Save 29%

Orphans Of Dusk - Revenant EP (CD)

doom death, Solitude Productions, Solitude Productions
7 reviews Write a review
List price: 466.67 Р
333.33 Р
You save: 133.33 Р (29%)
Price in points: 500 points
SP. 102-15 x
In stock
+ −
Orphans of Dusk is a gothic death/doom band being projected into the stars from the South Pacific Ocean, New Zealand/Australia. As the decade turned, the orphan was born - a crystallised idea of epic gothic doom music meshed with death/doom. Casting out the traditional second guitar line in favour of synth and producing several demos, Orphans brought on crushing death metal vocal talent from Sydney, Australia and solidified the line-up that unleashed the Orphans of Dusk vast debut EP, "Revenant" Immense, powerful, and atmospheric doom riffs coalescing with soft melodic textures and melancholy is what you can expect on this debut recording from Orphans of Dusk! For fans of Type O Negative, Woods of Ypres, My Dying Bride, The Foreshadowing, Swallow the Sun, etc. Co-release with Hypnotic Dirge.

Tracklist:
1 August Price 5:03
2 Starless 7:25
3 Nibelheim 6:36
4 Beneath The Cover Of Night 8:13

Artist:
Orphans Of Dusk
Artist Country:
Australia
Album Year:
2015
Title:
Revenant EP
Genre:
doom death
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
Solitude Productions
Cat Num:
SP. 102-15
Release Year:
2015
Country Of Manufacture:
Russia
Review
Atmosfear #17
7/10

Совместный релиз с американским лейблом Hypnotic Dirge на поверку оказался таки довольно приятным альбомом, хотя если быть точным, то тут мы имеем дело с EP на 27 минут. Несмотря на то, что эта группа, состоящая из музыкантов Австралии и Новой Зеландии, образовалась всего год назад до записи своего первенца, материал производит весьма приятное впечатление. В основе тут представлен epic gothic/doom/death metal со всеми отсюда вытекающими. Издающий лейбл сравнивает “Revenant” с такими группами как TYPE O NEGATIVE, MY DYING BRIDE, SWALLOW THE SUN и хотя какая-то правда в этом есть, конечно, но каких-то сильных заимствований у вышеупомянутых групп я тут лично не заметил. Как бы там ни было, на удивление тут представлен весьма интересный материал, который уверен, оценят все любители хорошей музыки.

Author: CS
Solitude Productions 26.05.2016, 01:09
Review
Pavillon 666
7.5/10
29.10.2016

Retour sur le premier EP du groupe ORPHANS OF DUSK sorti il y a un an sur le label Russe dont on ne se lasse toujours pas, Solitude Productions. Pour ceux qui ne connaissent pas (et il doit en avoir beaucoup), ce groupe embarque trois musiciens et distillent un Gothique/Doom Metal. Jusque-là, peu de surprise. Mais la petite particularité du groupe vient ensuite. Dans un monde où l'informatique ne cesse de jouer un rôle de plus en plus important dans la musique, le trio a choisi (ou est contraint ?) la carte du multiculturalisme. Un bien grand mot pour dire tout simplement que deux membres (Dan Nahum et Chris G) vivent en Australie et que le dernier (James Quested) est installé en Nouvelle Zélande. Se dirige-t-on vers un condensé d'influences « Aussies » et « Kiwies »? Réponse avec « Revenant ».

