A Cold Dead Body - Harvest Years (CD) Cardboard Sleeve

Review
Imperiumi
7/10
29.04.2011

Progressiivista post-rockia/metallia tarjoavan italialaisen A Cold Dead Bodyn debyytti Harvest Years liikkuu niin Isiksen kuin Fields Of The Nephiliminkin jalanjäljillä. Ei aivan samoja polkuja, vaikka aika ajoin tiet risteävätkin.

Levyn teemana on bändin mukaan tarina ihmisyydestä, elämästä ja yhteentörmäyksistä luonnon kanssa. No, vähemmälläkin sielua raastavilla universumitulkinnoilla olisi pärjätty, mutta musiikki toimii silti varsin mukavasti, vaikka ei vähemmän yllättäen saavutakaan sen teemallista tasoa. Onneksi, sillä moinen voisi mennä koomisuudessaan jo parodiaksi.

Musiikillaan bändi pystyy kuitenkin luomaan varsin hyvää tunnelmaa ja raskasta murjontaa, mutta sen lievä soundillinen ohuus ja heikko laulu syövät musiikin parasta terää. Vaikka huteja ei levyltä löydykään, niin keskimääräisesti neljän minuutin kappaleet eivät aina saavuta sellaista tasoa, jota musiikki antaisi odottaa. Vaikka kappalemateriaali onkin tasaisen varmaa, levy nostaa vielä selvästi tasoaan kahdella viimeisellä kappaleellaan.

Levyn heikoin osa-alue on kuitenkin laulu. Kärsivän kuuloiset huudot raskaissa osuuksissa eivät kuulosta lainkaan hyviltä ja syövät oleellisesti levyn kuuntelun nautintoa. Varsinkin puhtaissa kuulee, ettei Stefano Casanova ole mitenkään erityisen hyvä laulaja, mikä lienee se päällimmäinen syy, miksi hänen laulunsa onkin miksattu melko alas. Tosin välillä mies väläyttelee osaamistaan, mutta kokonaisuutta ajatellen laulu on aika epätasaista eikä nouse musiikin tasolle.

Vaikka levy kierrättääkin samoja elementtejä, niin itseltään kuin muiltakin, on kokonaisuus silti tarpeeksi vaihteleva ja parhaimmillaan tunnelmaltaan hyvin toimiva. Tuo Casanova heti vaihtoon tai vähintään laulukouluun niin alkaisi musiikkikin saada enemmän oikeutta.

Author: Janne Rintala

Review
Doommantia
7/10
12.04.2011

Italian quartet A Cold Dead Body are another post-rock progressive sludge whatchamacallit band from Slow Burn Records but unlike The Death Of Her Money, (another slow burn records post-rock release) this band are very interesting indeed. This album titled ‘Harvest Years’ is ambitious and imaginative but still falls into post-rock clichés from time to time but unlike many bands in this genre, comparisons to Neurosis and the like are not warranted at all. They certainly have their own thing going and to a degree, their own sound. This is their début after 5 or so years together as a band and while it is far from perfect, this band has so much potential for the future that you need to keep an eye and ear on them from now on.

The band have the whole post-rock sludge down so no problems there but the clean, almost indie-rock vocals are an acquired taste. He has a powerful, throaty bellow to his voice but I wonder if a more guttural sound might be more appropriate for this style, that’s my take on it anyway. Musically this band is always experimenting and pushing their chosen genre to the limit so it is really hard to say what genre they really play. It is sludge, prog-rock, doom with leanings towards a free-form jazz fusion kind of attitude so this band can not be put in any specific genre. I know some people find that to be a bit of a turn-off and if you like your genres to be traditional and straight-forward, stay clear of these Italians.

The album questions human existence from opener ‘Semen’ to the album closer ‘Divinity’ and its emotional depth is staggering. Analyzing the album on a track-by-track bases is pointless as songs all merge into one another and it ends up sounding like one long 40 minute concept piece. Musically it is a little disjointed, crushing riffs melt into mellow sections but sometimes it sounds a bit clumsy. Mixing brutality with melancholy is not an easy task if you want it to sound seamless and here, it doesn’t work too well at times. When it does work however, it is incredibly exciting and mesmerizing. The shifts in moods with the shifts in musical genres means you are always guessing and nothing is ever predictable so this sounds fresh from start to finish even though I can not pick one favorite track, just favorite bits and pieces.

