Shallow Rivers - The Leaden Ghost (CD)

Review
Spirit of Metal
27.10.2015

Toujours constitué de Yuri Ryjov (Revelations of Rain) aux guitares et de Vladimir Andreev (ex-Revelations of Rain, My Indifference to Silence) au chant, Shallow Rivers revient deux ans après Nihil Euphoria, son premier opus, pour sortir son second album, ici aussi chez BadMoodMan Music.

Très vite, les personnes ayant eu l'occasion d'écouter le premier album des musiciens russes remarqueront une certaine évolution concernant le style pratiqué sur ce The Leaden Ghost. En effet, si sur le fond le Doom Death pratiqué par le duo sur Nihil Euphoria est toujours présent, et qu'il conserve un certain nombre de ses caractéristiques d'alors, il pourrait surprendre ici par ses intonations plus hargneuses et âpres qu'auparavant. Le premier album proposait déjà à l'occasion des passages plus intenses et plus typés Death Metal (sur "The Weeping Lotus Dance" par exemple), mais ceux-ci cherchaient à apporter avant tout une certaine puissance et un certain rythme à la musique. Ici, l'objectif se veut légèrement différent: les poussées d'agressivité proposées par un morceau tel que "Scorched, Wrecked, Torn, Then Crumbled to The Sea" ont en partie troqué leur aspect massif et puissant pour une violence plus vicieuse et sans doute moins propre et moderne dans sa démarche. Il est important de noter que cette transformation est loin d'être complète, mais suffit à faire varier intelligemment la personnalité du projet. On remarquera en outre que le growl lui-même est assez symptomatique de cette évolution: ses intonations ont en effet subi un subtil changement d'orientation, délaissant une légère part de sa puissance pour y gagner en pouvoir abrasif.

Cela étant dit, la musique du projet ne se résume pas à cela. Comme sur le premier album, les morceaux contiennent leur lot de mélodies, dont on appréciera l'utilisation en alternance entre séquences clairement émotionnelles et mélancoliques et autres aux intonations plus subtiles, sombres et ambigües, se couplant avec une certaine justesse dans les deux cas aux différentes hausses et baisses d'intensité de la musique, pour un résultat dynamique et équilibré, et s’avérant tout à fait appréciable. L'ensemble est en outre renforcé par divers arrangements au claviers allant des nappes discrètes typés Ambient utilisées en intro ou outro aux chœurs féminins plus mis en avant, ces derniers souffrant à l'occasion d'un léger manque de subtilité et de mesure dans leur application les faisant parfois un peu trop ressortir par rapport aux autres instruments - rien de réellement grave cela étant dit, ce même manque de mesure apportant à l'occasion des éléments assez mémorables, au nombre desquels on pourrait par exemple citer une séquence réellement touchante jouée au clavier aux alentours de la douzième minute du titre "Light Upon Us, Haze Around Us".
Enfin, outre les divers émotions précitées, on remarquera la présence d'atmosphères plus étranges et difficiles à définir: citons le morceau titre et ses quelques courtes séquences plus embrumées que la moyenne de l'album, ou bien les quelques touches de folie disséminées ici et là; une folie mesurée et très discrète, voir même parfois anecdotique, mais néanmoins présente.
La conclusion est donc au final positive, l'album, dont on appréciera au passage la pochette reprenant de manière intelligemment minimaliste un visuel plus ambitieux présent au centre du livret, étant une réussite tant de par sa variété que de par la qualité du travail de composition dont font preuvent ici les musiciens russes.

Author: Peacewalker

Review
Pavillon 666
8/10
27.10.2015

Si le groupe moscovite SHALLOW RIVERS est à la base un duo composé d'un guitariste et d'un chanteur, le line up se voit compléter selon les besoins de nombreux musiciens de session. Les origines du projet remontent à 2007 et la première démo à 2009, "Water Awakes". Le groupe n'a pas tardé à trouver un label, BADMOODMAN MUSIC qui lui permet de donner vie en 2013 à "Nihil Euphoria" et "The Leaden Ghost" en 2015.

