Save 29%

Grown Below - The Other Sight (CD)

sludge / post metal, Slow Burn Records, Slow Burn Records
List price: 419.92 Р
299.94 Р
You save: 119.98 Р (29%)
CD
Price in points: 500 points
BURN 017-13 x
In stock
+
The second album by the Belgium band continues traditions of the debut album “The Long Now” being, however, more conceptual. Interlaced guitar passages create an inimitable atmosphere typical for post rock while sludge metal riffs do not allow to monotony to dominate. Episodic appearance of bugle and trumpet ensure new sound which is not common for post metal. The album is addressed to fans of Isis, Cult Of Luna, Mouth Of The Architect, Rosetta.

Tracklist:
1 New Throne 8:51
2 My Triumph 13:02
3 Valo Etendi 2:53
4 Phantoms 8:22
5 Reverie 10:07
6 Malvarma 1:32

Artist:
Grown Below
Artist Country:
Belgium
Album Year:
2013
Title:
The Other Sight
Genre:
sludge / post metal
Format:
CD
Type:
CD Album
Package:
Jewel Case
Label:
Slow Burn Records
Cat Num:
BURN 017-13
Release Year:
2013
Barcode:
4627080610507
Country Of Manufacture:
Russia
Review
Zwaremetalen
8.5/10
26.07.2014

Het Belgische Grown Below kreeg met The Long Now in 2011 een zeer positieve recensie van collega Yves, ook ik vond het een veelbelovend debuutalbum. Drie jaar later is er dan de tweede plaat met de naam The Other Sight. De hoes zet de sfeer van het album neer, het is namelijk een duister werkje geworden.

In de basis is er niet extreem veel veranderd bij Grown Below. De band speelt post-metal met sludgeinvloeden waar de invloeden van bands als Isis en Cult of Luna goed in te horen zijn. Toch doe je deze band zwaar tekort als je ze simpelweg een adept daarvan noemt. De vrouwelijke vocalen van The Long Now zijn niet meer te horen op deze plaat en Matthijs Vanstaen klinkt veel beter. Zijn zang is een hele sterke troef van Grown Below met ontzettend mooie en vooral emotievolle cleane vocalen en krachtige brullen. De zware en melancholische climaxen krijgen echt iets extra’s mee door de vocalen, vooral bij de openingstrack New Throne met een blazerspartij van Dries (Saille) waar Vanstaen aan het eind melodieus schreeuwt met veel intensiteit.

The Other Sight by Grown Below

The Other Sight is in het algemeen sowieso een veel spannendere plaat. Bij The Long Now begon ik richting het einde toch lichtelijk mijn aandacht te verliezen, dat heb ik op deze plaat helemaal niet. De band heeft nog wat meer gespeeld met dynamiek in zijn composities en fluistert op sommige momenten echt, vooral bij de track Phantoms is dat van toepassing en toepasselijk. Voor de trommels en de galmende bekkens van Johan Heyrman aan het begin van de track moet je je oren spitsen waarbij langzaamaan de gitaar en de bas steeds meer hun intrede doen. Wanneer de muziek weer losgaat is het echt overdonderend, de rustige opbouw heeft zijn werking gehad. Ook valt een detail als de blastbeats en de tremolerende blackmetalgitaarlijnen aan het eind van My Triumph heel erg op, het zijn kleine zijsporen.

Grown Below heeft veel vooruitgang geboekt met The Other Sight, de uitvoering is ook sterker. De ritmesectie is doeltreffend en legt een mooie basis neer voor de sfeervolle gitaarlijnen die op zijn post-rocks galmen maar ook diep en sludgy kunnen klinken. Een plaat die zich pas na meerdere luisterbeurten echt prijsgeeft, post-metalliefhebbers moeten hier achteraan gaan!