One negative is the production which sounds over-blown especially in the louder, heavier sections. On the other end of the scale is the gentle, mellow sections which sound a tad muddy. I will let it slide being a début album but the a band as diverse and musically colorful as this deserves to have top-shelf production and mastering and I don’t hear it here. Despite all that, this is a very interesting album but you will need a very open-mind to fully appreciate it. In conclusion, a very promising band and a very interesting but unbalanced album…

Author: Ed

Review
Heavy Impact
7.5/10
05.04.2011

Nonostante coloro che si autodefiniscono, o che per la serie di ascolti sottoposti a selezione, vengono accorpati alla categoria dei “puristi”, il fenomeno “Post” (nella sua articolazione più ampia) è qualcosa che non va ignorato. In realtà la parolina “post” usata nelle realtà sonore alternative non è altro che una indicazione, che elude il suo riferirsi ad un genere preciso, e che va a prendere in esame una componente eterogenea. Un linguaggio che fa proprie le articolazioni più disparate e le mette assieme in una dialettica, spesso, ed è il caso dei nostrani A Cold Dead Body, interessante.

Certo, qualcuno potrà obiettare che il fenomeno “post” è, per lui, avaro di attenzioni perché con tutta probabilità non fa parte, in senso pieno, delle sonorità Hard & Heavy; e su questo nulla da ridire. Ma siamo proprio sicuri che l’ignorare le sintesi musicale di una intera generazione sia davvero la soluzione giusta per la salvaguardia di tutte le realtà “rumorose”?

Con tale interrogativo, a cui ognuno può dare la propria personale risposta passiamo ad esaminare “Harvest Years”, album che rappresenta il debutto (la band prima aveva dato alle stampe un promo) della band friulana. Giusto per dare delle coordinate, l’album è un caleidoscopio di influenze (Hardcore, Sludge, Progressive), tutte rivisitate attraverso una contemplativa ed intima ottica contemporanea che tiene conto tanto dell’emozionalità Radiohead /Dredg, quanto dei vuoti e delle esasperazioni di scuola Neurosis. Il risultato del tutto è difficilmente esplicabile con le sole parole, anche perché le nove tracce contenute nell’album sono un tributo alla diversificazione.

A riffs ed accordi torrenziali si associano fascinosi passaggi aerei dalle tinte melodiche e soavi, che rimandano in più di un caso ai Klimt 1918. Ma nel contempo vivono di ombrosi cali in una buia teatralità, messa in eccellenza da scream-vocals straziate e dolorose. A completare il quadro arrivano arrangiamenti di natura classica e armonizzazioni vocali pregne di pathos.

Tra i brani, tutti ottimi ed ambiziosi, meritano una citazione particolare: “Madre Pt.1” (colma di echi Pink Floyd), e la conclusiva “Divinity”, che è il brano che forse rappresenta al meglio la natura sonora della band. Un lavoro assolutamente sopra le righe che merita tanta attenzione.

Che siate “open minded” o meno, qui vi sono tratti di grande musica, certo qualcosa di inespresso è ancora nel grembo della band, ma al momento siamo al cospetto di una delle realtà più creative nate in casa nostra nell’odiato, perché indeterminato, ambito “post”. Eterogeneità come ricchezza.

Author: Andrea Angelino

Review
Metal Storm
7.6/10
29.03.2011

A Cold Dead Body is a post-metal/post-sludge band with an Indie Rock vocalist. Well, not entirely, he’s got the deep-throated thing down well, but his clean vocals are pretty cool and really stood out for me.

The album itself has a theme that should be clear to anyone even glancing at the track listing… from sperm to person to nothing. It’s the life cycle, all compressed into nine tracks and just under 40 minutes.