Comme pour tout bon groupe de doom qui se respecte, on retrouve sur ce disque 6 titres, mais d'une longueur pouvant devenir assez impressionnante avec ses 16 minutes pour "Light Upon Us, Haze Around Us". C'est le style qui veut naturellement ça même si SHALLOW RIVERS sort des sentiers battus et n'hésite pas à prendre sa part de risque pour nous offrir un album original avec des ambiances qui lui sont propres. Si tout commence d'une manière traditionnelle avec "Of Silent Winds That Whistle Death" avec ses longs moments de lourdeur et ses arrangements à vous couper le souffle, "Light Upon Us, Haze Around Us" n'hésitent pas à aller emprunter ailleurs afin de mieux s'enrichir. Bien entendu, on retrouve ces parties doom ou la double pédale commence malgré tout à briser quelques habitudes. Mais vers le milieu et la fin du morceau, c'est avec le death metal que l'on flirte sans tabou. On retrouve même franchement des parties de blast dans "Scorched, Wrecked, Torn, Then Crumbled To The Sea". On note d'ailleurs un jeu de batterie technique, varié et inspiré. "We Are cold" nous ramène quelques années en arrière et à KATATONIA sur "Brave Murder Day" en 1996. Les mid tempos et l'ambiance sont relativement proches d'un album à l'autre. "Snow" reste lui aussi assez singulier, flirtant avec un esprit entre le doom, le metal et la pop. C'est un peu l'aspect le plus commercial du groupe qui est développé ici. Bon entendons-nous bien sur le terme commercial tout de même ! SHALLOW RIVERS conclue enfin avec "The Leaden Ghost", un autre de ces titres longs et riches en nuances comme il nous y avait habitués sur le début de cet opus.

A l'Est beaucoup de nouveau avec ce label qui nous arrose de ses groupes tous aussi intéressants que les autres. SHALLOW RIVERS n'échappe pas à la règle. Le style est réellement prenant et richement développé. Un album à écouter dans le détail !

Author: CHART

Review
Femforgacs
8.8/10
28.09.2015

Ha a death/doom metal Oroszországból jön, azt általában szeretjük. A moszkvai zenekar Metal Archives-os profilja alapján pedig nagy csalódásra nem kell számítani, gyakorlatilag a teljes zenekarnév + album- és számcímek jöhettek volna a death/doom metal névgenerátorból, van itt folyó, nihil, szellem, csendes szelek, hideg, elhaványuló fény és minden, ami a sötét hangulathoz kell. Az itt bemutatandó The Leaden Ghost borítója sem feszíti szét a keretet, noha a csónakázó kapucnis alakhoz képest az előzőn ez határozottan szolidabb kreativitásra enged következtetni.

A zenekar, ami jelenleg duóként létezik, 2007-ben alakult és idén jelentkezett a második nagylemezzel, amelyre majdnem pont egy órányi melankóliát sikerült felvenni 6 többségében igen hosszú számban. Úgyhogy ablakokat be, redőnyt le, külvilágot ki, életkedvet félre, indul az egyórás utazás Melankóliába.

Az Of Silent Winds That Whistle Death gitártémája az elején tényleg olyan kis hüvös szellő hatását kelti, szinte már vizuálisan is látja maga előtt az ember. A rá következő téma ellenben minden, csak nem „whistle”, jön a morgós gyomorfájós elkerülhetetlen lassú haldoklás, részemről meg a halk lemondó „nagyszerű” sóhajtás, hogy persze, mit vártam. Aztán a meglepetés, hogy rövid agóniát követve újabb váltással felgyorsul a szám, dinamikus gitártémák, kicsit változatosabb vokál és a végén egy újabb atmoszférikus betét tesznek róla, hogy a 12 perces számot az ember ne unja halálra. Ami fura, és később is többször feltűnt, hogy a témák közti váltások valahogy kizökkentik az embert, amit ebben a műfajban az ember aligha várna, végtére ez nem matekmetal..

