Obsidian Sea - Between Two Deserts (CD)

Review
Femforgacs
7/10
09.06.2012

Az obszidián szóról, csakúgy, mint mostanában oly sok másikról, George R. R. Martin: A Tűz és Jég Dala-ciklusa jut eszembe. Hisz a regényfolyamban ezen anyagból készült tőrrel lehet elpusztítani a Falon túl élő(?) Másokat. Azt persze nem tudom, hogy a bolgár Obsidian Sea tagjai ismerik-e Martin műveit, vagy csak megtetszett nekik ez az egyébként szépen csengő szó…

Lényeg a lényeg, a kéttagú formáció epikus doom metalban utazik és ha bemutatkozó albumukat pár héttel később küldte volna el hozzánk a Solitude Productions, akkor valószínűleg már nem én írnám ezt az ismertetőt, hanem a nemrég stábunkhoz csatlakozott boymester, akinek a fő terepe a doom/sludge/stoner zenék. Így viszont kénytelenek vagytok beérni velem. :D
A doom különböző alfajaiban nem rendkívüliek az egyszemélyes "zenekarok”. Leggyakrabban talán a funeral doomot szokták multiinstrumentalista emberkék játszani. Ez a csapat sem klasszikus rock/metal felállásban működik, hiszen míg Bozhidar a dobokat püföli, addig Anton énekel, gitározik és bőgőzik. Sőt a Metal Archives az ő neve mellett is feltünteti a dobot. Tehát talán csak azért vette be a buliba Bozhidart, mert a legjobb cimbije és a múltban volt már egy közös bandájuk. Sőt, jelenleg is együtt zenélnek egy black metal hordában. Végül is mindegy, lássuk, halljuk, mit hozott össze a két jóbarát!



Mondhatnám azt is, ha az első nótát meghallgattuk, tudni fogjuk milyen lesz a folytatás. Lassú tempó, méltóságteljes riffek, középtájon egy tempóváltás, kicsit nagyobb sebességen csapatja Anton a Sabbath-alapú témákat. De mégsem ilyen egyszerű a helyzet, bár nem is sokkal bonyolultabb. Hiszen valóban hasonló felépítésű a többi szerzemény is, nagyrészt a lassú és középtempók útvesztőjében bolyongunk, ahonnan nagy ritkán kirántanak minket egy-egy gyorsulással. És a lemez végére arra a turpisságra is fény derül, miszerint Antonnak ugyan nincs rossz hangja, de szinte ugyanazokat a dallamokat hozza végig, nagyon hasonló megoldásokkal operál az összes szerzeményben. Ha az új, és elvileg egyben utolsó Candlemass lemez kapcsán nem teszteltem volna le a Psalms for the Dead-del egyetemben a Mesterek diszkográfiáját, akkor talán rá se jöttem volna arra, hogy tudat alatt mi zavart leginkább a Between Two Deserts fülelése közben. De rájöttem! Nevezetesen arra, hogy mind Messiah Marcolin, mind Robert Lowe (hogy csak a két legemblematikusabb Candlemass torkot említsem) ezerszer változatosabb énektémákat kreált, és ami még lényegesebb, volt erő is a hangjukban. Velük ellentétben Anton dallamai szinte végig légiesek, nélkülöznek minden keménységet, karcosságot, még akkor is, amikor a zene megkövetelné a morózusabb vokalizálást.
Persze a muzsika sem olyan kiválóan hangszerelt, rétegzett, mint Leif Edling csapatáé, de egyébként több mint korrekt. Mondjuk az nagyon hallatszik, hogy a Candlemass hatással volt rájuk, mert az Impure Days gyorsabb témái kísértetiesen hasonlítanak az egyik ’mass daléra.

Mindenesetre bemutatkozásnak nagyon is megteszi a Between Two Deserts, az epikus doom hívei nyugodtan próbálkozhatnak a lemezzel, még akkor is, ha a már sokszor megemlített svéd mágusok szintjét nem érik el, sőt egy Solitude Aeturnus-szal, vagy épp Cathedral-lel sem játszanak azonos ligában.

Kedvenc videomegosztó oldalunkra pedig valaki egy az egyben fölrakta a komplett lemezt, úgyhogy lehet csekkolni:

Author: oldboy

Review
Underground Empire
14/15

Metal aus Bulgarien zählt ja an sich schon nicht unbedingt zum Tagesgeschäft, Doom aus dem Balkanstaat schon gar nicht. Und dennoch haben es die beiden (!) aus Sofia stammenden Musiker überhaupt nicht nötig, "Exotenbonus" einzufordern. Das von Anton (Baß, Gitarre, Gesang) und seinem Kompagnon Bozhidar am Schlagzeug im Jahr 2009 gegründete Unternehmen kann sich nämlich durchaus mit dem Wettbewerb messen, zelebriert es doch seine Musik ebenso in herrlich epischer, handwerklich einwandfrei intonierter Tradition von Heroen wie CANDLEMASS, DAWN OF WINTER oder FORSAKEN.

Auch die Puerto Ricaner DANTESCO sind als Vergleich hier durchaus angebracht, auch wenn Anton nicht an die Theatralik von deren Frontmann Erico "La Bestia" herankommt. Ein gewisser Hang zu derlei Ausdruck ist aber auf jeden Fall in seiner erhabenen, glasklaren und durchdringenden Stimme zu bemerken, ebenso wie der Einfluß von John Perez (SOLITUDE AETURNUS), was das konsequent zwingende Riffing und das melodische Element betrifft.

Von auslandender Breitwand-Klangorgien dagegen ist hier nichts zu vernehmen, vielmehr haben die Bulgaren bei aller Leidenschaft immerzu den Song an sich im Fokus, egal ob es in gepflegter, ein wenig hurtiger Machart losgeht, oder eben in Slo-Mo.