Musically, it is an enjoyable listen. Harvest Years has varying degrees of intensity, mellow bits with clean tones and clean vocals one moment become raging slabs of shouts and distorted, crushing riffs a few ticks of the second hand later. Synth string sections add some serious moments of melancholy to help further accentuate the shifts in moods with the shifts in musical style.

All in all it works really well. The various shifts in vocal and musical approaches, coupled with the sways of emotional impact keep the whole thing interesting.

Honestly, this was a pretty cool release. I’ve listened to this thing for a couple weeks now trying to find a way to best describe it (near epic fail on my part) and though the words have been hard in coming, the album has still held up and kept my interest over nearly two dozen listens.

Nice work by the Italian quartet. Benissimo.

Author: BitterCOld

Review
Femfogacs
10/10
25.02.2011

“Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létet, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.”

Az olasz A Cold Dead Body vészjósló neve ellenére nagy valószínűséggel az egyik legsikeresebb Solitude Productions melléktermék lesz. A kiadásért a Slow Burn Records volt a felelős, s biztosan nagyon szép és igényes minden, de mivel csak a lemezt kaptam magát meg, így erről nem is értekeznék túl sokat. 2005-ben alakultak, de csak 2007-től tekinthetőek valóban aktívnak, a csapatnak amúgy korábban már kijött egy kislemeze három dallal – innen letölthető ingyen, melyből kettő teljességgel, egy pedig bonva került fel a debütre. S hogy miért is olyan sikeres ez a fura nevű olasz horda?

A Harvest Years zeneisége a nyers HC-tól a scream-on át a post-HC-ig jut, közben érinti a post-rock és post-metal berkeket is, ez pedig egészében egy annyira változatos és progresszív dolgot eredményez, melynek a hátterében ott vonaglik az atmoszférikus doom mély-landolása. Mindehhez vegyük hozzá a korántsem mindennapi koncepciót, amely egy nagy utazás emberi törekvések – álmok, ember vs. természet kiegyeliíthetetlen párviadalával, melynek lényegi elvonatkoztatása felveti az élet értelmének örök kérdését, s a halál misztikumának beteljesedését. A kulturális barangolás és hangszereltség is rengeteg helyről ered, így tehát némi népzenei vonal is ott dobog a háttérben, a dalok pedig félelmetesen felkészült és kidolgozott emocionális összeomlásokról, majd pedig felcseperedésekről tanúskodnak, ahogy az ének terén is kapunk férfi és női kiadást egyaránt, a suttogástól a kántáláson át, a hörgésig, károgásig, ordításig és beszédig – előkerülnek az epikus magasztosságok és a legmélyebb emberi lelkek bugyraiból feltörő ösztönlény megrekedések is. Az egész mögött amúgy két nagyon meghatározó jelenség húzódik meg, az egyik a korai és igazán mély Neurosis, illetve miliő terén a holland Celestial Season 1994-es Solar Lovers korongja ugrott be többször is, ám ettől függetlenül is a Harvest Years gazdagsága kevés zenével kapcsolható igazán sorosan össze, az más kérdés hogy korántsem egy könnyed falat – képes megakadni a torkunkon, vagy súlyos görcsökbe rántani gyomrunk, hiszen egyszerre szép, csodálatos és fertőzött, mérgező és romboló, keserűsége csontig hatol, epét hányó tinik és meglékelt vénájú terhes asszonyok, üvegekben üzenetet kereső névtelen alkoholisták hada no meg maga a zene, melyben több világ süppedt meg egyszerre, némelyik véglegesen el is merült, és ezek a birodalmak oszlásainak közös vegyülete az, amit A Cold Dead Body olyan igényesen és jól sikerülten reprezentál!

Nehéz egy ilyen anyag után olyan konklúzióval zárni amely nem hemzseg a közhelyektől; így érjétek be annyival; van értelme az egésznek és 2010-ben is lehet olyan lemezt összerakni, amely nem a hatáselméletek és fertőzések délceg lovagjaként tetszeleg, hanem mint zene, mint atmoszféra, mint miliő állja meg a helyét!!!

Author: HARDsick