A 16 perces Light Upon Us, Haze Around Us című szerzemény szintén lassú felvezetővel nyit, amit erőteljesebb, lendületesebb gitártémák követnek, beszélős vokál, szimfonikus elemek, alapvetően magával ragadó az egész. A kötelező lassú, hörgős szenvedés itt sem maradhat el, de itt már a nem kifejezetten doom/death beállítottságú hallgatóság is elhiszi szerintem, hogy ez a lemez számukra is működni fog. A 16 percbe sikerült még egy egészen felpörgős elszállós részt is beletenni, annál inkább kár azért, hogy pont csapkodós durvulással fejezték be.
A Scorched, Wrecked, Torn, Then Crumbled To The Sea-nek már a címe is borzalmas, sikerült nagyjából a címet illusztráló dalt összerakni, ez a pozitívum, amit el tudok a dologról mondani, meg a befejezést nagyon szórakoztatónak találtam, mert úgy szól, mintha valóban mintha a vízbe esett volna az ember. A We Are Cold a maga laza 4 percével egy gyors szám, fura, mik nincsenek. A Snow hasonlóképpen annak indul, majd egy perc elteltével van benne egy visszatérő instrumentális betét, ami valami elképesztően jól sikerült, kb. látja az ember vizuálisan a hóesést közben – egyértelműen kedvenc szám lett belőle.

A záró címadó szám szintén egy a hosszabbak közül, és az első kettőhöz hasonlóan összetett szerkezetűre sikeredett kis utazás, amin az ember több-kevesebb örömmel vesz részt.

Nagyjából ennyi volna. Azon ritka esetek egyike volt a Shallow Rivers lemeze, amikor az ember többet-jobbat kap, mint amire számít. Mivel a műfaj, amiben az oroszok nyomulnak, távol sem mondható a szívem csücskének, és most mégis meggyőzve érzem magam, hogy erre érdemes volt rászánni az időt – adott is valamit, nem csak az életkedvem lopta el –, ezért másoknak is csak azt tudom mondani: ajánlom, jó.

Author: baathory

Review
Brutalism
4/5
16.08.2015

Six songs of depressing doom metal with a hint of melodic death metal is what you’ll get when listening to ‘The Leaden Ghost’ by Shallow Rivers. Each track more haunting than the next, this album is a definite add-on to any diehard doom metal/melodic death metal enthusiast’s library.

The vocals are black-ish with some infused death growls which didn’t really work the during the first listen. However, after the second and third, they rather melded with the music and it all made sense. It was discovered – after reading up on the band – the album is based on the concept of Henry Longfellow’s “The Wreck Of The Hesperus” which revolves around art and beauty driving men to insanity.

Track two, 'Light Upon Us, Haze Around Us' is as soothing as it is haunting with permeated chords rolling around snarling vocals. It is the longest track on the album with layers of doom sounding synth laid over fast drum tracks and gloomy breakdowns.

'We Are Cold' starts off a little too poppy with a catchy drumbeat and riff almost sounding like a filler track at first, but with a more in depth listen; it is as evocative as the rest of the album. There is an odd guitar solo roughly three minutes in that (slightly) takes away from the song, but it is then saved by an overshadowed of melodies and harmonies. The coolest part of this song is the end sounding like the song is going under water. Has that part been longer (and maybe even the fade in for the beginning) this song would have been amazing.

There is a good variation of changes on this album barring anything sudden. The ease of bridges that include melodic notes coupled with double bass drums adds to the mellow depth of this album. If you dig melodic death metal with a hint of doom, you’ll want to check this out.