Author: Mike Klaassen
Review
Evilized

Auf ihrem ersten Full-Length Album ”THE LONG NOW” aus dem Jahr 2011 demonstrierten GROWN BELOW eindrucksvoll, wie eine vielschichtige Melangé aus rohem Sludge und verspieltem Post-Rock zu klingen hat. In einem ansprechend doomigen als auch rauen Gesamtcharakter gehalten, kreierten die belgischen Herren solch ausufernde Tracks wie ”Trojan Horses” und ”End Of All Time”, die vor allem mit ausgedehnten Instrumentalpassagen auf sich aufmerksam machen konnten. Auf dem aktuellen Werk namens ”THE OTHER SIGHT” knüpft die Truppe nun stilistisch zwar vage an das Schaffen des Debüts an, entfernt sich jedoch deutlich von dessen ungeschliffenem Sound und verliert sich stattdessen vermehrt in verschachtelten Songstrukturen, deren Fokus auf zerbrechlich wirkenden Harmonien basiert.

atmosphärische Post-Rock Kompositionen mit progressiv angehauchten Elementen und unterschwelligen Synthesizern

Während der Opener ”New Throne” zunächst noch von einem heftigen Riffing samt rauen Growls eröffnet wird, schleichen sich jedoch schon relativ zeitig sehr ruhige Passagen mit zartem Klargesang in den Track ein. Als dominierendes Element erweisen sich in diesen die schweren Rhythmen des Tieftöners, die ein weiches Fundament erschaffen, auf dem sich schlichte Akustikgitarren tummeln und zu einem verwobenem Komplex vereinigen. Wie sich zeigen soll, behalten GROWN BELOW diesen Kurs auch in den nachfolgenden Tracks wie ”My Triumph” und ”Phantoms” bei, die sich als atmosphärische Post-Rock Kompositionen mit progressiv angehauchten Elementen und unterschwelligen Synthesizern entpuppen. Auf Grund des zuweilen sehr dezenten Einsatzes der Saitenfraktion mit sehnsüchtigen Melodiebögen, mutet ”THE OTHER SIGHT” an mancher Stelle gar ambientartig an. Nur selten bricht das Quartett aus Antwerpen aus diesen seichten Klangkulissen aus und walzt den Hörer mit jenen kraftvollen Riffs und derben Vocals nieder, die auf dem Vorgänger in Hülle zu finden waren. Dennoch weiß die neue Ausrichtung von GROWN BELOW zu gefallen, schafft es die Gruppe doch, die unterschiedlichen Aspekte der Platte fließend ineinander überzuleiten und somit ein in sich stimmiges Gesamtwerk zu erzeugen.

Im Gegensatz zur der etwas zu üppig bemessenen Laufzeit von ”THE LONG NOW’, die zwangsläufig einige Längen mit sich brachte und den Hörgenuss der Tracks an mancher Stelle etwas minderte, erweist sich ”THE OTHER SIGHT” als wesentlich zielorientierter komponiert, sodass die sechs neuen Songs deutlich kompakter daherkommen und mit ihrer insgesamt knapp dreiviertelstündigen Spielzeit ein nahezu optimales Maß gefunden haben.

Wer das Erstlinsgwerk von GROWN BELOW wegen seiner ungestümen und kantigen Einflüsse aus Sludge und Doom Metal schätzte, wird von ”THE OTHER SIGHT” möglicherweise enttäuscht sein, sind doch eben jene Elemente weitestgehend aus den Songs verschwunden. Stattdessen bietet der Langspieler die perfekte musikalische Untermalung zum Träumen und Abschalten vom Alltag.

