsidian Sea have a knack for not only coming up with some strong riffs, but stringing those riffs together to create cool songs. They don't linger on the same riff for an entire nine minute track, they keep things from getting stagnant by switching things up with tempo shifts, riff changes, and just tweaking existing riffs.

Take "Seraph" for example. Starts out with a nice, rockin' mid-paced riff, but when after the chorus concludes the same riff has both a bass fill and winding guitar riff inserted into the space to keep it nice and poppin' fresh. Midway through the track, they slow it down with crushing power chords married to some drum fills before kicking off a wah'd solo over the initial mid-paced riff.

"Impure Days" sees the band trudging along for four minutes and change before they suddenly realize, "Hey! This song ends in a minute or so and we've a lot of music to play!" and shift to double time.

In addition to some strong songwriting that incorporates some swell riffs with all important dynamics, everything sounds great as well. Production gives all components some space, the guitar tone works, and the vocalist, clean with a good mid-range voice, is set well enough in the mix to be heard without overshadowing all the swell things going on.

Sure, not all the songs are aces - a couple just sort of go along, but for the most part these guys did a great job of working within the trad doom framework and crafting some headbanging tunes with enough going on to keep 'em interesting.

Author: BitterCOld
Solitude Productions 13.06.2012, 13:45
 Назад
1 2 3
Вперед 
Написать отзыв

Все лейблы