On attaque sans plus tarder avec « August Price », titre qui a le travail de nous donner un premier aperçu de la musique d OoD. C'est avec beaucoup de surprise que l'on découvre une musique aux milles et unes variations rythmiques qui ne manquent pas d'inventivité. Si la production n'est pas top, elle est totalement excusable pour un premier EP et, en fin de compte, ce petit défaut disparaît loin dans nos pensées après quelques minutes.
Mais, me diriez-vous, qu'est-ce que leurs compos ont-elles d'extraordinaire ? Alors, d'extraordinaire, rien. D'enchanteresse, tout. Chaque riff, chaque pattern nous plonge dans une ambiance mélancolique douce, au contraire de nombreux groupes qui choisissent volontairement une ambiance bien plus agressive et flippante. Ici rien de tout ça. Pour vous faire une idée, imaginez-vous qu'une personne vous prenne par la main et vous montre le monde avec un regard triste mais pas fataliste. Vous voici dans « Revenant ».
Même si l'atmosphère se dégageant des titres est envoûtante, tout n'y est pas rose. Pour exemple, prenons « Starless ». Ce titre duquel émane la plénitude nous perd quelques fois et notamment sur ses voix modifiées électroniquement. Nous ne sommes plus aspirés par la musique comme avant, nous avançons, réticent, avec la peur de ne plus faire corps avec la musique.
Rassurez-vous, ce n'est juste qu'une passade. Enfin, nous retrouverons cette appréhension quelques fois dans l'écoute à cause de choix de composition qui ne seront pas les plus attendus, mais au-delà de ça, rien de gravissime. On quitte l'écoute avec le sentiment d'avoir vécu une osmose parfaite de trente minutes.

« Revenant » est le premier EP du groupe que l'on peut qualifier d'international ORPHANS OF DUSK. Le moins que l'on puisse dire est qu'il ne ressemble pas à un premier EP. L'expérience des trois musiciens aidant, il en résulte une aventure d'une trentaine de minutes, bien trop courte à mon goût. Depuis cet opus initialement sorti en 2014 au format digital puis un an plus tard en physique, OoD n'ont pas donné de nouvelles musicalement parlant. C'est avec honnêteté que je leur dis : « Please, come back ».

Author: NegativeHate
Solitude Productions 11.02.2016, 16:19
Review
Femforgacs
8.5/10
27.08.2015

Több mint tucatnyi zenekart sorol hatásai közé az ausztrál és új-zélandi tagokból létrejött csapat, amiből rögtön kiderül, hogy milyen úton indult el az Orphans Of Dusk szekere. Ha csak a szembetűnőbbeket említem — Novembers Doom, Paradise Lost, October Tide, Type O Negative, (korai) Anathema —, abból nagyjából ki is derül, mit óhajt kezdeni hangszereivel ez a három zenész. A borító nem különben beszédes, a félhomály fedte gótikus katedrálissal és a keretbe foglalt szimbólumokkal, díszekkel. A belső borítóban elhelyezkedő képek barátságosan ismerős közhelyekkel predesztinálják a lemez hangulatát, az Edgar Allan Poe-t idéző halott lánnyal a törött tükörben, az elátkozott kastély látszatát keltő ékes domborművekkel, gyertyatartóval, miegymással.

Revenant egy négyszámos kislemez, és ez minden, amivel a trió jelenleg rendelkezik. Mivel eredetileg ez egy 2014-es anyag, amelyet digitális formában már jó egy éve meg lehet hallgatni, ezért nekem is sikerült belefülelnem a dalokba mielőtt lecsaptam volna a már idei terméknek minősülő promó CD-re. A Solitude Productions (Doomed, Septic Mind, Funeral… stb.) is biztosan meglátta a csapatban rejlő lehetőséget, ezért a Hypnotic Dirge Records kiadóval közösen fizikai formátumban is kihozták az EP-t, a doom műfajt keblükre ölelők örömére.

A dark/gótikus metalként aposztrofált lemezek oroszlánrészével sosem kötöttem életre szóló barátságot, ezt az irányzatot, néhány kivételtől eltekintve, leginkább olyan főfogások fűszereként tudom értékelni, mint a doom vagy death metal. Ez történik a Revenant esetében is. Pontosabban mondva, a doom/death hathatós fúziójának nem vész el az elementáris ereje a szintetizátor alatt, és nem nyeli el a dalok egyéniségét a középszerű melodráma sem, amelyet az oly jellemző szelíd károgás szokott hamuszürkére festeni. A darkos jelleg egy természetes színezék, amely mindössze kiemeli a vaskos doomban fogant tételek lényegét.