Kurzum: Die Doom-Gemeinde wird einmal mehr auf die Knie gebeten und zum Verweilen geladen!

Author: Walter Scheurer

Review
13.Brat
03.06.2012

V zadnjih letih smo se že navadili na pojav duetov v trši glasbi, največkrat v podobi kitarista in bobnarja. Očitno dobra oprema in produkcija napolnita prostor, ki ga pri drugih zasedejo dvojne kitare, bas pod efekti in elektronski vložki. Obsidian Sea je bolgarski dvojec, ki preigrava tradicionalni doom metal kot smo ga bili vajeni pri Saint Vitus, Reverend Bizarre in v najbolj minimalistični izvedbi Candlemass. Za doom je najpomembnejši kitarski rif in če je ta poln in posrečen, potem zlahka nadomesti odsotnost drugih instrumentov. Tudi na tem albumu ni nič drugače. Komadi se vrtijo okoli rifov in dokaj posrečenem vokalu, bobni so pa samo obvezna ritmična spremljava. Glasba v celoti štima, ljubitelji žanra ne bodo razočarani. Vse skupaj je skoraj preveč solidno narejeno. Album z užitkom preposlušaš, vendar na koncu se ne boš spomnil komadov. Žal ni nečesa, kar bi naredilo glasbo nekaj posebnega. Tako pa gre hitro v pozabo. V času glasbenega obilja je sicer težko ustvariti nekaj, kar bo ostalo trajno v poslušalčevih ušesih. Še huje pa je, če poslušalec ob ponovnem poslušanju ne prepozna več benda in pripiše komad komu od na začetku naštetih bendov. Samo za orto doom fene.

Author: Marko

Review
Mortem Zine
7.8/10
08.06.2012

Solitude Productions heeft de laatste tijd veel interessante releases. Hier komt men met het debuutalbum van dit tweetal uit Sofia, Bulgarije. Zoals gebruikelijk op dit label is ook Between Two Deserts een doom-album.

Obsidian Sea maakt traditionele doom metal met wat death-invloeden en wat mystieke elementen die we voornamelijk terughoren in de zang. De zang heeft hierdoor wat weg van een band als Electric Wizard. Over het algemeen ligt het tempo laag maar op een nummer als Impure Days wordt zowaar het gaspedaal even ingedrukt. Om deze tempoversnelling niet te ver door te drijven wordt op Curse Of The Watcher gelijk weer ingehouden om net boven funeral-tempo te blijven hangen met een heerlijk duistere riff. Hier klinkt de band ook extra occult. Over de gehele lijn ligt het tempo hier toch meer tussen de twee uitersten in en kan dit ook de minder fanatieke doom-liefhebbers aanspreken, mede door de niet altijd al te lange duur van de nummers.

Een zeer aardig debuut die het beluisteren zeker wel waard is. Nog niet de allerbeste band in dit genre maar toch al wel de moeite. Overigens is het album via de website van het label in zijn geheel te beluisteren.

Author: Wouter Kooy

Review
Aristocrazia
17.06.2012

La Bulgaria a memoria non mi evoca nessun ricordo particolarmente importante legato al panorama doom, quando ho notato la provenienza del duo degli Obsidian Sea ero curioso di capire come affrontassero la loro personale sfida con il genere.
Anton (voce e chitarra) e Bozhidar (batteria) non hanno un gran passato alle spalle, sono attivi dal 2009, hanno pubblicato un "Promo" nel 2010 del quale non ho mai sentito neanche parlare e una volta pronto l'album "Between The Desert" si sono accasati con la Solitude Productions, bel colpo sia per loro che per la label russa, già perché la prestazione per quanto canonicamente legata ai grandi nomi del genere come Black Sabbath, Candlemass, Saint Vitus, Reverend Bizarre, Count Raven e un pizzico di Celtic Frost, è composta ed eseguita più che discretamente offrendo una prova con i limiti di una natura ancora "standard" ma che in alcuni frangenti fa trapelare la sensazione che i lavori in corso siano agli inizi e i bulgari stiano puntando a qualcosa di più sostanzioso e proprio in futuro.

La tracklist comunque è priva di tracce inutili o chiamiamoli filler, ha i suoi momenti alti "At The Temple Doors" monumento a tributo del doom conservatore, "The Seraph" e "Impure Days" nelle quali la ritmica evidenzia un leggero cambio di registro favorendo una velocità lievemente maggiore e la conclusiva "Flaming Sword" capitolo che nella sua lunga durata limitrofa ai dieci minuti risulta scorrevole e intrigante, mostrando però il fianco nella parte centrale con una serie di brani un po' farraginosi ma che comunque conserva quel flavour sufficiente a garantire un ascolto più che dignitoso.
Di strada da fare gli Obsidian Sea ne hanno davvero tanta ma i presupposti sembrano essere dei migliori, ci vuole in primis un cambio di marcia nel songwriting, osare di più, rompere gli schemi per provare non dico a divenire personali perché sarebbe un miracolo ma quanto meno aggiungere un minimo di farina del proprio sacco e magari elaborare con più convinzione gl'inserti di psichedelia, quello in "Beneath" appena abbozzato è poco convincente, ci vuole ben altro per far andare in "trip" quelli che sono ormai gli "stoned guys" del doom.
Per ora un debut come "Between Two Deserts" può bastare e accontentare, consiglio quindi di approfondire la conoscenza di questi due musicisti est europei, chissà, magari un giorno non poi tanto lontano si toglieranno e ci regaleranno delle grandi soddisfazioni, meglio non perderli di vista.

Author: Mourning