Author: Darlene Steelman

Review
R.U.M. Zine
09.03.2015

Hudba SHALLOW RIVERS na mě působí opravdu hodně zvláštním způsobem, vždyť před dvěma lety vydaný debut „Nihil Euphoria“ se mi také z počátku úplně nezdál, ovšem dal jsem mu několik šancí a postupně jsem se do jeho nitra dostal. Totéž však ve větší míře prožívám i s novinkovým počinem „The Leaden Ghost“. Ano, opravdu první poslech jsem skoro odzíval, ovšem s nástupem opakovaných poslechů, jakoby se rázem všechno zlomilo. Proč tomu tak je? Hudba SHALLOW RIVERS zkrátka není nijak zvlášť načinčaná, působí stroze a odtažitě, a pokud byste si snad chtěli v hlavě uchovat nějaké motivy a posléze si je znovu oprášit, zapomeňte!

Produkce dvojice Yury Ryzhov/Vladimir Andreev pluje, cestuje, drží si odstup od klasické „písničky“ a vlastně se zde nelze setkát s tím, že by se tu některé části několikráte opakovaly. A to je právě ten největší vtip! Nelze se čeho chytnout, ovšem proč taky!? Vždy se stačí jen položit do valivé hudby s growlingem, deathmetalovými riffy a nenápadnými klávesami (pouze v určitých partiích) a jednoduše čekat na pointu, jenž je ukryta ani ne tak na konci alba, ale spíše v jeho průběhu. Album „The Leaden Ghost“ je silně inspirováno dílem „The Wreck of the Hesperus“ od amerického básníka Henry Longfellowa a vychází z myšlenky, že každý umělec kráčící za svými cíli a sny, je svým způsobem tak trochu blázen.

Shallow RiversSHALLLOW RIVERS na tomhle konceptu však pochopitelně postavili vlastní interpretaci (alespoň to na mě tak působí), která ovšem nevede ani tak k dosáhnutí finálního blaha, ale spíše k totálnímu zbláznění se v návalu schopnosti do něčeho se ponořit, přičemž právě jejich hudba je dokonalým prostředím k tomu, aby se posluchač vzdal ruchů kolem (telefon, noviny, řvoucí děti atd.) a pokusil se do téhle hudební studnice ponořit až po uši. Naprosto skvostnými kompozicemi pro tento účel jsou především hned dvě úvodní skladby, jejichž atmosféra je opravdu nelítostně chladná a mrazivá. V „Light upon us, Haze around us“ je následně ukryto také poněkud alternativnější intermezzo s převahou smyčců svěřených do rukou hostující Olesye Muromskayi. Dalším hodně překvapivým tahem jsou ale také opakující se riffy ve „We are Cold“, která vlastně jako jediná představuje model rockové skladby. Úvodní kytarový nástup dokonce trochu připomíná staré dobré PYOGENESIS, ovšem to jen takový záchvěv, neboť song po necelých pěti minutách končí a přelévá se v death-doomovou klasiku s názvem „Snow“, zde naopak s odkazem AMORPHIS, a to především díky zostřenému nástupu směrem k větší melodičnosti, síla hrubijánského vokálu ovšem zůstala zachována. V závěrečné „The Leaden Ghost“ se SHALLOW RIVERS vracejí k formě, jenže je pro jejich hudbu nejtypičtější a víceméně byla popsána výše. Jediný rozdíl spatřuji v jakési finální glorifikaci příběhu, jemuž byla přizpůsobena i hudba vykazujíc známky jakési majestátnosti. Zkrátka finále se vším co k němu patří…

„The Leaden Ghost“ není snadná nahrávka. Není snadné ji vstřebat, nelze si ji užít na první nebo druhý poslech. I při své obyčejnosti však dokáže rozhodně zaujmout ty fanoušky, kteří mají slabost pro ryzí death-doom metalové odvětví. Tahle písnička je sice už tisíckrát obehraná (ostatně co se dnes neopakuje), ale v podání SHALLOW RIVERS funguje znamenitě, zvláště pak, když se povede sladit důmyslný koncept s hudbou, která je nejprve nenápadná, pak znovu nenápadná a v závěru totálně nakažlivá. Nechte se v táhnout!

Author: All