A figyelmemet elsőre a Starless című dal keltette fel, a korai Anathemát eszembe juttató lassú riffjeivel. A dal gerincét alkotó témákat sikerült érzésekkel feltölteni, némi végzetességet beléjük vinni, melynek megvalósításáért a dobosnak is kijár a dicséret. Kimondottan tetszik a dobok megszólalása ezen a kislemezen: mély, telt és tiszteletet parancsoló. Az említett dalban a hörgést soronként váltja az enyhe pátosszal előadott tiszta ének, imigyen is hozzátéve valamit a gyászos hangulathoz. Főleg, hogy maguk az énektémák is erősek — a tiszta énekhangnak azonban néha érződnek a korlátai. A Starlesst a Nibelheim követi, amely egy igazi meglepetés. Ebben a dalban igen sok remek téma sorjázik, kicsit tempósabb, intenzívebb a riffelés, a szinti hangszíne és szerepe pedig kifejezetten emlékeztet a korai King Diamond lemezeken alkalmazott billentyűs betétekre. A dal több részből áll, már ami a tempót és a hangulatot illeti, de ezeket nem fogom a legapróbb hangokig kivesézni, hogy maradjon benne felfedeznivaló is. Annyit viszont elárulok, hogy a mindig változó vokál fogós és fülbemászó dolgokat produkál. A nyitó August Price-tól az elején idegenkedtem, mivel egy hagyományosabbnak mondható gothic darabról van szó, de aztán igencsak megkedveltem azt is. A zárótétel lassan hömpölygő folyamát és annak szépségét pedig a hallgatóra bízom. Tökéletes lezárása az EP-nek.

Úgy gondolom, hogy nem csak ahhoz képest jó a Revenant, hogy ez a zenekar első kiadványa, hanem egy valóban élvezetes hallgatnivalóval van dolgunk. Ötletekben nem szenved hiányt a csapat, érzik a doom/death lényegét, komolyan veszik azt, a zavaró méretű kliséktől távol tartják magukat, én pedig remélem, hogy ez a következő korongon sem lesz másképp. Jöhet bátran a nagylemez.

Author: farrrkas
Solitude Productions 28.08.2015, 21:57
Review
Hammerworld
8/10

Melankolikus „éji” zenék nemcsak Észak-Európa erdeiben, hegyeiben születnek, hanem a napos déli féltekén is, ahogyan az egészen új zenekar, az Orphans Of Dusk is példázza. Ausztrál és új-zélandi tagokból áll a formáció, a Revenant pedig a bemutatkozó EP. Tavaly saját kiadásban – digitálisan – már megjelent az anyag, most azonban normális CD-n is világot lát az orosz Solitude Productions jóvoltából.
Az orosz kiadó sok mindenre lecsap, ami zord és doomos, azonban most egy kifejezetten ígéretes csapatot vontak szárnyaik alá. A déli félteke fiataljai nagyot merítettek a brit doom/death metal hagyatékából, de hatásaik nem merülnek ki ebben, hanem hallhatóan a Type O Negative-ot is kedvelik. Ez a zenén túl főleg Chris G énekében nyilvánul meg. Chris mély tónusú hangját elég modorosnak, sőt helyenként erőltetettnek is találtam, de tény, hogy vannak jól eltalált dallamai. A Nibelheim a lemez egyik legjobb dala, s Chris ebben nagyon jókat énekel. Fülbemászó melódiái erősen darkos tónusúak és a zene billentyűs hangszerekkel megtámogatott kellemes melodrámája sem lépi túl a jó ízlés határait. Néhány hallgatás után megmaradnak a fülben a dallamok és ez bizony jó jel.
A zenekar jól egyensúlyoz a death és a doom metal, a Type O-féle melankólia és a darkos elemek között, s mindez dalírói, komponálási érzékkel párosul, van szerkezete a szerzeményeknek.
Kíváncsi leszek a remélhetőleg majdan érkező albumra, mivel ez egy jól sikerült anyag, merem ajánlani a darkos death/doom zenék kedvelőinek.