Author: Urkraft
Review
Greekrebels
7/10
31.05.2014

Ούτε που θυμάμαι πόσο καιρό είχα ν’ ακούσω μπάντα από το Βέλγιο (Mortsel, Antwerp) και πρόσφατα μου ήρθε για κριτική, η νέα δουλειά των Grown Below [Jolan Chen (μπάσο), Johan Heyrman (τύμπανα), Lennart Vanstaen (κιθάρα, πλήκτρα, στίχοι), Matthijs Vanstaen (φωνητικά, κιθάρα). Σχηματίστηκαν το 2011 και τέλη του 2013 (Δεκέμβριος) – αρχές 2014 (δεν ξέρω αν τους ξέρατε και ως “Timer”, αλλά έτσι ονομάζονταν την περίοδο 2007-2011), κυκλοφορούν από την Slow Burn Records το νέο τους πόνημα και δεύτερο full length δίσκο τους, “The Other Sight” – το οποίο ηχογραφήθηκε από και με τον Filip De Bot ως παραγωγό στον ήχο, στην μίξη και στο mastering. Ατμόσφαιρα, ταξίδι, συναίσθημα, μέσα από το κοινό πρίσμα του Doom και του Sludge Metal. Όπως καταλάβατε μιλάμε για άπλετο χάσιμο και διάφορες μουσικές διακυμάνσεις… Οπότε απλά πατήστε το “play” και χαλαρώστε, απολαμβάνοντας το. Ο δίσκος διαρκεί 44:44 λεπτά (τυχαίο;) και περιέχει έξι κομμάτια, δυο εκ των οποίων είναι instrumental. Τo artwork έγινε από καλλιτέχνη, που όπως μας λένε τα παιδιά είναι και ντόπιο ταλέντο κι ονομάζεται Benjamin Van der Zalm – ενώ οι φωτογραφίες που θα βρείτε μέσα στο άλμπουμ, είναι δουλειά του Victor Biegel. Επίσης, ο Dries Gaerdelen από την Βέλγικη και συμφωνική Black Metal μπάντα Saille, συμμετείχε στο κομμάτι “New Throne” παίζοντας τα πνευστά. Πάντως αν βρείτε ενδιαφέρουσα την όλη φάση, καλύτερα να προμηθευτείτε και τον πρώτο δίσκο των Grown Below, γιατί από εκεί αρχίζει η θεματουργική ενότητα των στίχων. Όσο για τους αμετανόητους μεταλλάδες, απλά θα κοιμηθείτε όρθιοι ακούγοντας το!

Author: Kilmistered
Review
Pest Webzine
9.5/10

Don’t remember of another Slow Burn release I have enjoyed as much as I did the second album from this Belgian quartet. Perfectly melting Sludge, Doom amd Post Metal elements Grown Below’s music will appeal to a large category of listeners. 6 tracks totaling 45 minutes, an awesome journey through the different atmospheres portrayed by these guys, and ranging from calm and serene to mad and chaotic ones. The band’s technical abilities are way above average and that allows them to avoid repetitive and uninteresting constructions, everything on this CD seems done according to a well crafted plan in order to involve the listener more and more. An excellent album I’d recommend to both old-schoolers and fand of more modern Metal. I’ve spinned it already 5 times, don’t think I ever spinned a Post Metal record that much before…

Author: Adrian
Review
R.U.M. Zine

Belgičané GROWN BELOW jsou pro „průměrného“ posluchače z Česka určitě velkou neznámou, ovšem pokud se budeme bavit o jakési šanci na proražení do jiných koutů světa, rozhodně jsou tihle perspektivní hoši velkou nadějí, alespoň tedy v rámci vlastních hudebních kariér. Pokud jste to právě Vy, kdo patříte k milovníků post-metalu, který u nás reprezentují třeba FDK, tak s největší pravděpodobností se vám bude líbit i tento vynalézavý počin, na kterém kapela kombinuje syrovost s křehkostí, přičemž celkový obsah je zahalen takřka do doom metalového hávu.

Pokud bych si měl ještě pomoci nějakým dalším srovnáním, přirovnal bych některé úseky skladeb k tvorbě finských GHOST BRIGADE, jež ovšem tvoří spíše „písničky“ s chytlavým melodickým základem, než rozsáhlé kompozice, jako je tomu v případě těchto Belgičanů. Nicméně i jejich tvorba nabízí celou řadu zpěvných a snadno zapamatovatelných momentů, vedle kterých pak mohou nerušeně působit i monotónní experimenty, jež sice nikam zásadně nesměřují, ale na druhou stranu pomáhají vytvářet atmosféru bezbožné šedi.