Author: M.P.
Solitude Productions 14.07.2015, 19:39
Review
Iye Zine
8.3/10
25.06.2015

Pochi giorni fa avevo benevolmente tirato le orecchie ai Luna, nella persona dell’unico musicista coinvolto, in quanto l’ultimo full length si mostrava eccessivamente derivativo, benché questo sia un aspetto, almeno in ambito doom, al quale normalmente attribuisco un peso del tutto relativo.

Gli Orphans Of Dusk, in tal senso, rappresentano un certo elemento di discontinuità in quanto, pur attingendo anch’essi in maniera signifcativa all’imprimatur di una band specifica, riescono a farlo fornendo al loro sound quell’impronta personale che nell’esempio appena citato latitava quasi del tutto.
Il duo oceanico, formato dal neozelandese James Quested agli strumenti e dall’australiano Chris G. alla voce, offre un’interpretazione efficace ed elegante del gothic doom omaggiando a più riprese i monumentali Type 0 Negative nella loro veste più oscura, ma senza dimenticare di inasprire il sound di venature più robuste, oltre che tradizionalmente devote al genere come nel drammatico incipit strumentale di August Price, grazie anche ad un buonissimo growl che va ad alternarsi con sapienza ad una timbrica profonda che richiama non poco quella dell’indimenticabile Peter Steele.
Revenant consta di quattro brani per una mezz’ora scarsa di musica in grado di riconciliare gli appassionati con il genere, finalmente, senza dover ricorrere a particolari artifici. È fuor di dubbio che Beneath the Cover of Night, ad esempio, paia a tratti un riuscitissimo outtake di “October Rust”, ma sono le doti compositive degli Orphans Of Dusk a fare la differenza, facendoli balzare agevolmente da un ipotetico status di opachi scopiazzatori a quello di continuatori legittimi ed ispirati del sound di una delle band più influenti degli ultimi vent’anni.
Sarà difficile non restare incantati dalle atmosfere soffuse, melodiche e pervase da un non comune gusto malinconico che gli Orphans Of Dusk riversano nelle proprie composizioni: Revenant, pur nella sua veste di Ep, è già un lavoro del tutto appagante e di livello superiore alla media, ma è solleticante pensare che la band sia concretamente in grado di riprodurre la stessa qualità in una prova su lunga distanza; intanto il duo oceanico è entrato nell’orbita di un’importante label di settore come la Solitude e questo è già un bel segnale.

Author: Stefano Cavanna
Solitude Productions 29.06.2015, 02:13
Review
Funeral Wedding
5/5
04.10.2015

Com certeza este é um dos melhores trabalhos do ano de 2015! O trio australiano composto por Dam Nahum (Bateria), James Quested (Guitarra; Contrabaixo) e Cris G. (Vocal) soube incorporar a melancolia através de sua sonoridade de forma excelente. Sendo “Revenant” o primeiro trabalho da banda, ou seja, estamos falando de um ótimo EP. O grupo miscigena em seu trabalho, elementos do Gothic Metal ao Doom/Death Metal, inclusive um toque de depressive.

Com quatro faixas, o suficiente para percebermos a qualidade do trio, nos mostra já de cara uma melancolia imensurável. Estou falando de “August Price”, a primeira faixa do EP. A maneira como ela começa é inigualável. Um som totalmente sombrio, que com a base do teclado, sentimos um frio aterrorizante. A faixa nos remete um pouco à Moonspell, Woods of Ypres e entre tantas outras bandas, que quando citadas, evidentemente fica claro a influência do grupo em relação às últimas. A mudança repentina da música é que dá o tom perfeito; de um instante ao outro a canção sai do ritmo gótico e entra ao mundo depressivo, de um jeito a não deixar a canção um tanto cansativa.