Grown BelowV pořadí druhá řadovka je tak vskutku velice rafinovaná a já osobně z celého výčtu šesti skladeb, cítím, kterak hudebníci o hudbě přemýšleli a dokonce se domnívám, že si vytyčili docela zajímavou hudební strategii. Na jedné straně nejsou GROWN BELOW nikterak podbíziví, nekladou si za cíl podmanit si posluchače „na první dobrou“, ovšem na straně druhé si určitě dobře spočítali, že kdyby vsadili pouze na sílu a experimenty, daleko by ve svém počínání nedošli. Nu a právě proto je deska opravdu dosti vyvážená a pokud zrovna probíhá nějaká poklidná pasáž za asistence čistého vokálu, tak na jejím konci čeká řádná exploze hardcoreově laděných kytarových riffů, jež jsou schopny přenést atmosféru hudby od melancholie k naprosté zuřivosti.

Navzdory určité předvídatelnosti, nevycházející ani tak ze samotných GROWN BELOW, ale spíše z tradičních atributů žánru, daří se kapele posluchače po celou dobu poslechu udržovat v pozoru, a to díky ne úplně standartním motivům, kterých je tu ke slyšení docela dost. Kupříkladu hned první skladba „New Throne“ je v samotném závěru finalizována dechovými nástroji, aniž by se jednalo o nápad z nouze, jednoduše to sem všechno krásně zapadá. Svou důležitost bych pak přisoudil i „hluboké tůni“ „Phantoms“, kdy na samotné hladině se jako obraz zračí inspirace v podobě ALCEST. Hřmotný závěr s HC dynamikou a goticky stylizovanou hrou kytar, však kapelu znovu vyvádí na světlo „BOŽÍ?“ v opětovně svobodomyslném hájemství.

Pokud jsou však veškeré skladby lehce potemnělé a je z nich cítit alespoň decentní naděje, tak všechno tohle je spláchnuto rozhodujícím trackem „Reverie“, jenž sice znovu začíná v rouše balady, ale konči v takřka death-doomovém marazmu a brutální dekadenci. Pak už jen ambientní „Malwarma“… „a „náš svět se dočista rozplynul“… „The Other Sight“ je dílo vzbuzující dostatečný počet otázek. Není nikterak revoluční, ale zároveň je vskutku opravdové a uvěřitelné. Po stránce uměleckosti pak vykazuje ty nejvyšší možné parametry. Pokud bych měl o nějakém albu prohlásit, že je „dost fajn“, bude to právě toto dílo. Sice ho s určitostí nebudu poslouchat až tak často, ale kdykoliv se k němu vrátím, udělá mi radost. HAWK!
Review
Femforgacs
10/10
07.05.2014

Doom / sludge metalként tipizálja a Metal Archives ezt a csapatot, aminél rosszabb bélyeget nem is tudnék rá találni… Post metal ez a javából, amire igen hamar rá lehet kattanni, és nem is enged tovább nagy hirtelenjében. Jópár megállót lehet utazni vele a szó szoros értelmében. Sokan drogos zenének tartják a grunge-ot. Én nagy grunge fan vagyok, de drogos zenének sosem éreztem. No ezt viszont igen.
A belga kvartet 2007-ben állt össze akkor még Timer néven (szerintem ez a név jobb volt), és ez a második lemezük. Hát persze, hogy egy orosz kiadó vállalta be a kiadását, ilyen csapatok nem kerülnek a Nuclear Blasthoz, de jobb is.

Lényegretörő kezdés, semmi púder, pár másodperc felvezető, és jön is a zúzda. A harmadik percben induló… ööö… izét nem nagyon tudtam értelmezni. Olyan, mintha visszafelé játszott zene szólna. Igazából nagyon idegesítő, de az is, hogy nem jövök rá, mi ez… Aztán alig másfél perc után jön egy basszusgitárra alapozott elhalkulós rész, ez jól hatott, és bíztam benne, hogy mivel ilyen hamar feltűnik egy ilyen megoldás, ebben nem fognak később sem fukarkodni. A szépen megírt és megvalósított ének fokozta az izgalmaimat, egészen ügyes. Majd szaxofon vezeti ki a dalt.

Nagyon örülök neki, hogy a metalban a hosszú évtizedek gitár uralma után végre kezd visszatérni, vagy inkább megérkezni a basszus szerepe (túlzottan sosem volt neki sajnos). Volt pár vitám sok rockerrel, hogy mi a metalban a legfontosabb hangszer, és tízből nyolcan a gitárt mondják. Ez ismét egy olyan pontja a dolgoknak, amikor már lassan nem is érzem magam rockernek. Nem értettem egyet ugyanis, de mára már eljutottam oda, hogy egy ilyen vita esetén megtartsam magamnak a véleményemet. Más kérdés, hogy ezt a zenét, amiről most dumálok sokan nem is tartanák metalnak.
A második (My Triumph) szerzemény már jobban elrugaszkodott, eleve a kezdés hosszú akusztikus témákból áll, csak öt perc elteltével érkezik a zúzda. A dob megoldásairól kicsit később Nick Mason minimalizmusa jutott eszembe, a háttérben varázsoló szintetizátor és a gitár pszicho jellege miatt meg úgy ánblokk a Pink Floyd. Itt már nagyon erősen felívelt a pontszámom, konkrétan 10-en állt, és azt kívántam, hogy bárcsak ilyen elvont, filozofikus merengés legyen az egész korong.

A Vallo Etendinél tovább süllyedünk bele a sámánisztikus hatásokba, és a lassulás is fokozódik, ami egyeseket elriaszthat, persze én inkább azoknak írom a cikket, akiket megszerzek vele a banda számára… Sőt, ez inkább csak egy hidat ver a lemez eleje és vége közé, ahogy a Marwarma meg becsukja a kaput a végén.

Mikor idáig értem az anyag hallgatásával, esett le, hogy tulajdonképpen négy dal hangzik el, kettő csak a hangulat fokozását szolgálja, és ez így egészében rendben is van, mivel a csapat tud hosszú dalokat írni. Egy időben sokat pörögtem ezen a témán, mondván minek kezd bele hosszú dalok írásába olyan zenekar, amelyik nem tud. Hehehe…, én ezt értettem mondjuk annak idején a Machine Headre és a Metallicara is, mivel dög unalmakat képesek összebazseválni kockatéglákból teljesen feleslegesen. A hosszú dalokat kérem fel kell tudni építeni, és ez a belga társaság ezen kritériumnak maximálisan eleget tesz, megtaníthatá erre a szóban forgó két túlértékelt csodát is (A MH mondjuk első pár lemeze kiváló, de ott még nem is akartak operát írni).

A lemez második felén radioheades témák, és enyhén Yorke hangját idéző énekek hangzanak el (mondom enyhén!). A Reverieben meg szerintem effektelt hegedűt is hallunk.

Hangpróbás kőmetalosok félhetnek, hamarosan jövök ezzel a tök fasza lemezzel!!!
Nagyon tisztességesen összepakolt, letisztult, szórakoztató, mit mondjak még, na! Hallani kell. Post fanoknak kötelező mű!