“Starless”, sendo a segunda faixa do EP, tem um início semelhante ao da primeira canção. Um toque sombrio de um violão até que entra em cena e interfere-se perfeitamente o som belo e mágico do teclado, trazendo consigo sua sonoridade; sua sinfonia sintetizada, a deixar maravilhado o som. Desta vez o som Doom soa mais evidente, ficando, não muito, em segundo plano a característica gótica da canção. A progressividade é também, bastante relevante nas canções do grupo australiano. Assim como citado na primeira faixa, sendo uma característica relevante ao grupo, sua canção sai de um mundo e entra em outro num instante. A parte mais bela da canção (aos 4:00 min.) nos trás uma bela sinfonia enquadrada pefeitamente ao vocal de Cris; este, por si só, solta um vocal limpo e melancólico, dando continuidade à toda instrumentalidade da banda. Novamente, o vocal beira o limpo e o gutural, um toque relevante nas músicas, evidenciando desta maneira, a capacidade do artista implementar mais técnica à banda.

“Nibelhein”, pode-se dizer que é a canção mais veloz dentra as quatro. A que remete muito mais, também, à Moonspell. Desde o vocal, que não é limpo, não é gutural e muito menos forçado. Trata-se de uma técnica usada por Fernando Ribeiro que nem eu sei dizer, ao certo, qual seria. A canção oscila entre o progressivo limpo até o Death Metal. “Beneath the Cover of Night” é a canção que termina o ciclo deste EP. Já de maneira surpreendente, nos remetendo à brutalidade e melancolia ao mesmo tempo. Vocal limpo, com uma tremenda distorção por parte das guitarras e lentidão por parte da bateria. Justo! Para terminar este ótimo trabalho por parte do trio australiano, não poderia faltar a sinfonia. Marca evidente até agora no trabalho do grupo. Esta por sua vez, é a canção mais longa do EP, contendo oito minutos de duração. É sem sombras de dúvida, a canção onde as sinfonias são mais bem executadas e encaixadas à cadência dos demais instrumentos. A melancolia vem à tona, destruição total, de forma tristonha e cruel!

Este é o ar de boas-vindas do trio de Orphans of Dusk! Um trabalho dedicado e belo, sem deixar cair o ritmo. Tudo muito bem trabalhado. Porrada sonora total!

Author: Requiem
Solitude Productions 10.05.2015, 23:05
Review
Gorgers Metall

Fra Oseania kommer ennе et uskrevet blad av et band. Orphans of Dusk spiller hard, depressiv doom, eller snarere rolig death/doom, med gotisk tilnжrming. Bandet bestеr av James Quested fra New Zealand, og to fra Australia. Dan Nahum er en erfaren trommis med et dusin andre nеvжrende og tidligere band og vokalist Chris G fra Intorment Black spiller ogsе i nylig omtalte Mesmur.
Revenant er fшrste livstegn fra denne trioen.

Dette bandet har en ganske annen innfallsvinkel enn Mesmur. Fire rolige lеter med ren, god og melankolsk vokal, kirkeorgel og strykere, i tillegg til tung metall naturligvis, klokker inn pе 27 minutter. Om ikke direkte liktlydende - linken til Type O Negative er ikke til е unngе. Bеde atmosfжre og deler av instrumentering og vokal har et og annet til felles med October Rust. Jeg kjenner ikke til mange andre som skriver musikk innen denne stilarten lengre. Det er ikke lenge siden jeg anmeldte Albez Duz, som ogsе har mye ToN over seg. Disse to har likevel svжrt ulikt uttrykk.

Stemningene veksler naturlig mellom hеp, hеplшshet, tomhet, savn og nokturn estetikk. I tillegg til renvokal serveres ogsе hissig growling. Musikken er melodisk, greit variert og fin, med god lyd og tydelige, dype basslinjer. Man mе ikke vжre en blodtшrstig vampyr for е sette pris pе den ravnsvarte viktoriansk fullmеne-romantikken, men det hjelper kanskje е vжre et nattdyr som gjerne krysser kirkegеrden midt pе natten. (Hvorfor dukker stadig Nemi opp i tankene?) En meget god fшrsteutgivelse.
Solitude Productions 05.05.2015, 13:14
Write a review

All Labels