Author: Nagaarum
Review
The Pit of the Damned
8/10
12.04.2014

A distanza di quasi 3 anni dalla mia recensione di ‘The Long Now’, ecco ricapitarmi tra le mani, per mia somma gioia, il secondo full length dei belgi Grown Below. E confermo immediatamente le sensazioni positive che ebbi nel 2011, dopo l’ascolto della opening track, “New Throne”. Il quartetto di Anversa ha centrato nuovamente l’obiettivo. Otto minuti e più di atmosfere sognanti all’insegna di un sound post-, a tratti rock e in altri più marcatamente metal, di influenza Isis, si sveleranno infatti all’ascoltatore. Il disco parte aggressivo con delle chitarre massicce e ipnotiche, che ben presto cedono il passo ad un suggestivo e notturno break centrale; l’effetto che lascia è quello di passeggiare tra le strade deserte di una città, la notte, in un mix di solitudine e libertà. Qui la voce pulita di Matthijs (capace anche di scorribande growl e scream) regala senza dubbio potenti vibrazioni. “My Triumph” attacca con la tribalità del suo drumming magnetico, un caldo basso in sottofondo, una chitarra che timida lascia qualche segno nell’etere e poi di nuovo la suadente voce (a tratti esaltante) del frontman belga. Ma questo lo sapevamo già, l’avevo già scritto in occasione del loro debut. Il sound minimalista dei Grown Below si alterna con quello più roboante dei nostri anche se in questa release maggiore spazio viene lasciato ad una componente dark acustica come nella strabiliante seconda metà di “My Triumph”, forse la traccia più riuscita dell’album e quella che lascia intravedere ottime prospettive in chiave futura. “Phantoms” si dischiude offrendoci seducenti frammenti di musica oscura, tipicamente figlia del post rock moderno che ha il pregio di cedere anche a sfuriate elettriche da brividi. E per questo, ho la pelle d’oca alta un dito. “Reverie” è un altro esempio della classe del 4-piece di Anversa: ancora sonorità ammalianti, tenui e rilassate che esploderanno ben presto in nebulose tempeste metalliche che in questa traccia arriveranno addirittura a sfiorare il funeral doom nel finale. Ottimo ritorno questo ‘The Other Sight’, per una band da cui ora mi aspetto il salto di qualità definitivo.

Author: Francesco Scarci
Review
Hammerworld
6/10

2011-ben The Long Now címmel egy egészen jó debütalbumot adott ki a belga Grown Below, szép volt a lemez borítója is, jól esett ránézni. A The Other Sight borítóműve is tetszetős, van esztétikai érzéke a csapatnak, azonban a lemez nem igazán képes kikecmeregni a post hatású zenék óriási tengeréből. Igazából egy az urbánus létet visszaadó, tökéletesen jelenkori zenéről van szó nyomott hangulattal, megannyi bút, bajt sejtető lelkivilággal a háttérben, de most valahogy céltalannak érzem az egészet. Sok a post zenékre jellemző akusztikus rész, a metal kevesebb, de nem igazán állnak össze a számok.
Megjegyezném, hogy a fúvósok jelenléte (itt a trombitáé) kezd fárasztóvá válni a metalban. Ilyen hangszerek használata ugye roppant „művészivé” teszi a produktumot, azonban a legtöbb esetben kissé sznob íze van a dolognak. De nem ez a gond, inkább az, hogy míg az előző lemezen voltak emlékezetes momentumok, csúcspontok, ezeket most nem nagyon lelem. Sem a finomabb részekben, sem ott, ahol elszabadulnak az addig lappangott indulatok. Nem fércmunka a The Other Sight, de visszalépés.

Author: M.P.
Review
Darkview
9/10
26.03.2014

Tussen al de grotendeels onterechte accolades die een vergane glorie als Channel Zero te beurt valt, zou je soms nog vergeten dat er in ons Belgenlandje wel degelijk jonge, hongerige metalbands rondlopen die het protentieel hebben om internationaal iets te betekenen.

Om één of andere reden bevinden de knapste daarvan zich vooral in het heel atmosferische , duistere quadrant van de metaluitspansel. Denk bv maar een Amen Ra of Steak Number Eight. Grown Below mag daar ook zeker toe gerekend worden. Qua bekendheid nog niet, iets wat niet vermakkelijkt wordt door de belabberde verdeling die Solitude in deze contreien krijgt.

Zonder het te weten, ken je wellicht wel de zanger/gitarist Matthijs Vanstaen. Als je in 2013 ook maar één aflevering van The Voice gezien hebt, kon je niet anders dan onder de indruk zijn van man’s zangtalent en podiumpresence. Naast het karakteristieke verschroeiende post-metal gebrul, krijg je op ook daar terug een blik op in de helder gezongen stukken.

‘ The Other Sight’gaat verhaalsgewijze verder op het debuut ‘The Long Now’. Het is een intrigerend fantasyverhaal over een man die als straf voor z’n tomeloze amibitie naar een andere wereld verbannen wordt. Eerst lijkt hij daar de oppermachtige leider te zijn tot hij tot het besef komt dat z’n onderdanen slechts reflecties zijn van zichzelf en z’n keizerrijk een eenzame, lege gevangenis.

Author: Samoht
Review
Ave Noctum
8.5/10
24.03.2014

I am a great fan of this Belgian band’s previous work “The Long Now” (2011). Its devastating swathes of sludgy sadness are just part of a electrifying progression. Like a book you don’t want to put down, the ever-changing moods just make it impossible to escape, not that you’d want to.

On the face of it, this one again comprises four massive chunks of between eight and around thirteen minutes, plus a couple of other bits. The opener “New Throne” starts in an unfamiliarly aggressive tone, but about half way through as I was getting used to this fiery post metal, delicate strings enter the scene and we’re gazing melancholically at eternity. Skilfully the build up becomes ever more epic and tense. The vocalist’s tone is agonising. It’s goosebumps time. Oddly, I thought that this track could have attacked our nerve ends for more than its allotted eight minute fifty seconds, but there’s no hanging around as “My Triumph” starts with a captivating drum beat. Again the echoing guitar ring has a sense of distance and isolation about it. The vocalist matches its beauty with a haunting tone. A truly magnificent guitar line follows, accompanied by the hypnotic beat of the drum. It’s too dynamic to be called doom but it has the doom genre’s deadly and sinister tone about it. The instrumental work is awesome but yet it was as if this ever-increasing violence is drilling its way into my brain. But I think it’s the quieter passages which create the most impact and with thirteen minutes to play with, “My Triumph” slows down into subtle reflectiveness, emerging in the sea of irrepressible sadness in which Grown Below excels.

Of course there are post metal bands, most notably Cult of Luna, Neurosis and Isis, who know how to create massive atmospheres, but I think what makes Grown Below different is that the world that they convey is somehow human if sad, and maybe more real. This impression may be due to the vocals, which can be haunting, melancholic or growled, and the intricately detailed and personal guitar work in the quiet moments. The ambiance is reminiscent of Netra’s “Sørbyen”. “My Triumph” ends violently, suggesting that all is not well with the world. After the three minute experimental melancholic piece “Valo Etendi”, which reminded me of a gun fight going on in the distance, there is a deathly quiet. A cosmic sound accompanies gentle guitar strains. It’s minimalist but with it comes a sense of foreboding. The drum pumps out a steady heart beat. The vocal line portrays gloom and vulnerability. This is “Phantoms”. The steadily progressing guitar reinforces the sense of loneliness. The clouds inevitably darken. The vocalist screams in pain as the guitar takes us to the top of the clouds and to majestic heights. “Reveries” follows the pattern of starting with haunting gloom before, perhaps predictably, exploding in a maelstrom of doom-laden and horrifying violence. This is Grown Below at their darkest. The album then fades away with a grey ninety second track “Malvarma”, whose origins are the cosmos.

Like its predecessor, “The Other Sight” has some breathtaking sections along with more recognisable bursts of post metal. It can be equally delicate and violent. There is great balance. Sophisticated, constantly evolving and always intensely atmospheric, it is once more like that book you don’t want to put down.

Author: Andrew Doherty
Write a review